Született egy baba egy anya született egy apa és egy új család. Születés a négyzeten. Érzetem, ahogy húz-von a doki, ahogy a hasamat teszi vissza a helyére. Azt nem mondom, hogy nem éreztem semmit, mert éreztem a rángatást a cibálást kicsit kellemetlen is volt, de nem érdekelt. 10 óra 20 perckor egy új élet jött a földre.

FÉL 11 ( éjjel ) ÍÍÍÍÍ atya világ és jött a fájás de még hogy jött azt a büdös … itt kisípolom a szöveget mert botrány hogy az a fájás hogyan jött és hogyan fájt. A minotaurusz állat bika kemény vagyok bazzeeee nekem nem fáj semmise hát na de ez igen. döglesztő – a minotaurusz bika megdöglött és kicsi gyenge valami lettem. a fájás derült égből a villámcsapás vagyis balta csapás bele a gerincembe. mint akit hátulról egy elmeháborodott favágó megtalált a susnyásban és úgy gondolta, hogy a fejszét bele vágja az ember gerince közepébe ott lent deréktájt. na ez volt az a fájás. az a szülős amiről beszélnek. hogy menstruációs görcs meg annak az százszorosa. Megtalált engem is. Bele kapaszkodtam az ágy karfájába valami fémes anyagból volt – a lényeg, hogy bazi kemény és szorítottam de úgy, hogy még szerencse, hogy nem Tibi keze volt az az első körben. Mások telefonkönyveket tépnek ketté én az ágyat akartam, aztán nem tettem nehogy ne tudjak hol szülni. Körülbelül 20 másodpercig tartott az első attack és a következő kb 5 perc múlva érkezett. Embrió pózban feküdtem az ágyon rajtam a ctg gép kattyogott. Jött a kedvenc részem ami nem más, mint a beöntés. Mi más. Imádat. Kérdés, hogy a beöntést most csináljuk vagy később. Most komolyan erre mit lehet válaszolni? Hát persze, hogy soha. Olyan lelki és adrenalintól túlpörgött állapotban voltam, hogy közöltem gyerünk csináljuk most vagy soha. Megvártam egy űber brutál fájást és utána leszedtem magamról a ctg cuccot és elindultam a „beöntősdi” szoba felé. Jeleztem Zsófinak ( szülésznő), hogy uccu neki nyomassuk mert erre nem lehet rákészülni. Mondjuk azt se tudtam mi fán terem a beöntés módja, meg hogyan zajlik  valmennyire képben voltam arról, hogy valami be megy lentről aztán kijön lentről. Pont mire oda mentem a székhez, nőgyógyászati vizsgáló szék, amiben sor kerül a beöntésre jött egy újabb fájás így megkapaszkodtam két kézzel előre görnyedve a szék két lábtartó részébe és, mint hajnalban valami részeg a budi fölé hajolva álltam ott és szenvedtem végig azt a 20-30 döglesztő másodpercet. Utána felmásztam a székbe lábakat szét ( csodálatos) és egy infúziós zacskóba került melegvíz – mint tudjuk az infúziós zacskóból jön a műanyag cső na azt mint írtam beöntés lehet tudni hova kerül – oda be is ment – majd a szülésznő megmarkolta a zacskót és elkezdte nyomni a vizet kifelé – belém meg befelé. Nem volt egy leányálom – gyorsan ment hállelújaaa… Utána jött  a legjobb – az embernek azonnal wczési ingere van mert a víz zubogna kifelé de a lényeg, hogy bent maradjon legalább egy jó 10 percig. Ühümm…. 10 percig ! Ömlene az kifelé én meg szorítsam a popót, hogy nem nem ottan maradsz. És közben érkezett egy újabb fájás. gyerekek hát ez botrány, az ember vízzel a beleiben vajúdási fájásokkal megspékelve küzd az életéért. Két fájást tudtam így kihordani ez kb  7 perc alatt lezajlott és annyi „elrohantam” a tőlem kb 1,5 méterre található  wc-be Usain Boltot lefutottam az biztos. Tisztulás megvolt. Ki lettem pucolva. Vissza tántorogtam a szobába Tibi várt rám egyem a szívét aggódó tekintettel kezében egy zacskó szőlőcukorral, amiből éppen egyet nyammogott. Jó idegnyugtató volt. Kérdezte mi volt mire kedvesen ( bunkón ) vissza kérdeztem mi lett volna? Egyet találhatsz. A szülőszobához tartozott egy külön ajtó bejáratú zuhanyzó, csap, wc. Ennek az volt az érdekessége, hogy meg volt osztva egy másik szülő szobával. Két ajtó nyílt jobbról balról. Ha bementem be kellett zárni a másik szobába nyíló ajtót mielőtt egy másik várandós éppen szülő nő benyit. Ültem pisiltem s közben hallgattam rádiójátékként a hörgéseket a szomszéd szülőszobából és az ordibálást a burokrepesztésről. Fincsi.

A fájások vadulni kezdtek beálltak arra, hogy 3 percenként meglátogattak és eltartottak jó 50 mp ig volt, hogy egy percen keresztül ment. Ezek éjféltől kezdődtek. Tibi kezét éjféltől reggel 10-ig szorítottam mint az állat. Nehéz lehet férfinak lenni, mert nem tudnak semmit átvállalni a fájdalomból és látják a szeretett nőt szenvedni. A fájásokban az volt a jó, hogy annyira fel voltam pörögve hogy ahogy véget ért egy fájás meg is feledkeztem róla. Aztán így tovább. Közben készült pár újabb szelfi memámé ne – amit chaten még Lucának, a húgomnak is tovvább küldtem – nem mintha nézte volna mert aludt, de legyenek csak gyönyörű képek reggeli meglepinek. Szóval baromira „lazán” viseltem a vajúdást – az aranyhal ilyen állat azt hiszem ami egy másodperces agyú, hogy valami eljut a pöttöm kis agyacskájáig aztán azzal a lendülettel el is felejti . Én voltam a vajúdási fájdalmak aranyhala. A fájások közötti szüneteket meg arra kellene használni hogy az ember pihen meg relaxál – háhogyne. Chill van az ágyban még egy laza snapszer kártya partit is nyomhatunk ha éppen úgy tartja kedvünk. A szülő ágy volt a főhadiszállásom – pedig mikor még csak vizitelni voltunk – hogy megnézzük a szülőszobát , már mondtam magamban óóóó az a nagy labda na majd azon ugra-bugrálok, mint egy elszabadult gyerek a játszóházban. A labda kimaradt. Azért éjszaka igencsak lassan telik az idő – persze nem ha partyba vágja magát az ember és nyomja a csárdást spiccesen egy szórakozóhelyen. Sötétség kint, lámpafény bent a szobában és percek csurdogálása- fájás nincs fájás- fájás- nincs fájás óóóó pisilni kell na most abba maradt a fájás, akkor uccu be a mosdóba (közben reméltem épp a szomszéd szobában szülő hölgy nem foglalta el.) Kimásztam az ágyból, mint egy görnyedt majom elcsoszogtam a wchez – persze mire oda értem jött a következő fájás- megmarkoltam a mosdó tálat bámultam magam a tükörben – szép látvány, mondjuk akkor az ott kit érdekelt és lélegzésre odafigyelés. Annyira de annyira jólesett volna kapkodni a levegőt szuszogni mint egy félőrült, de nem ilynekor belééééégzééééééééésssss kilééééégzéééééssss szépen lassan, hogy az a kur.a. Úgy rá tehénkedtem a mosdóra, az meg majdnem leszakadt. Még az kellett volna, hogy darabokra zúzom a szülőszoba mosdóját. Ezt a TB állja? Jónapot kitéptem a falból az egész vízhálózatot bocsi, megyek a praktikerbe veszek újat. Hosszú éjszakának néztünk elébe. Tibi hősiesen adta a kezét – nem tudta váltogatni,mert nekem a jobb keze esett jobban kézre így azt akartam darabokra törni. A szobában volt egy óra – akarva akaratlanul nézi az ember. Éjfél, negyed 1, egy, hajnali negyed 2…és így szépen sorra- ez ment pirkadatig és közben egyre jobban fáradt a testem. Gyengültem. És elképzelni sem tudtam hol van ennek a vége. Hahó tágulás hol vagy? Ábris már ki akar jönni úgyhogy kérlek kérlek gyere már nyílj szét mert fogy az erőm. Közben éjszakás szülésznő többször rám pillantott nézte a ctg eredményeket és hozott melegített párnát, amit a hasamra volt ajánlott tenni, hogy enyhítse a fájdalmat, de én fogtam és rá pakoltam a derekamra- arra a derékra, amibe a fejsze állt bele. Néha „megnézték” mennyire vagyok már kitágulva – mert ha kellően, akkor értesítik az orvosomat, hogy akció van lehet befáradni a kórházba, mert Cseh-Németh kisasszony várja. Mikor a kórházban jártunk a viziten mondták, hogy jaj és ha kinézünk a szülőszoba ablakán csupa zöldet látunk madarak néha mókusok is ugrabugrálnak. Hát nem cukiiii? Éjszaka én még egy szédült denevért sem láttam, nemhogy a cukiiii mókuskát. Tibi eszegetett kekszet szőlőcukrot, mert megéhezett a nagy munkába – én semmit nem kívántam – muszájból ettem pár falatot és ittam, hogy az az egyre fogyó erőm azért valamelyest tartson. Végre pirkadt, tisztára mint az alkonyattól pirkadatig film Robert Rodrigez meg Quentin Tarantino műve… éjszaka vámpírok. Reggel lett, baba még sehol – csak tombol bent, hogy engedjen már ki valaki innen, mert meg akarom nézni most már magamnak az anyámat meg az apámat aztán a cuki mókusokat. Véget ért az éjszaka és felkelt a nap és megérkezett a műszakváltás is reggel 7-kor, amikor az orvosom is bejött a „gyárba” dógozni. Babagyár.

Epidurál – tudjátok az amit  a gerinc mellé döfnek be. A szúrás nem éri el a gerincvelőt, hanem a csontok között csak megközelíti a gerinc burkát és akkor ennek hatására csökken a fájdalom de a mozgás minden megy tovább. Úgy voltam vele, ha úgy érzem kérem ha nem akkor nem – erről már korábban beszéltem az orvosommal – aki be is adhatja ezt nekem, ha én úgy döntök hogy kérem.

Az orvosom betoppant civil szerelésben az utcáról azonnal hozzám a szobába és köszönés nélkül annyit mondott, - ’Hát nem ezt beszéltük meg.’ ( még a kórházba kerülésem reggelén jártam nálam a már korábban leírt streptococcus minta vételen, ahol elköszöntünk egymástól). Én meg hulla fáradtan nevetgéltem és mondtam, hogy pedig én mondtam, hogy Ábris biztos előbb jön, na jó de tény, hogy nem ennyivel. És ezután a gyengeségem a fáradtságom azt mondtatta velem, hogy kérem azt az epidurált, ha az segít egy kicsit rápihennem a szülésre. Bírom én a fájdalmat, és bírtam volna tovább is csak a fáradtság volt már túlzás és nem akartam, hogyha épp oda kerül a sor, hogy tényleg kijön a baba akkor meg gyenge legyek, mint egy csiga. Korábbi beszélgetések során az orvosommal és a szülésznővel is többször átrágtuk a témát, hogy ez a babára nem káros, csupán az anyának tud segíteni, hogy egy kicsit pihenjen a teste. És ha erre a mai világban lehetőség van, hát akkor élek vele. Még ott civil apró kockás ingében térült fordult az orvosom kézmosás, epidurálhoz kütyük előkészítése gumi kesztyű fel cuppantása a kézre és oda ült mellém. Betadinnal átkente a szúrásra váró felületet és abból a szép narancssárga löttyből még a ruhájának is jutott egy adag. Forduljak az oldalamra domborítsam a hátamat amennyire csak tudom és mehet a szúrás egy a fontos meg ne mozduljak.. Ühüm. Bennem egy baba fájások jönnek mennek de ne mozogjak. Szóljak ha vége a fájásnak és akkor jön a szúrás. Lehet erre felkészülni? Hogy egy tű hatol a gerinc mellé és NE MOZDULJ MEG ? jelentem nem sikerült. Először elrántottam magam azzal a lendülettel hogy megéreztem a szúrást- legalább megtudtam milyen így volt mire készülni. Újra neki estünk. Domborít fájás vége – mehet ! És döfött én meg káromkodtam igen bazdmeg kimondtam és még pár cifra szitkot mert valahogy le kell vezetnem a feszültséget, hát így sikerült. Az orvosom mosolyogva megkérdezte kinek szólt ez mire rávágtam, hogy neki és mindenkinek az egész világnak. Megkaptam az első adagot, nemsokára hatni fog mondták. Aztán jött egy újabb fájás. Hátamban egy pöcök – amin keresztül később újra be tudják adni a cuccost – közben kaptam infúziót, mert az kell mellé… Mindenhol kütyün keresztül  valami jutott belém.  Az infúzióban sima sóoldat volt, a kiszáradás ellen, meg az epidurál mellé ez amúgy is jár. A dokim megnézte a ctg eredményeket, majd én következtem a tágulási hacacáréval, de az nem változott sajnos semmit. Megbeszéltük, hogy ő egy óra múlva visszatér és megnézi mi a harci helyzet, addig meg próbáljak meg pihenni. PIHENNI. Amúgy se tudok pihenni, nemhogy egy ilyen helyzetben. A szülésznő részlegen is műszakváltás volt és megérkezett Dóri, akinek ebben a részben és a továbbiakban is fontos szerepe lesz az életemben. Betoppant egy tettrekész, határozott, csupaszív lendületes csaj – igen egy csajszi mert egy szuperpower csajszi volt. Bemutatkozott és mondta, hogy innentől kezdve velem lesz jön segít figyel bármi van mondjam kérdezzem hiszen ő értem és a babáért van itt. Mosolygott nyugtatott olyan pozitív rezgései voltak, hogy az valami elképesztő – nem szőlőcukor kellett nekem hanem Dóri. Itt felgyorsultak az események reggel 7 és 10 között. Pattogóssá, darálóssá vált a világ körülöttem és csak úgy vitt magával az ára. Az epidurál hát nemtudom milyen csoda cuccnak kellett annak lennie de azt túlzás lenne állítani, hogy nem éreztem a fájásokat a 10-es skálán eddigi 10-es fájdalom váltott 8,5-re. Az epidurál alatti pihentető időszaknak az is a feladata lenne, hogy a tágulást egy kicsit elősegítse. Ez a szer deréktól lefelé elzsibbaszt. A jobb lábamat éreztem zsibbadtnak a balt azt nem. Ütögettem csipkedtem a jobbat, hogy jééé érzéketlen de mozog. Jó szórakozás volt… Dóri egy háromnegyed óra elteltével vissza jött hozzám, és mondta, hogy na nézzük meg azt a tágulást, hogy van e változás, mert lassan jó lenne, ha elkezdenék kinyílni. Felkapott egy gumikesztyűt én meg már háton is voltam felhúzott lábakkal és had szóljon. Csak egy ici pici változást észlelt, olyan minimálisat, hogy az még nem elég. A tágulási téma egyre jelentősebb lett a természetes szülés és a császár lehetősége miatt. Szóba jött a császár kérdeztem Dórit, hogy az mekkora vágás a hason ilyenkor, mutatott a két ujjával egy kb 10 cm nagyságot. Akkor ha már a vagdicsolás témánál jártunk kérdeztem őt a gátmetszésről is, hogy az ott jesszum mi történik, és azzal mi van… Azzal kapcsolatban is megnyugtatott, hogy ne tartsak tőle, ha az fog megvalósulni, mert szépen hamar meggyógyul. Közben nézte a ctg papíromat ami csurgott ki megállás nélkül a gépből és figyelte az infúziós zacskót, hogy lecsepegett e már. Visszatért a dokim, mondta neki Dóri, hogy nemrégiben megnézett, de nagyon minimális változás volt. Orvosom is gumikesztyűt rántott és újra meg lettem „nézve”. És ekkor döntött úgy a doki, hogy na ne tököljünk tovább, adjunk be oxitocint, hogy durrantsuk be a fájásokat, mert Ábris már 11 órája volt magzatvíz nélkül odabent és a méhlepényemen is meszesedés volt, ne húzzuk tovább az időt, mert az a babának és a méhlepénynek sem tesz jót – hiszen az utóbbi látja el Ábrist odabent.
Epidurállal enyhítve lettek a fájások, aminek oda rúgtunk az oxitocinnal. A kezembe szúrt branülnek két feje volt egyiken infúzió a másikon oxitocin úgy festettem már ott, mint valami X-men kisérlet jövendőbeli szuperhőse. Nem kellett sok a fájás haverjaim visszatértek 10-es erősséggel. Yessssss. Imádtam. Ekkor már egyre gyakrabban néztek, folyamatos felügyelet alatt voltam és 9 körül ránézett a ctg-re, amin ő valamit meglátott, mert az arca elkomolyodott. Kérdeztem Dórit, hogy mi van azon a ctg cuccon, mert látom, hogy valami történt. A méhlepény adott olyan jeleket, hogy „valami történjen”, mert lehet nem bírja elkísérni már sokáig Ábrist. Pár perc múlva jött az orvoson és oda állt az ágyam végébe nagyon komoly, ugyanakkor határozott és nyugtató arccal és mondta. Na Fruzsina, tudom, nem erre észültünk, de császározni fogunk. Az eredmények alapján elvileg lehetne még várni kicsit, arra, hogy beinduljon a szülés, de őt ez idézőjelben nem érdekli neki egy a fontos, hogy én és a baba is rendben legyünk. Innentől kezdődött a szülőszobában az őrület. Hirtelen sokan kezdtek el sürögni forogni a szobában – előkészíteni a műtétre. Az orvosom elment átadott a kollégáknak az előkészítésre és mondta, hogy hamarosan találkozunk a műtőben. Nem lesz semmi baj, pillanatok alatt meglesz már a baba.
A császár nem altatásban történt, bejött hozzám egy aneszteziológus, aki kiterjesztette az epidurált. Ami azt jelenti, hogy addig nyomta belém a hölgy a már a hátamon lévő branülön keresztül az anyagot, míg a hasam is „ki lett ütve” fájdalomcsillapítás és érzéktelenítés szempontjából. Dóri megkatéterezett, ami műtétnél elengedhetetlen. Közben alá írtam a császárhoz való beleegyező nyilatkozatot. Bevallom soha nem fordult meg a fejemben, hogy márpedig én természetes úton fogok szülni csakazért is, egyetlen egy dolog érdekelt, mindig is, hogy Ábrisnak semmi baja ne legyen, ez lebegett a szemem előtt, aztán, hogy miként születik meg már nem érdekelt. Egy szavam nem volt, nem ijedtem meg, hogy jó ég császár fúúú ajjjj nemááá szó nélkül elfogadva csináltam mindent. Nem volt parádé. Ültem  a hatalmas fekete pólómban az ágy szélén infúzió branül itt ott… és vártam a következő lépéseket. Totál kiszolgáltatva, de ezt ott próbáltam elengedni, mert már csak az kell, hogy ezzel is foglalkozzak. Tibivel össze pakoltatták a cuccaimat. Percről percre haladtunk előrefelé, hogy egy órán belül meglesz Ábris. Dóri odajött mellém, kinyitott egy borotvát és előkészítette a császár metszés helyét. Soha életemben nem voltam intim gyantán se semmi ilyenen úgyhogy ez a szépészeti beavatkozás is utol ért. Cuki. Tibi ekkor már nem volt velem ő kivitte a cuccokat a pihenő szobába, ahova a császár után kerülök. Dórit kérdezgettem a  császárról, hogy utána mi lesz mennyire fog fájni a helye, és mondta nem akar hazudni nem lesz kellemes, de erős vagyok bírni fogom. Megjelent a műtős fiú aki vasággyal együtt volt szerintem 50 kiló, lelki szemeim előtt láttam, hogy megemel és, mint a fekete humorú vígjátékokban le ejt a földre aztán majd onnan szednek össze, mert a lábam ugyan mozog de nem is érzem és ott ernyedten fetrengek majd. Betolt egy műtős ágyat, amin átfuvaroz a műtőbe és le parkolta az ágyam szélére. Odalépett hozzám bemutatkozott majd kérte karoljam át a nyakát, kapaszkodjak és átemel. Ekkor a fáradtság fájdalom minden létező együttes hatására nevettem egy nagyot, végül bele kapaszkodtam ő pedig kicsi a bors de erőset játszva átrakott az ágyra, meztelenül le terítve feküdtem ott, mint egy ponty, aki a filézésre vár. És elindultunk. Kinéztem az ablakon sütött a nap mókusok még mindig sehol nem ugrabugráltak.  Tibi fal fehéren könnybe lábadt szemmel még oda lépett hozzám megfogta a kezem adott egy puszit közölte, hogy nagyon de nagyon szeret minket és várni fog kint. Tibi élete mélyponton volt az arcát elnézve. Egyem a szívét. Felajánlották neki, azt az ablakot, ahol az apukák tudják tartani a szem kontaktot az anyukával a műtét közben, de Tibi köszönte és nem élt a lehetőséggel. Én sem vágytam arra, hogy miközben szét vágnak még őt nézzem, volt annál nagyobb bajom is, minthogy őt nyugtassam és bíztassam a pillantásommal a műtőasztalról. Gurultam befelé közben az orvosommal is összemosolyogtunk tudtam, hogy minden rendben lesz. Zöld leplek mindenütt lámpák, tisztára, mint a vészhelyzetben. Ismét jött egy kacagás, mert újabb emelés következett – át a műtő asztalra. Megérkeztem a hadszíntérre. Az arcom elé oda került egy újabb zöld lepedő, természetesen, hogy ne nézzem mi folyik odalent. Karjaimat szét kellett tárni és igen hölgyeim és uraim le kötözték a kezemet az ágyhoz, nehogy elkezdjek kapálódzni műtét közben. Persze, hogy viszketett az orrom így nagy lelkesen megkértem ott egy hölgyet, hogy vakarja meg az orromat, mert nem bírom… feküdtem ott széttárt karokkal, mint a Rióban a szobor a hegy tetején. Mielőtt elkezdődött még hússzor megkérdeztem az orvosomat, hogy ugye nem fogok érezni semmit. Nem, nem. Ugye nem fogom érezni, ahogy a szike belém hatol. Nem dehogy. Biztos? Biztos. Szépen néznénk ki ha ez előfordulna. Nembaj sipogtam még ott egy keveset erről aztán, mondta, hogy elkezdjük. Mindjárt láthatom Ábrist. Mivel magamnál voltam és jó a fantáziám így nem bírtam, ki, hogy ne járjon azon az agyam mi történik éppen. Tompán éreztem, ahogy a hasamhoz nyúl és tudtam most döf – és egy bizsergő érzés haladt végig a hasam alján így tudtam, hogy ott szalad a penge és nyílik szét éppen a hasam. Az ágy valami spéci volt, mert mozgott hol emelt, hol billentett erre arra – tisztára, mint  a vidámparkban. Lehetetlen elterelni a gondolatom, holott a fejemnél és közben is próbáltak másról beszélni, de pontosan tudtam a rángatásokból, hogy most nyúlt belém, de nyitott hasamon át és megmarkolja a babát. Húzta vonta, mint apóka meg anyóka a répát. Éreztem a rántásokat, hiszen mozgott a testem vele együtt. Rettenetesen fáradt voltam az epidurál is tompított rajtam. Egyszercsak hallom most nézzen ide anyuka – és felemeltem a tekintetemet és a zöld lepel felett egy lila kis gombóc hunyorgó hajas baba jelent meg… Óóóóó te jó ég leírhatatlan. Konkrétan le fagytam. Megállt az agyam képtelen voltam gondolkozni. Bele égett a retinámba a szívembe az agyamba a zsigereimbe minden. Ha pislogok látom magam előtt Ábrist abban a pillanatban. Azonnal vitték is el, hogy a gyerekorvos megvizsgálja, hiszen előbb jött a művészúr 5 héttel. Bent maradtam ujjá születve. Született egy baba egy anya született egy apa és egy új család. Születés a négyzeten. Érzetem, ahogy húz-von a doki, ahogy a hasamat teszi vissza a helyére. Azt nem mondom, hogy nem éreztem semmit, mert éreztem a rángatást a cibálást kicsit kellemetlen is volt, de nem érdekelt. 10 óra 20 perckor egy új élet jött a földre. Nem sokkal később újra hallom, hogy anyuka tessék nézni és ott volt Ábris bebugyolálva az arcomnál. Oda tartották hozzám a homloka a homlokomhoz ért, megpusziltam azt a pöttöm kis fejét a könnyeim itatták át az arcocskáját és egyetlen egy dolgot voltam képes mondani mantrázva. van haja van haja van haj van haja van haja. A mi kis hajas babánk. 

facebookon: Blogbababa

Elkezdtem azon agyalni, hogy miként fogom közölni Tibivel a hírt. Délután 5-ig dolgozik 7-re színházba megyünk. A kettő között? Nem mert, akkor nem fog a darabra figyelni, majd utána. De akkor is hogyan?

Ma a lábam meglepő méret növekedéséről akartam írni. Mert ez baromi érdekes. Hobbit lettem. A terhesség végére ha már nem érem el a lábam végét hogy leborotváljam akkor hivatalosan is Zsákos Frodó leszek. A gyerek nő bennem meg a lábfejem. Az én csoda cipőim nem jönnek rám. Belebújok és be kell húzzam a lábujjaimat…na de !

Ma reggel gondoltam helyére vágom a fürdőszobát, mert az ecseri piac kutyafasza, ahhoz képest, ami nálunk van. A Superman alakú szappantól kezdve a 80 féle körömlakkig – aminek a fele vagy még nagyobb része be van száradva és használhatatlan –de azért van ki nem dobnám a szétszórt fültisztító pálcikákig fél pár fülbevalókig minden van. Nyithatnék egy lakás vásárt – csak a fürdőre orientálódva. Azt kell, hogy mondjam, hogy kb 500 dolog közül 492 az enyém a maradék 8 a Tibié. Persze a 492-ből én is max 8-at használok. Ez olyan, mint egy női ruhásszekrényen a polcok. Tömve ruhákkal – de az emberek 99 %-a a úgyis a legfelül lévő ruhákat használja… Pakolásztam rakodtam és a haszontalan dzsundzsa tengerben megtaláltam a 3 darab pozitív terhességi tesztet. Igen 3 darab. Mert ez is ott van. Esküszöm nem vagyok kényszeres gyűjtögető. D ezektől nem volt szívem megválni. Ha bele gondolok ezek pisis kis műanyag tárgyak. Na de a tartalom ! Hát az emlék ! Kell kell kell ! A pisi már biztos elpárolgott, leszáradt vagy tudom is én – full klín az egész cucc.

és jöjjön a nem hollywoodi filmbe illő szívem babát várok csirivir csinnandratta bejelentés !
Nálunk, hogyan történt? Hát így.

Amit már annak idején leírtam tervezett baba volt Ábris.

Jó persze nem jött meg a havi dolog. Ez egy tény. De hát ez mindegy. Nő a cici meg feszül. Oké oké. Gyanús. Amit férfi és nő meg tud tenni egy gyerekért megtettük. Oké oké. A szagok. Fúhhh elviselhetetlen. Oké oké.  Ennek örömére, hogy testileg biztos, ami biztos reggel elhatároztam, hogy veszek egy tesztet (amiből aztán három darab lett), hogy az is kimutassa a csíkjaival, hogy tavasz végére nyár elejére jönni fog egy kis csoda az életünkbe. ( a csoda helyett szerzeményt akartam írni, de olyan nem is tudom degradálóan hangzott így csak zárójel mögé került). Le ugrabugráltam a gyógyszertárba – mert mittudom én, hogy ilyen teszteket amúgy hol lehet kapni. Boldogan jónapot kívánok egy terhességi tesztet szeretnék venni – mondtam boldogan a gyógyszertáros hölgynek, aki egy mosoly nélkül végigmért kétszer tetőtől talpig, majd megkérdezte milyet? Az a végig mérés nem volt kedves. Nem is értettem – mit ártottam neki és miért akarja elbaszni az én jókedvemet? A mai napig van, hogy elkérik a személyimet, ha boltban alkoholt akarok venni, vagy beszaladok egy nemzeti dohányboltba egy üdítőért – ÜDÍTŐÉRT ! nem dohány áruért – soha nem dohányoztam most verem a mellem büszkén – még csak ki se próbáltam. Lehet a gyógyszertáros is „fiatalnak” nézett.. próbáltam erre fogni a rosszindulatú méricskélést. Na nem mintha ahhoz köz elenne.

Szóval, milyet szeretnék? Nem tudom. Milyen van? Mormolt két márkát. Megkérdeztem mi a különbség  a kettő között. Kelletlenül választolt, hogy emez már két hét után kimutatja a terhességet ama meg már nem is emlékszem mit mondott. Végül megvettem mind a kettőt.

Hazamentem már nem ugrabugrálva, mert az a gyógyszertáros nő lelombozott. Kinyitottam az egyiket – használati utasítás. Pisi ide oda aztán várni satöbbi satöbbi. Jelentem pisilnem persze nem kellett. Nem úgy mint azóta, hogy  bármikor képes vagyok rá. Ittam sok vizet, hogy valami csapást mérjek a vesékre aztán kis idő múlva eljött a nagy pillanat. Wc-be be aztán mehet. Kb 5 másodperc után világított és szirénázott a teszt ( a szirénázás költői túlzás) villogott a két csík POZITÍV POZITÍV POZITÍV ! Mosolyogtam. Yesss.

Elkezdtem azon agyalni, hogy miként fogom közölni Tibivel a hírt. Délután 5-ig dolgozik 7-re színházba megyünk.  A kettő között? Nem mert, akkor nem fog a darabra figyelni, majd utána. De akkor is hogyan?

Annyira bele jöttem a pisi tesztbe, hogy a másikat bedobtam a táskámba, hogy azért később is megcsinálom hátha mást mutat. Elindultam a városba közben beszaladtam a Müllerbe – drogéria – és szembe jött velem még egy fajta teszt. Wuhuu megveszem ! Az is kell! Három a magyar igazság – a plusz egy a ráadást már hagytam a fenébe. A vásárlás után két oroginal bontatlan teszt volt a táskámban. Pár óra múlva egy pláza mosdójában megismételtem a másik fajtával. Két csík ott is. Yesss. Kettőből kettő. Fude nagyon örültem neki, hogy nem az első volt esetleg „hibás”.  Végül a harmadikat is megcsináltam. Mielőtt Tibivel találkoztam elmentem sportolni a wellness- fitnessbe ahova járok és akkor ott is. Elfogytak a tesztek. Háromból három csont nélkül. A harmadikat úgy csináltam , meg hogy a tesóm kb 50 méterre tőlem az irodában dolgozott éppen. Visítoztam volna neki, de első a Tibi és mindenki más, majd ha le telt az a bizonyos első 12 hét.

Fruzsi féle haditerv. Kedvtelen leszek, sőt inkább rossz kedvű szótlan Tibivel, hogy had higgye, hogy valami baj van. Milyen kedves vagyok mi? Marhára. Ez volt a legnagyobb ötletem. Mások kiscipőket  vesznek meg becsomagolják meg baba ruhát és úgy lepik meg a párjukat – na de én? Gratulálok magamnak, hogy ennyi tellett tőlem. A szótlanság. Nem sütöttem tortát otthonra, aminek  a tetejére valami ehetetlen cukormázzal firkantom rá, hogy jön a baba yuppiiyáééé. Nem tekertem magamra dísz szalagot és masnival nem kötöttem meg a hasamnál és nem nyomtam bele a tesztet valami csokipudingba – fúj de undorító gondolat – bele a csoki pudingba eszi aztán megtalálja és lenyalogatja. Persze előtte biztos fertőtlenítettem volna. Meg van aki a sivatagban ragad és a saját vizeletét issza. Na de nem ez se.

Elindultunk a színházba – A Nemzeti színházba mentünk Háy János : Nehéz című drámájára, amit én már láttam korában de nagyon mély nyomot hagyott azóta is cipelek magamon valami terhet, ami a darab végére rám került. Mucsi elképesztő mit alakít benne és Lázár Kati színésznő súlya színpadon úgy, hogy egy szót sem szól megrázó. Na hát szerettem volna ha Tibi is elsüllyed a darabban mert ha meg megtudja, hogy jön a baba, akkor vége a drámának – vagy lehet pont a terhesség híre a dráma.
/Pl.: tesóm úgy tudta meg, hogy egy nagyon rossz mozifilm előtt, amire hárman mentünk – Luca Tibi meg én még leültünk gyorsan megenni pár gombóc fagylaltot majd a tejszínhab után közöltem vele, hogy fél év múlva lesz egy kisbaba akit dögönyözhet. Nagynéni lesz… Luca csak nézett, azt hitte viccelek majd eljutott hozzá az, hogy ez tényleg így lesz … sokkhatás öröm boldogság sírás és egy ilyen felfokozz idegállapotban beültünk a moziba… marha jól tudok időzíteni… van érzékem hozzá/

Mielőtt bementünk az előadásra oda súgtam Tibinek, hogy otthon majd beszélnünk kell. Próbáltam vészjósló lenni – én a marha kedves kismama… szörnyű. Így utólag vissza gondolni, hát nem vagyok komplett.

A darab ismét zseniális volt – mindenkinek ajánlom, nem árt néha beledögleni egy színdarabba.

Hazamentünk. Jeleztem pisilnem kell utána beszélünk. Bementem a mosdóba kipakoltam szépen sorba a pozitív teszteket a mosdókagyló peremére ott kígyózott, aztán visítottam Tibinek, hogy jöjjön gyorsan. Gyorsan gyorsan. Tibi beszaladt kérdezte, hogy mi van ?  zavarba jöttem, elvörösödött  a fejem, majd a mosdó kagyló felé pillogtam „cukin”. Tibi oldalra pillantott beszkennelte a végelláthatatlan hosszú babánk lesz jelentésű tesztet. Aztán rám nézett, utána vissza majd megint rám. Én meg néztem őt, és vártam, hogy reagáljon már valamit ! Hát atyaúristen hát valamit mondj már kérlek! Nézett és elkezdett mosolyogni. Egy fokkal jobb lett ettől a helyzet. És állt és mosolygott. Láttam a szemén, hogy valami megmagyarázhatatlan megfogalmazhatatlan öröm kezdi el átjárni de meg se nyekkent. Hahó örülsz? Kérdeztem meg végül. Ő meg köpni nyelni nem tudott és mondta, hogy hát persze.  Jah jó hát akkor örülök, azt hittem nagyobb lesz az extázis. Mondom én aki egész nap tudta pisilgetett le mindenféle tesztet össze vissza … Tibi nem az a hatalmas dumás – akkor beszél amikor kell – beszélek én helyette is. ezért is szeretem. Mármint nem azért mert beszélek helyette.

Aztán elkezdett neki tényleg le esni, hogy miről is van éppen szó és végre magához szorított és ölelt és ölelt és ölelt és vigyorogtunk, mint két hülye egymásra és szépen csöndben egymást nézve örültünk és voltunk boldogok, hogy egy új életszakaszba léptünk együtt ott a fürdőszoba csempéjén állva. Annyira természetes volt az egész, hogy nem volt sírás rívás se csoki puding se masni csak a tiszta csendes öröm hármunk között. Mert azóta mindig hárman vagyunk.

facebookon: Blogbababa

Vagyok üldögélek és akkor jönnek a hülyébbnél hülyébb lökések kérdések önmagamhoz. elképzelni nem tudom, hogy egyáltalán, hogy jutnak eszembe – szeretni fog Ábris? Vagy rám vicsorog és ahányszor meglát sír? De nem nem nem ! csak fog szeretni, meg tudni fogja, hogy én vagyok az anyukája. Hiszen itt vagyunk együtt lüktetünk. Nem? Vagy ez nem jelent semmit ? Na el lehet képzelni, mikor egy kismama ilyen dolgokba kezdi el magát belehergelni – talán nem normális, de a mai világban ki az úgyhogy nem véletlenül disney land-i hullámvasút.

És akkor jöhet az, hogy a terhesség csodálatos varázslatos hiszen tényleg az. Egy új emberi lénynek ad életet az anya. Persze kellet hozzá az apa is. Kinek több kinek kevesebb munkája van benne – lásd anya VS apa. Persze, ha nincsen apa akkor meg nincsen baba. Ez logikus.
Tök jól vagyok, eddig még egyszer sem kopogtam ezt le, lehet pont ez a jó úgyhogy koporászással már el se rontom ezt. fizikailag semmi bajom – az elején se volt. Csak úgy terhes vagyok aztán jónapot kívánok. Ha nem lenne ennek az egész cécónak lelki háttere biztos néha meg is feledkeznék arról, hogy babát várok, annyira elvagyok mint a befőtt. És köszönöm ezt a nem tudom kinek. Ki, hogy hívja nevezi. De tényleg örülök, neki hogy nincsenek drámai bajaim. A gyerek egészségesen fejlődik, hurrá – jelenleg olyan 38 cm körül jár és a súlya lassan közelíti a két kilót. Mérete kelkáposzta, ha valaki nem tudja, hirtelene, hogy az hogy néz ki keressen rá – a lényeg, hogy nem akkora, mint egy citrom, vagy egy alma hanem nagy. Jó nagy. Egy kiadós kelkáposzta főzelék adag a menzán. Így baj nincs csak néha lelkileg van ilyen disney landos hullámvasút. Mondtam volna a budapesti vidámparkot de azt meg lebontották és valahova elpakolászták – a maradék retró fa hullámvasút meg túl könnyed az ilyen lelki roppanásokhoz képest. Vagyok üldögélek és akkor jönnek a hülyébbnél hülyébb lökések kérdések önmagamhoz. elképzelni nem tudom, hogy egyáltalán, hogy jutnak eszembe – szeretni fog Ábris? Vagy rám vicsorog és ahányszor meglát sír? De nem nem nem ! csak fog szeretni, meg tudni fogja, hogy én vagyok az anyukája. Hiszen itt vagyunk együtt lüktetünk. Nem? Vagy ez nem jelent semmit ? Na el lehet képzelni, mikor egy kismama ilyen dolgokba kezdi el magát belehergelni – talán nem normális, de a mai világban ki az úgyhogy nem véletlenül disney land-i hullámvasút. Ábrisnak ránk van szüksége majd, minket választott és hozzánk érkezik. Recept nincs a szülőségre. Tibi ott van mellettem. Kő kemény kapuőrző démonként figyel és segít. Ha nem úgy pislogok, ha látja a tekintetemen már ott terem és próbálja kivenni ő is a részét a terhességből. Férfiaknak sem lehet egyszerű. Sőt. Hatalmas meló. Kiállni a nő mellett, akit szeret, aki valamilyen szinten megváltozik és sokkal érzékenyebb és ingadozóbb és igenis kell neki a férfi. Ha csak némán egy szót se szólva de legyen ott. A férfi pedig nem míg kezébe nem veszi a babát, addig milyen „kizártnak” érezheti magát ebből az egészből. Hiába akarja nem tudja átélni. Kézzelfogható majd a 9 hónap után lesz. Azt se tudom mit akarok ezzel mondani. Na mindegy. Bíztat támogat minden vizsgálatra elkísér – noha kb az 5 %-ra tud ténylegesen bejönni és ott lenni mellettem. De jön és akkor ő velem van. Fú de negédes ez így már. Biztos azért kezdek ilyen csöpögős folyós lenni, mert egyre közelebb a szülés ideje. Aztán tudjuk… a hormonok…
Úgy érzem magam néha mint egy felfújt, vagyis majdnem teljesen felfújt strandlabda. Olyan sima egyszerű, amit bárhol meg lehet venni párszáz forintért. Kék fehér sárga zöld piros fehér majd ismétlődő csíkos. Le van eresztve aztán szépen lassan elkezd megtelni. Lassan gömbölyödik. Na én 9 hónapnyi felfúvás alatt vagyok. Nem ám berohanunk a benzinkútra aztán két gombnyomás és már kőkemény – „kőkemény” egy strandlabda sose lesz kőkemény. És akkor fúj fúj fúj fúj. Nem lukas nem ereszt. Csak gömbölyödik. Már majdnem teljesen kész és akkor jön egy fuvallat ( orkán erejű szél), ami berúgja a velencei tóba – dehogy a Velencei tóba még csak nem is a Balatonba hanem valami magyarok által közkedvelt olaszországi bícsen mondjuk Lignanoban a tengerbe aztán elkezd sodródni és sehol a homokos tengerpart és sehol egy palackorrú delfin, aki kibohóckodja őt a partra. Csak úgy sodródik, a partot nem látja és reméli nem süllyed el. Na vannak magammal kapcsolatban ilyen csoda érzéseim. Ez a para tenger. Ami el van sózva. És akkor jön az ördögi kör, hogy stresszelek és a stresszre rá stresszelek, hogy ez a stressz árt a babának és ezért egyre idegesebb vagyok attól, hogy ideges vagyok. Bravó. Holott az ég egy adta világon semmi okom nincsen erre de én megoldom az önstresszesítő jóslatot. Ilyen furcsa lelki dolgok miatt húzódtam vissza kicsit.

Szerencsére tényleg totálisan jó kezekben vagyok. Például a szülés miatt egyáltalán nem stresszelek. Semmitse. (lehet, hogy majd fogok) de egyelőre olyan biztonságban érzem magam, hogy úgyis lesz, ami lesz és jó helyen vagyok. Sok sok milliárd anyuka megoldotta már a szülést a világon úgyhogy azért csak megmarad az ember a végére. Anyukám is két gyereket szült, ha annyira pokoli lett volna az első – vagyis én akkor biztos nem lenne húgom ( már csak az hiányozna, hogy nem lenne az életemben a tesóm, Luca, aki a világon az egyik legfontosabb nekem – remélem olvassa ezt most…) A múltkori vizsgálaton is jött az információ, hogy a méhlepényen van egy kevés meszesedés. Oké – padló fogás – mi az, hogy meszesedés ? Most akkor baj van? Baj lesz? Az orvos megnyugtatott, hogy ez teljesen természetes folyamat nem kell ezen idegeskedni. A baba jól van a méh is tök jól érzi magát Ábris bent. Eszik iszik dínom dánom. Természetesen megnyugodtam. Aztán hazamentünk Tibivel és másnaptól kezdve jött a depi. Meszesedés..meszesedés…meszesedés… elkezdtem mantrázni. Meg lakást meg házat szoktak meszelni. Pl nagypapám az erkélyüket egy hete. Égetett mészből oltott vagy híg meg ilyenek. Meg ez munka. Nem? Meszelést vállalok. Van a kültéri mész, nekem meg beltéri meszem van. Össze esküvés elmélet tuti korábban jön majd  a gyerek mint kellene. És bele hergeltem magam. Rossz kedvem lett befordultam, Tibi meg ott van és próbál segíteni, de nem tud, hogyan. Végül felhívta az orvosomat, hogy most mi van mert Fruzsi teljesen megváltozott befordult. Aggódik értem. Az orvosom ismét behívott magához, hogy beszélgessünk arról, hogy MINDEN RENDBEN VAN senki nem fog hamarabb szülni, semmi baj nincs se  a gyerekkel se a méhlepénnyel. Jó-jó-jó elhiszem. Aztán az nyugtatott meg igazából, hogyha bajom lenne és veszélyeztetett terhessé váltam volna (amiről szó sincs se közel se távol) akkor arról biztos tudnék.

Valamiért parázom azon, hogy kijönnek a hasamon azok a durva vérvörös zebracsíkok. Sok anyuka mondja, akinek csíkos lett a hasa, hogy, hát a csíkok plusz jelek és emlékek, hogy egy új életet adtak. Jó, ha valaki képes ilyen pozitívan látni az ilyen dolgokat. Én kenem a hasam rendesen „csodakrémmel” még mindig napi 3-4 alkalommal. Két napja reggel felhúztam a pólómat, hogy bekenjem a hasam és néztem, hogy mi a szar az ott a hasamon a köldökömtől a bal féltekre eső részen. Ilyen vörös csíkokat láttam. Hunyorogtam gyorsan egy világ omlott össze bennem, hogy éjszaka kinőttek a striák és ennyi volt. Aztán a pár pillanatos fixírozás után rájöttem, hogy olyan hülyén aludtam el a bőrömet, hogy valahogy a ruha az ilyen gyönyörű veteményes ágy csíkokat hagyott hátra és a striáknak semmi köze hozzá. Éjjel nem nőnek a stiák. Maximum a gyerek a hasamban. Úgyhogy a bőröm még sima. Kivéve ottan van az a line nigra – az a (nekem világos halvány barna) csík ami a köldöktől pontosan középen függőlegesen húzódik a szemérem csontig. Egy szögmérővel és vonalzóval nem lehetne ilyen egyenest húzni a matekfüzetbe sem. És, hogy ez mi? Ez állítólag amúgy is ott van csak nem látszik, aztán ha az ember terhes lesz akkor a melanin jobban termelődik és attól válik sötétebbé. Ilyen pigmentes történet. Aztán szülés után eltűnik. De van egy sanda gyanúm, hogy szülés után nem ez lesz az első a testemmel kapcsolatban ami érdekelni fog.  

Pl.: láttam anyukákat akik szültek és szülés után ugyan akkora a hasuk, mint a 9. hónap végén – mikor megy – lapul le a has és itt most nem a zsírrétegről beszélek hanem arról a strandlabda gömbölyűségről?  Erről nem találok infót. Csak érdekel, hogy szülés után is hosszú ideig „vakon” fogom e borotválni a lábamat… Mert például ez már nem olyan egyszerű művelet.

Meg amiről még foggalmam sincs, hogy szülés után a kórházban miben leszek. Oké persze könnyű hálóruha – de abban, miként, hogyan lehet szoptatni? Mert eddig amit 1-2 darabot láttam elöl gombosat – kritikán aluliak- ilyen neonzöld elöl strasszos kiscicák vagy rikító sárga és rajta csókolózó zsiráfok… el lehet képzelni… hahó világ… hahó anyukák ti miben voltatok?

Na ezért a kis disney landért voltam eltűnve, de már jó passzban vagyok és sok minden történt az elmúlt héten, ami érdekes tapasztalat volt úgyhogy super power erővel berobbanok.

Az a fajta fájdalom, mikor már nem elég, hogy potyognak a könnyeim a fájdalomtól, de röhögő görcsöt is kapok. Na olyan. És ez hajnali 3-4 körül nem buli. Ábris persze nagy party face a méhemben, méhparty, de az anyja meg idegeli „otthon” a kinti világban magát, hogy mikor érsz haza és mikor fekszel le aludni. Ő se alszik én se alszom így teljes a kör.

Na az mostmár biztos, hogy nem tudom cuki meg öntyöm pöntyöm de édes dolognak megélni azt, h ahajnali 3kor a bordáim közé hatol egy láb. Izomból. Aztán egy másik. És rúgja és nyomja és közben feszíti a fenekét is kifelé és, mint egy kis elszabadult rinocérosz randalírozik a testemben, mint valami herendi porcelángyárban. Mert a testem hajnalban az herendi porcelán puccom bolt. Igen. Nyomja gyúrja, dagasztja a belső szerveimet van, hogy úgy, hogy egy ideget is eltalál, amitől úgy nyilal a fenekemtől egészen a térdemig, hogy megpusztulok. Az a fajta fájdalom, mikor már nem elég, hogy potyognak a könnyeim a fájdalomtól, de röhögő görcsöt is kapok. Na olyan. És ez hajnali 3-4 körül nem buli. Ábris persze nagy party face a méhemben, méhparty, de az anyja meg idegeli „otthon” a kinti világban magát, hogy mikor érsz haza és mikor fekszel le aludni. Ő se alszik én se alszom így teljes a kör. Tibi alszik. Szerencsére. Én meg vonyítok némán. Így telnek az éjszakák az elmúlt egy hét óta. Megerősödött a fiam, úgyhogy fel tud kelteni, és ezt meg is oldja. Amúgy is rossz alvó vagyok úgyhogy most még inkább rá edzem arra, hogy megszületik és sír, visít az éccaka folyamán. Ide nekem ! Úgyis fent vagyok ! De ez a nyilaló fenék fájdalom, nem kívánom senkinek.
Ebben az időben számolni kell a magzat mozgásokat, és a lényeg, hogy egy nap bármilyen erős is de meg legyen a 10 db. Na nálunk éjszaka van kb 110 nappal meg még rátesz egy lapáttal. Elvan a gyerek ha játszik. Emiatt jelenleg nem izgulok, hogy jaj nem mozog miért nem mozog. Na de persze az úrfi ki tud ám szúrni a szüleivel. Tudja mikor kell nyugton lenni és visszavonulót fújni a randalírozásban. Na és mikor? Hát persze, hogy akkor mikor a szülei izgatottan várják a 30. heti ultrahangot, hogy láthassák újra és végre viszonylag szépen kirajzolódva a kis arcát. Orrát száját homlokát mindenét.
Tegnap mentünk is a kórházba 18:00-ra a 30. heti UH-ra. Mérések vannak, mekkora a feje a combcsont, alkarcsont, szívhang, vérerek, agya, szívének pitvarai, mindent megnéznek, hogy rendesen üzemel- e baba (magzat). Fekszem jön a hideg trutyi – uh zselatin és kezdődhet a mozi. Ilyenkor van 4D uh is, amin tényleg mindent szépen lehet (lehetne ) látni. A kis ujjait és az ARCÁT.
Lezajlottak a hivatalos mérések, közben is mondta a hölgy, hogy a keze épp az arca előtt van, reméljük elveszi. Magamban mondtam Ábrisnak, hogy kérlek vedd el a kezed, ne csak éjszaka boxolj vele most csak egy kicsit kérlek. . .  és ekkor váltottunk 4D verzióra. Mondnaom se kell gyönyörű szép kézfejeket láthattunk. Ujjpercek, kézfejecske. De Ábris fejecske na az eldugva. Két kézzel dugdosta. Köszönjük fiam az inkognitót. Na akkor csináljunk valamit, oldalfekvés hátha kibillenti, nem, nem billentette, pár felülés, semmi kicsit megsimogattam – ekkor már a lábait is az arca elég húzta – igencsak ruganyos a gyerek. Arc semmi, csak 4 db végtag. Bunkert épített magának a testéből. Begböködtem. SEMMI. ( kitérő: most, hogy írom a blogot természetesen mozog…). Az uh hölgy mondta, hogy legyen az, hogy akkor most kimegyünk iszom vagy eszem valami csokoládét, hátha attól beindul. És 10 perc múlva újra próbáljuk. Köszönjük a lehetőséget. Hallottad Ábris? Automata forrócsoki ahh hmm dejó. Megittam, sétáltam guggoltam, BÖKÖDTEM ismét vissza mentünk újabb adag zselé változás? Semmi. Hátat fordított totál. Elmondhatom, hogy még meg sem született a fiunk, de már összeveszett velünk és behisztizett. Az egész kórház zselé állománya a testemen volt már. Próbálkoztunk megváltoztatni a helyzetét de sztrájk volt. A hölgy mondta nembaj nem adjuk fel ! Még egy próba behív egy következő párt, addig menjünk ki és utána újabb próba. Ez meg is történt.

Ki – be mondtam, hogy majd hozok ajándékba uh zselét, mert kifogyott egy flakon. Három a magyar igazság reméltem nem jön a szokásos és egy a rá adás dolog. Lefeküdtem hideg trutyi zselé. Közben persze a dvd (mert azon megkapjuk az egész vizsgálat anyagát ) vissza  a gépbe és indít. És ez az egy kicsit odébb vitte a kezeit. (biztos megunta ezt a herce hurcát ). Persze csak úgy, hogy profilból egy pár másodpercre látni lehessen, szemből azért nehogy – túlzásokba ő sem esik. Ő se lát minket 9 hónapig, akkor tuti így tartja fernek, hogy mi is bírjunk magunkkal 9 hónapot. Talán jogos. Nem, nem az. És akkor picit megmutatta az orrát a száját és a homlokát. Az orra az enyém tagadhatatlan, a szája az nem tudom vegyes- nekem is és az apjának is viszonylag telt ajka van így azt a közösbe dobjuk. A homloka és szemöldök csontja az az apjáé. Slussz passz mi így leosztottuk már most, hogy kiből mit örököl. De úgy szokott lenni nagyrészt, hogy a fiúk az anyjukra a lányok az apjukra hasonlítanak. Vagy nem. Majd kiderül. Ott volt a kis pisze orra a csókos kis szájával. Köszönjük a lehetőséget kisfiam, hogy egy picit azért oda adtál magadból ha csak pár másodpercre is. Természetesen ahogy elindultunk, nyomta bent a bugit – láb a bordába be popó az égnek és ment is a sanda csacsa .. utána egész éjjel.

teljes ultrahangos képeket és videókat nem szeretnék megosztani, de Ábris is adott magából egy picit, abból a piciből én meg egy még pöttömebbnyi részt mutatok, ha már erről volt szó végig. 

A legtöbb gyerek ruha természetesen fel van lógatva, viszont ami nekem baby méret kell az ilyen tipikus nagy fa ládákba van beömlesztve. Ebből 6 óriási láda egymás mellett. Persze látni nem lehet csak a felszínét. Mint az a tipikus kép a jéghegyről a vízben - aminek a csúcsa látszik az igazi nagyság meg a víz felszíne alatt lapul. Na mármost ebbe kb fejest kell ugrani, mert mélyek és mélyen betúr aztán előránt.

Ez tény. Ezeket a babaruhákat, mind magunknak shoppingoljuk, hiszen nekik fogalmuk sincs eleinte, hogy milyen göncöket adunk rájuk. De ruha az kell. És én fogom nézni, vagyis mi a családja meg a barátok. Ábris majd ezer év múlva nézeget magáról babakori fotókat és veszi észre, hogy már akkor is H&M meg Zara cuccban randalírozott a világon. De most ? Vagyis majd. Ha megszületik. Mindenki várja készül. jaj de édes ez a body jaj de cuki az a póló na és ez a zokni vagy sapka.. Áhh nem lehet ott hagyni. Édes fiam, nagyon készülünk a jöttödre. A babaruhákat majd kb hetente növi ki úgyis. Tudooooooom, hogy kinövi pikk pakk, de KELL !  Nembaj ha csak egyszer lesz rajta. Vagy lehet,hogy soha nem is lesz rá jó - esetleg mire sorra kerülne a 20. body már kinövi - de ha azt valakitől kaptuk azért valahogy csak rá kell adni, hogy ne legyen sértődés. Mióta tudjuk, hogy fiú lesz azért eleinte is fél szemmel ugyan de rá rá sandítottam a gyerekruhákra - noha még messze volt a születésének az ideje. Néha én is csodálkozom, hogy kisbabákra mennyi pénzt elkölt az ember, amikor , mint írtam ripsz ropsz kinövi. Pláne az első gyereknél. Aztán már "rutin". Mostanában már rá se nézek nagyon a felnőtt ruhákra célirányosan törtetek befele a gyerek részlegre (ha van a boltban ) és ott is a baby szekció felé veszem az irányt. És ha a piros %-al ellátott akciós táblák lógnak a plafonról megörülök, hogy biztos valami jó üzletet fogok csinálni. Yeaaaahhhh... Szinte ingyen van sőt inkább a bolt fizet nekem. Tibi is berendelt már ebay-ről kis rugdalózót. Na és, hogy milyet? Michael Jordan 23. bevallom tündéri. Majd ebben a szerkóban megyünk szurkolni apának a meccseire. A baba téma előtt imádtam vásárolni - magamnak. El se merem mondani hány olyan ruhadarabom van a szekrényben amiben még az ár címke is rajta lóg.. De akciós volt - szinte ingyen... Nembaj jön a jóidő, Tibi nagyon fellelkesült azon, hogy kimenjünk a Pecsába ( Petőfi csarnok a Város ligetben) hétvégén a bolhapiacra árulni. Majd ő eladja őket. Igazi biznisszman - pláne a ruhatáramat illetően. Úgyhogy ha valaki majd vadi új Bershka Zara Stardivarius stb cuccra vágyik keresse meg a standunkat aztán turkáljon kedvére. És elértünk a turkáló dologhoz. Ma délelőtt rávett anyukám, hogy menjünk el egybe - nem messze a bosnyák tértől van egy nagy turi bolt, hátha találunk valami kincset. Itthon kellene túrnia  szekrényben tele van kincsekkel. Sőt van kb 10 teli Ikeás doboz tele általunk nem használt ruhákkal. . . na a lényeg menjünk hátha van baba ruha is - olyan gyorsan kinövik, hogy tönkre se tudnak menni. 

Elmentünk felnőtt részlegen átszáguldottam, majd végre megtaláltam a " gyerek osztályt ". A legtöbb gyerek ruha természetesen fel van lógatva, viszont ami nekem baby méret kell az ilyen tipikus nagy fa ládákba van beömlesztve. Ebből 6 óriási láda egymás mellett. Persze látni nem lehet csak a felszínét. Mint az a tipikus kép a jéghegyről a vízben - aminek a csúcsa látszik az igazi nagyság meg a víz felszíne alatt lapul. Na mármost ebbe kb fejest kell ugrani, mert mélyek és mélyen betúr aztán előránt. Megnézi az ember mit halászott aztán újra alá merül is kitúrja. És egy idő után bele fullad. nem csodálom, hogy a Titanic is elsüllyedt Ezt terhesen nagy hassal azért elég macera. Pont egy olyan mozgást kell véghez vinni ami nem igazán esik jól. Derékból tartva bedőlni aztán vissza. Oké hátizom erősítés na de ne. Nem nem jó. Azt nem mondom hogy lógjanak a tenyérnyi kis ruhák vállfán de valahogy jó lenne, ha ezekért nem kellene mélytengeri búvárnak állni. Tudatos vásárló vagyok így viszonylag gyorsan lezavarom, nem tudok szédelegni órákat egy egy boltban. Túrtam mint egy vaddisznó egész jó cuccok voltak találtam is ezt azt, amit nem lehetett otthagyni. Jó márkák hibátlan állapot. Vásárlás közben rájöttem, hogy itt kilóra adják a ruhát. Hol a krumplit narancsot, hol a rugdalózót. Kíváncsi voltam mennyi ruhát túrtam össze. elég is volt. 6 db ruhanemű volt a kezemben. 2 sapka 1 body 1 rugdalózó és 2 póló. Pénztár. Jött a mázsálás. Egyem a szívét 21,5 dkg lett a cuccok súlya. Fasírthoz való darált húsból is többet veszek. 750 Ft-ot hagytam ott a szettekért. 

A hasam az úgy viszket, hogy megőrülök. Elképesztő. Ez azért van mert nő. A hasam egyre kerekebb és a rajta lévő bőr lassan teljesen kisimul – és a vékony bőröm alatt a vérerek kirajzolódnak. Hölgyeim és Uraim úgy festek néha, mint Hulk. Az az 1962-ben megálmodott nagy zöld „szörny”. Ember, aki ha felbasszák (bocsánat a csúnya beszédért) – átalakul.

Helyzetjelentés. Tüdü tüdüdüdü düdü – ebből a tüdüddüből ha valaki nem jött rá akkor a cápa zenéjét próbáltam imitálni. Mikor a bícsen fürdik a nép mit sem sejtve arról, hogy a nagy fehér suttyomban közeledik. Ezzel a zenével vezetem fel a 28. hetet. Azaz a harmadik trimeszter első hetét. Igen volt első meg második eddig még nem írtam le a trimeszter szót, mert nem áll rá a számra, testidegen. valahogy nem jön be, de ez tökmindegy, mert ez a hivatalos neve. Ma reggel például hallgattam a rádiót és sportról volt szó. Szóba jött az RSG ( ritmikus sportgimnasztika) és erről a szóról meg a drogok ugranak be. RSG LSD.

Szóval harmadik TRIMESZTER. Ez az utolsó nagy szakasz. 12 hét van még vissza hivatalosan. Remélem bírja addig Ábris. Tényleg mindig attól rettegek, hogy mi van ha koraszülött lesz. És nem bírom elhessegetni ezt a negatív gondolatot. Idióta vagyok – ezt is fogjuk a hormonokra. Tibiéknek múltkor Hódmezővásárhelyen volt meccsük és a legjobb barátja Hódmezővásárhelyről származik ( ezt így írják? származik ? ). Így, hogy ott volt meccs kiment rá a családja is. Az apuka szülész-nőgyógyász és jófej – kérdezte Tibit, hogy vagyok, hogyan vagyunk. Tibi mondta teljesen jól- Fruzsi néha megkattan és rettenetesen aggódik meg ráparázik a koraszülésre meg ilyenek. De amúgy semmi baja. Na ilyenek és onnan távolról meg lettem nyugtatva, hogy Ábrisnak, már ha holnap megszületne se lenne a későbbiekben semmi baja. Ezt azért mindig jó hallani. Nem? DEEEEEEEEEE. Nekem aztán pláne.  Úgyhogy nagyon dánkesssőőőnnnn a kis lelki fröccsöt.

A hasam az úgy viszket, hogy megőrülök. Elképesztő. Ez azért van mert nő.  A hasam egyre kerekebb és a rajta lévő bőr lassan teljesen kisimul – és a vékony bőröm alatt a vérerek kirajzolódnak. Hölgyeim és Uraim úgy festek néha, mint Hulk. Az az 1962-ben megálmodott nagy zöld „szörny”. Ember, aki ha felbasszák (bocsánat a csúnya beszédért) – átalakul. Először jönnek a nagy zöld erek aztán kipattan és aztán ott liheg az incredible Hulk. Na ilyen a hasam – meg egyébként a mellkasom is. Esténként néha frászt kapok a fürdőben mikor meglátom magam a tükörben. Mondjuk imádom a Marvel Comics (képregények) filmeket. De pont Hulk. Ez van.

Vakarom a hasam és eszméletlen jólesik, bár most levágtam a körmeimet. Szárazság jele. Hidratálni kell. Kenem rendületlenül már napi kétszer a stria elleni krémmel ( még mindig reménykedem, hogy majd használ) és elkezdtem több vizet inni, mint eddig.  Ami az én esetemben nem nehéz, mert a dupla nullával voltam egyenlő.

Egyre nehezebb a légzés, bent Ábris növekszik a méhem terjeszkedik és el akarja foglalni az egész belső birodalmat. A tüdőket is nyomja úgy tudom és ettől nehezebb a légvétel. hamar kifulladok. Lépcsők közellenségek lettek. Okos tanácsok az internet világából – pihenj többet.
Nem gondoltam volna, hogy ez bekövetkezik – pedig ezt nem lehet elkerülni, hogy nehezen hajolok le a hasamtól felvenni a cipőmet. De ez így van. Nyögök közben. Melós a cipő felvétele. Mi lesz később? Az ágyban ha a távirányító a lábfejem közelében van régen csak oda hajoltam azt kész, mostmár fel kell kelni és oda gurulni érte.

A fogaim, ínyem állapota semmit nem változott, drága és kritikán aluli ízű paradontax spéci szuper fogrém a fogínyvérzés ellen ide vagy oda (azért azzal mosom). Én hülye még a terhesség előtt nem húzattam ki a másik bölcsesség fogamat úgyhogy most szívok – ezt komolyan mondom mindenkinek, aki babát tervez rakassa helyére előtte a fogait bármennyire is utálja a fogorvost, mert utána csak szívás lesz. Nekem a bölcsesség fogamból lepattant sikeresen nemrégiben egy darab így az egyik oldalán éles, mint a nagy fehér cápának tüdüdüdüd még ezelőtt az eset előtt elmentem fogászatra, hogy na akkor szeretnék tőle megválni, de nem tudok. Mert ahhoz kell a panoráma röntgen – és, hogy röntgenezni szabad e várandósság alatt? Hát a nagy fenéket. Úgyhogy a hátsó bölcsesség fogam felsebezte hátul az ínyemet, ami begyulladt és sebes lett… Bravo… Amúgy szerencsére ezt leszámítva a fogaim jól vannak – a fogorvos nem tudott mit tanácsolni a fogínyvérzésre – szerinte is ez van el kell fogadni. Puha fogkefe aztán szevasz tavasz. A fogínyvérzéstől, meg kialakul a fogkő – arra kaptam beutalót csak vissza kellene vonszolnom magam és leszedik.

A szívem akár 40%-al is többet dolgozhat már ebben az időben, mint a terhesség előtt. Ez a megnövekedett méh meg a megnövekedett mellek miatt van. A melleim gigára növéséhez, azt hittem hozzá fogok szokni, de még nem jött el a pillanat. Még mindig képes vagyok meglepődni rajta mekkorák lettek. Továbbra is kibuggyannak, mert önálló életet élnek. Na és a szív az terhelve van mert az 5 liter vér (kezdetben ennyi van ) mennyisége nő, ezen szervek növekedése miatt és így többet kell melóznia a szívnek.

Ábris most kb 35 cm körül van és olyan 1200 gramm a súlya. Az én súlyomat nem mértem rég. Tarthatatlan. Azt vettem észre tök mindegy mit csinálok – mozgok ( könnyed sport – de azért sport )  szinten és nem zabálok 0-24-ben csak úgy pakolódik le a zsír. Mi lenne ha nem mozognék és ennék és ennék? Kisgömböc effekt.

Hogy egy nő terhesen mivel tudja magát kínozni? Hát elárulom. Fogja magát felmegy az instagrammra és beírja a keresőbe a #pregnant meg #pregnacy kifejezéseket és özönlenek a fotók. De nem olyan civil vagyok lekattintottam magamat rossz fényviszonyok között a nappaliban a gardrób szekrény tükrében nem ám. Sugárzó tip top fashion gyönyörű képek gyönyörű fények mindenki, mintha topmodell lenne. Persze ezt mindenhol mondják, hogy az internet nem egy valós tükröt ad a világról, hanem egy olyat, ahol mindenki úgy mutat be mindent, mintha a paradicsomban élne. ’Mintha. És ezekkel a ’Minthákkal tele a net. Én meg nézem. És nem tudok ilyen mintha fotókat létrehozni. Pedig szeretnék valami ultra profi giccses képet magamról és növekedő pocakomról.

Múltkor egy kedves ismerősömmel (fotós) le is beszéltem, hogy elmegyek hozzá egy ilyen kismama fotózásra (szuper képeket készít kismamákról babákról …), de lerobbantam az adott napra és így elmaradt, hogy rólam is készüljön pár paradise fotó. De én ezt nagyon szeretném. Újra meg is keresem. Remélem sikerül összehozni a dolgot és akkor lesz mivel villognom az instagrammon, hogy nekem is van ’Mintha világom. 

Ez meg az én való világom. Sugárzó napot mindenkinek ! Végre süt 

Kényelmetlen volt háton feküdni a derekam is fáj ezért fogtam magam és a bal oldalamra fordultam, felhúztam a lábaimat, ilyen fóka magzat pózba vágtam magam. – kitérő blokk: olvastam, hogyha csokoládét eszünk és a bal oldalunkra fordulunk, akkor a baba nagyon boldog lesz és biztos mocorogni kezd.

Hát olyan elképesztően atya világ de nagyon nagyon nagyon übe rbrutál sokkoló pillanat volt.

Nos történt tegnap az a dolog velünk – itt a velünk a kis családot jelenti – én az anya és Tibi az apa és Ábris hasamban való dagasztása rúgkapálása. Azt vettem észre hogy tipikus idehaza, hogy mikor munkaszüneti nap van lásd tegnap március 15 és mindenfelé szabadtéri programok akkor valamiért az idő úgy gondolja hogy szar lesz és esik egész nap az eső. Most, hogy babát várok sokkal jobban elszomorított ez az ügy- eszméletlen érzékeny tudok lenni… hormonok- na és rossz kedvem volt, és sajnáltam azokat a kisgyerekes családokat ahol tervezik, hogy mindenféle szabadtéri programokon részt vesznek, sétálnak a jó időben eszem iszom dínom dánom. Reggel már az jutott eszembe, hogy pár év és mi is megyünk Ábrissal, hogy legyen majd saját fa kardja meg csákót készíthessen magának és ha úgy alakul akkor „feldobjam „ egy ló hátára is. De ez még odébb van.

Reggel felkeltünk én is szerettem volna sétálni ide oda vonulni napközben, de éljen a szakadó eső ez a program sztornó. Tibi örült, hogy szabadnapja van végre össze szerelheti a kombi babaágyat, amit kb egy hónapja vettünk.  Rossz idő legaláb van program ha be is vagyunk zárva. Röviden tömören a babagy esete, mert az egy külön sztori: kibontotta a dobozokat, mert lapjára volt szerelve a bútor ( a boltban annyit tudtunk megnézni, hogy az a szín van benne, amit mi rendeltünk és szerettünk volna). Neki esett ki bontotta kipakolta a nappali közepére nézte nézte némán majd egy jó negyed óra szuggerálás után kiderült, ez egyáltalán nem az a típus, amit mi szerettünk volna és nemhogy nem az a típus de totál hiányos. Hiányoznak fő elemek, fa lapok – egyenlő totál használhatatlan fa elemek. Amiből fogalmam nincs mit lehet építeni de kombi rácsos babaágyat na azt biztos nem. Oké. Nyugi. Majd balhézunk a boltban és vissza kérjük a pénzt. Persze elkeserítő, hogy hogyan tehetnek meg ilyet az emberrel de valahogy nem pörögtünk rá nagyon a dologra – holott én ilyenkor már fejhangon őrjöngök és szidok mindenkit hogy mégis mit képzelnek magukról…  de most nem. fúha nem tudom mi van velem. De relax volt.

Én feküdtem a kanapén, mint egy kis (nagy)  fóka Tibi meg pakolt – nem engedte, hogy segítsek, ne emelgessek. Hol Tibit figyeltem, hol néztem ki az ablakon és az ázó március 15-ei programosokra gondoltam. Meg Ábrisra. De rá tudat alatt 0-24-ben figyelek. Az csak a figyelem csak úgy van. Folyton pulzál. Kényelmetlen volt háton feküdni a derekam is fáj ezért fogtam magam és a bal oldalamra fordultam, felhúztam a lábaimat, ilyen fóka magzat pózba vágtam magam.  – kitérő blokk: olvastam, hogyha csokoládét eszünk és a bal oldalunkra fordulunk, akkor a baba nagyon boldog lesz és biztos mocorogni kezd. Terheseknél mozog, aki csokit eszik aztán eldől de nem várandós és mozog valami akkor az inkább a belekben zajló akciók miatt van. Szóval kell csoki is. Én nem ettem csak eldőltem. )
És eltelt pár perc, mikor érzetem, hogy Ábris akcióba kezd. Elképesztő energiákkal és erővel. Tudom hol a feje a feneke keze lába. Eddig a fenekét éreztem tenyérrel ha nyomkodta kifele. Most viszont hihetetlen mozgást érzetem a lábai irányából így a kezemet oda nyomtam a hasamra – nem durván de nem is úgy hogy jaj jaj meg ne nyomjam. És akkor jött. Megtörtént. Katartikus. Jobb sarok, bal sarok, aztán megint  a jobb sarka és a bal. Felváltva nyomta a sarkait mint az őrült a tenyerembe. Ez egy olyan pillanat, mikor az embernek a lélegzete is elakad. Legalábbis nálam olyna volt. Te jó ég lábak. Sarkak. Éreztem, ahogy a tenyerembe fúrja a mutató ujj vastagságú pici sarkait. Érezni lehetett, hogy az egy láb aztán a másik. Mozdulni nem mertem, jeleztem Tibinek, hogy jöjjön, mert olyat fog tapasztalni, amit még soha. Eldobta a kókuszmatracot, szalad mögém bújt nagy kifliben fogtam a kezét és rányomtam a hasamra, ahol a lábak harcolnak és gyúrnak odabent. És tolta Ábris az apja kezét. Érzetem , hogy Ők ketten kontaktban vannak és pulzálnak. Se én se Tibi nem vett levegőt. Olyan pozitívan „megrázó” élmény volt. A sarkak. A lába. Jézusom. Bevallom eddig egyszer sem érzékenyültem el  olyan szinten, hogy könny szökött volna a szemembe a meghatódottságtól. Azt hittem, hogy velem van a baj, hogy érzelmileg nem ragad olyan szinten magával, hogy levegőt ne kapjak. De most megtörtént. Se levegő se semmi. Beszippantott valami olyan megmagyarázhatatlan energia, amiről eddig nem is hallottam. Ez annyira fizikai volt. Kontakt. Mindent felülmúlt. És még csoki sem kellett hozzá. Se milka csoki se tibi csoki. Elég volt csak Tibi !

Kérte a cukrot meg a citromot. Ej ej a citrompótló nem jó. Csak friss citrom. „Friss” ami a fél világot átutazza konténerekben gyíkok meg pókok között. Hát az nem volt nálam mondtam úgy tudtam lehet a pótlót is hozni. Nem nem. Csak friss gyümi. Hát király. Másoknak ott voltak a kifacsart maradvány citrom héjaik . Ezt látva jeleztem, hogy akkor én most azokból még ha törik ha szakad kinyerek levet.

Életemet és véremet és bármit a gyerekért. Terhességi terheléses cukor vizsgálat elvégzése kötelező (bár biztos vannak akik nem mennek el rá, pláne hogy hallani olyan esetekről, hogy az anya nem is tudta, hogy terhes míg egyszer csak nagyon fáj a hasa aztán kórházba kerül és kiderül, hogy épp megindult a szülés… na az ilyen esetekben biztos nem volt az anya terhességi vércukrozni… mert nem tudta, hogy terhes. khmm khmm khmmm ööö szóval izé hát nem tudom az ilyen, hogy fordulhat elő.) Na mindegy is én tudom, hogy terhes vagyok és eljött az ideje a terheléses vércukorszint mérésnek. Ezt általában a 25-26 héten kell megcsinálni. Én eltoltam a 26-osra. És ma vagyunk pontban 27 hetesek ! Hétforduló gyerekpezsgő pattintás egy Süsüs van is itthon, szilveszterre vettük Nekem, de valahogy nem lett partyba vágva a gyerekpezsi. Méret: karfiol, egy vadkáposzta termesztett verziója. Szexi vad karfiol fiú a hasamban. Azért az már nem kicsi. Látott már mindenki karfiolt még egybe állapotában, nem rózsáira boncolva levesbe vagy kirántva tartárral.

26. héten akkor ki tud engem elkísérni, mert nem szeretnék unatkozni, meg ha bármi van valaki legyen ott velem. Tibit nem akartam, hogy emiatt szabadnapot vegyen ki, annál azért keményebb vagyok, hogy akár egyedül is de végigcsináljam. Nembaj azért valaki ! Plíz! Szerencsére anyukám csütörtökön úgy dolgozik, hogy csak délután fél 2-re kell bemennie az iskolába így szívesen elkísért.
Menete ennek a cécónak. Először is venni kell cukrot. Nem por vagy kristály cukrot a kisközértben, az a palacsintára megy. Ide spéci gyógyszertárban kaphatót. 75 mg glükózosat kell beszerezni. Ezt a kórházban nem adnak, úgyhogy be kell szerezni. Azonnal tudják mi kell a nőnek ilyenkor ha cukrot kér terhességi vizsgálathoz. Anyagilag nem megterhelő egy egyszerű kaparós sorsjegy ára, 199 Ft kerekítve 200 Huf. Mondjuk a BlackJackel legalább lehet nyerni. Azt mai napig nem értem, hogy miért vannak még olyan összegek, amik nem is léteznek már forint formájában. 199 vagy 124 ft. Mi ez ?
Cukor beszerezve plusz ajánlott még vinni citromot, mert ez a nem kevés cukor vízben lesz feloldva és azt kell becuppantani. Citrommal elviselhetőbb. Telefonon azt mondták, jó a citrompótló lé is. Itt előre jelzem, hogy nem, nem jó- citrom citrom kell. Az a sárga gyümölcs.
Kora reggel kell menni – olyan kora reggel, hogy a párom, Tibi munka előtt elvitt minket kocsival a kórházba. A vizsgálatot megelőző 8-10 órában enni, inni tilos. Kivéve szénsavmentes sima vizet lehet szürcsölgetni. Semmi bajom a vérvétellel, soha nem voltam rosszúl nem ájultam el így elképzelni nem tudom, miért nem aludtam egy hunyásnyit sem akkor éjszaka. Bámultam a plafont és néha megnéztem hány óra van. Ilyenkor persze, azt hiszi az ember hajnali kettő helyett már fél négyet mutat majd az óra…de nem hajnali kettő óra négy perc…aztán tíz perc. Megáll az idő. Kell vinni vizeletet is, előtte való nap kifőztem egy befőttes üveget, hogy baromi steril legyen.
Kora reggel. Irataim, taj, baba papírjai, kiskönyv, eddigi vizsgálatok eredményei, 75 g cukor, citrompótló lé (a citrom helyett) , és befőttes üvegben pisi a táskában. Minden a helyén volt uccu neki.
Kórházba be persze az ottani „infó” pultnál dolgozó biztonsági őrnek foggalma nem volt hova kell mennünk… ő neki ez nem dolga. Jó. Nem. Kicsit bolyongtunk anyukámmal majd megtaláltuk a vérvétel helyszínét. Erre úgy kell felkészülni, hogy vért vesznek megitatják a cukros levet, majd két órát ücsörögni (vittem két könyvet hátha olvasok- eg y Umberto Ecot és egy Jo Nesbot )  kell és utána újabb vérvétel – aztán ennek lesz eredménye.
A kiskönyvemet bedobtam az arra kijelölt ablakon, majd vártam hogy hívjanak. Szédelgett ott már pár kismama, mert nem bírja mindenki a vérvételt.

Cseh-Németh Fruzsina jöjjön. Mentem. Vittem a táskám citrompótlóstól pisistől. Megint eljátszottuk a születési név leánykori névnél a házas vagyok-e dolgot… Míg a nővér írta az adataimat kaptam egy ajándék szatyrot, amiben volt két cumi ajándékba. Már megérte elmenni. Vissza jött a cukor ára. Kértem egy plusz vizsgálatot is ha már vért vesznek végezzük el azt is itt és most, amiről tudtam, hogy plusz térítéses mert a  Tb nem állja. az összege 5000 Ft. Ez ott is volt nálam. Jeleztem is, hogy igényt tartok egy plusz vérképre. Meg is csinálják szívesen de az 5 ezret fizessem be. Mondom jó, hova kell mennem vele. A Postára. nem lehet itt helyszínen? Nem. Adnak egy csekket és azzal el kell menni a postára aztán vissza hozni az igazolást, hogy be lett fizetve. eszem megáll. Ki van ez találva. Mondtam mindegy persze elmegyek a postára, de, úgy tudom nyugton kell lenni két órát a vérvétel meg cukorivás után. Mondta a nő, hogy ennyit nyugodtan mozoghatok, míg megjárom a postát. Nekem meg mindegy – annál kevesebbet kell ülnöm nyugton egy helyben és legalább telik az idő. Adatok be lettek víve a rendszerbe. Majd félre ültünka  vérvevő helyre. És hozta az ampullákat, hat darabot. Kemény vagyok mit nekem hat ampulla. Jó az. Megkérdezte melyik kezemből szeretné ha venné- melyikből? Egyikből se, de amúgy nekem mindegy, csak pattintsa rám a szorító gumit. Feltette, megkereste a vénámat majd döfött. Tű bent. Jött az első ampulla. Felpattintotta a vérem meg csurgott bele. Néztem végig. Nem fordulok el. Izgalmas. Megtelt jött a második, meg a harmadik aztán a negyediknél egyszer csak úgy döntött a véna, hogy nem ontja magából a vért. Csepp. Csepp. Csepp. Annyi se. Elapadt. Kérdeztem nyomjak e valamit magamon vagy mi legyen. Ittam e eleget megkérdezte- ittam ittam. Mi számít elégnek. Aztán nagy nehezen megszültük azt a három ampulla vért. Préselve nyomkodva. Még jó, hogy bírom a vérvételt, azért akinek ez nem az erőssége meg tudom érteni az ájulást. Lecsapoltak, majd odébb mentünk a műanyag poharas vizes asztalhoz. Kérte a cukrot meg a citromot. Ej ej a citrompótló nem jó. Csak friss citrom. „Friss” ami a fél világot átutazza konténerekben gyíkok meg pókok között. Hát az nem volt nálam mondtam úgy tudtam lehet a pótlót is hozni. Nem nem. Csak friss gyümi. Hát király. Másoknak ott voltak a kifacsart maradvány citrom héjaik . Ezt látva jeleztem, hogy akkor én most azokból még ha törik ha szakad kinyerek levet. Izomból csavartam, nyomtam őket, ha a vénámból jött vér ezekből is fog jönni az biztos. Jött is. Naná. A citrompótlót megsétáltattam. Műanyag pohár elő 3dl-es bele langyos víz a 75 g cukor és a citromlé – felkavar és felhúz. Az első kortytól számolva kell két óra elteltével újra jelentkezni. Fél 9 volt ekkor.  Kérdeztem, hogy a vizeletet hova kell rakni? Óhh az nekem nem kell már van más vizelet mintás vizsgálatom. Ohh azt is feleslegesen sétáltattam. Óhh hol egy kuka. Nehogy valaki azt higgye, hogy étkezési olaj van benne… Műanyag pohár a szájhoz – rengeteg szörnyűséget hallottam, arról milyen pokolian rossz ez a sűrű „limonádé” és ihatatlan borzalom. Jelentem annyira nem is volt rossz. Azt nem mondom, hogy azóta is így iszom otthon,de nem volt vele semmi gond. Ez legyen a legnagyobb bajom az életben.
Posta. Akkor keressük meg, mert azt a vért is levették így be kell fizetni. Levettem a szúrás helyéről a papírt, amibe egy szív alakot véreztem vagy véreddzettem bele. Gyönyörű kortárs mű, eladó. Posta hol van? Mondjuk az euro centerben. Az csak 15 perc nincs is messze így megindultunk anyukámmal oda. Közben rájöttem , hogy elképesztően éhes és szomjas vagyok. De ezeket nem lehet majd csak két óra múlva, kivéve a sima víz. Wahhh. Az sok idő. Az euro centerben persze a posta az majd 10-kor nyit – szuper, hol lehet a következő „legközelebbi” a Flórián téren. az normális posta nem plázás az nyitva van. Tovább mentünk oda, szerencsére ott már dolgoztak így be tudtam fizetni a csekkemet. Na a két óra üljön nyugton és ne nagyon mocorogjon ezzel valahogyan megdőlt. Ez van, azt mondták postára menni szabad. Ezzel a laza kiruccanóval majdnem le is telt a két óra.
Vissza mentünk a kórházba, leültünk egy kicsit majd a sárga csekkemet lobogtatva bevonultam, hogy lejárt  a két óra vegyenek vért mert éhen és szomjan halok a víz nem csillapít semmit. Fel voltam készülve az újabb 4-5 ampullára, rágyúrtam magam had folyjék a vérem bele vala, de csupán egyetlen egy adagot vettek le. Ohhh semmiség. Két óra várakozás unatkozás és utána már csak 3 mp a végső döfés. És vége. Eredmény kb egy hét múlva (azaz most)
A pisit elfelejtettem kidobni, haza vittem magammal a citrompótlót meg ott felejtettem az asztalon.  De legalább van két ajándék cumi. Cserekereskedelem.
Az eredményért holnap megyek vissza. Remélem nem lesz semmi „baj”, ha bármi lenne, akkor pedig mindent lehet kezelni így nem idegelem rá magam.

Mindenből 5 példány volt (biztos ami biztos). Egy kupac ötös adagot elém nyomott egy másik ötös kupacot a Tibi elé és kérte, hogy ahol a nevünk szerepel ott olvashatóan gyöngy betűkkel írjuk alá. Az én papír adagomon egy oldalon 7- szer szerepelt a nevem, amit a Tibi elé adott azon csak 3- szor. Na ez össze adva összesen 10 és ez megszorozva 5 példánnyal aláírás mennyiségét tekintve 50 darab. CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA…

 Az apasági elismerő nyilatkozat. Kell hozzá amiket már leírtam mag az anya gondolom ez meglepő, aztán még a férfi akit apukának mondunk és kettejük minden irata. „Minden” irata: személyi és lakcímkártya.  Nálunk én vagyok az anya szereplő Tibi pedig az apuka. És nekem még pluszba be kellett szereznem két hivatalos papírt. Egyet a Zuglói önkormányzattól, hogy hajadon vagyok (tuti nem vagyok férjnél) ez összesen harminc napig érvényes papír, utána újat kell igényelni. Fűha ki tudja mik történtek már a történelemben 30 nap alatt. Oké volt háború is, ami röpke negyven percig tartott. Itt A Britek meg a Zanzibárok harakiztek egymással. A kálvária abból adódott, hogy brit gyarmat voltak szultánus rendszerrel és akkor meghalt a szultán a zanzibárok meg kikurjantottak a britek beleszólása nélkül egy másikat na de a britek ezen puffogtak és jött az ultimátum, hogy szultán tessék lemondani reggel 9-ig mert ha nem lesz nemulass. Az meg persze nem mondott le mire megreggelizet és akkor piff puff mert a britek fél óra alatt rommá lőtték a palotát (ettől biztos jobban érezték magukat), aztán 40 perc után megadták magukat a Zanzibárok, a szultán nem, mert ő meg elszaladt. Kedves. Röpke 40 perc alatt 500 ember halt meg. Mind Zanzibár. Na ez valahogy így volt. Úgyhogy ha 40 perc alatt lehet háború, aminek van eleje közepe és vége, akkor 30 nap alatt micsoda esküvőket lehet tartani dínom dánom. 

Megvoltak a papírok, nem volt a hajadopni lapom után dínom dánom plusz kikértem a szülész orvosomtól egy ehhez kellő plusz papírt, amin rajta volt, hogy körülbelül mikor eshettem teherbe. Na megvolt mindenünk. Úgyhogy mehettünk is a Zuglói gyámhivatalba, hogy mihamarább meglegyenek a papírok arról, hogy Ábris Krasznai legyen születése pillanatától. Így ingyenes is. Ha születése után jut ez eszünkbe akkor macerásabb meg fizetős az ügy.
Múlthét szerdán tudtuk úgy alakítani az életünket, hogy eljussunk kéz a kézben szökdécselve a gyámhivatalba. Tibi civil munkájából adódóan full csiniben jött. Szexi volt. Olyan fesön magazinos. Öltöny, nyakkendő, szép cipő foncsoros napszemüveg hello Mr. Milánó. Megadta a módját annak, hogy a kisfia a nevét kapja meg.

A zuglói önkormányzatot éppen átépítik vagy felújítják a lényeg, hogy romokban van. Nem volt ki írva az ajtóra, hogy ’ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel (köszi Dante ) és működött is a fotocella így átléptünk a kapun. Porfelhő, de olyan, hogy ilyet utoljára tavaly nyáron a sziget fesztiválon láttam. Borzalom. Sitt, építési törmelék, lécek, gépek zúgása, melósok.  A porta eltűnt, az információ sehol ekkor én kicsit elbizonytalanodtam, hogy akkor most mi a f@sz van itt. Tibire néztem, mert Ő beszélt telefonon az itteniekkel ( lehet egy melós vette fel a telefont aztán mondta, ami az eszébe jutott) Ő meg tiltakozva nézett a gyilok nézésemmel szemben és közölte, hogy de márpedig tegnap telefonon mondták, hogy ide kell jönni. Oké… remélem nem önkéntes zuglói polgárként glettelni vártak minket. Kicsit bolyongtunk hátha találunk valakit aki ott dolgozik és nem építési melósként, hanem olyan hivatalnok féle. Felkapaszkodtunk az emeletre – egyre nehezebben kapok levegőt a növekvő gyerek miatt így az egy emeltnyi lépcsősor maga volt a Csomolungma csak nem hó hanem por viharral. Oxigénmaszkot ide nekem. Nem kaptam az nem volt. Tibi volt a hegyi serpám. A porlepte emeleten – na most ugrott be hogyan nézett ki – mint egy vulkán kitörés után a hamu lepte falu vagy város. Ücsörgött két széken két nő, kiderült ők is ügyet érkeztek intézni így megcsillant a fény. Volt is ott egy ajtó, ahol állítólag láttak már mozgást. Be is kopogtunk, hogy hello szia szeretnénk megcsinálni az apaságit. És talált ! Jó helyen túráztunk. Csicseregve boldogan fogadtak minket és kértek 3 perc türelmet. Azalatt benyeltem fél kiló puha port. El se mernék menni tüdőszűrésre. Aztán egy teljesen más részéről a folyosónak kurjantott egy hölgy, hogy na menjünk befele. Bementünk a nő után az „irodájába” ami kb 3 négyzetméter volt. És papírhalmok amerre a szem ellát már ha el lehet látni egy három négyzetméteres irodában bárhova is. Még nem is kérte de sorra kipakoltuk neki az iratokat papírokat asz asztalra. Mosolygott majd kérdezte van még más is? Kac kac kac. elfordult a gépéhez és elkezdett mindent begépelni. Melegem volt vörösödött a fejem, a hölgy persze azt hitte izgulok. Marhára. Persze igen.. illedelmesen mosolygok ha ha ha takargatni valóm van. Kis huncut.
A hölgy gépelt, mi meg ültünk ott mint két tök. A rendszerben mindig megnyitja ezt a programot – a hivatalos szöveget, ami az apasági nyilatkozat maga és nem újat indít, hanem azt kell újra írni, aki előttünk járt ott.  Ez csak akkor tűnt fel mikor láttam , hogy gépel  és ránéztem a monitorra majd azt láttam rajta, hogy Cseh-Németh Luca és szóltam neki, hogy elnézést, de ő a húgom és Fruzsina vagyok. Nevetett majd mondta, hogy nem Cseh – Németh Luca és mutatta, hogy épp átírja a nevet. Szóval végig az iratban előbb volt ott a tesóm neve, mint anya, mint az enyém. Vagy ki tudja. LUCA?????? Nincs valami mondanivalód?????  Pötyögött  a hölgy. delet delet delet pötty C pötty s pötty e pötty h kötőjel.. szépen lassan pötyögte az információkat. A fejem az a pantone színskála összes piros árnyalatán végigment. Meglett az átírt verzió és elment nyomtatni. Addig kicsit beszélgettünk és mikor vissztért pont mondtam Tibinek hogy eszméletlenül fáj a derekam. Ezt a hölgy meghallotta és csak mondta mondta mondta utána a magáét. Otthon kell már maradni pihenni nem szabad semmit csinálni nyugton lenni. Olvasni tv-t nézni zenét hallgatni, nem gondolkodni és a többi. Kellett ez a felvilágosítás… Én ? Aki nem hagyja el a lakást innentől kezdve még 14 hétig vagy ami még rosszabb nem gondolkodik? Ugyanmár. Nembaj. Jót akart a hölgy elmondta, hogy neki is feküdnie kellett  a terhessége alatt mert ez és ez volt a baja ( jött a horror sztori) .

A mono dráma után elénk tolta a papírokat, amiket ki kellett tölteni. Mindenből 5 példány volt (biztos ami biztos). Egy kupac ötös adagot elém nyomott egy másik ötös kupacot a Tibi elé és kérte, hogy ahol a nevünk szerepel ott olvashatóan gyöngy betűkkel írjuk alá. Az én papír adagomon egy oldalon 7- szer szerepelt a nevem, amit a Tibi elé adott azon csak 3- szor. Na ez össze adva összesen 10 és ez megszorozva 5 példánnyal  aláírás mennyiségét tekintve 50 darab. CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA… ez ötvenszer leírva ínhüvelygyulladás. Golyózott a szemem a saját nevemtől. Volt, hogy a harmincadik környékén elakadtam a nevemben és kihagytam betűt vagy össze cseréltem. Régen, mikor kicsi voltam, pontosabban az biztos, hogy sulis, mert már tudtam írni, akkor volt olyan bűntetés, hogy : írd le százszor vagy kétszázszor, hogy : nem beszélek csúnyán, nem beszélek csúnyán, vagy nem feleselek vissza nem feleselek vissza és ehhez hasonlók. Ezt alkalmazták a tanárok is de otthon is előfordult. Soha nem lázadtam ellene. Mindig megcsináltam. Hmmm fura. De szerintem ez a büntetés fajta sokak számára ismerős. Az apaságin a nevem  volt a büntetés. Tibinek ha négyszer szerepelt a neve már sokat mondtam vele. Vele csak az a baj, hogy csúnyán ír. A gyöngybetűt távolról sem ismeri. Ezt szóvá is tettem akkor, hogyha a nőnek nem tetszik ahogy Tibi aláírta (mert az minden volt csak olvasható nem ) és újra íratja velünk az összest, akkor Ábris Cseh-Németh lesz. Szerencsére nem kellett. Közben a nő megkérdezte Tibit, hogy tisztában van-e a jogaival, amit ez a dokumentum nyújt majd. Tibi persze rávágta, hogy igen engem meg érdekelt, hogy mi is az így Tibire néztem, hogy na akkor mondja, mert kíváncsi vagyok. Tibi mondott valamit, majd a nő mondta, hogy hát na ez pont nem az. És felvilágosította a leendő apukát, hogy ez arra lesz jó leginkább, ha mi szétválunk akkor tud perelni a gyerekért ugyan olyan jogokkal, erővel, mint én. ( Szép jövőkép ).
Megvoltak a papírok, még gyorsan elmondtam, hogy egy gyerekágyat össze szerelni nehezebb, mint maga a szülés és rákérdezett, hogy megvan e már a gyerek neve. Igen meg, Ábris. Erre a nő mosolygott és boldogan mondta, hogy ahonnan ő származik falu ott volt egy Ábris bácsi.

Életemben eddig egyszer találkoztam az Ábris névvel vagyis kétszer. Első alkalommal egy kisfiú, aki a tesómhoz jár úszni tanulni másodjára pedig múltkor a Kolibri pincében egy ifjúsági darabon az egyik néző srácra szólt rá a tanárnője, hogy ülj már le végre Ábris. Na de, hogy vannak Ábris bácsik is a világon. Őrület.
Felálltunk, leporoltuk magunkat és plusz egy jövendőbeli hivatalos Krasznaival távoztunk. 

A 4 gázrózsán 3 lábos dolgozik. az egyikben pörkölt fő. A másikban tészta. A harmadikban pedig a lényeg ! Egy üres befőttes üveg rotyog a sima vízben. És, hogy miért? Mert holnap kora reggel, megyek terhességi terheléses vércukor vizsgálatra és kell vinni vizelet mintát.

Életkép. Csendélet Zuglóban. A legelső csendéleteket Michelangelo és Caravaggio nevéhez kötik na ez nem olyan, ami itt van nálam. Rusztikus katyvasz.

Végre rávettem magam arra, hogy hajat mosok. Miért kell erre rávenni magam nem tudom. Mosással szárítással együtt kb 7, 5 percet vesz igénybe és utána sokkal jobban érzem magam, mint zsíros lófarokba kötött szopottgombóc fejjel. Pláne, hogy sokszor dumáltunk erről Lucával (húgom), hogy majd ha én anyuka leszek, biztos nem hagyom el magam mikor alszik a baba miért ne lehetne hajat mosni, körmöt kenni bármit, ami a közérzetet kicsit feldobja. És nem is értem, értettem, hogy anyukák, hogy mondhatják hogy sosincs kibontva a hajuk, nincs idejük hajat mosni satöbbi. Meg levágatják a hajukat nagyon. Mert úgy minden egyszerűbb. Így bele gondolok nemsokkal azután, hogy kiderült, vagyis nyilvánosságra hoztuk, hogy babát várok fogtam magam és elmentem fodrászhoz aztán egy hattori hanzo csapással a derékig érő hajamat lecsapattam és most kb a lapockám aljáig ér. Lehullott vagy 30-40 centi. Most jut eszembe azt miért nem úgy vágták le nekem, hogy a szinte hajkoronának beillő mennyiséget el is lehetett volna adni, vagy valakinek felajánlani vagy valami ilyen. Na de lecsapattam. Lehullott. Könnyebb lett a fejem. Akkor ott úgy csináltam, mint aki imádja, mert a kérésem az volt, hogy a végéből egy 3-5 centit vágjon, hogy az eltöredezett részek pusztuljanak. Na ez nem így lett. „Megkopasztott”. Kimentem a levegőre, aztán gondoltam sírva fakadok, mert előre bukott a fejem, hiányzott a megszokott súly onnan hátulról. Aztán mire végig sétáltam az Andrássyn megszerettem, kibékültem vele. Puha lágy friss. Azonnal gondoltam szuper hetente 2-3 alkalommal hajat is mosok, mert még hamarabb végzek vele és mindig csillogni fog a hajam. Na ezt nem csinálom. Húzom halasztom. Kifogásokat keresek. Most azért nem mert megyek tornázni és úgyis tucskos lesz. Most meg azért nem mert esik az eső. Most meg a sapka miatt nem. És csak gyűlnek ezek. Szóval a hajam levágattam (tudat alatt – meg nem is ez volt a terv csak az a pár centi), mint sok anyuka meg nem is mosom meg. Pfff. Nem baj, ha itt lesz Ábris másként lesz. A hajmosások királynője leszek. A fittipaldi anyuka. Ragyogó shine haj.
Megmostam a hajam és felcsaptam az arcomra egy collagénes arc hidratáló maszkot. Csak, hogy hátha… a közérzetért. Közben főzök. A 4 gázrózsán 3 lábos dolgozik. az egyikben pörkölt fő. A másikban tészta. A harmadikban pedig a lényeg ! Egy üres befőttes üveg rotyog a sima vízben. És, hogy miért? Mert holnap kora reggel, megyek terhességi terheléses vércukor vizsgálatra és kell vinni vizelet mintát. Aztán kell a sterilitás. Mert kémcsövem nincs. Bár azt is, aki kitalálta, hogy egy nő pisiljen abba bele, hát nem volt normális azt biztos. Egy férfi hagyján, mert ott azért ez máshogy megy. Van az a mese a A róka és a gólya. Egyszer a ravasz róka meghívta ebédre gólya uramat. A gólya megköszönte a meghívást, és nagy örömmel el is ment hozzá… aztán meg szivatták egymást azzal, hogy miben tálalták fel az ételt. Mikor a gólya miután átveri a róka vissza adja a kicseszést. Aztán minden szűk nyakú korsókban és üvegekben tálal. Ahogy ezt a róka meg  meglátja, kiakad, mert a pofája nem fér bele ezekbe az üvegekbe. Pont mint a vizelet. Úgyhogy a kémcső helyett, most kifőztem egy üres barack lekváros  üveget, amiben azelőtt a nagymamám házi lekvárja volt. Remélem kifőtt minden, mielőtt még ettől leszek cukros. Jó, persze, hogy nem leszek ettől cukros. Csak látják a szakemberek, hogy hmm egy kis barack lekvár lerakat.
Holnap kora reggel éhgyomorra kell menni. Kérik, hogy előtte már tíz azaz 10 órával ne fogyasszunk semmit. Ez ilyen orális vércukor mérés lesz. Leveszik az éhgyomri vért. Reggel 8 körül. Tibi jó fej, mert elvisz munka előtt kocsival a kórházba, anyukám meg azért jó fej mert elkísér, hogy ne szédelegjek ott egyedül utána. Úyg zajlik, hogy Éh gyomorra megy az első vér vétel  utána két órával később jön a második menet. Venni kellett gyógyszertárban 75 gramm glükózt, amit viszek magammal a vizsgálatra. Jó kis súlya van. Az ember konkrétan cukrot iszik. Ezt a 75 grammot ott elkeverik 3 dl vízzel és fel kell húzni. Sokkolni akarnak vele. Annyi ez a cukor ennyi vízhez, hogy megáll benne a kanál. Javasolták, még a citromot is. Úgy elviselhetőbb. Ahhh egy agyon cukrozott friss limonádé. Utána pedig nyugton kell maradni két órán át. Nem szabad sehova se lemnni, ott kell ücsörögni, mert a mozgás is befolyásolja a végeredményt. És miután megittam egy tortát és eltelik a két óra újra lecsapolják a véremet. És a kettőből konklúziót vonnak. Ezt a vizsgálatot a terhesség 24-26 hetében végzik el. Ha megállapítják a terhességi cukorbetegséget, akkor az  a magzatot veszélyeztető állapot. Ezért kell elmenni és ezt elvégezni, hogyha bármi gond van, azt kezelni lehessen mihamarabb. Remélem nem lesz semmi gond. Ha bármi van utána egyénre szabnak, mint mint egy spéci szabó. Nyilván attól függően milyen szinten van ez a cukorbetegség. Akár elegendő a "csak" diétás kezelés, étkezésre való odafigyelés, ha pedig ez kevés akkor e mellé jön az inzulin is. Sajnos sokan elódázzák ezt és nem mennek el rá, de nem csak magunkkal szúrunk ki hanem a kisbabánkkal, aki totál tehetetlen. Ilyet meg, hogy lehet tenni ? Két pofon. 
Megyek kiszedem a pisilős befőttes üveget a vízből és nemsokára jön Tibi, akivel megyünk a gyámhivatalba, hogy hivatalosan is végigcsináljuk az apasági nyilatkozat tételt. 

A tanfolyamon azonban Tibi volt az apa aki ott se volt, de olyan felvilágosítást kapott esténként mindenről, hogy nem maradt le semmiről és tudja már most jól előre, ha magas láza lesz a babának ő fog beülni a kádba Ábrissal és az ő nyakába fogom engedni a hideg vizet.

Itt ülök bámulom az üres lapot, vagyis Microsoft word dokumentum 1-et és van egy rossz érzésem. Nem az írás miatt. Azt imádom. Jobban szeretek írni, mint beszélni. Csak úgy egy ilyen alap rám ült rossz érzés, vagy kedv -  franc se tudja mi ez. Csak rossz. A hormonok miatt (arra fogom persze úgy egyszerűbb) igen  ingadozó a hangulatom. Biztos vannak anyukák, akik egész terhesség alatt jókedvűek boldogok csiriviribe látnak mindnet, hiszen az egyik legszebb dolog  a világon anyává válni. Jóhogy az ! persze hogy az! Csak jönnek ilyen hullámok, mert feszült vagyok és stresszes, hogy bent minden rendben van-e. Nem látom, de erről már írtam, nyilván nem rugdos egész nap csak hébe hóba aztán itt ülök, mint a hülye és azon kattogok, hogy jól van-e. Nem fog e kiesni belőlem ha sokat állok. Csak nem tud. D eilyen baromság is megfordult a fejemben, hogy állok és akkor kicsusszann. És akkor mi van, jó ég koraszülött és rá idegelem magam a koraszülött dologra. Pedig nem szabad ilyen dolgokat hajtogatni. Egészséges vagyok, az a bajom biztos, hogy nincs bajom. Néha megyek az utcán és borzasztó dolgok fordulnak meg a fejemben. Megyek sétálok és valami elmebeteg odajön és hasba mondjuk hasba rúg vagy szúr. Szörnyű. Mindjárt bőgök. Ülök írom a blogom és bőgök. Hát gyönyörű.

Ez van most. Közben rántott gombát sütök és tiszta sült panír szagom van. Jó, hogy nem mostam hajat. Friss syoss sampon feat égett panír. És zsír. Szól a Kossuth rádió, ahol egy édesanya arról mesél épp, hogy az első gyermeke koraszülött volt és a 8. hónapnál sajnos elvesztették a babát. Ki is kapcsolom a rádiót. Ezt most nem bírja se lelkem se testem.

Elég tömény volt péntektől máig az élet. Alkohol mentesen.  Szerencsére nem szeretem a töményet így az nem is tud hiányozni a szervezetemből. Annyira volt programokkal telített és a program is tartalmas volt, hogy azt se tudom miként osszam meg veletek az ott történteket.
Így babával a hasamban próbálok minél több „új „ dolgot kipróbálni. Legyen az tanfolyam, edzés forma, masszázs, relax satöbbi satöbbi.
Luca a tesóm talált alig egy hónapja egy helyet, ahol vannak különböző tanfolyamok. Ki is választottuk erre a hétvégére a baba elsősegélyt. Ez szombat vasárnap 11-től délután 5-ig volt. Egésznapos. Kárunk nem lehet belőle, mert egy ilyennel azért remélhetőleg az ember csak több lesz. Pláne, hogy első gyerek és nulla tapasztalat. Állítólag Lucának egyszer azt mondtam, hogy nem nyúlhat Ábrishoz míg el nem végez egy baba elsősegély tanfolyamot. na én erre egyáltalán nem emlékszem. Mi vagyok én, hogy ilyet mondtam? De ő bizton állítja, hogy én ezt diktatórikusan kijelentettem neki. Oké Oké.
Ezen a tanfolyamon bárki részt vehet. Egyedül vagy párban. Mi Lucával képeztük a párt. Úgy kedvezményes is volt. Majdnem annyi, mintha egyedül mennék. Egyedül meg nem megyek sehova. Francokat. Szépen jöjjön el velem mindig valaki. Legjobb persze az lenne, ha az mindig az apuka, Tibi lenne. Csak ez nálunk Nem mindig megoldható. Sőt. Reggel elmegy a civil munkába este pedig dolgozik tovább, mint még aktív kosárlabdázó. A profi szintről visszavonult a kicsit ( dehogy kicsit…) Lightosabb verzióba, a B szintre. Minden hétvégén meccs van. Így ez a hétvégi ilyesfajta tanfolyamból totál kizárja. Na persze nem terhes tornára szeretném ha eljönne velem. Csak hát na. Szívét lelkét kiteszi értem. Értünk. Mi vagyunk az Ő családja. Mindig eljön velem, terhes gondozásra.  Mindennek utána jár telefonon. Kiderít helyszínt, időpontokat egyeztet és bármit megtenne értem. Most megint mindjárt bőgök. Csodálatos ember. Neki már nem élnek a szülei. Meghalt az anyukája. Ahogy ezt leírtam bele remegett az ujjam. A szívem. A testem. Mindenem.  ( 20 perc szünet jött itt mert sírva fakadtam).  A szeretteimre, szeretteinkre gondolok, akik már nem lehetnek velünk. De itt élnek bennünk. Örökké. Az emlékeiket soha senki nem veheti el tőlünk.

Na az érzelmi kirohanásom után ugrok is. Lucával mentünk el a baba elsősegély tanfolyamra. Mikor oda értünk már név szerint szóltak hozzánk. Sziasztooook Fruzsi és Luca ugye?  Igen.
A hétvégi tanfolyamról szétszedve fogok írni, mert annyi információ birtokába jutottunk, hogy brutális. A legfontosabb, hogy meg voltunk vele elégedve ezer százalékosan. A tanfolyamot egy nagyon vehemens hambuci bekaplak nő tartotta, de olyan szakértelemmel és tudással, valamint tapasztalattal, hogy le a kalappal. Nem szépített nem köntörfalazott minden nyomott ami a csövön kifért. A szülést, a szoptatást, nem szépítette. A szétázott kirágott újszülött által agyon cupákolt szoptatásos sebeket hatásosan adta elő. Egy biztos, hogy semmin nem fogok meglepődni.
Rengeteg mindenről szó volt. A szoptatástól kezdve a baba hasfájásáig a lázcsippalítás menete, köldökcsonk kezelése, orrszívó porszívózás… salalallaal csodás. De ezekről bővebben lesz szó a továbbiakban.
A tanfolyamra párok érkeztek. A párok gyűltek az első napon mi ott ültünk Lucával közben Tibivel chaten váltottam pár szót, aki épp úton volt Debrecenbe a csapattal egy meccsre.
Szóval voltunk mi a két lány az apa aki ott se volt a párok és egy nő aki egyedül érkezett. Eleinte nem éreztem azt, hogy „fura”, hogy én miért a húgommal vagyok, de közben meg ahogy telt az idő valahogyan mindenig úgy jött, ki, mintha én egy olyan nő lennék akit sajnálni kell, hogy biztos elhagyta őt az a szemét férfi aki teherbe ejtette, de van egy tök jó fej húga aki mellette áll ebben a szörnyű időszakban. Nem mintha érdekelne mások véleménye, csak hülyén jött ki minden. Ez leginkább abból adódott, hogy a lelkes párok mindig minden babánál felmerülő problémát úgy kezeltek agyilag, hogy a megoldásnál ketten vannak ott. És ez alap. Ha az orrszívót kell bedugni a gyerek orrába akkor ketten fogják le, ha láz görcsöt kap a gyerek, akkor azt azonnal ketten kezelik, ha ha ez ha az ha amaz van akkor apuci is mindig ott van. Mintha anyuci és apuci ketten lennének ott egész nap a babával. Ami azért valljuk be elég ritka. Sőt van egyáltalán ilyen? Noha a tanfolyam vezető nő úgy adott elő, hogy az anya egyedül mit kell, hogy tegyen – valahogy mindig oda lukadtunk ki, hogy apuci ugyan úgy ott van. Ketten fogják le a gyereket. Egyik cselekszik másik telefonál blablabla. ÉN meg nagy lelkesen mindig rákérdeztem, na jó, de mi van ha nincs ott apa. Mert dolgozik, vagy éppen úton van valahol. Mert mégiscsak a legtöbb időt az anya kell, hogy a babával legyen ( most itt nem úgy kell érteni a kellt hogy kell – de ezt szerintem érti mindenki). Akkor is agyilag és mindenhogyan úgy kell igenis felkészülni, hogy anyuci a problémával egyedül fog találkozni otthon és nincs ott apuci 11-kor, mikor a gyerek mondjuk félrenyel vagy fejre áll.
És miután ennek hangot adtam, hogy na de mi van ha nincs ott az apa….?  Kicsit furán éreztem magam. Mert nálam is van apa. ( Úgy kellett volna az elején bemutatkozni, mert ott is volt, hogy mindenki mondja el a nevét, hol tart a terhesség alatt és hol fog szülni. Sziasztok Ő a húgom Luca én Fruzsi vagyok az apa Tibi csak sajnos  nem tud itt lenni mert meccse van 25 hetes vagyok és Szent Margit kórház. Puszika. ) Csak józan paraszti ésszel tudni akarom, hogy egyedül mitévő legyek a bajban. Azon kívül, hogy pánikba esem. Mert egyértelmű, ha nagy gáz van akkor hívom azonnal Tibit, aki majd jön, de addig meg cselekedni kell. Mert a sipákolás visítás nem lesz megoldás semmire.
Mi voltunk a két lány a tanfolyamon ha valaki nem vette le, hogy testvérek vagyunk, akkor szép lezbikus párnak is nézhet minket. Mindenhova ahova Lucával megyek (torna, edzés ) – mert jó fej és elkísér úgy mutatkozik be, hogy: Nem vagyok terhes csak elkísértem a tesóm.
Apa az aki mindenben támogat, ott van ha kell. Tűri a néha pofátlanul elviselhetetlen magatartásomat – a hormonok miatt… és ha este 11-kor sajtburgerre vágyom akkor elmegy és levadássza. Erre jelentem még nem volt példa. Vagyis volt, odáig, hogy mit nem adnék egy sima egyszerű gagyi McDonaldsos sajtburgerhez, de nem engedtem, hogy elmenjen érte. Menni ment volna, de uralkodtam a felesleges falási rohamomon. A tanfolyamon azonban Tibi volt az apa aki ott se volt, de olyan felvilágosítást kapott esténként mindenről, hogy nem maradt le semmiről és tudja már most jól előre, ha magas láza lesz a babának ő fog beülni a kádba Ábrissal és az ő nyakába fogom engedni a hideg vizet, noha utálja. 

Az elsősegély tanfolyam 10/10 pontot kapott tőlünk úgyhogy, innentől kezdve lesznek plusz blog bejegyzések - mert a baba első segély tanfolyamon nagyon sok fontos és hasznos, dolgot tanultam. Rengeteg információ az újdonság hatásával ért,mert még életemben nem hallottam róla. De most már baromi okos vagyok. Megmondom a tutit a frankót a köldökcsonkról és a belső csarnokos tejmirigyekről. 

Na vagyunk mi a Homo sapiens sapiensek a csúcson. Közben meg furcsa, de tényleg a többi állat baby megszületik aztán már rohangál is. Jön a Zsiráf mama aki megellik, és a toronyból lezuhan a baba zsiráf. Épp elég sok nyaka van a zsiráfnak kész csoda, hogy mikor lezuhog az anyjából nem töri ki a nyakát.

Annyira félelmetes. Félek. Kiszolgáltatott. Tőlem függ. Tőlünk függ. H ami nem vagyunk Ő sincs. Rettegek. Megszületik és teljesen ki van szolgáltatva nekünk. Hozzáteszem mi pedig neki. Első baba. 14-15 hét múlva be fog toppanni az életünkbe. Kézzelfoghatóvá válik. Egy hús vér emberi lény. Ábris.
Egy teljesen új világ lesz számára és Ő miatta számunkra is.

Az ember szül és a gyereke teljesen magatehetetlen. Csak úgy van. Lélegzik, ver a szíve, eszik, alszik, néz, figyel, pislog, ásít és még sorolhatnám. Egy biztos, hogy nem beszél, nem jár, nem tud egyedül táplálkozni. Őrület. Mi vagyunk a Homo sapiens sapiens. Rengeteg tanulmány foglalkozik azzal, hogy mi különbözteti meg az embert az állattól. Itt mellékesen megjegyzem, hogy sajnos néha az emberek is állatok. Nagyobb állatok, mint magunk az állat állatok. Szokták volt mondani, hogy nagy az Isten állatkertje…  vagy csak alacsony a kerítése.

Na vagyunk mi a Homo sapiens sapiensek a csúcson. Közben meg furcsa, de tényleg a többi állat baby megszületik aztán már rohangál is. Jön a zsiráf mama aki megellik, és a toronyból lezuhan a baba zsiráf. Épp elég sok nyaka van a zsiráfnak kész csoda, hogy mikor lezuhog az anyjából nem töri ki a nyakát. Nemhogy nem töri ki a nyakát. Fogja magát megrázza kis nyegle testét aztán vidáman szökdécsel. Már ha a zsiráfok szökdécselnek. De a lényeg, hogy jön megy  „intézi a dolgát”.

Az ember baba nem. Elég morbid lenne, mondjuk ha szülnék és a gyerek elszaladna a kórházban aztán az egész osztály őt kergetné, meglepődnék. Nincs az a túlhordási idő.
Hogyan lehet egy babára felkészülni ? Fel lehet- e egyáltalán? Oké oké megvesszük az összes cuccot, amivel elkezdjük az egészet vele, de ezek tárgyak. Kajája van, legalábbis én vagyok az étel. A két lábon járó – guruló -  tejeskocsi. Ez is adva van. De az, hogy mire, hogyan miként fogunk reagálni el nem tudom képzelni. Sokan kérdezik olvasok-e könyveket ezzel kapcsolatban. Nem tudom, hogy van-e értelme. Tanultam is valamennyit a babákról a főiskolán, de hogy azokból bármit lehet-e kamatoztatni, hát nem tudom. Szakkönyveket egyelőre nem vettem kézbe. Örülnék, ha egy kortárs írón könyvét végre a kezembe venném és kicsit olvasnék. Ott szemezek nap mint nap Cserna- Szabóval, Grecsóval, Háyal a nappaliban és egyszerűen nincs erőm. Pofám leszakad. Hiányzik az olvasás mégse teszek ezellen semmit. A fáradtságnak teret adok és elpunnyadok a kanapén. elpunnyadok? Elterülök, mint egy félig levágott tehén. És filmezek. Csináltam egy „művészfilm” gyűjteményt – francia, dán, norvég, olasz, spanyol…- ezek igazán élet szagúak és azokkal együtt tespedek a kanapén. Szóval, szakkönyvet nem, nem vettem a kezembe. Pont Tibinek egy ismerőse mondta, aki pszichológus, ráadásul tanult is mindenről ( nemrég született ott baba)megjegyezte, hogy mindent tanult, tanítottak neki, de minden máshogy van, semmit nem úgy csinál, mint ahogy az a nagykönyvekben meg van írva.

Majd az élet adja úgyis. A büfit, a sírást, a mosolyt, a pelenkát, a „beszélgetéseket”.  Lesz, ami lesz. Ide nekem.
Életemben egyetlen egyszer fogtam újszülöttet (az is inkább már1-2 hetes volt)… Azt a frusztrált, kiszolgáltatott stresszen pillanatot soha nem fogom elfelejteni. Egyszercsak a kezembe nyomták és tessék csinálj vele amit szeretnél. Valami furcsa pózba bevágtam  a kezeimet rettegtem, hogy összetöröm, tönkre teszem ártok neki. Le esik a feje a helyéről. Nincs semmi tartása. Fogni kell, tartani. És ott ültem begörcsölt karokkal  és próbáltam úgy csinálni, mint aki imádja a pillanatot. Tényleg féltem. Megfélemlített egy 60 cm-es baba egy nagy megtermett felnőtt nőt. Lefagytam. Nem az enyém így még jó, hogy féltem, hogy baja lesz. Soha nem volt még ilyen kis emberi lény a kezemben. HELP HELP HELP.  Majd mikor éreztem hogy már nem kap vért a karom a fura pózban vissza adtam a babát az apukájának. Mikor már nagyobb egy baba és van „tartása” értem azt, hogy nem bicsaklik le a feje a helyéről, már bátran gyüszkölöm… de addig… Majd Ábrist. Muszáj lesz. Határozottnak lenni és magabiztosnak. nyilván jön ez magától. A kis zsiráf is szalad. Mindenkinek megvan a dolga. Ösztönös lesz. Remélem. Nagyon remélem. Nem félhetek a saját fiamtól. Biztos a szülés után ez lesz a világ legtermészetesebb dolga.
Azért, hogy erre arra felkészüljünk, most hétvégén Lucával, a húgommal elmegyünk egy két napos Baba elsősegély tanfolyamra. Vesztenivalónk nincs. A tesóm meg még soha nem fogott babát a kezébe. Így meg aztán majd stresszelhet ő Ábrissal. Na de elmegyünk erre a tanfolyamra. Mindkét napra más a program.  A terhes torna utánra egy újabb tesós program. Mindkettőnknek hasznos lesz. Oké anyit aput várják, de ez a tanfolyam most van Tibi pedig egész szombaton nincs itthon, mert Debrecenben lesz kosármeccsük. Majd átadom a megszerzett tudást. Úgyis ismétlés a tudás anyja. Felkészítenek sorsdöntő pillanatokra, amik esetleg vészhelyzetek lehetnek. Ebből a tudásból baj nem lehet.

Szombat: gátmasszázs,szülés, napirend, altatás, mindent a szoptatásról, hasfájás, sárgaság, fürdetés, köldökcsonk-kezelés, oltások, gyermekbalesetek, természetes gyógymódok, homeopátia, házipatika

Vasárnap: légzésfigyelő, bölcsőhalál és újraélesztés, légúti akadály, láz, lázmérés, lázcsillapítás, lázgörcs, gyermekbetegségek, mérgezések, fogzás, fogápolás, csecsemőkori kancsalság, csípőszűrés, mozgásfejlődés és segítése.

Szóval remélem nyáron minden mozdulat jön az anyasággal és természetes lesz, mint a nem nyaka törött kis zsiráf szökdécselése, miután kizuhant az emeletről. 

u.i: a képen "hülye fejet " vágok, nem vagyok pszichopata, a tündéri kislány pedig a személyiségi jogai miatt kap rózsaszín szívecskés "szemvédőt" - mert őt nem tudom megkérdezni arról, hogy szeretne e szerepelni a blogban egy fényképen. Az anyukája pedig, ha éppen olvas nem sértődik meg ezen a tündibündi képen ;) (innen is millió puszi Nekik)