Vagyok üldögélek és akkor jönnek a hülyébbnél hülyébb lökések kérdések önmagamhoz. elképzelni nem tudom, hogy egyáltalán, hogy jutnak eszembe – szeretni fog Ábris? Vagy rám vicsorog és ahányszor meglát sír? De nem nem nem ! csak fog szeretni, meg tudni fogja, hogy én vagyok az anyukája. Hiszen itt vagyunk együtt lüktetünk. Nem? Vagy ez nem jelent semmit ? Na el lehet képzelni, mikor egy kismama ilyen dolgokba kezdi el magát belehergelni – talán nem normális, de a mai világban ki az úgyhogy nem véletlenül disney land-i hullámvasút.

És akkor jöhet az, hogy a terhesség csodálatos varázslatos hiszen tényleg az. Egy új emberi lénynek ad életet az anya. Persze kellet hozzá az apa is. Kinek több kinek kevesebb munkája van benne – lásd anya VS apa. Persze, ha nincsen apa akkor meg nincsen baba. Ez logikus.
Tök jól vagyok, eddig még egyszer sem kopogtam ezt le, lehet pont ez a jó úgyhogy koporászással már el se rontom ezt. fizikailag semmi bajom – az elején se volt. Csak úgy terhes vagyok aztán jónapot kívánok. Ha nem lenne ennek az egész cécónak lelki háttere biztos néha meg is feledkeznék arról, hogy babát várok, annyira elvagyok mint a befőtt. És köszönöm ezt a nem tudom kinek. Ki, hogy hívja nevezi. De tényleg örülök, neki hogy nincsenek drámai bajaim. A gyerek egészségesen fejlődik, hurrá – jelenleg olyan 38 cm körül jár és a súlya lassan közelíti a két kilót. Mérete kelkáposzta, ha valaki nem tudja, hirtelene, hogy az hogy néz ki keressen rá – a lényeg, hogy nem akkora, mint egy citrom, vagy egy alma hanem nagy. Jó nagy. Egy kiadós kelkáposzta főzelék adag a menzán. Így baj nincs csak néha lelkileg van ilyen disney landos hullámvasút. Mondtam volna a budapesti vidámparkot de azt meg lebontották és valahova elpakolászták – a maradék retró fa hullámvasút meg túl könnyed az ilyen lelki roppanásokhoz képest. Vagyok üldögélek és akkor jönnek a hülyébbnél hülyébb lökések kérdések önmagamhoz. elképzelni nem tudom, hogy egyáltalán, hogy jutnak eszembe – szeretni fog Ábris? Vagy rám vicsorog és ahányszor meglát sír? De nem nem nem ! csak fog szeretni, meg tudni fogja, hogy én vagyok az anyukája. Hiszen itt vagyunk együtt lüktetünk. Nem? Vagy ez nem jelent semmit ? Na el lehet képzelni, mikor egy kismama ilyen dolgokba kezdi el magát belehergelni – talán nem normális, de a mai világban ki az úgyhogy nem véletlenül disney land-i hullámvasút. Ábrisnak ránk van szüksége majd, minket választott és hozzánk érkezik. Recept nincs a szülőségre. Tibi ott van mellettem. Kő kemény kapuőrző démonként figyel és segít. Ha nem úgy pislogok, ha látja a tekintetemen már ott terem és próbálja kivenni ő is a részét a terhességből. Férfiaknak sem lehet egyszerű. Sőt. Hatalmas meló. Kiállni a nő mellett, akit szeret, aki valamilyen szinten megváltozik és sokkal érzékenyebb és ingadozóbb és igenis kell neki a férfi. Ha csak némán egy szót se szólva de legyen ott. A férfi pedig nem míg kezébe nem veszi a babát, addig milyen „kizártnak” érezheti magát ebből az egészből. Hiába akarja nem tudja átélni. Kézzelfogható majd a 9 hónap után lesz. Azt se tudom mit akarok ezzel mondani. Na mindegy. Bíztat támogat minden vizsgálatra elkísér – noha kb az 5 %-ra tud ténylegesen bejönni és ott lenni mellettem. De jön és akkor ő velem van. Fú de negédes ez így már. Biztos azért kezdek ilyen csöpögős folyós lenni, mert egyre közelebb a szülés ideje. Aztán tudjuk… a hormonok…
Úgy érzem magam néha mint egy felfújt, vagyis majdnem teljesen felfújt strandlabda. Olyan sima egyszerű, amit bárhol meg lehet venni párszáz forintért. Kék fehér sárga zöld piros fehér majd ismétlődő csíkos. Le van eresztve aztán szépen lassan elkezd megtelni. Lassan gömbölyödik. Na én 9 hónapnyi felfúvás alatt vagyok. Nem ám berohanunk a benzinkútra aztán két gombnyomás és már kőkemény – „kőkemény” egy strandlabda sose lesz kőkemény. És akkor fúj fúj fúj fúj. Nem lukas nem ereszt. Csak gömbölyödik. Már majdnem teljesen kész és akkor jön egy fuvallat ( orkán erejű szél), ami berúgja a velencei tóba – dehogy a Velencei tóba még csak nem is a Balatonba hanem valami magyarok által közkedvelt olaszországi bícsen mondjuk Lignanoban a tengerbe aztán elkezd sodródni és sehol a homokos tengerpart és sehol egy palackorrú delfin, aki kibohóckodja őt a partra. Csak úgy sodródik, a partot nem látja és reméli nem süllyed el. Na vannak magammal kapcsolatban ilyen csoda érzéseim. Ez a para tenger. Ami el van sózva. És akkor jön az ördögi kör, hogy stresszelek és a stresszre rá stresszelek, hogy ez a stressz árt a babának és ezért egyre idegesebb vagyok attól, hogy ideges vagyok. Bravó. Holott az ég egy adta világon semmi okom nincsen erre de én megoldom az önstresszesítő jóslatot. Ilyen furcsa lelki dolgok miatt húzódtam vissza kicsit.

Szerencsére tényleg totálisan jó kezekben vagyok. Például a szülés miatt egyáltalán nem stresszelek. Semmitse. (lehet, hogy majd fogok) de egyelőre olyan biztonságban érzem magam, hogy úgyis lesz, ami lesz és jó helyen vagyok. Sok sok milliárd anyuka megoldotta már a szülést a világon úgyhogy azért csak megmarad az ember a végére. Anyukám is két gyereket szült, ha annyira pokoli lett volna az első – vagyis én akkor biztos nem lenne húgom ( már csak az hiányozna, hogy nem lenne az életemben a tesóm, Luca, aki a világon az egyik legfontosabb nekem – remélem olvassa ezt most…) A múltkori vizsgálaton is jött az információ, hogy a méhlepényen van egy kevés meszesedés. Oké – padló fogás – mi az, hogy meszesedés ? Most akkor baj van? Baj lesz? Az orvos megnyugtatott, hogy ez teljesen természetes folyamat nem kell ezen idegeskedni. A baba jól van a méh is tök jól érzi magát Ábris bent. Eszik iszik dínom dánom. Természetesen megnyugodtam. Aztán hazamentünk Tibivel és másnaptól kezdve jött a depi. Meszesedés..meszesedés…meszesedés… elkezdtem mantrázni. Meg lakást meg házat szoktak meszelni. Pl nagypapám az erkélyüket egy hete. Égetett mészből oltott vagy híg meg ilyenek. Meg ez munka. Nem? Meszelést vállalok. Van a kültéri mész, nekem meg beltéri meszem van. Össze esküvés elmélet tuti korábban jön majd  a gyerek mint kellene. És bele hergeltem magam. Rossz kedvem lett befordultam, Tibi meg ott van és próbál segíteni, de nem tud, hogyan. Végül felhívta az orvosomat, hogy most mi van mert Fruzsi teljesen megváltozott befordult. Aggódik értem. Az orvosom ismét behívott magához, hogy beszélgessünk arról, hogy MINDEN RENDBEN VAN senki nem fog hamarabb szülni, semmi baj nincs se  a gyerekkel se a méhlepénnyel. Jó-jó-jó elhiszem. Aztán az nyugtatott meg igazából, hogyha bajom lenne és veszélyeztetett terhessé váltam volna (amiről szó sincs se közel se távol) akkor arról biztos tudnék.

Valamiért parázom azon, hogy kijönnek a hasamon azok a durva vérvörös zebracsíkok. Sok anyuka mondja, akinek csíkos lett a hasa, hogy, hát a csíkok plusz jelek és emlékek, hogy egy új életet adtak. Jó, ha valaki képes ilyen pozitívan látni az ilyen dolgokat. Én kenem a hasam rendesen „csodakrémmel” még mindig napi 3-4 alkalommal. Két napja reggel felhúztam a pólómat, hogy bekenjem a hasam és néztem, hogy mi a szar az ott a hasamon a köldökömtől a bal féltekre eső részen. Ilyen vörös csíkokat láttam. Hunyorogtam gyorsan egy világ omlott össze bennem, hogy éjszaka kinőttek a striák és ennyi volt. Aztán a pár pillanatos fixírozás után rájöttem, hogy olyan hülyén aludtam el a bőrömet, hogy valahogy a ruha az ilyen gyönyörű veteményes ágy csíkokat hagyott hátra és a striáknak semmi köze hozzá. Éjjel nem nőnek a stiák. Maximum a gyerek a hasamban. Úgyhogy a bőröm még sima. Kivéve ottan van az a line nigra – az a (nekem világos halvány barna) csík ami a köldöktől pontosan középen függőlegesen húzódik a szemérem csontig. Egy szögmérővel és vonalzóval nem lehetne ilyen egyenest húzni a matekfüzetbe sem. És, hogy ez mi? Ez állítólag amúgy is ott van csak nem látszik, aztán ha az ember terhes lesz akkor a melanin jobban termelődik és attól válik sötétebbé. Ilyen pigmentes történet. Aztán szülés után eltűnik. De van egy sanda gyanúm, hogy szülés után nem ez lesz az első a testemmel kapcsolatban ami érdekelni fog.  

Pl.: láttam anyukákat akik szültek és szülés után ugyan akkora a hasuk, mint a 9. hónap végén – mikor megy – lapul le a has és itt most nem a zsírrétegről beszélek hanem arról a strandlabda gömbölyűségről?  Erről nem találok infót. Csak érdekel, hogy szülés után is hosszú ideig „vakon” fogom e borotválni a lábamat… Mert például ez már nem olyan egyszerű művelet.

Meg amiről még foggalmam sincs, hogy szülés után a kórházban miben leszek. Oké persze könnyű hálóruha – de abban, miként, hogyan lehet szoptatni? Mert eddig amit 1-2 darabot láttam elöl gombosat – kritikán aluliak- ilyen neonzöld elöl strasszos kiscicák vagy rikító sárga és rajta csókolózó zsiráfok… el lehet képzelni… hahó világ… hahó anyukák ti miben voltatok?

Na ezért a kis disney landért voltam eltűnve, de már jó passzban vagyok és sok minden történt az elmúlt héten, ami érdekes tapasztalat volt úgyhogy super power erővel berobbanok.

 

Megosztás a facebookon