Mindenből 5 példány volt (biztos ami biztos). Egy kupac ötös adagot elém nyomott egy másik ötös kupacot a Tibi elé és kérte, hogy ahol a nevünk szerepel ott olvashatóan gyöngy betűkkel írjuk alá. Az én papír adagomon egy oldalon 7- szer szerepelt a nevem, amit a Tibi elé adott azon csak 3- szor. Na ez össze adva összesen 10 és ez megszorozva 5 példánnyal aláírás mennyiségét tekintve 50 darab. CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA…

 Az apasági elismerő nyilatkozat. Kell hozzá amiket már leírtam mag az anya gondolom ez meglepő, aztán még a férfi akit apukának mondunk és kettejük minden irata. „Minden” irata: személyi és lakcímkártya.  Nálunk én vagyok az anya szereplő Tibi pedig az apuka. És nekem még pluszba be kellett szereznem két hivatalos papírt. Egyet a Zuglói önkormányzattól, hogy hajadon vagyok (tuti nem vagyok férjnél) ez összesen harminc napig érvényes papír, utána újat kell igényelni. Fűha ki tudja mik történtek már a történelemben 30 nap alatt. Oké volt háború is, ami röpke negyven percig tartott. Itt A Britek meg a Zanzibárok harakiztek egymással. A kálvária abból adódott, hogy brit gyarmat voltak szultánus rendszerrel és akkor meghalt a szultán a zanzibárok meg kikurjantottak a britek beleszólása nélkül egy másikat na de a britek ezen puffogtak és jött az ultimátum, hogy szultán tessék lemondani reggel 9-ig mert ha nem lesz nemulass. Az meg persze nem mondott le mire megreggelizet és akkor piff puff mert a britek fél óra alatt rommá lőtték a palotát (ettől biztos jobban érezték magukat), aztán 40 perc után megadták magukat a Zanzibárok, a szultán nem, mert ő meg elszaladt. Kedves. Röpke 40 perc alatt 500 ember halt meg. Mind Zanzibár. Na ez valahogy így volt. Úgyhogy ha 40 perc alatt lehet háború, aminek van eleje közepe és vége, akkor 30 nap alatt micsoda esküvőket lehet tartani dínom dánom. 

Megvoltak a papírok, nem volt a hajadopni lapom után dínom dánom plusz kikértem a szülész orvosomtól egy ehhez kellő plusz papírt, amin rajta volt, hogy körülbelül mikor eshettem teherbe. Na megvolt mindenünk. Úgyhogy mehettünk is a Zuglói gyámhivatalba, hogy mihamarább meglegyenek a papírok arról, hogy Ábris Krasznai legyen születése pillanatától. Így ingyenes is. Ha születése után jut ez eszünkbe akkor macerásabb meg fizetős az ügy.
Múlthét szerdán tudtuk úgy alakítani az életünket, hogy eljussunk kéz a kézben szökdécselve a gyámhivatalba. Tibi civil munkájából adódóan full csiniben jött. Szexi volt. Olyan fesön magazinos. Öltöny, nyakkendő, szép cipő foncsoros napszemüveg hello Mr. Milánó. Megadta a módját annak, hogy a kisfia a nevét kapja meg.

A zuglói önkormányzatot éppen átépítik vagy felújítják a lényeg, hogy romokban van. Nem volt ki írva az ajtóra, hogy ’ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel (köszi Dante ) és működött is a fotocella így átléptünk a kapun. Porfelhő, de olyan, hogy ilyet utoljára tavaly nyáron a sziget fesztiválon láttam. Borzalom. Sitt, építési törmelék, lécek, gépek zúgása, melósok.  A porta eltűnt, az információ sehol ekkor én kicsit elbizonytalanodtam, hogy akkor most mi a f@sz van itt. Tibire néztem, mert Ő beszélt telefonon az itteniekkel ( lehet egy melós vette fel a telefont aztán mondta, ami az eszébe jutott) Ő meg tiltakozva nézett a gyilok nézésemmel szemben és közölte, hogy de márpedig tegnap telefonon mondták, hogy ide kell jönni. Oké… remélem nem önkéntes zuglói polgárként glettelni vártak minket. Kicsit bolyongtunk hátha találunk valakit aki ott dolgozik és nem építési melósként, hanem olyan hivatalnok féle. Felkapaszkodtunk az emeletre – egyre nehezebben kapok levegőt a növekvő gyerek miatt így az egy emeltnyi lépcsősor maga volt a Csomolungma csak nem hó hanem por viharral. Oxigénmaszkot ide nekem. Nem kaptam az nem volt. Tibi volt a hegyi serpám. A porlepte emeleten – na most ugrott be hogyan nézett ki – mint egy vulkán kitörés után a hamu lepte falu vagy város. Ücsörgött két széken két nő, kiderült ők is ügyet érkeztek intézni így megcsillant a fény. Volt is ott egy ajtó, ahol állítólag láttak már mozgást. Be is kopogtunk, hogy hello szia szeretnénk megcsinálni az apaságit. És talált ! Jó helyen túráztunk. Csicseregve boldogan fogadtak minket és kértek 3 perc türelmet. Azalatt benyeltem fél kiló puha port. El se mernék menni tüdőszűrésre. Aztán egy teljesen más részéről a folyosónak kurjantott egy hölgy, hogy na menjünk befele. Bementünk a nő után az „irodájába” ami kb 3 négyzetméter volt. És papírhalmok amerre a szem ellát már ha el lehet látni egy három négyzetméteres irodában bárhova is. Még nem is kérte de sorra kipakoltuk neki az iratokat papírokat asz asztalra. Mosolygott majd kérdezte van még más is? Kac kac kac. elfordult a gépéhez és elkezdett mindent begépelni. Melegem volt vörösödött a fejem, a hölgy persze azt hitte izgulok. Marhára. Persze igen.. illedelmesen mosolygok ha ha ha takargatni valóm van. Kis huncut.
A hölgy gépelt, mi meg ültünk ott mint két tök. A rendszerben mindig megnyitja ezt a programot – a hivatalos szöveget, ami az apasági nyilatkozat maga és nem újat indít, hanem azt kell újra írni, aki előttünk járt ott.  Ez csak akkor tűnt fel mikor láttam , hogy gépel  és ránéztem a monitorra majd azt láttam rajta, hogy Cseh-Németh Luca és szóltam neki, hogy elnézést, de ő a húgom és Fruzsina vagyok. Nevetett majd mondta, hogy nem Cseh – Németh Luca és mutatta, hogy épp átírja a nevet. Szóval végig az iratban előbb volt ott a tesóm neve, mint anya, mint az enyém. Vagy ki tudja. LUCA?????? Nincs valami mondanivalód?????  Pötyögött  a hölgy. delet delet delet pötty C pötty s pötty e pötty h kötőjel.. szépen lassan pötyögte az információkat. A fejem az a pantone színskála összes piros árnyalatán végigment. Meglett az átírt verzió és elment nyomtatni. Addig kicsit beszélgettünk és mikor vissztért pont mondtam Tibinek hogy eszméletlenül fáj a derekam. Ezt a hölgy meghallotta és csak mondta mondta mondta utána a magáét. Otthon kell már maradni pihenni nem szabad semmit csinálni nyugton lenni. Olvasni tv-t nézni zenét hallgatni, nem gondolkodni és a többi. Kellett ez a felvilágosítás… Én ? Aki nem hagyja el a lakást innentől kezdve még 14 hétig vagy ami még rosszabb nem gondolkodik? Ugyanmár. Nembaj. Jót akart a hölgy elmondta, hogy neki is feküdnie kellett  a terhessége alatt mert ez és ez volt a baja ( jött a horror sztori) .

A mono dráma után elénk tolta a papírokat, amiket ki kellett tölteni. Mindenből 5 példány volt (biztos ami biztos). Egy kupac ötös adagot elém nyomott egy másik ötös kupacot a Tibi elé és kérte, hogy ahol a nevünk szerepel ott olvashatóan gyöngy betűkkel írjuk alá. Az én papír adagomon egy oldalon 7- szer szerepelt a nevem, amit a Tibi elé adott azon csak 3- szor. Na ez össze adva összesen 10 és ez megszorozva 5 példánnyal  aláírás mennyiségét tekintve 50 darab. CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA… ez ötvenszer leírva ínhüvelygyulladás. Golyózott a szemem a saját nevemtől. Volt, hogy a harmincadik környékén elakadtam a nevemben és kihagytam betűt vagy össze cseréltem. Régen, mikor kicsi voltam, pontosabban az biztos, hogy sulis, mert már tudtam írni, akkor volt olyan bűntetés, hogy : írd le százszor vagy kétszázszor, hogy : nem beszélek csúnyán, nem beszélek csúnyán, vagy nem feleselek vissza nem feleselek vissza és ehhez hasonlók. Ezt alkalmazták a tanárok is de otthon is előfordult. Soha nem lázadtam ellene. Mindig megcsináltam. Hmmm fura. De szerintem ez a büntetés fajta sokak számára ismerős. Az apaságin a nevem  volt a büntetés. Tibinek ha négyszer szerepelt a neve már sokat mondtam vele. Vele csak az a baj, hogy csúnyán ír. A gyöngybetűt távolról sem ismeri. Ezt szóvá is tettem akkor, hogyha a nőnek nem tetszik ahogy Tibi aláírta (mert az minden volt csak olvasható nem ) és újra íratja velünk az összest, akkor Ábris Cseh-Németh lesz. Szerencsére nem kellett. Közben a nő megkérdezte Tibit, hogy tisztában van-e a jogaival, amit ez a dokumentum nyújt majd. Tibi persze rávágta, hogy igen engem meg érdekelt, hogy mi is az így Tibire néztem, hogy na akkor mondja, mert kíváncsi vagyok. Tibi mondott valamit, majd a nő mondta, hogy hát na ez pont nem az. És felvilágosította a leendő apukát, hogy ez arra lesz jó leginkább, ha mi szétválunk akkor tud perelni a gyerekért ugyan olyan jogokkal, erővel, mint én. ( Szép jövőkép ).
Megvoltak a papírok, még gyorsan elmondtam, hogy egy gyerekágyat össze szerelni nehezebb, mint maga a szülés és rákérdezett, hogy megvan e már a gyerek neve. Igen meg, Ábris. Erre a nő mosolygott és boldogan mondta, hogy ahonnan ő származik falu ott volt egy Ábris bácsi.

Életemben eddig egyszer találkoztam az Ábris névvel vagyis kétszer. Első alkalommal egy kisfiú, aki a tesómhoz jár úszni tanulni másodjára pedig múltkor a Kolibri pincében egy ifjúsági darabon az egyik néző srácra szólt rá a tanárnője, hogy ülj már le végre Ábris. Na de, hogy vannak Ábris bácsik is a világon. Őrület.
Felálltunk, leporoltuk magunkat és plusz egy jövendőbeli hivatalos Krasznaival távoztunk. 

Megosztás a facebookon