Kényelmetlen volt háton feküdni a derekam is fáj ezért fogtam magam és a bal oldalamra fordultam, felhúztam a lábaimat, ilyen fóka magzat pózba vágtam magam. – kitérő blokk: olvastam, hogyha csokoládét eszünk és a bal oldalunkra fordulunk, akkor a baba nagyon boldog lesz és biztos mocorogni kezd.

Hát olyan elképesztően atya világ de nagyon nagyon nagyon übe rbrutál sokkoló pillanat volt.

Nos történt tegnap az a dolog velünk – itt a velünk a kis családot jelenti – én az anya és Tibi az apa és Ábris hasamban való dagasztása rúgkapálása. Azt vettem észre hogy tipikus idehaza, hogy mikor munkaszüneti nap van lásd tegnap március 15 és mindenfelé szabadtéri programok akkor valamiért az idő úgy gondolja hogy szar lesz és esik egész nap az eső. Most, hogy babát várok sokkal jobban elszomorított ez az ügy- eszméletlen érzékeny tudok lenni… hormonok- na és rossz kedvem volt, és sajnáltam azokat a kisgyerekes családokat ahol tervezik, hogy mindenféle szabadtéri programokon részt vesznek, sétálnak a jó időben eszem iszom dínom dánom. Reggel már az jutott eszembe, hogy pár év és mi is megyünk Ábrissal, hogy legyen majd saját fa kardja meg csákót készíthessen magának és ha úgy alakul akkor „feldobjam „ egy ló hátára is. De ez még odébb van.

Reggel felkeltünk én is szerettem volna sétálni ide oda vonulni napközben, de éljen a szakadó eső ez a program sztornó. Tibi örült, hogy szabadnapja van végre össze szerelheti a kombi babaágyat, amit kb egy hónapja vettünk.  Rossz idő legaláb van program ha be is vagyunk zárva. Röviden tömören a babagy esete, mert az egy külön sztori: kibontotta a dobozokat, mert lapjára volt szerelve a bútor ( a boltban annyit tudtunk megnézni, hogy az a szín van benne, amit mi rendeltünk és szerettünk volna). Neki esett ki bontotta kipakolta a nappali közepére nézte nézte némán majd egy jó negyed óra szuggerálás után kiderült, ez egyáltalán nem az a típus, amit mi szerettünk volna és nemhogy nem az a típus de totál hiányos. Hiányoznak fő elemek, fa lapok – egyenlő totál használhatatlan fa elemek. Amiből fogalmam nincs mit lehet építeni de kombi rácsos babaágyat na azt biztos nem. Oké. Nyugi. Majd balhézunk a boltban és vissza kérjük a pénzt. Persze elkeserítő, hogy hogyan tehetnek meg ilyet az emberrel de valahogy nem pörögtünk rá nagyon a dologra – holott én ilyenkor már fejhangon őrjöngök és szidok mindenkit hogy mégis mit képzelnek magukról…  de most nem. fúha nem tudom mi van velem. De relax volt.

Én feküdtem a kanapén, mint egy kis (nagy)  fóka Tibi meg pakolt – nem engedte, hogy segítsek, ne emelgessek. Hol Tibit figyeltem, hol néztem ki az ablakon és az ázó március 15-ei programosokra gondoltam. Meg Ábrisra. De rá tudat alatt 0-24-ben figyelek. Az csak a figyelem csak úgy van. Folyton pulzál. Kényelmetlen volt háton feküdni a derekam is fáj ezért fogtam magam és a bal oldalamra fordultam, felhúztam a lábaimat, ilyen fóka magzat pózba vágtam magam.  – kitérő blokk: olvastam, hogyha csokoládét eszünk és a bal oldalunkra fordulunk, akkor a baba nagyon boldog lesz és biztos mocorogni kezd. Terheseknél mozog, aki csokit eszik aztán eldől de nem várandós és mozog valami akkor az inkább a belekben zajló akciók miatt van. Szóval kell csoki is. Én nem ettem csak eldőltem. )
És eltelt pár perc, mikor érzetem, hogy Ábris akcióba kezd. Elképesztő energiákkal és erővel. Tudom hol a feje a feneke keze lába. Eddig a fenekét éreztem tenyérrel ha nyomkodta kifele. Most viszont hihetetlen mozgást érzetem a lábai irányából így a kezemet oda nyomtam a hasamra – nem durván de nem is úgy hogy jaj jaj meg ne nyomjam. És akkor jött. Megtörtént. Katartikus. Jobb sarok, bal sarok, aztán megint  a jobb sarka és a bal. Felváltva nyomta a sarkait mint az őrült a tenyerembe. Ez egy olyan pillanat, mikor az embernek a lélegzete is elakad. Legalábbis nálam olyna volt. Te jó ég lábak. Sarkak. Éreztem, ahogy a tenyerembe fúrja a mutató ujj vastagságú pici sarkait. Érezni lehetett, hogy az egy láb aztán a másik. Mozdulni nem mertem, jeleztem Tibinek, hogy jöjjön, mert olyat fog tapasztalni, amit még soha. Eldobta a kókuszmatracot, szalad mögém bújt nagy kifliben fogtam a kezét és rányomtam a hasamra, ahol a lábak harcolnak és gyúrnak odabent. És tolta Ábris az apja kezét. Érzetem , hogy Ők ketten kontaktban vannak és pulzálnak. Se én se Tibi nem vett levegőt. Olyan pozitívan „megrázó” élmény volt. A sarkak. A lába. Jézusom. Bevallom eddig egyszer sem érzékenyültem el  olyan szinten, hogy könny szökött volna a szemembe a meghatódottságtól. Azt hittem, hogy velem van a baj, hogy érzelmileg nem ragad olyan szinten magával, hogy levegőt ne kapjak. De most megtörtént. Se levegő se semmi. Beszippantott valami olyan megmagyarázhatatlan energia, amiről eddig nem is hallottam. Ez annyira fizikai volt. Kontakt. Mindent felülmúlt. És még csoki sem kellett hozzá. Se milka csoki se tibi csoki. Elég volt csak Tibi !

 

Megosztás a facebookon