Kedves mindenki ! Elindulok - vagyis elindultam egy BLOGVERSENYEN nincsen ám bennem verseny szellem de azééé persze, hogy nyerni szeretnék. Ki nem szeret nyerni.

Kedves mindenki ! Elindulok - vagyis elindultam egy BLOGVERSENYEN nincsen ám bennem verseny szellem de azééé persze, hogy nyerni szeretnék. Ki nem szeret nyerni. Mivel több, mint ezren követitek már a történéseket így az Allianz által indított blogversenyre beneveztem, aztán meglátjuk mi lesz. Az eredmény persze nem befolyásol semmit - ugyan úgy írni fogom tovább - tény - elismerem beismerem kicsit belassultam itt mert az összes energiámat egy Ábris nevű csodálatos kisbaba veszi el - de most, hogy lassan elkezd beállni egy napi ritmus kezdem látni a fényt az az alagút végén, hogy püfölöm majd sokat a kalviatúrát és írok írok írok. A blogomat egy regényt elkezdek és a végre elkészült novellákkal prózákkal teli "könyvemet" benyújtom a kiadóknak (tessék majd szurkolni).

a blogverseny ma indul itt: GYEREK KATEGÓRIA - BLOGBABABA

http://www.allianzblogverseny.hu/

https://www.allianz.hu/hu/

SZAVAZZ MAJD JÓANYÁMRA üdv Ábris 

Született egy baba egy anya született egy apa és egy új család. Születés a négyzeten. Érzetem, ahogy húz-von a doki, ahogy a hasamat teszi vissza a helyére. Azt nem mondom, hogy nem éreztem semmit, mert éreztem a rángatást a cibálást kicsit kellemetlen is volt, de nem érdekelt. 10 óra 20 perckor egy új élet jött a földre.

FÉL 11 ( éjjel ) ÍÍÍÍÍ atya világ és jött a fájás de még hogy jött azt a büdös … itt kisípolom a szöveget mert botrány hogy az a fájás hogyan jött és hogyan fájt. A minotaurusz állat bika kemény vagyok bazzeeee nekem nem fáj semmise hát na de ez igen. döglesztő – a minotaurusz bika megdöglött és kicsi gyenge valami lettem. a fájás derült égből a villámcsapás vagyis balta csapás bele a gerincembe. mint akit hátulról egy elmeháborodott favágó megtalált a susnyásban és úgy gondolta, hogy a fejszét bele vágja az ember gerince közepébe ott lent deréktájt. na ez volt az a fájás. az a szülős amiről beszélnek. hogy menstruációs görcs meg annak az százszorosa. Megtalált engem is. Bele kapaszkodtam az ágy karfájába valami fémes anyagból volt – a lényeg, hogy bazi kemény és szorítottam de úgy, hogy még szerencse, hogy nem Tibi keze volt az az első körben. Mások telefonkönyveket tépnek ketté én az ágyat akartam, aztán nem tettem nehogy ne tudjak hol szülni. Körülbelül 20 másodpercig tartott az első attack és a következő kb 5 perc múlva érkezett. Embrió pózban feküdtem az ágyon rajtam a ctg gép kattyogott. Jött a kedvenc részem ami nem más, mint a beöntés. Mi más. Imádat. Kérdés, hogy a beöntést most csináljuk vagy később. Most komolyan erre mit lehet válaszolni? Hát persze, hogy soha. Olyan lelki és adrenalintól túlpörgött állapotban voltam, hogy közöltem gyerünk csináljuk most vagy soha. Megvártam egy űber brutál fájást és utána leszedtem magamról a ctg cuccot és elindultam a „beöntősdi” szoba felé. Jeleztem Zsófinak ( szülésznő), hogy uccu neki nyomassuk mert erre nem lehet rákészülni. Mondjuk azt se tudtam mi fán terem a beöntés módja, meg hogyan zajlik  valmennyire képben voltam arról, hogy valami be megy lentről aztán kijön lentről. Pont mire oda mentem a székhez, nőgyógyászati vizsgáló szék, amiben sor kerül a beöntésre jött egy újabb fájás így megkapaszkodtam két kézzel előre görnyedve a szék két lábtartó részébe és, mint hajnalban valami részeg a budi fölé hajolva álltam ott és szenvedtem végig azt a 20-30 döglesztő másodpercet. Utána felmásztam a székbe lábakat szét ( csodálatos) és egy infúziós zacskóba került melegvíz – mint tudjuk az infúziós zacskóból jön a műanyag cső na azt mint írtam beöntés lehet tudni hova kerül – oda be is ment – majd a szülésznő megmarkolta a zacskót és elkezdte nyomni a vizet kifelé – belém meg befelé. Nem volt egy leányálom – gyorsan ment hállelújaaa… Utána jött  a legjobb – az embernek azonnal wczési ingere van mert a víz zubogna kifelé de a lényeg, hogy bent maradjon legalább egy jó 10 percig. Ühümm…. 10 percig ! Ömlene az kifelé én meg szorítsam a popót, hogy nem nem ottan maradsz. És közben érkezett egy újabb fájás. gyerekek hát ez botrány, az ember vízzel a beleiben vajúdási fájásokkal megspékelve küzd az életéért. Két fájást tudtam így kihordani ez kb  7 perc alatt lezajlott és annyi „elrohantam” a tőlem kb 1,5 méterre található  wc-be Usain Boltot lefutottam az biztos. Tisztulás megvolt. Ki lettem pucolva. Vissza tántorogtam a szobába Tibi várt rám egyem a szívét aggódó tekintettel kezében egy zacskó szőlőcukorral, amiből éppen egyet nyammogott. Jó idegnyugtató volt. Kérdezte mi volt mire kedvesen ( bunkón ) vissza kérdeztem mi lett volna? Egyet találhatsz. A szülőszobához tartozott egy külön ajtó bejáratú zuhanyzó, csap, wc. Ennek az volt az érdekessége, hogy meg volt osztva egy másik szülő szobával. Két ajtó nyílt jobbról balról. Ha bementem be kellett zárni a másik szobába nyíló ajtót mielőtt egy másik várandós éppen szülő nő benyit. Ültem pisiltem s közben hallgattam rádiójátékként a hörgéseket a szomszéd szülőszobából és az ordibálást a burokrepesztésről. Fincsi.

A fájások vadulni kezdtek beálltak arra, hogy 3 percenként meglátogattak és eltartottak jó 50 mp ig volt, hogy egy percen keresztül ment. Ezek éjféltől kezdődtek. Tibi kezét éjféltől reggel 10-ig szorítottam mint az állat. Nehéz lehet férfinak lenni, mert nem tudnak semmit átvállalni a fájdalomból és látják a szeretett nőt szenvedni. A fájásokban az volt a jó, hogy annyira fel voltam pörögve hogy ahogy véget ért egy fájás meg is feledkeztem róla. Aztán így tovább. Közben készült pár újabb szelfi memámé ne – amit chaten még Lucának, a húgomnak is tovvább küldtem – nem mintha nézte volna mert aludt, de legyenek csak gyönyörű képek reggeli meglepinek. Szóval baromira „lazán” viseltem a vajúdást – az aranyhal ilyen állat azt hiszem ami egy másodperces agyú, hogy valami eljut a pöttöm kis agyacskájáig aztán azzal a lendülettel el is felejti . Én voltam a vajúdási fájdalmak aranyhala. A fájások közötti szüneteket meg arra kellene használni hogy az ember pihen meg relaxál – háhogyne. Chill van az ágyban még egy laza snapszer kártya partit is nyomhatunk ha éppen úgy tartja kedvünk. A szülő ágy volt a főhadiszállásom – pedig mikor még csak vizitelni voltunk – hogy megnézzük a szülőszobát , már mondtam magamban óóóó az a nagy labda na majd azon ugra-bugrálok, mint egy elszabadult gyerek a játszóházban. A labda kimaradt. Azért éjszaka igencsak lassan telik az idő – persze nem ha partyba vágja magát az ember és nyomja a csárdást spiccesen egy szórakozóhelyen. Sötétség kint, lámpafény bent a szobában és percek csurdogálása- fájás nincs fájás- fájás- nincs fájás óóóó pisilni kell na most abba maradt a fájás, akkor uccu be a mosdóba (közben reméltem épp a szomszéd szobában szülő hölgy nem foglalta el.) Kimásztam az ágyból, mint egy görnyedt majom elcsoszogtam a wchez – persze mire oda értem jött a következő fájás- megmarkoltam a mosdó tálat bámultam magam a tükörben – szép látvány, mondjuk akkor az ott kit érdekelt és lélegzésre odafigyelés. Annyira de annyira jólesett volna kapkodni a levegőt szuszogni mint egy félőrült, de nem ilynekor belééééégzééééééééésssss kilééééégzéééééssss szépen lassan, hogy az a kur.a. Úgy rá tehénkedtem a mosdóra, az meg majdnem leszakadt. Még az kellett volna, hogy darabokra zúzom a szülőszoba mosdóját. Ezt a TB állja? Jónapot kitéptem a falból az egész vízhálózatot bocsi, megyek a praktikerbe veszek újat. Hosszú éjszakának néztünk elébe. Tibi hősiesen adta a kezét – nem tudta váltogatni,mert nekem a jobb keze esett jobban kézre így azt akartam darabokra törni. A szobában volt egy óra – akarva akaratlanul nézi az ember. Éjfél, negyed 1, egy, hajnali negyed 2…és így szépen sorra- ez ment pirkadatig és közben egyre jobban fáradt a testem. Gyengültem. És elképzelni sem tudtam hol van ennek a vége. Hahó tágulás hol vagy? Ábris már ki akar jönni úgyhogy kérlek kérlek gyere már nyílj szét mert fogy az erőm. Közben éjszakás szülésznő többször rám pillantott nézte a ctg eredményeket és hozott melegített párnát, amit a hasamra volt ajánlott tenni, hogy enyhítse a fájdalmat, de én fogtam és rá pakoltam a derekamra- arra a derékra, amibe a fejsze állt bele. Néha „megnézték” mennyire vagyok már kitágulva – mert ha kellően, akkor értesítik az orvosomat, hogy akció van lehet befáradni a kórházba, mert Cseh-Németh kisasszony várja. Mikor a kórházban jártunk a viziten mondták, hogy jaj és ha kinézünk a szülőszoba ablakán csupa zöldet látunk madarak néha mókusok is ugrabugrálnak. Hát nem cukiiii? Éjszaka én még egy szédült denevért sem láttam, nemhogy a cukiiii mókuskát. Tibi eszegetett kekszet szőlőcukrot, mert megéhezett a nagy munkába – én semmit nem kívántam – muszájból ettem pár falatot és ittam, hogy az az egyre fogyó erőm azért valamelyest tartson. Végre pirkadt, tisztára mint az alkonyattól pirkadatig film Robert Rodrigez meg Quentin Tarantino műve… éjszaka vámpírok. Reggel lett, baba még sehol – csak tombol bent, hogy engedjen már ki valaki innen, mert meg akarom nézni most már magamnak az anyámat meg az apámat aztán a cuki mókusokat. Véget ért az éjszaka és felkelt a nap és megérkezett a műszakváltás is reggel 7-kor, amikor az orvosom is bejött a „gyárba” dógozni. Babagyár.

Epidurál – tudjátok az amit  a gerinc mellé döfnek be. A szúrás nem éri el a gerincvelőt, hanem a csontok között csak megközelíti a gerinc burkát és akkor ennek hatására csökken a fájdalom de a mozgás minden megy tovább. Úgy voltam vele, ha úgy érzem kérem ha nem akkor nem – erről már korábban beszéltem az orvosommal – aki be is adhatja ezt nekem, ha én úgy döntök hogy kérem.

Az orvosom betoppant civil szerelésben az utcáról azonnal hozzám a szobába és köszönés nélkül annyit mondott, - ’Hát nem ezt beszéltük meg.’ ( még a kórházba kerülésem reggelén jártam nálam a már korábban leírt streptococcus minta vételen, ahol elköszöntünk egymástól). Én meg hulla fáradtan nevetgéltem és mondtam, hogy pedig én mondtam, hogy Ábris biztos előbb jön, na jó de tény, hogy nem ennyivel. És ezután a gyengeségem a fáradtságom azt mondtatta velem, hogy kérem azt az epidurált, ha az segít egy kicsit rápihennem a szülésre. Bírom én a fájdalmat, és bírtam volna tovább is csak a fáradtság volt már túlzás és nem akartam, hogyha épp oda kerül a sor, hogy tényleg kijön a baba akkor meg gyenge legyek, mint egy csiga. Korábbi beszélgetések során az orvosommal és a szülésznővel is többször átrágtuk a témát, hogy ez a babára nem káros, csupán az anyának tud segíteni, hogy egy kicsit pihenjen a teste. És ha erre a mai világban lehetőség van, hát akkor élek vele. Még ott civil apró kockás ingében térült fordult az orvosom kézmosás, epidurálhoz kütyük előkészítése gumi kesztyű fel cuppantása a kézre és oda ült mellém. Betadinnal átkente a szúrásra váró felületet és abból a szép narancssárga löttyből még a ruhájának is jutott egy adag. Forduljak az oldalamra domborítsam a hátamat amennyire csak tudom és mehet a szúrás egy a fontos meg ne mozduljak.. Ühüm. Bennem egy baba fájások jönnek mennek de ne mozogjak. Szóljak ha vége a fájásnak és akkor jön a szúrás. Lehet erre felkészülni? Hogy egy tű hatol a gerinc mellé és NE MOZDULJ MEG ? jelentem nem sikerült. Először elrántottam magam azzal a lendülettel hogy megéreztem a szúrást- legalább megtudtam milyen így volt mire készülni. Újra neki estünk. Domborít fájás vége – mehet ! És döfött én meg káromkodtam igen bazdmeg kimondtam és még pár cifra szitkot mert valahogy le kell vezetnem a feszültséget, hát így sikerült. Az orvosom mosolyogva megkérdezte kinek szólt ez mire rávágtam, hogy neki és mindenkinek az egész világnak. Megkaptam az első adagot, nemsokára hatni fog mondták. Aztán jött egy újabb fájás. Hátamban egy pöcök – amin keresztül később újra be tudják adni a cuccost – közben kaptam infúziót, mert az kell mellé… Mindenhol kütyün keresztül  valami jutott belém.  Az infúzióban sima sóoldat volt, a kiszáradás ellen, meg az epidurál mellé ez amúgy is jár. A dokim megnézte a ctg eredményeket, majd én következtem a tágulási hacacáréval, de az nem változott sajnos semmit. Megbeszéltük, hogy ő egy óra múlva visszatér és megnézi mi a harci helyzet, addig meg próbáljak meg pihenni. PIHENNI. Amúgy se tudok pihenni, nemhogy egy ilyen helyzetben. A szülésznő részlegen is műszakváltás volt és megérkezett Dóri, akinek ebben a részben és a továbbiakban is fontos szerepe lesz az életemben. Betoppant egy tettrekész, határozott, csupaszív lendületes csaj – igen egy csajszi mert egy szuperpower csajszi volt. Bemutatkozott és mondta, hogy innentől kezdve velem lesz jön segít figyel bármi van mondjam kérdezzem hiszen ő értem és a babáért van itt. Mosolygott nyugtatott olyan pozitív rezgései voltak, hogy az valami elképesztő – nem szőlőcukor kellett nekem hanem Dóri. Itt felgyorsultak az események reggel 7 és 10 között. Pattogóssá, darálóssá vált a világ körülöttem és csak úgy vitt magával az ára. Az epidurál hát nemtudom milyen csoda cuccnak kellett annak lennie de azt túlzás lenne állítani, hogy nem éreztem a fájásokat a 10-es skálán eddigi 10-es fájdalom váltott 8,5-re. Az epidurál alatti pihentető időszaknak az is a feladata lenne, hogy a tágulást egy kicsit elősegítse. Ez a szer deréktól lefelé elzsibbaszt. A jobb lábamat éreztem zsibbadtnak a balt azt nem. Ütögettem csipkedtem a jobbat, hogy jééé érzéketlen de mozog. Jó szórakozás volt… Dóri egy háromnegyed óra elteltével vissza jött hozzám, és mondta, hogy na nézzük meg azt a tágulást, hogy van e változás, mert lassan jó lenne, ha elkezdenék kinyílni. Felkapott egy gumikesztyűt én meg már háton is voltam felhúzott lábakkal és had szóljon. Csak egy ici pici változást észlelt, olyan minimálisat, hogy az még nem elég. A tágulási téma egyre jelentősebb lett a természetes szülés és a császár lehetősége miatt. Szóba jött a császár kérdeztem Dórit, hogy az mekkora vágás a hason ilyenkor, mutatott a két ujjával egy kb 10 cm nagyságot. Akkor ha már a vagdicsolás témánál jártunk kérdeztem őt a gátmetszésről is, hogy az ott jesszum mi történik, és azzal mi van… Azzal kapcsolatban is megnyugtatott, hogy ne tartsak tőle, ha az fog megvalósulni, mert szépen hamar meggyógyul. Közben nézte a ctg papíromat ami csurgott ki megállás nélkül a gépből és figyelte az infúziós zacskót, hogy lecsepegett e már. Visszatért a dokim, mondta neki Dóri, hogy nemrégiben megnézett, de nagyon minimális változás volt. Orvosom is gumikesztyűt rántott és újra meg lettem „nézve”. És ekkor döntött úgy a doki, hogy na ne tököljünk tovább, adjunk be oxitocint, hogy durrantsuk be a fájásokat, mert Ábris már 11 órája volt magzatvíz nélkül odabent és a méhlepényemen is meszesedés volt, ne húzzuk tovább az időt, mert az a babának és a méhlepénynek sem tesz jót – hiszen az utóbbi látja el Ábrist odabent.
Epidurállal enyhítve lettek a fájások, aminek oda rúgtunk az oxitocinnal. A kezembe szúrt branülnek két feje volt egyiken infúzió a másikon oxitocin úgy festettem már ott, mint valami X-men kisérlet jövendőbeli szuperhőse. Nem kellett sok a fájás haverjaim visszatértek 10-es erősséggel. Yessssss. Imádtam. Ekkor már egyre gyakrabban néztek, folyamatos felügyelet alatt voltam és 9 körül ránézett a ctg-re, amin ő valamit meglátott, mert az arca elkomolyodott. Kérdeztem Dórit, hogy mi van azon a ctg cuccon, mert látom, hogy valami történt. A méhlepény adott olyan jeleket, hogy „valami történjen”, mert lehet nem bírja elkísérni már sokáig Ábrist. Pár perc múlva jött az orvoson és oda állt az ágyam végébe nagyon komoly, ugyanakkor határozott és nyugtató arccal és mondta. Na Fruzsina, tudom, nem erre észültünk, de császározni fogunk. Az eredmények alapján elvileg lehetne még várni kicsit, arra, hogy beinduljon a szülés, de őt ez idézőjelben nem érdekli neki egy a fontos, hogy én és a baba is rendben legyünk. Innentől kezdődött a szülőszobában az őrület. Hirtelen sokan kezdtek el sürögni forogni a szobában – előkészíteni a műtétre. Az orvosom elment átadott a kollégáknak az előkészítésre és mondta, hogy hamarosan találkozunk a műtőben. Nem lesz semmi baj, pillanatok alatt meglesz már a baba.
A császár nem altatásban történt, bejött hozzám egy aneszteziológus, aki kiterjesztette az epidurált. Ami azt jelenti, hogy addig nyomta belém a hölgy a már a hátamon lévő branülön keresztül az anyagot, míg a hasam is „ki lett ütve” fájdalomcsillapítás és érzéktelenítés szempontjából. Dóri megkatéterezett, ami műtétnél elengedhetetlen. Közben alá írtam a császárhoz való beleegyező nyilatkozatot. Bevallom soha nem fordult meg a fejemben, hogy márpedig én természetes úton fogok szülni csakazért is, egyetlen egy dolog érdekelt, mindig is, hogy Ábrisnak semmi baja ne legyen, ez lebegett a szemem előtt, aztán, hogy miként születik meg már nem érdekelt. Egy szavam nem volt, nem ijedtem meg, hogy jó ég császár fúúú ajjjj nemááá szó nélkül elfogadva csináltam mindent. Nem volt parádé. Ültem  a hatalmas fekete pólómban az ágy szélén infúzió branül itt ott… és vártam a következő lépéseket. Totál kiszolgáltatva, de ezt ott próbáltam elengedni, mert már csak az kell, hogy ezzel is foglalkozzak. Tibivel össze pakoltatták a cuccaimat. Percről percre haladtunk előrefelé, hogy egy órán belül meglesz Ábris. Dóri odajött mellém, kinyitott egy borotvát és előkészítette a császár metszés helyét. Soha életemben nem voltam intim gyantán se semmi ilyenen úgyhogy ez a szépészeti beavatkozás is utol ért. Cuki. Tibi ekkor már nem volt velem ő kivitte a cuccokat a pihenő szobába, ahova a császár után kerülök. Dórit kérdezgettem a  császárról, hogy utána mi lesz mennyire fog fájni a helye, és mondta nem akar hazudni nem lesz kellemes, de erős vagyok bírni fogom. Megjelent a műtős fiú aki vasággyal együtt volt szerintem 50 kiló, lelki szemeim előtt láttam, hogy megemel és, mint a fekete humorú vígjátékokban le ejt a földre aztán majd onnan szednek össze, mert a lábam ugyan mozog de nem is érzem és ott ernyedten fetrengek majd. Betolt egy műtős ágyat, amin átfuvaroz a műtőbe és le parkolta az ágyam szélére. Odalépett hozzám bemutatkozott majd kérte karoljam át a nyakát, kapaszkodjak és átemel. Ekkor a fáradtság fájdalom minden létező együttes hatására nevettem egy nagyot, végül bele kapaszkodtam ő pedig kicsi a bors de erőset játszva átrakott az ágyra, meztelenül le terítve feküdtem ott, mint egy ponty, aki a filézésre vár. És elindultunk. Kinéztem az ablakon sütött a nap mókusok még mindig sehol nem ugrabugráltak.  Tibi fal fehéren könnybe lábadt szemmel még oda lépett hozzám megfogta a kezem adott egy puszit közölte, hogy nagyon de nagyon szeret minket és várni fog kint. Tibi élete mélyponton volt az arcát elnézve. Egyem a szívét. Felajánlották neki, azt az ablakot, ahol az apukák tudják tartani a szem kontaktot az anyukával a műtét közben, de Tibi köszönte és nem élt a lehetőséggel. Én sem vágytam arra, hogy miközben szét vágnak még őt nézzem, volt annál nagyobb bajom is, minthogy őt nyugtassam és bíztassam a pillantásommal a műtőasztalról. Gurultam befelé közben az orvosommal is összemosolyogtunk tudtam, hogy minden rendben lesz. Zöld leplek mindenütt lámpák, tisztára, mint a vészhelyzetben. Ismét jött egy kacagás, mert újabb emelés következett – át a műtő asztalra. Megérkeztem a hadszíntérre. Az arcom elé oda került egy újabb zöld lepedő, természetesen, hogy ne nézzem mi folyik odalent. Karjaimat szét kellett tárni és igen hölgyeim és uraim le kötözték a kezemet az ágyhoz, nehogy elkezdjek kapálódzni műtét közben. Persze, hogy viszketett az orrom így nagy lelkesen megkértem ott egy hölgyet, hogy vakarja meg az orromat, mert nem bírom… feküdtem ott széttárt karokkal, mint a Rióban a szobor a hegy tetején. Mielőtt elkezdődött még hússzor megkérdeztem az orvosomat, hogy ugye nem fogok érezni semmit. Nem, nem. Ugye nem fogom érezni, ahogy a szike belém hatol. Nem dehogy. Biztos? Biztos. Szépen néznénk ki ha ez előfordulna. Nembaj sipogtam még ott egy keveset erről aztán, mondta, hogy elkezdjük. Mindjárt láthatom Ábrist. Mivel magamnál voltam és jó a fantáziám így nem bírtam, ki, hogy ne járjon azon az agyam mi történik éppen. Tompán éreztem, ahogy a hasamhoz nyúl és tudtam most döf – és egy bizsergő érzés haladt végig a hasam alján így tudtam, hogy ott szalad a penge és nyílik szét éppen a hasam. Az ágy valami spéci volt, mert mozgott hol emelt, hol billentett erre arra – tisztára, mint  a vidámparkban. Lehetetlen elterelni a gondolatom, holott a fejemnél és közben is próbáltak másról beszélni, de pontosan tudtam a rángatásokból, hogy most nyúlt belém, de nyitott hasamon át és megmarkolja a babát. Húzta vonta, mint apóka meg anyóka a répát. Éreztem a rántásokat, hiszen mozgott a testem vele együtt. Rettenetesen fáradt voltam az epidurál is tompított rajtam. Egyszercsak hallom most nézzen ide anyuka – és felemeltem a tekintetemet és a zöld lepel felett egy lila kis gombóc hunyorgó hajas baba jelent meg… Óóóóó te jó ég leírhatatlan. Konkrétan le fagytam. Megállt az agyam képtelen voltam gondolkozni. Bele égett a retinámba a szívembe az agyamba a zsigereimbe minden. Ha pislogok látom magam előtt Ábrist abban a pillanatban. Azonnal vitték is el, hogy a gyerekorvos megvizsgálja, hiszen előbb jött a művészúr 5 héttel. Bent maradtam ujjá születve. Született egy baba egy anya született egy apa és egy új család. Születés a négyzeten. Érzetem, ahogy húz-von a doki, ahogy a hasamat teszi vissza a helyére. Azt nem mondom, hogy nem éreztem semmit, mert éreztem a rángatást a cibálást kicsit kellemetlen is volt, de nem érdekelt. 10 óra 20 perckor egy új élet jött a földre. Nem sokkal később újra hallom, hogy anyuka tessék nézni és ott volt Ábris bebugyolálva az arcomnál. Oda tartották hozzám a homloka a homlokomhoz ért, megpusziltam azt a pöttöm kis fejét a könnyeim itatták át az arcocskáját és egyetlen egy dolgot voltam képes mondani mantrázva. van haja van haja van haj van haja van haja. A mi kis hajas babánk. 

facebookon: Blogbababa

átléptük a szülészet feliratú ajtó küszöbét... Na oda mentem a „beteg” felvételi ajtóhoz bedugtam a fejem – jó estét szerintem szülni jöttem, de mivel még nem voltam terhes és nem szültem így fogalmam sincs mi van lehet csak bepisiltem és egy órája megállás nélkül bepisilek.

Villogott az ajtó felett SZÜLÉSZET SZÜLÉSZET SZÜLÉSZET ! Nagy levegő, magzatvíztől tucsogó tena giga betétben szépen benyitottam az ajtón – Tibi jött velem anyukám kívül maradt – majd Tibi kimegy hozzá tájékoztatni, hogy mi a harci helyzet. Voltunk kb egy hónapja ilyen kórház látogatáson, ahol mindent megmutattak, hova kell beszólni ha szülni érkezik az ember milyen szülő szobák vannak ( 4 db 3 kisebb és egy nagyobb ) hol a műtő és az milyen ( ha császár van)…. Na „beteg” felvételi ajtóhoz oda mentem bedugtam a fejem – jó estét szerintem szülni jöttem, de mivel még nem voltam terhes és nem szültem így fogalmam sincs mi van lehet csak bepisiltem és egy órája megállás nélkül bepisilek. De szerintem szülni fogok és mivel úgy gondolom ez a magzat víz és nincs még fájásom és mindenhol azt hallottam és olvastam hogyha elmegy a víz azonnal menni kell nincs fájásokra várás és ezt hadartam az ottani ügyeletes orvosnak meg szülésznőknek. Be nem állt a szám. Kedvesen leállítottak, hogy jólvan minden rendben van megvizsgálnak. ctg és társai ( a társai az a tágulás meglesése a nőgyógyászati székben) mivel ez egy fél órás program legalább Tibinek ki szóltam hogy odébb van még, hogy itten baba lesz úgyhogy vigye haza anyukámat – a cuccokat meg le tudja tenni egy szekrényben. . . Tibi elment. Magamra maradtam atyavilág. Még el se ment már azon agyaltam mikor ér már vissza. nem akarok egyedül lenni – oké az orvos meg a szülésznő az más. Őket nem ismerem- az orvosomat igen aki majd a szülést vezeti, de őt csak akkor riadóztatják, ha úgy áll a dolog, hogy tényleg megindul a szülés. 

És itt jött a kardinális kérés- hol vannak a kenet vétel eredményei. Hirtelen azt se tudtam miről beszélnek – el is felejtettem, hogy reggel voltam csak a vizsgálaton – a pillanatnyi értetlenség után le esett és mondtam azon csak reggel voltam- Streptococcus szűrés – és hogy miért kell szűrni és tudni, hogy az anya átadhatja vagy sem? ezért: Amikor megreped a burok a szülés indultával, akkor nyitva lesz a kapu a hüvely felől érkező fertőzésekkel szemben. Nem védi már a magzatot a burok. A magzat steril környezetben él a pocakban, ha elindul a kitoláskor kifelé, akkor a hüvelyen átjőve fertőzés érheti. A kórokozók közül ez a baktérium, ami a babákat súlyosan megbetegítheti. Gyakran súlyos, végzetes fertőzések érhetik ilyenkor a babákat. – totál horrorisztikusan hangzik. kúrvajó, nekem nincs meg az eredmény. fasza. Mondtam hát akkor az sajnos még nincsen meg. Innentől kezdődően vénásan 3 óránként nyomták belém az antibiotikumot, hogy ezáltal rajtam keresztül juttassák el Ábrisba a védő anyagot. Egyem a szívét még meg sem született már ilyen cuccos kell neki. Nembaj. Fő a biztonság. Be feküdtem egy welnness ágy szerűségbe és megkezdődött a CTG vizsgálat – közben minden adatomat felvették – egyeztettük ki az orvosom, akinél szülni fogok és, ha kérem az epidurált akkor majd ő fogja nekem beadni. Feküdtem pittyeggett a gép. Nagyon le sem esett, hogy épp neki álltam szülni. Feküdtem ott, mint egy tök ekkor este 10 körül járt az idő. Kérdezgettek mindenről. betegség, családban örökletes ki mit dolgozik vallási beállítottság ( ??????  what a faka ??? kell felmérés miatt ). A gép pittyeg én fekszem hol lehet a Tibi, mikor ér vissza ? Ábris vajon mikor jön elő ? Remélem gyors szülés lesz. Mert én akkor úgy gondoltam, hogy hohóóóó, amilyen fitti paldin nyomtam végig a terhességet jobban voltam az egész alatt mint, valaha akkor egy két óra és még aznap ( éjfélig ) meglesz a baba. aha…. hogyne… hinni a templomban kell. Közben elkezdtem érdeklődni, hogy még nincs fájás és akkor azt érezni fogom – e ? Mert mindenhol az erős menstruációs görcs meg százszorozott fokozatához mérik, vagy hasonlítják – de mivel én ilyen x man szerzet vagyok soha életemben nem fájt és nem éreztem semmit, csak volt és kész így én ebből akkor úgy gondoltam, hogy ohhh akkor lesznek ilyen kis light-os fájásaim és elleszek velük végig mint  a befőtt. Ekkor mosolyogtak és felvilágosítottak, hogy a kettő nincs összefüggésben – és higgyem el érezni fogom, ha megkezdődnek. Hát jó gondoltam, biztos mindenki túlspilázza őket nekem amúgy is magas a fájdalom tűrő küszöböm superpower vagyok. Ide nekem a szado mazo szülést. Elvoltam a ctg-n a magam kis világában mindenfélén járt az agyam, hogy pl.: milyen állapotban van éppen a baba szoba – Tibi majd rendre vágja, Ábrissal minden oké mert eddig minden vizsgálat szuper volt mérete se pici baj nem lehet úgyhogy a nyugalom az megmaradt  továbbra is. Valahogy nem tudtam rá stresszelni a szülésre, annak ellenére, hogy tényleg micsoda pokoli fájdalmakkal leírt mindamellett csodálatos dolog. A ctg rendben volt. Közben beszéltük, hogy szólni kell gyerek orvosnak is, hiszen mégiscsak korábban érkezik Ábris ezért kötelező jelen lennie gyermekorvosnak aki a születés után azonnal megnézi – megvizsgálj, hogy rendben van e a baba. Itt aztán azonnal kérdeztem, hogy akkor megszületik és bármi van el kell vinni azonnal? Nincs az a megszületik és jön az anya mezítelen mellkasára helyezés, hogy a test a testtel érintkezzen és ez a dolog. Mondták, hogy ez majd ott születésnél derül ki és gyerekorvos függő, hogy mit enged vagy mit nem. ohommmm… hmm… de azért ugye az Apukája majd mehet vele a vizsgálóba és vele lehet ha én nem? Igen ő mehet és végig kísérheti Ábrist. Ez nyugalommal töltött el. Kavarogtak a gondolataim, hogy nyilván mindennek oka van, hogy miért kell azonnal vizsgálni a korábban érkező babát és ezt el is fogadom és túl kellett lépnem az önzőségemen, hogy márpedig bármi van az én mellemre kerüljön rá a gyerek, hiszen ez fontos. Nem. Nem én és az érzéseim fontosak hanem minden, ami Ábris miatt történik és az ő érdekeit nézi. Növesztettem még egy szívet és kettő dobog bennem. Pulzál egy másik élet a szívem alatt.

Ctg-nek vége lett. Fáradjak át egy másik szobába, ahol megvizsgálnak, hogy mennyire nyitott a méhszáj. És vegyem is át azt a ruhát, amiben szülni fogok, mert utána átmegyünk a szülőszobába. Fogtam a fekete táskámat becipeltem magammal az öltözőbe, elővettem a kb térdemig érő bő fekete pólót, mert ezt találtam a leg megfelelőbbnek szüléshez, nem akartam kis zsiráfos meg macikás ruhát. Kemény 2000 Ft-ért vettem a westendben. De sokat túráztam, hogy megtaláljam a A szülő ruhát. Hát ez lett az. Kényelmes bő lehet benne vajúdás alatt vonaglani huzavonázni. Levettem a fekete melegítő nadrágomat kibújtam a tazmán ördögös 8 mi más lett volna rajtam mint a looney tunes figurás pulcsi…. ). magamra húztam a sátor méretű fekete pólómat és letoltam a bugyimat. Oda mentem a nőgyógyászaszati székhez. Persze ahogy emeltem magam, hogy felhuppanok könnyedén nőiesen placcs egy újabb adag magzatvíz telibe a széket és a padlót. A szülésznő innentől kezdve Zsófi mondta, hogy smemi baj ne érezzem magam kellemetlenül semmi miatt. Ő azért van, hogy segítsen és én ne foglalkozzak semmivel csak magammal és a babával. Utána fogta és feltörölt mindent utánam. Totál kiszolgáltatott érzés. Olyan magatehetetlennek éreztem magam. Állok folyik a víz tényleg mint aki bepisil és nem tudok ellene mit tenni. És jön más aki feltöröl utánam – mert én is feltöröltem volna azonnal, de ez nem így működik. Lazuljak el hagyjam magam. Felmásztam a székre jött a doktornő, aki hát, miként is zajlik ez ? Kéz gumikesztyű felnyúlás jó jó jóóóóó mélyre.. ííííí bazz de kellemetlen pffff döglesztő. Szorítsam lefele a fenekemet. Hmmm… a testem meg pont védekezik és az ellenkező irányba mozdulna. Fogaim szorítom. Aztán megbeszélik hol tartok – egy szót nem értettem belőle valami ujjbegyekről volt szó – a lényege az volt, hogy még nagyon nagyon az eleje, az biztos, hogy aznap már nem lesz baba csak másnap. Hát jó. Aznap vagy másnap nem mindegy? Így is őfelsége Ábris úrfi egy hónappal előbb kopogtatott és húzta meg a hajó kürtöt, hogy jön. Végeztünk a vizsgálattal mondták, hogy elfoglalhatom a szülőszobát. A legnagyobbat kaptam. Yeahhh… Nagy tér gumilabda puha szék kemény szék meg az ágy amiben az ember szül – elektromos így dől úgy dől itt emelkedik ott emelkedik tisztára mint a vidámpark. Tibi hívott, hogy úton van vissza csak beugrik boltba vízért keksz rágcsa szőlőcukor – mert ez legyen bent mondták nekünk, mert fontos inni meg minimál táplálkozni. Kicsit bolyongtam a szobában kerestem egy konnektort, ahova bedughattam a telefonom tölteni, mert nehogymár lemerüljek aztán ne tudjak képeket készíteni… Tibi vissza ért, pont behozta Zsófi Ábris cuccait. Kis karszalag a nevével ellátva : Krasznai Ábris, puha takaró amibe bugyolálni lehet – megszakad az ember szíve a boldogságban amikor ezeket látja. Tibin az apás szülő szettje úgy festett a kék ruhában, mint egy szexi orvos valami sorozatból – persze külföldiből, mondjuk vészhelyzet, nem pedig a Jóban rosszban magyar csodából.  
Vannak – e már fájásaim – kérdezte Zsófi, még egyelőre nem érzek semmit mondtam – noha nagy a pofám persze meg kemény vagyok úgyhogy lehet vannak csak minotaurusz bika vagyok akinek nem fáj semmi. Megbeszéltük, ha nem indulnak be a fájások, akkor egy idő után azokra rá kell parancsolni és külső segítséggel ( egy szerrel) rá kell segíteni, mert így vagy úgy de be kell indítani őket. Jólvan persze. Nyugodtan jöhet, aminek jönnie kell. Befeküdtem az ágyba és újra rám lett kapcsolva a ctg gép, hogy folyamatosan figyeljenek. Én feküdtem az ágyban Tibi oda ült az ágyam szélére és megfogtuk egymás kezét és csak némán néztük egymást. ( jhajjj de giccsesen hangzik de tényleg így volt). Szavak nélkül voltunk a világ legboldogabb emberei, holott mind a ketten tudtuk, hogy itt még lesz meló, mire megszületik Ábris. 

 Facebookon: Blogbababa

https://www.facebook.com/blogbababa/

A bokámon keresztül a lábfejemen át szépen tovább jut a konyha csempére és gyűlik. Állok egy helyben, mint egy hülye, hogy na akkor most mi a fene van – sikerült egy durvább inkontinencia dologgal találkoznom és lazán össze pisiltem magam vagy ezt hívják úgy hogy ELFOLYT A MAGZATVÍZ ?

Május 11. Szerda este 20:55 körül.

Szokásos pisilni kell. Mint írtam folyton úgyhogy nem meglepő. Pisilek és pisilés közben már újra pisilnem kell, ördögi kör. Nappaliban lightosan el vagyok terülve mint a ’nagyAlföld szokták volt mondani. Erő összegyűjt, agyilag össze szedem magam, hogy kimásszak a fürdőszobáig pisilni, amúgy be is költözhetnék oda- egy függőágy felszerelése a kád fölé nem is lenne rossz, és akkor félálomban meglóbálom magam és rá esek a wcre. Feltápászkodás uccu neki pisilni. Magamban gondoltam, tök jó Tibi edzésének nemsokára vége ( 21:0-ig edz) és jön haza hozzám. Pisilés elvégez. Elindulok kifelé a fürdőből, átlépem a küszöböt és jön és jön és jön. Állok egyhelyben a rózsaszín melegítő nadrágomban és csak folyik és folyik a meleg „víz” belőlem. Szépen végig csurog a lábamon, nagy részét felissza a cukkeráj melegítő naci de nemelég nagy a nedvszívó képessége és engedi tovább a levet. A bokámon keresztül a lábfejemen át szépen tovább jut a konyha csempére és gyűlik. Állok egy helyben, mint egy hülye, hogy na akkor most mi a fene van – sikerült egy durvább inkontinencia dologal találkoznom és lazán össze pisiltem magam vagy ezt hívják úgy hogy ELFOLYT A MAGZATVÍZ ? Ühüm. Oké. Gatya letolása állok félpucéran a konyha közepén nézek le magam alá a tócsára magam mellé a gatyára, ami szintúgy tocsog és még mindig csurog. Áttetsző. Mit is kell tudni a magzat vízről? Kb 5 dl várható – oké a korsónyi adag szemmel láthatóan megvan. Áttetsző igen az. És az íze édeskés. Fúbazzeg most vagy soha. Valaki vagy valakik kijelentették, hogy édeskés úgyhogy volt kóstoló már valahol. Ühüm. Tök nyugodt vagyok, egyáltalán semmi stressz nincs bennem. Megkóstolom, bajom nem lehet belőlem jött és ha valóban magzatvíz akkor meg menni kell a kórházba mert a gyerek elő akar jönni. Mutató ujjam combomra helyezése – végighúzás és szájhoz emelés. Bekap rácuppan ez édes – de pisit se kóstoltam még azt a természetfilmekben szokták inni a sivatagban mielőtt szomjan halnak mert nincs víz. Jólvan. Május 11 van Ábris hivatalosan június 11-re van ki írva. De ez most baromira mindegy, a magzatvizet nem tudom vissza toszkolni magamba, hogy folytatódjon Ábrisnak a bennem való wellness szolgáltatás. Fontos ha a víz elmegy – akkor azonnal irány a kórház hiszen sokkal nagyobb a fertőzés veszély, mint mikor a „normális” sorrenddel megy a dolog, hogy fájások vannak és majd utána megy el a víz. Leráztam a lábamról a magzatvizet, becsoszogtam a nappaliba  telefonomért. 21.05 oké Tibi edzésének vége. Felhívom. Kicsöng. Tudni kell, hogy kb egy hete már viszi be magával Tibi az edzésre a telefonját, hogyha bármi van el tudjam érni. Kicsöng. Felveszi.

T: Halló.

Én: Szia, most mondani fogok valamit, ne ijedj meg, semmi baj nincsen, de szerintem elfolyt a magzatvíz és menni kellene be a kórházba. Vagyis nemhiszem, hogy bepisiltem úgyhogy majd gyere.

T: pár másodperc csönd… Ez most komoly?

Én: Hát. Más nem nagyon lehet.

T: Jól van, jól van ! ROHANOK

Telefon letesz. Hmmm akkor most mit csináljak? Mi legyen a program ? Nem szültem még. Hogy kell ezt ? Végtelen nyugalom ül rajtam, nem is értem, hogy lehetséges ez.

Az albérlet amiben lakunk szerencsére pont úgy lett találva, hogy a szomszéd házban lakik az édesanyám és a húgom. Felhívom őket, addig valaki jöjjön már át hozzám míg megjön Tibi, meg egy melegítő gatyát is hozhatna, mert ami van az inkább egy felmosó rongy. Hívom húgom persze nem veszi fel, hívom anyukám ő se. ismét telefonálás. Tesómnak írtam egy üzenetet, hogy vegye fel valaki a telefont, mert én asszem szülni fogok. Végre a sokadik hívásra Luca (tesóm) felvette a telefont.

Én: Szia azt hiszem elfoyt a magzatvíz vagy lehet összepisáltam magam, valaki jöjjön át és hozzon egy melegítő gatyát.

Luca: kacag egyet… ő is a következő – Ez komoly?

Én: Igen. Na légy szíves szólj anyának kérek egy melegítő gatyát.

Luca: Tibi tudja már?

Én: Persze, hogy tudja jön már hazafele és megyünk be a kórházba.

Telefon le rak.

A magzatvíz hát én nem tudom milyen mennyiségű, de ilyen csapként lett megnyitva és nem igazán akart elfogyni és folydogált. Juhuuuuu vettem tena ladyt – óriás betét az a pelenka fíling fudejólesz nekem az most. Atyavilág borzalom, bele raktam a bugyimba. Botrányosan kényelmetlen- de ebben a helyzetben olyan sok választási lehetőség nincs. A magzatvizes melegítőmmel feltöröltem a konyha csempét és félre rúgtam. Bementem a gyerekszobába ahol a már pár napja össze készített „szülős” táskák voltak. Kihoztam őket, elkezdtem bennük kotorászni, benne van e minden. Tibi szülinapjára megkapta tőlem az apás szüléshez való kórházi dresszt – mert nem ám csak úgy becsoszog oda az apuka – van kék ruha felső alsó lábra húzható bizbasz meg maszk benne – hogy ne az adott napon kelljen az automatával bénázni. Mert ezt a kórházban ilyen automatából lehet megvenni, 2500 Ft ért. Van a Kávé automata mellette meg a szülős szettes automata.

pakolászás közben persze non stop Ábrisra gondoltam, hogy életem értelme ma pont úgy döntött, hogy világra jön. Ez tényleg egy olyan dolog, amire nem lehet felkészülni. Csak történik.

/ Itt akkor egy kis kitérő  - mert a későbbiekben fontos lesz a történet szempontjából. Pont ezen a napon reggel kellett mennem az első CTG vizsgálatra – amire szülésig, heti kétszer utolsó héten napi szinten kellett volna mennem.  Hogy mi az a CTG hát ez : A magzat pulzusszámának (szívfrekvenciájának) a méh összehúzódásával, illetve a magzat mozgásával egyidőben, az idő függvényében történő észlelése és papírszalagon történő rögzítése a kardiotokográfia (CTG-vizsgálat). Az anyuka beül egy székre – hasára zselé és mérő műszert rá cuppantják a hasára, ami 20-30 percen keresztül figyel és mér. Na erre elmentem reggel. Minden rendben volt. Utána pedig az orvosommal találkoztam, mert pont a 36. heti GBS szűrés és kenetvétel volt soron. Ez egy nagyon fontos szűrés – a streptococcust szűri – ami egy olyan baktériumami tünet mentesen éldegélhet az emberben. És a szülésnél kell ennek a kenet vételnek az eredménye. Na mivel én ezt reggel csináltam meg ki lehet találni előre, hogy meg volt e az eredmény este a kórházban… sallalalala. /

Anyukám átjött. Hozta a gatyát. Mosolygott, nagyon nem tudott ő se mit mondani nekem, azon kívül, hogy nagyon szeret és, hogy minden rendben lesz.

Tibi pont megérkezik. Imádom. Látom az arcán és a tekintetén, hogy nagyon izgul – mégis csak apa lesz és ott áll vele szembe a nő akit szeret és aki szíve alatt hordja a gyermeküket. Persze, hogy izgul. Mi történt? Jól vagy ? kérdezi. Mosolygok persze, hogy jól, nem folyt még el magzatvizem és lehet csak össze pisiltem magam, mert nem értek én ehhez az egészhez, de inkább menjünk be  a kórházba és küldjenek onnan haza mondván kedveském ez csak pisi.

Cuccokat össze szed, kocsiba mind a hárman be és irány a Margit kórház. Fájások sehol. magzatvíz még mindig jön. Törölközőt dugok magam alá, nehogy a kocsi ülés is kapjon belőle egy adagot. Kórházhoz oda is érünk kb 15 perc alatt. Vígan kiszállok trappolok előre a szívem hevesen ver. Ahogy sétálunk az épület felé ahol a szülészet van egyre határozottabban zakatol. Fura, megfogalmazhatatlan érzés kerít hatalmába. Kórházba be liftbe becsődülünk harmadik emeletre fel ajtó kinyílik kiszállás és farkasszem nézés az ajtóval, ami felett a SZÜLÉSZET szó áll. 

facebookon: Blogbababa

https://www.facebook.com/blogbababa/

Fogtam magam és kimentem a mosdóba mondván pisilnem kell és kivittem magammal az eldobható bugyit. Kibontottam. Az apró bugyi ami kb mutató ujj vastagságúra volt össze tekerve egyszercsak olyan volt, mint egy queachua sátor- az a 2 seconds easy fajta – tudjátok, ami egy kerek „zsákba” van majd ki cipzározzátok előveszitek és eldobjátok akkor mire földet ér egy sátorrá változik. És ott áll előttetek. Na ez a bugyi ez pont olyan volt. Ujjam vastag de ahogy kivettem akkora lett, mint egy kemping sátor.

És bekövetkezett. És el sem hiszem, bár hinni a templomban kell szokták volt mondani. Jelenlegi korom 28, május vége felé 29. Tehát mire jön a gyerek inkább 29 sőt ! Biztos. Na eljött az a kor – elég hamar amire nem számítottam. Használtam egy szót. Nem hogy használtam – ömlik a számon kifelé, amire azt hittem soha, esetleg majd 70 év múlva 100 éves korom környékén (akkor meg már valószínűleg nem élek úgyhogy akkor még egy szavazat a soha mellett) fogok használni, ami pedig nem más, mint a TENA. TENA TENA TENA így itt villlog – a fejemben, mint az ilyen tv műsorokban – amiket nem is értem hogyan engedélyezhetnek – jóslós showk meg pénzenergia show villog hogy telefonáljon most most most azonnal. Tena Tena Tena. Most kell ez kelleni fog !

Igen szóba került hölgyek és urak ezen tárgy. Mert ez egy tárgy. Én nem csak a betét szó hanem van olyan, hogy tena eldobható bugyi, meg olyan is van, hogy tena pelenka. És akkor most röviden arról, hogyan keveredett bele a 28 éves agyamba, testembe lelkembe ez a soha nem várt márkanév. Adott, hogy terhes vagyok és az is, hogy hamarosan megszületik a kisfiúnk Ábris, namármost vannak olyan dolgok, hogy listák. Lista erről arról amarról. Bevásárló lista, csak ezen nem a túrórudi meg a tíz de párizsi és két darab kaszinó tojás szerepel hanem az, hogy miket vigyen magával a leendő anyuka a szülés utánra a kórházi napokra. És mindenhol – ahol eddig rákérdeztem (ha nem kérdeztem rá akkor is jött ez a válasz) – pl.: kórházban a szülőszoba látogatása során, baba elsősegély tanfolyamon, fórumokon, kórház honlapján – hogy szülés után jó pár napig nagyon erős a vérzése az anyának. Oké oké persze hiszen azért mégicsak min megy keresztül a test azon túl, hogy kihord egy 3-4 kilós gyereket ( az egész méhe megnő meg méhlepény meg minden) szóval és akkor azt megszüli és akkor belül egy hatalmas ha azt vesszük tátongó üresség marad és egy sebes méh meg miden féle maradék váladék meg ilyen ultra gusztusos dolgok.  Igen kedves drága ides férfi nép akik olvassátok a blogomat igen tudjuk van, hogy  a gólya hozza aztán le pakolja a kéményre a fészekbe a babát.. ühüm.. hogyne. Azért bele lehet nyugodtan gondolni, hogy kedves apukák – férfiak – vígan „megdolgoznak „ a babáért aztán várnak jó néhány hónapot és végül a kezükbe kerül. Nem úgy, mint a csikó halaknál, hogy a hím hordja ki a baby csikóhalat. Na … ugye… meg, hogy kedves pasik hányszor jártok ti a féltett ékességetekkel egyáltalán bármiféle vizsgálatra ? heh ? Pontosan. Úgyhogy itt és most jelzem – vagyis kérem a férfi népet, ne legyenek ezek a dolgok gusztustalanok számukra vagy kellemetlenek. A betét szó meg a vérzés és az egyéb dolgok pláne ilyenkor – terhesség – szülés – környékén. Hiszen mi nők se vagyunk tőle elájulva – vagyis el vagyunk ájulva de nem a pozitív értelemben. . . 
Na ezen kanyar után vissza gabalyodva a véres valóságba. Szülés után a nő maga  a piros lámpás negyed – nem, nem.. nincs seholse az Amszetrdami vöröslámpás fajta, meg ilyen Párizsi MolánRúúúzsok… nix. Nem a fekete csipke bugyi és push up melltartó uralkodik ilyenkor a nők életében a piroslámpás negyedben. Mondjuk a push up melltartó nem is kell, a mellünk épp elég push up lesz a terhesség alatt a cickó– én felvennék még egy ilyen melltartót eltűnne a fejem a melleim mögött.
És ekkor jönnek az infók. Szülés után – ami egy igencsak komoly harakiri meló a nőknek, ami után tisztul gyógyul belül a test és vérzik – ekkor jön az, hogy kedves kismamák használjanak Tenát. Mert kell. Mert legyen. Mert az lesz képes felfogni Quentin Tarantino által is megirigyelt vérmennyiséget. Mi ahoz képest a Kill Bill. 
Azért el lehet képzelni mekkora egy tena betét… Most komolyan, melyik nő vágyik ilyenre? Melyik  nő érzi magát ebben kényelmesen? Úgyhogy el lehet hinni, nem mi vágyunk erre, de a szükség nagy úr. És ha ez kell hát ez kell. El kell fogadni.
És aztán jönnek a további tippek, hogy ez a „pelenka” méretű vaddisznó betét egyáltalán miben kényelmes. Kényelmes.. ezt a szót szerintem még én sem gondoltam komolyan.
Megoldás legtöbb helyen ? ELDOBHATÓ bugyi. Igen eldobható. Mert ilyen is van. Nem, ez nem a felnőtt boltokban kapható elszopogatható eper meg mittudom én milyen ízű bugyika vagy tanga. Amit elrágcsálnak, mint egy vattacukrot.
Ez olyan használjuk és dobjuk el – most itt egy kicsit meginogtam – nem azért van a tena, hogy egy vérátömlesztéshez is elegendő mennyiség is szépen meglapuljon benne? Vagy tovább engedi a bugyihoz? Hmm… gyanus. Mivel sok helyről jött az eldobható bugyi téma- hogy márpedig az kell meg kényelmes meg szuper jó lesz és mindenképpen venni kell hiszen egy kincs szülés után így úgy döntöttem ám legyen vegyünk. Nehogymár nekem ne legyen úgy hogy mindenkinek van.

Tibi kérte, hogy pakoljuk össze azt a bőröndöt, amit majd  a kórházba viszünk hiszen bármi történjék és egyszercsak jön a baba (5-6 hét mire hivatalosan elő kell bújnia) akkor legyen mihez nyúlnia (nyúlnunk) ne maradjon magára egy ekkora feladattal , hogy engem be visz és ez nincs kész és akkor ő meg majd hozza utánam. Jó persze igaza van. Pakoljuk össze. Elővettük a listát. Hogy mit kell vinni… törölköző, papucsok, hálóruha satöbbi satöbbi.  Papucsom van-e ? Nincs. Plusz fogkefe nincs. Eldobható bugyi ? Nincs. és még sorolhatnám. Fogtuk magunkat és hétvégén elmentünk pár boltba, hogy ezeket beszerezzük. Útba ejtettük a Dm-et is – tudtam hogy ott is van eldobható bugyi.. meg a többi apróság, törlőkendő, fogkefe, fogkrém …

És ott nézett rám az 5-ös csomagolású eldobható bugyi a polcon. Egy kb akkora doboz, mint a tenyerem. Igencsak apró. Benne pedig 5 darab szépen feltekert bugyika – tehát igencsak apró helyen elfér ez az 5 „csoda” bugyogó. Jaj de cuki még a mintája is fehér alapon rózsaszín/ sárga/ kék/ zöld pöttyök. Szóóó szexi. Be vele a kosárba.

Hazamentünk. Bőrönd elő. Tibi listával a kezében leült a kanapéra és elkezdte sorolni, hogy na akkor mit tegyünk be. Imádtam. Annyira lelkes volt és közben komoly. Néztem és ámultam rajta, hogy mennyire lelkiismeretes és odafigyelő. Törődik velem. Ki be jött a szobából. Felállt elment 2 törölközőért. Behozta. Aztán kiment a cumis üvegekért. Lecsüccs. Néha rám pillantott és mosolygott. Nagyon élvezte a pakolást – én pedig élveztem azt, hogy ő így élvezi így körbe élveztük egymás élvezését. Fogtam magam és kimentem a mosdóba mondván pisilnem kell és kivittem magammal az eldobható bugyit. Kibontottam. Az apró bugyi ami kb mutató ujj vastagságúra volt össze tekerve egyszercsak olyan volt, mint egy queachua sátor- az a 2 seconds easy fajta – tudjátok, ami egy kerek „zsákba” van majd ki cipzározzátok előveszitek és eldobjátok akkor mire földet ér egy sátorrá változik. És ott áll előttetek. Na ez a bugyi ez pont olyan volt. Ujjam vastag de ahogy kivettem akkora lett, mint egy kemping sátor. Ott hevert a földön a fürdőszoba szőnyegen ( a rózsazsín pöttyös, mert a  rózsazsín pöttyöstől vártam a csodát). Néztem az meg nézett engem. Méregettük egymást. Végül gondoltam, egy életem egy halálom én ezt felveszem és besasszézom Tibihez – ájem szexi end áj knáwit … ha ettől a látványtól nem szeret ki belőlem Tibi, akkor semmi nem állhat közénk, még az eldobható bugyi se. Felhúztam. Mivel a fürdőszoba tükörben csak max köldökig látom magam így fogalmam sem volt, hogyan festek kívülről. Lefele meg hiába nézek csak a nagylábujjam végét látom. De azt éreztem, hogy az ami rajtam van lóg és caffog valahol a térdem környékén. A fenekemre biztos nem simul hanem rottyos. És nagyon  nagyon fura anyaga van. A lényeget tudtam full idiótán festhetek benne. Ez az ! Ez kell nekünk vasárnapra ! Bementem a nappaliba. Tibi a listát bújta. Megálltam a szoba közepén és vártam, hogy felnézzen. Megtette. elkerekedett a szeme, aztán a szeme sarkában megjelentek az apró mosoly ráncai végül teli vigyorra kanyarodott a szája és olyan jóízűen kezdett el nevetni, ami még a normafánál is hallható volt. (Zuglóban lakunk). Szakadt a röhögéstől, én pedig attól, hogy ő milyen jóízűen nevet. Hát ez valami borzalom ! Mondta két röhögés között. Borzalom ! Vedd le ! És röhögött a tovább. Kérdeztem miért? Mi a baja vele? Utána használhatatlanná vált Tibi a nevetéstől. Én is röhögtem majd kimentem az előszobába  a nagytükörhöz, hogy láthassam én is teljes valójában magamat. Ott álltam, és a bugyi az úgy nézett ki rajtam mint egy újszülött csecsemő egy 12 kg-os gyerekre való pelenkában. Én eltűntem csak a bugyi volt. Vissza sasszéztam a nappaliba és olyan röhögő görcsöt kaptam, hogy szó szerint majdnem bepisiltem – alig bírtam kirohanni a fürdőszobába. Ilyenkor jó gondolom a tena… A bugyi meg tényleg majdnem eldobahtó lett de szerencsére közel volt a wc. Szépen is néznénk ki ha összepisilném magam. A bugyi meg tényleg quechua sátor mert elővenni könnyű volt – viszont vissza tömni a dobozába azért az bűvésztrükk. A dobozba nem ment vissza így felhúztam a fejemre, mert hajhálónak jobban beválik mint bugyinak.

Aztán felmentem a netre fórumokat böngészve ezzel az üggyel kapcsolatban. Rengeteg tipp,tapasztalat jött – tena eldobható bugyi (mert ezek szerint ez is van a tenának), nemhogy eldobható bugyit vegyek hanem a tenának van pelenka bugyija… bugyi pelus, hálós eldobható, ilyen eldobható és amolyan, babyono fajtájú, meg van bugyi fazon, meg „forrónaci” fazon, volt aki a „nagyi” bugyi stylet javasolta és hogy neki felejtős volt az eldobható. A milliónyi tanácsot most listába szedem és annyira lelkes lettem, hogy csinálok egy tesztet. Amiről aztán élménybeszámolok. Hmmm de fincsi  lesz. Úgyhogy köszi anyukák itt is a tippeket.

Kedves uraim – hát – tessék szépen türelemmel lenni a nőkkel, el lehet hinni, hogy mi sem élvezzük ezt a helyzetet. (mármint nem a babát meg a terhességet …) Csak persze mi is jól elvagyunk a tezenises meg intimissimis szép bugyikban. De a kórház nem egy Victoria Secret bemutató. Tena Secret. Na az már inkább. 

facebookon is megtaláltok : Blogbababa 

Elkezdtem azon agyalni, hogy miként fogom közölni Tibivel a hírt. Délután 5-ig dolgozik 7-re színházba megyünk. A kettő között? Nem mert, akkor nem fog a darabra figyelni, majd utána. De akkor is hogyan?

Ma a lábam meglepő méret növekedéséről akartam írni. Mert ez baromi érdekes. Hobbit lettem. A terhesség végére ha már nem érem el a lábam végét hogy leborotváljam akkor hivatalosan is Zsákos Frodó leszek. A gyerek nő bennem meg a lábfejem. Az én csoda cipőim nem jönnek rám. Belebújok és be kell húzzam a lábujjaimat…na de !

Ma reggel gondoltam helyére vágom a fürdőszobát, mert az ecseri piac kutyafasza, ahhoz képest, ami nálunk van. A Superman alakú szappantól kezdve a 80 féle körömlakkig – aminek a fele vagy még nagyobb része be van száradva és használhatatlan –de azért van ki nem dobnám a szétszórt fültisztító pálcikákig fél pár fülbevalókig minden van. Nyithatnék egy lakás vásárt – csak a fürdőre orientálódva. Azt kell, hogy mondjam, hogy kb 500 dolog közül 492 az enyém a maradék 8 a Tibié. Persze a 492-ből én is max 8-at használok. Ez olyan, mint egy női ruhásszekrényen a polcok. Tömve ruhákkal – de az emberek 99 %-a a úgyis a legfelül lévő ruhákat használja… Pakolásztam rakodtam és a haszontalan dzsundzsa tengerben megtaláltam a 3 darab pozitív terhességi tesztet. Igen 3 darab. Mert ez is ott van. Esküszöm nem vagyok kényszeres gyűjtögető. D ezektől nem volt szívem megválni. Ha bele gondolok ezek pisis kis műanyag tárgyak. Na de a tartalom ! Hát az emlék ! Kell kell kell ! A pisi már biztos elpárolgott, leszáradt vagy tudom is én – full klín az egész cucc.

és jöjjön a nem hollywoodi filmbe illő szívem babát várok csirivir csinnandratta bejelentés !
Nálunk, hogyan történt? Hát így.

Amit már annak idején leírtam tervezett baba volt Ábris.

Jó persze nem jött meg a havi dolog. Ez egy tény. De hát ez mindegy. Nő a cici meg feszül. Oké oké. Gyanús. Amit férfi és nő meg tud tenni egy gyerekért megtettük. Oké oké. A szagok. Fúhhh elviselhetetlen. Oké oké.  Ennek örömére, hogy testileg biztos, ami biztos reggel elhatároztam, hogy veszek egy tesztet (amiből aztán három darab lett), hogy az is kimutassa a csíkjaival, hogy tavasz végére nyár elejére jönni fog egy kis csoda az életünkbe. ( a csoda helyett szerzeményt akartam írni, de olyan nem is tudom degradálóan hangzott így csak zárójel mögé került). Le ugrabugráltam a gyógyszertárba – mert mittudom én, hogy ilyen teszteket amúgy hol lehet kapni. Boldogan jónapot kívánok egy terhességi tesztet szeretnék venni – mondtam boldogan a gyógyszertáros hölgynek, aki egy mosoly nélkül végigmért kétszer tetőtől talpig, majd megkérdezte milyet? Az a végig mérés nem volt kedves. Nem is értettem – mit ártottam neki és miért akarja elbaszni az én jókedvemet? A mai napig van, hogy elkérik a személyimet, ha boltban alkoholt akarok venni, vagy beszaladok egy nemzeti dohányboltba egy üdítőért – ÜDÍTŐÉRT ! nem dohány áruért – soha nem dohányoztam most verem a mellem büszkén – még csak ki se próbáltam. Lehet a gyógyszertáros is „fiatalnak” nézett.. próbáltam erre fogni a rosszindulatú méricskélést. Na nem mintha ahhoz köz elenne.

Szóval, milyet szeretnék? Nem tudom. Milyen van? Mormolt két márkát. Megkérdeztem mi a különbség  a kettő között. Kelletlenül választolt, hogy emez már két hét után kimutatja a terhességet ama meg már nem is emlékszem mit mondott. Végül megvettem mind a kettőt.

Hazamentem már nem ugrabugrálva, mert az a gyógyszertáros nő lelombozott. Kinyitottam az egyiket – használati utasítás. Pisi ide oda aztán várni satöbbi satöbbi. Jelentem pisilnem persze nem kellett. Nem úgy mint azóta, hogy  bármikor képes vagyok rá. Ittam sok vizet, hogy valami csapást mérjek a vesékre aztán kis idő múlva eljött a nagy pillanat. Wc-be be aztán mehet. Kb 5 másodperc után világított és szirénázott a teszt ( a szirénázás költői túlzás) villogott a két csík POZITÍV POZITÍV POZITÍV ! Mosolyogtam. Yesss.

Elkezdtem azon agyalni, hogy miként fogom közölni Tibivel a hírt. Délután 5-ig dolgozik 7-re színházba megyünk.  A kettő között? Nem mert, akkor nem fog a darabra figyelni, majd utána. De akkor is hogyan?

Annyira bele jöttem a pisi tesztbe, hogy a másikat bedobtam a táskámba, hogy azért később is megcsinálom hátha mást mutat. Elindultam a városba közben beszaladtam a Müllerbe – drogéria – és szembe jött velem még egy fajta teszt. Wuhuu megveszem ! Az is kell! Három a magyar igazság – a plusz egy a ráadást már hagytam a fenébe. A vásárlás után két oroginal bontatlan teszt volt a táskámban. Pár óra múlva egy pláza mosdójában megismételtem a másik fajtával. Két csík ott is. Yesss. Kettőből kettő. Fude nagyon örültem neki, hogy nem az első volt esetleg „hibás”.  Végül a harmadikat is megcsináltam. Mielőtt Tibivel találkoztam elmentem sportolni a wellness- fitnessbe ahova járok és akkor ott is. Elfogytak a tesztek. Háromból három csont nélkül. A harmadikat úgy csináltam , meg hogy a tesóm kb 50 méterre tőlem az irodában dolgozott éppen. Visítoztam volna neki, de első a Tibi és mindenki más, majd ha le telt az a bizonyos első 12 hét.

Fruzsi féle haditerv. Kedvtelen leszek, sőt inkább rossz kedvű szótlan Tibivel, hogy had higgye, hogy valami baj van. Milyen kedves vagyok mi? Marhára. Ez volt a legnagyobb ötletem. Mások kiscipőket  vesznek meg becsomagolják meg baba ruhát és úgy lepik meg a párjukat – na de én? Gratulálok magamnak, hogy ennyi tellett tőlem. A szótlanság. Nem sütöttem tortát otthonra, aminek  a tetejére valami ehetetlen cukormázzal firkantom rá, hogy jön a baba yuppiiyáééé. Nem tekertem magamra dísz szalagot és masnival nem kötöttem meg a hasamnál és nem nyomtam bele a tesztet valami csokipudingba – fúj de undorító gondolat – bele a csoki pudingba eszi aztán megtalálja és lenyalogatja. Persze előtte biztos fertőtlenítettem volna. Meg van aki a sivatagban ragad és a saját vizeletét issza. Na de nem ez se.

Elindultunk a színházba – A Nemzeti színházba mentünk Háy János : Nehéz című drámájára, amit én már láttam korában de nagyon mély nyomot hagyott azóta is cipelek magamon valami terhet, ami a darab végére rám került. Mucsi elképesztő mit alakít benne és Lázár Kati színésznő súlya színpadon úgy, hogy egy szót sem szól megrázó. Na hát szerettem volna ha Tibi is elsüllyed a darabban mert ha meg megtudja, hogy jön a baba, akkor vége a drámának – vagy lehet pont a terhesség híre a dráma.
/Pl.: tesóm úgy tudta meg, hogy egy nagyon rossz mozifilm előtt, amire hárman mentünk – Luca Tibi meg én még leültünk gyorsan megenni pár gombóc fagylaltot majd a tejszínhab után közöltem vele, hogy fél év múlva lesz egy kisbaba akit dögönyözhet. Nagynéni lesz… Luca csak nézett, azt hitte viccelek majd eljutott hozzá az, hogy ez tényleg így lesz … sokkhatás öröm boldogság sírás és egy ilyen felfokozz idegállapotban beültünk a moziba… marha jól tudok időzíteni… van érzékem hozzá/

Mielőtt bementünk az előadásra oda súgtam Tibinek, hogy otthon majd beszélnünk kell. Próbáltam vészjósló lenni – én a marha kedves kismama… szörnyű. Így utólag vissza gondolni, hát nem vagyok komplett.

A darab ismét zseniális volt – mindenkinek ajánlom, nem árt néha beledögleni egy színdarabba.

Hazamentünk. Jeleztem pisilnem kell utána beszélünk. Bementem a mosdóba kipakoltam szépen sorba a pozitív teszteket a mosdókagyló peremére ott kígyózott, aztán visítottam Tibinek, hogy jöjjön gyorsan. Gyorsan gyorsan. Tibi beszaladt kérdezte, hogy mi van ?  zavarba jöttem, elvörösödött  a fejem, majd a mosdó kagyló felé pillogtam „cukin”. Tibi oldalra pillantott beszkennelte a végelláthatatlan hosszú babánk lesz jelentésű tesztet. Aztán rám nézett, utána vissza majd megint rám. Én meg néztem őt, és vártam, hogy reagáljon már valamit ! Hát atyaúristen hát valamit mondj már kérlek! Nézett és elkezdett mosolyogni. Egy fokkal jobb lett ettől a helyzet. És állt és mosolygott. Láttam a szemén, hogy valami megmagyarázhatatlan megfogalmazhatatlan öröm kezdi el átjárni de meg se nyekkent. Hahó örülsz? Kérdeztem meg végül. Ő meg köpni nyelni nem tudott és mondta, hogy hát persze.  Jah jó hát akkor örülök, azt hittem nagyobb lesz az extázis. Mondom én aki egész nap tudta pisilgetett le mindenféle tesztet össze vissza … Tibi nem az a hatalmas dumás – akkor beszél amikor kell – beszélek én helyette is. ezért is szeretem. Mármint nem azért mert beszélek helyette.

Aztán elkezdett neki tényleg le esni, hogy miről is van éppen szó és végre magához szorított és ölelt és ölelt és ölelt és vigyorogtunk, mint két hülye egymásra és szépen csöndben egymást nézve örültünk és voltunk boldogok, hogy egy új életszakaszba léptünk együtt ott a fürdőszoba csempéjén állva. Annyira természetes volt az egész, hogy nem volt sírás rívás se csoki puding se masni csak a tiszta csendes öröm hármunk között. Mert azóta mindig hárman vagyunk.

facebookon: Blogbababa

Vagyok üldögélek és akkor jönnek a hülyébbnél hülyébb lökések kérdések önmagamhoz. elképzelni nem tudom, hogy egyáltalán, hogy jutnak eszembe – szeretni fog Ábris? Vagy rám vicsorog és ahányszor meglát sír? De nem nem nem ! csak fog szeretni, meg tudni fogja, hogy én vagyok az anyukája. Hiszen itt vagyunk együtt lüktetünk. Nem? Vagy ez nem jelent semmit ? Na el lehet képzelni, mikor egy kismama ilyen dolgokba kezdi el magát belehergelni – talán nem normális, de a mai világban ki az úgyhogy nem véletlenül disney land-i hullámvasút.

És akkor jöhet az, hogy a terhesség csodálatos varázslatos hiszen tényleg az. Egy új emberi lénynek ad életet az anya. Persze kellet hozzá az apa is. Kinek több kinek kevesebb munkája van benne – lásd anya VS apa. Persze, ha nincsen apa akkor meg nincsen baba. Ez logikus.
Tök jól vagyok, eddig még egyszer sem kopogtam ezt le, lehet pont ez a jó úgyhogy koporászással már el se rontom ezt. fizikailag semmi bajom – az elején se volt. Csak úgy terhes vagyok aztán jónapot kívánok. Ha nem lenne ennek az egész cécónak lelki háttere biztos néha meg is feledkeznék arról, hogy babát várok, annyira elvagyok mint a befőtt. És köszönöm ezt a nem tudom kinek. Ki, hogy hívja nevezi. De tényleg örülök, neki hogy nincsenek drámai bajaim. A gyerek egészségesen fejlődik, hurrá – jelenleg olyan 38 cm körül jár és a súlya lassan közelíti a két kilót. Mérete kelkáposzta, ha valaki nem tudja, hirtelene, hogy az hogy néz ki keressen rá – a lényeg, hogy nem akkora, mint egy citrom, vagy egy alma hanem nagy. Jó nagy. Egy kiadós kelkáposzta főzelék adag a menzán. Így baj nincs csak néha lelkileg van ilyen disney landos hullámvasút. Mondtam volna a budapesti vidámparkot de azt meg lebontották és valahova elpakolászták – a maradék retró fa hullámvasút meg túl könnyed az ilyen lelki roppanásokhoz képest. Vagyok üldögélek és akkor jönnek a hülyébbnél hülyébb lökések kérdések önmagamhoz. elképzelni nem tudom, hogy egyáltalán, hogy jutnak eszembe – szeretni fog Ábris? Vagy rám vicsorog és ahányszor meglát sír? De nem nem nem ! csak fog szeretni, meg tudni fogja, hogy én vagyok az anyukája. Hiszen itt vagyunk együtt lüktetünk. Nem? Vagy ez nem jelent semmit ? Na el lehet képzelni, mikor egy kismama ilyen dolgokba kezdi el magát belehergelni – talán nem normális, de a mai világban ki az úgyhogy nem véletlenül disney land-i hullámvasút. Ábrisnak ránk van szüksége majd, minket választott és hozzánk érkezik. Recept nincs a szülőségre. Tibi ott van mellettem. Kő kemény kapuőrző démonként figyel és segít. Ha nem úgy pislogok, ha látja a tekintetemen már ott terem és próbálja kivenni ő is a részét a terhességből. Férfiaknak sem lehet egyszerű. Sőt. Hatalmas meló. Kiállni a nő mellett, akit szeret, aki valamilyen szinten megváltozik és sokkal érzékenyebb és ingadozóbb és igenis kell neki a férfi. Ha csak némán egy szót se szólva de legyen ott. A férfi pedig nem míg kezébe nem veszi a babát, addig milyen „kizártnak” érezheti magát ebből az egészből. Hiába akarja nem tudja átélni. Kézzelfogható majd a 9 hónap után lesz. Azt se tudom mit akarok ezzel mondani. Na mindegy. Bíztat támogat minden vizsgálatra elkísér – noha kb az 5 %-ra tud ténylegesen bejönni és ott lenni mellettem. De jön és akkor ő velem van. Fú de negédes ez így már. Biztos azért kezdek ilyen csöpögős folyós lenni, mert egyre közelebb a szülés ideje. Aztán tudjuk… a hormonok…
Úgy érzem magam néha mint egy felfújt, vagyis majdnem teljesen felfújt strandlabda. Olyan sima egyszerű, amit bárhol meg lehet venni párszáz forintért. Kék fehér sárga zöld piros fehér majd ismétlődő csíkos. Le van eresztve aztán szépen lassan elkezd megtelni. Lassan gömbölyödik. Na én 9 hónapnyi felfúvás alatt vagyok. Nem ám berohanunk a benzinkútra aztán két gombnyomás és már kőkemény – „kőkemény” egy strandlabda sose lesz kőkemény. És akkor fúj fúj fúj fúj. Nem lukas nem ereszt. Csak gömbölyödik. Már majdnem teljesen kész és akkor jön egy fuvallat ( orkán erejű szél), ami berúgja a velencei tóba – dehogy a Velencei tóba még csak nem is a Balatonba hanem valami magyarok által közkedvelt olaszországi bícsen mondjuk Lignanoban a tengerbe aztán elkezd sodródni és sehol a homokos tengerpart és sehol egy palackorrú delfin, aki kibohóckodja őt a partra. Csak úgy sodródik, a partot nem látja és reméli nem süllyed el. Na vannak magammal kapcsolatban ilyen csoda érzéseim. Ez a para tenger. Ami el van sózva. És akkor jön az ördögi kör, hogy stresszelek és a stresszre rá stresszelek, hogy ez a stressz árt a babának és ezért egyre idegesebb vagyok attól, hogy ideges vagyok. Bravó. Holott az ég egy adta világon semmi okom nincsen erre de én megoldom az önstresszesítő jóslatot. Ilyen furcsa lelki dolgok miatt húzódtam vissza kicsit.

Szerencsére tényleg totálisan jó kezekben vagyok. Például a szülés miatt egyáltalán nem stresszelek. Semmitse. (lehet, hogy majd fogok) de egyelőre olyan biztonságban érzem magam, hogy úgyis lesz, ami lesz és jó helyen vagyok. Sok sok milliárd anyuka megoldotta már a szülést a világon úgyhogy azért csak megmarad az ember a végére. Anyukám is két gyereket szült, ha annyira pokoli lett volna az első – vagyis én akkor biztos nem lenne húgom ( már csak az hiányozna, hogy nem lenne az életemben a tesóm, Luca, aki a világon az egyik legfontosabb nekem – remélem olvassa ezt most…) A múltkori vizsgálaton is jött az információ, hogy a méhlepényen van egy kevés meszesedés. Oké – padló fogás – mi az, hogy meszesedés ? Most akkor baj van? Baj lesz? Az orvos megnyugtatott, hogy ez teljesen természetes folyamat nem kell ezen idegeskedni. A baba jól van a méh is tök jól érzi magát Ábris bent. Eszik iszik dínom dánom. Természetesen megnyugodtam. Aztán hazamentünk Tibivel és másnaptól kezdve jött a depi. Meszesedés..meszesedés…meszesedés… elkezdtem mantrázni. Meg lakást meg házat szoktak meszelni. Pl nagypapám az erkélyüket egy hete. Égetett mészből oltott vagy híg meg ilyenek. Meg ez munka. Nem? Meszelést vállalok. Van a kültéri mész, nekem meg beltéri meszem van. Össze esküvés elmélet tuti korábban jön majd  a gyerek mint kellene. És bele hergeltem magam. Rossz kedvem lett befordultam, Tibi meg ott van és próbál segíteni, de nem tud, hogyan. Végül felhívta az orvosomat, hogy most mi van mert Fruzsi teljesen megváltozott befordult. Aggódik értem. Az orvosom ismét behívott magához, hogy beszélgessünk arról, hogy MINDEN RENDBEN VAN senki nem fog hamarabb szülni, semmi baj nincs se  a gyerekkel se a méhlepénnyel. Jó-jó-jó elhiszem. Aztán az nyugtatott meg igazából, hogyha bajom lenne és veszélyeztetett terhessé váltam volna (amiről szó sincs se közel se távol) akkor arról biztos tudnék.

Valamiért parázom azon, hogy kijönnek a hasamon azok a durva vérvörös zebracsíkok. Sok anyuka mondja, akinek csíkos lett a hasa, hogy, hát a csíkok plusz jelek és emlékek, hogy egy új életet adtak. Jó, ha valaki képes ilyen pozitívan látni az ilyen dolgokat. Én kenem a hasam rendesen „csodakrémmel” még mindig napi 3-4 alkalommal. Két napja reggel felhúztam a pólómat, hogy bekenjem a hasam és néztem, hogy mi a szar az ott a hasamon a köldökömtől a bal féltekre eső részen. Ilyen vörös csíkokat láttam. Hunyorogtam gyorsan egy világ omlott össze bennem, hogy éjszaka kinőttek a striák és ennyi volt. Aztán a pár pillanatos fixírozás után rájöttem, hogy olyan hülyén aludtam el a bőrömet, hogy valahogy a ruha az ilyen gyönyörű veteményes ágy csíkokat hagyott hátra és a striáknak semmi köze hozzá. Éjjel nem nőnek a stiák. Maximum a gyerek a hasamban. Úgyhogy a bőröm még sima. Kivéve ottan van az a line nigra – az a (nekem világos halvány barna) csík ami a köldöktől pontosan középen függőlegesen húzódik a szemérem csontig. Egy szögmérővel és vonalzóval nem lehetne ilyen egyenest húzni a matekfüzetbe sem. És, hogy ez mi? Ez állítólag amúgy is ott van csak nem látszik, aztán ha az ember terhes lesz akkor a melanin jobban termelődik és attól válik sötétebbé. Ilyen pigmentes történet. Aztán szülés után eltűnik. De van egy sanda gyanúm, hogy szülés után nem ez lesz az első a testemmel kapcsolatban ami érdekelni fog.  

Pl.: láttam anyukákat akik szültek és szülés után ugyan akkora a hasuk, mint a 9. hónap végén – mikor megy – lapul le a has és itt most nem a zsírrétegről beszélek hanem arról a strandlabda gömbölyűségről?  Erről nem találok infót. Csak érdekel, hogy szülés után is hosszú ideig „vakon” fogom e borotválni a lábamat… Mert például ez már nem olyan egyszerű művelet.

Meg amiről még foggalmam sincs, hogy szülés után a kórházban miben leszek. Oké persze könnyű hálóruha – de abban, miként, hogyan lehet szoptatni? Mert eddig amit 1-2 darabot láttam elöl gombosat – kritikán aluliak- ilyen neonzöld elöl strasszos kiscicák vagy rikító sárga és rajta csókolózó zsiráfok… el lehet képzelni… hahó világ… hahó anyukák ti miben voltatok?

Na ezért a kis disney landért voltam eltűnve, de már jó passzban vagyok és sok minden történt az elmúlt héten, ami érdekes tapasztalat volt úgyhogy super power erővel berobbanok.

Az a fajta fájdalom, mikor már nem elég, hogy potyognak a könnyeim a fájdalomtól, de röhögő görcsöt is kapok. Na olyan. És ez hajnali 3-4 körül nem buli. Ábris persze nagy party face a méhemben, méhparty, de az anyja meg idegeli „otthon” a kinti világban magát, hogy mikor érsz haza és mikor fekszel le aludni. Ő se alszik én se alszom így teljes a kör.

Na az mostmár biztos, hogy nem tudom cuki meg öntyöm pöntyöm de édes dolognak megélni azt, h ahajnali 3kor a bordáim közé hatol egy láb. Izomból. Aztán egy másik. És rúgja és nyomja és közben feszíti a fenekét is kifelé és, mint egy kis elszabadult rinocérosz randalírozik a testemben, mint valami herendi porcelángyárban. Mert a testem hajnalban az herendi porcelán puccom bolt. Igen. Nyomja gyúrja, dagasztja a belső szerveimet van, hogy úgy, hogy egy ideget is eltalál, amitől úgy nyilal a fenekemtől egészen a térdemig, hogy megpusztulok. Az a fajta fájdalom, mikor már nem elég, hogy potyognak a könnyeim a fájdalomtól, de röhögő görcsöt is kapok. Na olyan. És ez hajnali 3-4 körül nem buli. Ábris persze nagy party face a méhemben, méhparty, de az anyja meg idegeli „otthon” a kinti világban magát, hogy mikor érsz haza és mikor fekszel le aludni. Ő se alszik én se alszom így teljes a kör. Tibi alszik. Szerencsére. Én meg vonyítok némán. Így telnek az éjszakák az elmúlt egy hét óta. Megerősödött a fiam, úgyhogy fel tud kelteni, és ezt meg is oldja. Amúgy is rossz alvó vagyok úgyhogy most még inkább rá edzem arra, hogy megszületik és sír, visít az éccaka folyamán. Ide nekem ! Úgyis fent vagyok ! De ez a nyilaló fenék fájdalom, nem kívánom senkinek.
Ebben az időben számolni kell a magzat mozgásokat, és a lényeg, hogy egy nap bármilyen erős is de meg legyen a 10 db. Na nálunk éjszaka van kb 110 nappal meg még rátesz egy lapáttal. Elvan a gyerek ha játszik. Emiatt jelenleg nem izgulok, hogy jaj nem mozog miért nem mozog. Na de persze az úrfi ki tud ám szúrni a szüleivel. Tudja mikor kell nyugton lenni és visszavonulót fújni a randalírozásban. Na és mikor? Hát persze, hogy akkor mikor a szülei izgatottan várják a 30. heti ultrahangot, hogy láthassák újra és végre viszonylag szépen kirajzolódva a kis arcát. Orrát száját homlokát mindenét.
Tegnap mentünk is a kórházba 18:00-ra a 30. heti UH-ra. Mérések vannak, mekkora a feje a combcsont, alkarcsont, szívhang, vérerek, agya, szívének pitvarai, mindent megnéznek, hogy rendesen üzemel- e baba (magzat). Fekszem jön a hideg trutyi – uh zselatin és kezdődhet a mozi. Ilyenkor van 4D uh is, amin tényleg mindent szépen lehet (lehetne ) látni. A kis ujjait és az ARCÁT.
Lezajlottak a hivatalos mérések, közben is mondta a hölgy, hogy a keze épp az arca előtt van, reméljük elveszi. Magamban mondtam Ábrisnak, hogy kérlek vedd el a kezed, ne csak éjszaka boxolj vele most csak egy kicsit kérlek. . .  és ekkor váltottunk 4D verzióra. Mondnaom se kell gyönyörű szép kézfejeket láthattunk. Ujjpercek, kézfejecske. De Ábris fejecske na az eldugva. Két kézzel dugdosta. Köszönjük fiam az inkognitót. Na akkor csináljunk valamit, oldalfekvés hátha kibillenti, nem, nem billentette, pár felülés, semmi kicsit megsimogattam – ekkor már a lábait is az arca elég húzta – igencsak ruganyos a gyerek. Arc semmi, csak 4 db végtag. Bunkert épített magának a testéből. Begböködtem. SEMMI. ( kitérő: most, hogy írom a blogot természetesen mozog…). Az uh hölgy mondta, hogy legyen az, hogy akkor most kimegyünk iszom vagy eszem valami csokoládét, hátha attól beindul. És 10 perc múlva újra próbáljuk. Köszönjük a lehetőséget. Hallottad Ábris? Automata forrócsoki ahh hmm dejó. Megittam, sétáltam guggoltam, BÖKÖDTEM ismét vissza mentünk újabb adag zselé változás? Semmi. Hátat fordított totál. Elmondhatom, hogy még meg sem született a fiunk, de már összeveszett velünk és behisztizett. Az egész kórház zselé állománya a testemen volt már. Próbálkoztunk megváltoztatni a helyzetét de sztrájk volt. A hölgy mondta nembaj nem adjuk fel ! Még egy próba behív egy következő párt, addig menjünk ki és utána újabb próba. Ez meg is történt.

Ki – be mondtam, hogy majd hozok ajándékba uh zselét, mert kifogyott egy flakon. Három a magyar igazság reméltem nem jön a szokásos és egy a rá adás dolog. Lefeküdtem hideg trutyi zselé. Közben persze a dvd (mert azon megkapjuk az egész vizsgálat anyagát ) vissza  a gépbe és indít. És ez az egy kicsit odébb vitte a kezeit. (biztos megunta ezt a herce hurcát ). Persze csak úgy, hogy profilból egy pár másodpercre látni lehessen, szemből azért nehogy – túlzásokba ő sem esik. Ő se lát minket 9 hónapig, akkor tuti így tartja fernek, hogy mi is bírjunk magunkkal 9 hónapot. Talán jogos. Nem, nem az. És akkor picit megmutatta az orrát a száját és a homlokát. Az orra az enyém tagadhatatlan, a szája az nem tudom vegyes- nekem is és az apjának is viszonylag telt ajka van így azt a közösbe dobjuk. A homloka és szemöldök csontja az az apjáé. Slussz passz mi így leosztottuk már most, hogy kiből mit örököl. De úgy szokott lenni nagyrészt, hogy a fiúk az anyjukra a lányok az apjukra hasonlítanak. Vagy nem. Majd kiderül. Ott volt a kis pisze orra a csókos kis szájával. Köszönjük a lehetőséget kisfiam, hogy egy picit azért oda adtál magadból ha csak pár másodpercre is. Természetesen ahogy elindultunk, nyomta bent a bugit – láb a bordába be popó az égnek és ment is a sanda csacsa .. utána egész éjjel.

teljes ultrahangos képeket és videókat nem szeretnék megosztani, de Ábris is adott magából egy picit, abból a piciből én meg egy még pöttömebbnyi részt mutatok, ha már erről volt szó végig. 

A hasam az úgy viszket, hogy megőrülök. Elképesztő. Ez azért van mert nő. A hasam egyre kerekebb és a rajta lévő bőr lassan teljesen kisimul – és a vékony bőröm alatt a vérerek kirajzolódnak. Hölgyeim és Uraim úgy festek néha, mint Hulk. Az az 1962-ben megálmodott nagy zöld „szörny”. Ember, aki ha felbasszák (bocsánat a csúnya beszédért) – átalakul.

Helyzetjelentés. Tüdü tüdüdüdü düdü – ebből a tüdüddüből ha valaki nem jött rá akkor a cápa zenéjét próbáltam imitálni. Mikor a bícsen fürdik a nép mit sem sejtve arról, hogy a nagy fehér suttyomban közeledik. Ezzel a zenével vezetem fel a 28. hetet. Azaz a harmadik trimeszter első hetét. Igen volt első meg második eddig még nem írtam le a trimeszter szót, mert nem áll rá a számra, testidegen. valahogy nem jön be, de ez tökmindegy, mert ez a hivatalos neve. Ma reggel például hallgattam a rádiót és sportról volt szó. Szóba jött az RSG ( ritmikus sportgimnasztika) és erről a szóról meg a drogok ugranak be. RSG LSD.

Szóval harmadik TRIMESZTER. Ez az utolsó nagy szakasz. 12 hét van még vissza hivatalosan. Remélem bírja addig Ábris. Tényleg mindig attól rettegek, hogy mi van ha koraszülött lesz. És nem bírom elhessegetni ezt a negatív gondolatot. Idióta vagyok – ezt is fogjuk a hormonokra. Tibiéknek múltkor Hódmezővásárhelyen volt meccsük és a legjobb barátja Hódmezővásárhelyről származik ( ezt így írják? származik ? ). Így, hogy ott volt meccs kiment rá a családja is. Az apuka szülész-nőgyógyász és jófej – kérdezte Tibit, hogy vagyok, hogyan vagyunk. Tibi mondta teljesen jól- Fruzsi néha megkattan és rettenetesen aggódik meg ráparázik a koraszülésre meg ilyenek. De amúgy semmi baja. Na ilyenek és onnan távolról meg lettem nyugtatva, hogy Ábrisnak, már ha holnap megszületne se lenne a későbbiekben semmi baja. Ezt azért mindig jó hallani. Nem? DEEEEEEEEEE. Nekem aztán pláne.  Úgyhogy nagyon dánkesssőőőnnnn a kis lelki fröccsöt.

A hasam az úgy viszket, hogy megőrülök. Elképesztő. Ez azért van mert nő.  A hasam egyre kerekebb és a rajta lévő bőr lassan teljesen kisimul – és a vékony bőröm alatt a vérerek kirajzolódnak. Hölgyeim és Uraim úgy festek néha, mint Hulk. Az az 1962-ben megálmodott nagy zöld „szörny”. Ember, aki ha felbasszák (bocsánat a csúnya beszédért) – átalakul. Először jönnek a nagy zöld erek aztán kipattan és aztán ott liheg az incredible Hulk. Na ilyen a hasam – meg egyébként a mellkasom is. Esténként néha frászt kapok a fürdőben mikor meglátom magam a tükörben. Mondjuk imádom a Marvel Comics (képregények) filmeket. De pont Hulk. Ez van.

Vakarom a hasam és eszméletlen jólesik, bár most levágtam a körmeimet. Szárazság jele. Hidratálni kell. Kenem rendületlenül már napi kétszer a stria elleni krémmel ( még mindig reménykedem, hogy majd használ) és elkezdtem több vizet inni, mint eddig.  Ami az én esetemben nem nehéz, mert a dupla nullával voltam egyenlő.

Egyre nehezebb a légzés, bent Ábris növekszik a méhem terjeszkedik és el akarja foglalni az egész belső birodalmat. A tüdőket is nyomja úgy tudom és ettől nehezebb a légvétel. hamar kifulladok. Lépcsők közellenségek lettek. Okos tanácsok az internet világából – pihenj többet.
Nem gondoltam volna, hogy ez bekövetkezik – pedig ezt nem lehet elkerülni, hogy nehezen hajolok le a hasamtól felvenni a cipőmet. De ez így van. Nyögök közben. Melós a cipő felvétele. Mi lesz később? Az ágyban ha a távirányító a lábfejem közelében van régen csak oda hajoltam azt kész, mostmár fel kell kelni és oda gurulni érte.

A fogaim, ínyem állapota semmit nem változott, drága és kritikán aluli ízű paradontax spéci szuper fogrém a fogínyvérzés ellen ide vagy oda (azért azzal mosom). Én hülye még a terhesség előtt nem húzattam ki a másik bölcsesség fogamat úgyhogy most szívok – ezt komolyan mondom mindenkinek, aki babát tervez rakassa helyére előtte a fogait bármennyire is utálja a fogorvost, mert utána csak szívás lesz. Nekem a bölcsesség fogamból lepattant sikeresen nemrégiben egy darab így az egyik oldalán éles, mint a nagy fehér cápának tüdüdüdüd még ezelőtt az eset előtt elmentem fogászatra, hogy na akkor szeretnék tőle megválni, de nem tudok. Mert ahhoz kell a panoráma röntgen – és, hogy röntgenezni szabad e várandósság alatt? Hát a nagy fenéket. Úgyhogy a hátsó bölcsesség fogam felsebezte hátul az ínyemet, ami begyulladt és sebes lett… Bravo… Amúgy szerencsére ezt leszámítva a fogaim jól vannak – a fogorvos nem tudott mit tanácsolni a fogínyvérzésre – szerinte is ez van el kell fogadni. Puha fogkefe aztán szevasz tavasz. A fogínyvérzéstől, meg kialakul a fogkő – arra kaptam beutalót csak vissza kellene vonszolnom magam és leszedik.

A szívem akár 40%-al is többet dolgozhat már ebben az időben, mint a terhesség előtt. Ez a megnövekedett méh meg a megnövekedett mellek miatt van. A melleim gigára növéséhez, azt hittem hozzá fogok szokni, de még nem jött el a pillanat. Még mindig képes vagyok meglepődni rajta mekkorák lettek. Továbbra is kibuggyannak, mert önálló életet élnek. Na és a szív az terhelve van mert az 5 liter vér (kezdetben ennyi van ) mennyisége nő, ezen szervek növekedése miatt és így többet kell melóznia a szívnek.

Ábris most kb 35 cm körül van és olyan 1200 gramm a súlya. Az én súlyomat nem mértem rég. Tarthatatlan. Azt vettem észre tök mindegy mit csinálok – mozgok ( könnyed sport – de azért sport )  szinten és nem zabálok 0-24-ben csak úgy pakolódik le a zsír. Mi lenne ha nem mozognék és ennék és ennék? Kisgömböc effekt.

Hogy egy nő terhesen mivel tudja magát kínozni? Hát elárulom. Fogja magát felmegy az instagrammra és beírja a keresőbe a #pregnant meg #pregnacy kifejezéseket és özönlenek a fotók. De nem olyan civil vagyok lekattintottam magamat rossz fényviszonyok között a nappaliban a gardrób szekrény tükrében nem ám. Sugárzó tip top fashion gyönyörű képek gyönyörű fények mindenki, mintha topmodell lenne. Persze ezt mindenhol mondják, hogy az internet nem egy valós tükröt ad a világról, hanem egy olyat, ahol mindenki úgy mutat be mindent, mintha a paradicsomban élne. ’Mintha. És ezekkel a ’Minthákkal tele a net. Én meg nézem. És nem tudok ilyen mintha fotókat létrehozni. Pedig szeretnék valami ultra profi giccses képet magamról és növekedő pocakomról.

Múltkor egy kedves ismerősömmel (fotós) le is beszéltem, hogy elmegyek hozzá egy ilyen kismama fotózásra (szuper képeket készít kismamákról babákról …), de lerobbantam az adott napra és így elmaradt, hogy rólam is készüljön pár paradise fotó. De én ezt nagyon szeretném. Újra meg is keresem. Remélem sikerül összehozni a dolgot és akkor lesz mivel villognom az instagrammon, hogy nekem is van ’Mintha világom. 

Ez meg az én való világom. Sugárzó napot mindenkinek ! Végre süt 

Kényelmetlen volt háton feküdni a derekam is fáj ezért fogtam magam és a bal oldalamra fordultam, felhúztam a lábaimat, ilyen fóka magzat pózba vágtam magam. – kitérő blokk: olvastam, hogyha csokoládét eszünk és a bal oldalunkra fordulunk, akkor a baba nagyon boldog lesz és biztos mocorogni kezd.

Hát olyan elképesztően atya világ de nagyon nagyon nagyon übe rbrutál sokkoló pillanat volt.

Nos történt tegnap az a dolog velünk – itt a velünk a kis családot jelenti – én az anya és Tibi az apa és Ábris hasamban való dagasztása rúgkapálása. Azt vettem észre hogy tipikus idehaza, hogy mikor munkaszüneti nap van lásd tegnap március 15 és mindenfelé szabadtéri programok akkor valamiért az idő úgy gondolja hogy szar lesz és esik egész nap az eső. Most, hogy babát várok sokkal jobban elszomorított ez az ügy- eszméletlen érzékeny tudok lenni… hormonok- na és rossz kedvem volt, és sajnáltam azokat a kisgyerekes családokat ahol tervezik, hogy mindenféle szabadtéri programokon részt vesznek, sétálnak a jó időben eszem iszom dínom dánom. Reggel már az jutott eszembe, hogy pár év és mi is megyünk Ábrissal, hogy legyen majd saját fa kardja meg csákót készíthessen magának és ha úgy alakul akkor „feldobjam „ egy ló hátára is. De ez még odébb van.

Reggel felkeltünk én is szerettem volna sétálni ide oda vonulni napközben, de éljen a szakadó eső ez a program sztornó. Tibi örült, hogy szabadnapja van végre össze szerelheti a kombi babaágyat, amit kb egy hónapja vettünk.  Rossz idő legaláb van program ha be is vagyunk zárva. Röviden tömören a babagy esete, mert az egy külön sztori: kibontotta a dobozokat, mert lapjára volt szerelve a bútor ( a boltban annyit tudtunk megnézni, hogy az a szín van benne, amit mi rendeltünk és szerettünk volna). Neki esett ki bontotta kipakolta a nappali közepére nézte nézte némán majd egy jó negyed óra szuggerálás után kiderült, ez egyáltalán nem az a típus, amit mi szerettünk volna és nemhogy nem az a típus de totál hiányos. Hiányoznak fő elemek, fa lapok – egyenlő totál használhatatlan fa elemek. Amiből fogalmam nincs mit lehet építeni de kombi rácsos babaágyat na azt biztos nem. Oké. Nyugi. Majd balhézunk a boltban és vissza kérjük a pénzt. Persze elkeserítő, hogy hogyan tehetnek meg ilyet az emberrel de valahogy nem pörögtünk rá nagyon a dologra – holott én ilyenkor már fejhangon őrjöngök és szidok mindenkit hogy mégis mit képzelnek magukról…  de most nem. fúha nem tudom mi van velem. De relax volt.

Én feküdtem a kanapén, mint egy kis (nagy)  fóka Tibi meg pakolt – nem engedte, hogy segítsek, ne emelgessek. Hol Tibit figyeltem, hol néztem ki az ablakon és az ázó március 15-ei programosokra gondoltam. Meg Ábrisra. De rá tudat alatt 0-24-ben figyelek. Az csak a figyelem csak úgy van. Folyton pulzál. Kényelmetlen volt háton feküdni a derekam is fáj ezért fogtam magam és a bal oldalamra fordultam, felhúztam a lábaimat, ilyen fóka magzat pózba vágtam magam.  – kitérő blokk: olvastam, hogyha csokoládét eszünk és a bal oldalunkra fordulunk, akkor a baba nagyon boldog lesz és biztos mocorogni kezd. Terheseknél mozog, aki csokit eszik aztán eldől de nem várandós és mozog valami akkor az inkább a belekben zajló akciók miatt van. Szóval kell csoki is. Én nem ettem csak eldőltem. )
És eltelt pár perc, mikor érzetem, hogy Ábris akcióba kezd. Elképesztő energiákkal és erővel. Tudom hol a feje a feneke keze lába. Eddig a fenekét éreztem tenyérrel ha nyomkodta kifele. Most viszont hihetetlen mozgást érzetem a lábai irányából így a kezemet oda nyomtam a hasamra – nem durván de nem is úgy hogy jaj jaj meg ne nyomjam. És akkor jött. Megtörtént. Katartikus. Jobb sarok, bal sarok, aztán megint  a jobb sarka és a bal. Felváltva nyomta a sarkait mint az őrült a tenyerembe. Ez egy olyan pillanat, mikor az embernek a lélegzete is elakad. Legalábbis nálam olyna volt. Te jó ég lábak. Sarkak. Éreztem, ahogy a tenyerembe fúrja a mutató ujj vastagságú pici sarkait. Érezni lehetett, hogy az egy láb aztán a másik. Mozdulni nem mertem, jeleztem Tibinek, hogy jöjjön, mert olyat fog tapasztalni, amit még soha. Eldobta a kókuszmatracot, szalad mögém bújt nagy kifliben fogtam a kezét és rányomtam a hasamra, ahol a lábak harcolnak és gyúrnak odabent. És tolta Ábris az apja kezét. Érzetem , hogy Ők ketten kontaktban vannak és pulzálnak. Se én se Tibi nem vett levegőt. Olyan pozitívan „megrázó” élmény volt. A sarkak. A lába. Jézusom. Bevallom eddig egyszer sem érzékenyültem el  olyan szinten, hogy könny szökött volna a szemembe a meghatódottságtól. Azt hittem, hogy velem van a baj, hogy érzelmileg nem ragad olyan szinten magával, hogy levegőt ne kapjak. De most megtörtént. Se levegő se semmi. Beszippantott valami olyan megmagyarázhatatlan energia, amiről eddig nem is hallottam. Ez annyira fizikai volt. Kontakt. Mindent felülmúlt. És még csoki sem kellett hozzá. Se milka csoki se tibi csoki. Elég volt csak Tibi !

Kérte a cukrot meg a citromot. Ej ej a citrompótló nem jó. Csak friss citrom. „Friss” ami a fél világot átutazza konténerekben gyíkok meg pókok között. Hát az nem volt nálam mondtam úgy tudtam lehet a pótlót is hozni. Nem nem. Csak friss gyümi. Hát király. Másoknak ott voltak a kifacsart maradvány citrom héjaik . Ezt látva jeleztem, hogy akkor én most azokból még ha törik ha szakad kinyerek levet.

Életemet és véremet és bármit a gyerekért. Terhességi terheléses cukor vizsgálat elvégzése kötelező (bár biztos vannak akik nem mennek el rá, pláne hogy hallani olyan esetekről, hogy az anya nem is tudta, hogy terhes míg egyszer csak nagyon fáj a hasa aztán kórházba kerül és kiderül, hogy épp megindult a szülés… na az ilyen esetekben biztos nem volt az anya terhességi vércukrozni… mert nem tudta, hogy terhes. khmm khmm khmmm ööö szóval izé hát nem tudom az ilyen, hogy fordulhat elő.) Na mindegy is én tudom, hogy terhes vagyok és eljött az ideje a terheléses vércukorszint mérésnek. Ezt általában a 25-26 héten kell megcsinálni. Én eltoltam a 26-osra. És ma vagyunk pontban 27 hetesek ! Hétforduló gyerekpezsgő pattintás egy Süsüs van is itthon, szilveszterre vettük Nekem, de valahogy nem lett partyba vágva a gyerekpezsi. Méret: karfiol, egy vadkáposzta termesztett verziója. Szexi vad karfiol fiú a hasamban. Azért az már nem kicsi. Látott már mindenki karfiolt még egybe állapotában, nem rózsáira boncolva levesbe vagy kirántva tartárral.

26. héten akkor ki tud engem elkísérni, mert nem szeretnék unatkozni, meg ha bármi van valaki legyen ott velem. Tibit nem akartam, hogy emiatt szabadnapot vegyen ki, annál azért keményebb vagyok, hogy akár egyedül is de végigcsináljam. Nembaj azért valaki ! Plíz! Szerencsére anyukám csütörtökön úgy dolgozik, hogy csak délután fél 2-re kell bemennie az iskolába így szívesen elkísért.
Menete ennek a cécónak. Először is venni kell cukrot. Nem por vagy kristály cukrot a kisközértben, az a palacsintára megy. Ide spéci gyógyszertárban kaphatót. 75 mg glükózosat kell beszerezni. Ezt a kórházban nem adnak, úgyhogy be kell szerezni. Azonnal tudják mi kell a nőnek ilyenkor ha cukrot kér terhességi vizsgálathoz. Anyagilag nem megterhelő egy egyszerű kaparós sorsjegy ára, 199 Ft kerekítve 200 Huf. Mondjuk a BlackJackel legalább lehet nyerni. Azt mai napig nem értem, hogy miért vannak még olyan összegek, amik nem is léteznek már forint formájában. 199 vagy 124 ft. Mi ez ?
Cukor beszerezve plusz ajánlott még vinni citromot, mert ez a nem kevés cukor vízben lesz feloldva és azt kell becuppantani. Citrommal elviselhetőbb. Telefonon azt mondták, jó a citrompótló lé is. Itt előre jelzem, hogy nem, nem jó- citrom citrom kell. Az a sárga gyümölcs.
Kora reggel kell menni – olyan kora reggel, hogy a párom, Tibi munka előtt elvitt minket kocsival a kórházba. A vizsgálatot megelőző 8-10 órában enni, inni tilos. Kivéve szénsavmentes sima vizet lehet szürcsölgetni. Semmi bajom a vérvétellel, soha nem voltam rosszúl nem ájultam el így elképzelni nem tudom, miért nem aludtam egy hunyásnyit sem akkor éjszaka. Bámultam a plafont és néha megnéztem hány óra van. Ilyenkor persze, azt hiszi az ember hajnali kettő helyett már fél négyet mutat majd az óra…de nem hajnali kettő óra négy perc…aztán tíz perc. Megáll az idő. Kell vinni vizeletet is, előtte való nap kifőztem egy befőttes üveget, hogy baromi steril legyen.
Kora reggel. Irataim, taj, baba papírjai, kiskönyv, eddigi vizsgálatok eredményei, 75 g cukor, citrompótló lé (a citrom helyett) , és befőttes üvegben pisi a táskában. Minden a helyén volt uccu neki.
Kórházba be persze az ottani „infó” pultnál dolgozó biztonsági őrnek foggalma nem volt hova kell mennünk… ő neki ez nem dolga. Jó. Nem. Kicsit bolyongtunk anyukámmal majd megtaláltuk a vérvétel helyszínét. Erre úgy kell felkészülni, hogy vért vesznek megitatják a cukros levet, majd két órát ücsörögni (vittem két könyvet hátha olvasok- eg y Umberto Ecot és egy Jo Nesbot )  kell és utána újabb vérvétel – aztán ennek lesz eredménye.
A kiskönyvemet bedobtam az arra kijelölt ablakon, majd vártam hogy hívjanak. Szédelgett ott már pár kismama, mert nem bírja mindenki a vérvételt.

Cseh-Németh Fruzsina jöjjön. Mentem. Vittem a táskám citrompótlóstól pisistől. Megint eljátszottuk a születési név leánykori névnél a házas vagyok-e dolgot… Míg a nővér írta az adataimat kaptam egy ajándék szatyrot, amiben volt két cumi ajándékba. Már megérte elmenni. Vissza jött a cukor ára. Kértem egy plusz vizsgálatot is ha már vért vesznek végezzük el azt is itt és most, amiről tudtam, hogy plusz térítéses mert a  Tb nem állja. az összege 5000 Ft. Ez ott is volt nálam. Jeleztem is, hogy igényt tartok egy plusz vérképre. Meg is csinálják szívesen de az 5 ezret fizessem be. Mondom jó, hova kell mennem vele. A Postára. nem lehet itt helyszínen? Nem. Adnak egy csekket és azzal el kell menni a postára aztán vissza hozni az igazolást, hogy be lett fizetve. eszem megáll. Ki van ez találva. Mondtam mindegy persze elmegyek a postára, de, úgy tudom nyugton kell lenni két órát a vérvétel meg cukorivás után. Mondta a nő, hogy ennyit nyugodtan mozoghatok, míg megjárom a postát. Nekem meg mindegy – annál kevesebbet kell ülnöm nyugton egy helyben és legalább telik az idő. Adatok be lettek víve a rendszerbe. Majd félre ültünka  vérvevő helyre. És hozta az ampullákat, hat darabot. Kemény vagyok mit nekem hat ampulla. Jó az. Megkérdezte melyik kezemből szeretné ha venné- melyikből? Egyikből se, de amúgy nekem mindegy, csak pattintsa rám a szorító gumit. Feltette, megkereste a vénámat majd döfött. Tű bent. Jött az első ampulla. Felpattintotta a vérem meg csurgott bele. Néztem végig. Nem fordulok el. Izgalmas. Megtelt jött a második, meg a harmadik aztán a negyediknél egyszer csak úgy döntött a véna, hogy nem ontja magából a vért. Csepp. Csepp. Csepp. Annyi se. Elapadt. Kérdeztem nyomjak e valamit magamon vagy mi legyen. Ittam e eleget megkérdezte- ittam ittam. Mi számít elégnek. Aztán nagy nehezen megszültük azt a három ampulla vért. Préselve nyomkodva. Még jó, hogy bírom a vérvételt, azért akinek ez nem az erőssége meg tudom érteni az ájulást. Lecsapoltak, majd odébb mentünk a műanyag poharas vizes asztalhoz. Kérte a cukrot meg a citromot. Ej ej a citrompótló nem jó. Csak friss citrom. „Friss” ami a fél világot átutazza konténerekben gyíkok meg pókok között. Hát az nem volt nálam mondtam úgy tudtam lehet a pótlót is hozni. Nem nem. Csak friss gyümi. Hát király. Másoknak ott voltak a kifacsart maradvány citrom héjaik . Ezt látva jeleztem, hogy akkor én most azokból még ha törik ha szakad kinyerek levet. Izomból csavartam, nyomtam őket, ha a vénámból jött vér ezekből is fog jönni az biztos. Jött is. Naná. A citrompótlót megsétáltattam. Műanyag pohár elő 3dl-es bele langyos víz a 75 g cukor és a citromlé – felkavar és felhúz. Az első kortytól számolva kell két óra elteltével újra jelentkezni. Fél 9 volt ekkor.  Kérdeztem, hogy a vizeletet hova kell rakni? Óhh az nekem nem kell már van más vizelet mintás vizsgálatom. Ohh azt is feleslegesen sétáltattam. Óhh hol egy kuka. Nehogy valaki azt higgye, hogy étkezési olaj van benne… Műanyag pohár a szájhoz – rengeteg szörnyűséget hallottam, arról milyen pokolian rossz ez a sűrű „limonádé” és ihatatlan borzalom. Jelentem annyira nem is volt rossz. Azt nem mondom, hogy azóta is így iszom otthon,de nem volt vele semmi gond. Ez legyen a legnagyobb bajom az életben.
Posta. Akkor keressük meg, mert azt a vért is levették így be kell fizetni. Levettem a szúrás helyéről a papírt, amibe egy szív alakot véreztem vagy véreddzettem bele. Gyönyörű kortárs mű, eladó. Posta hol van? Mondjuk az euro centerben. Az csak 15 perc nincs is messze így megindultunk anyukámmal oda. Közben rájöttem , hogy elképesztően éhes és szomjas vagyok. De ezeket nem lehet majd csak két óra múlva, kivéve a sima víz. Wahhh. Az sok idő. Az euro centerben persze a posta az majd 10-kor nyit – szuper, hol lehet a következő „legközelebbi” a Flórián téren. az normális posta nem plázás az nyitva van. Tovább mentünk oda, szerencsére ott már dolgoztak így be tudtam fizetni a csekkemet. Na a két óra üljön nyugton és ne nagyon mocorogjon ezzel valahogyan megdőlt. Ez van, azt mondták postára menni szabad. Ezzel a laza kiruccanóval majdnem le is telt a két óra.
Vissza mentünk a kórházba, leültünk egy kicsit majd a sárga csekkemet lobogtatva bevonultam, hogy lejárt  a két óra vegyenek vért mert éhen és szomjan halok a víz nem csillapít semmit. Fel voltam készülve az újabb 4-5 ampullára, rágyúrtam magam had folyjék a vérem bele vala, de csupán egyetlen egy adagot vettek le. Ohhh semmiség. Két óra várakozás unatkozás és utána már csak 3 mp a végső döfés. És vége. Eredmény kb egy hét múlva (azaz most)
A pisit elfelejtettem kidobni, haza vittem magammal a citrompótlót meg ott felejtettem az asztalon.  De legalább van két ajándék cumi. Cserekereskedelem.
Az eredményért holnap megyek vissza. Remélem nem lesz semmi „baj”, ha bármi lenne, akkor pedig mindent lehet kezelni így nem idegelem rá magam.

Mindenből 5 példány volt (biztos ami biztos). Egy kupac ötös adagot elém nyomott egy másik ötös kupacot a Tibi elé és kérte, hogy ahol a nevünk szerepel ott olvashatóan gyöngy betűkkel írjuk alá. Az én papír adagomon egy oldalon 7- szer szerepelt a nevem, amit a Tibi elé adott azon csak 3- szor. Na ez össze adva összesen 10 és ez megszorozva 5 példánnyal aláírás mennyiségét tekintve 50 darab. CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA…

 Az apasági elismerő nyilatkozat. Kell hozzá amiket már leírtam mag az anya gondolom ez meglepő, aztán még a férfi akit apukának mondunk és kettejük minden irata. „Minden” irata: személyi és lakcímkártya.  Nálunk én vagyok az anya szereplő Tibi pedig az apuka. És nekem még pluszba be kellett szereznem két hivatalos papírt. Egyet a Zuglói önkormányzattól, hogy hajadon vagyok (tuti nem vagyok férjnél) ez összesen harminc napig érvényes papír, utána újat kell igényelni. Fűha ki tudja mik történtek már a történelemben 30 nap alatt. Oké volt háború is, ami röpke negyven percig tartott. Itt A Britek meg a Zanzibárok harakiztek egymással. A kálvária abból adódott, hogy brit gyarmat voltak szultánus rendszerrel és akkor meghalt a szultán a zanzibárok meg kikurjantottak a britek beleszólása nélkül egy másikat na de a britek ezen puffogtak és jött az ultimátum, hogy szultán tessék lemondani reggel 9-ig mert ha nem lesz nemulass. Az meg persze nem mondott le mire megreggelizet és akkor piff puff mert a britek fél óra alatt rommá lőtték a palotát (ettől biztos jobban érezték magukat), aztán 40 perc után megadták magukat a Zanzibárok, a szultán nem, mert ő meg elszaladt. Kedves. Röpke 40 perc alatt 500 ember halt meg. Mind Zanzibár. Na ez valahogy így volt. Úgyhogy ha 40 perc alatt lehet háború, aminek van eleje közepe és vége, akkor 30 nap alatt micsoda esküvőket lehet tartani dínom dánom. 

Megvoltak a papírok, nem volt a hajadopni lapom után dínom dánom plusz kikértem a szülész orvosomtól egy ehhez kellő plusz papírt, amin rajta volt, hogy körülbelül mikor eshettem teherbe. Na megvolt mindenünk. Úgyhogy mehettünk is a Zuglói gyámhivatalba, hogy mihamarább meglegyenek a papírok arról, hogy Ábris Krasznai legyen születése pillanatától. Így ingyenes is. Ha születése után jut ez eszünkbe akkor macerásabb meg fizetős az ügy.
Múlthét szerdán tudtuk úgy alakítani az életünket, hogy eljussunk kéz a kézben szökdécselve a gyámhivatalba. Tibi civil munkájából adódóan full csiniben jött. Szexi volt. Olyan fesön magazinos. Öltöny, nyakkendő, szép cipő foncsoros napszemüveg hello Mr. Milánó. Megadta a módját annak, hogy a kisfia a nevét kapja meg.

A zuglói önkormányzatot éppen átépítik vagy felújítják a lényeg, hogy romokban van. Nem volt ki írva az ajtóra, hogy ’ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel (köszi Dante ) és működött is a fotocella így átléptünk a kapun. Porfelhő, de olyan, hogy ilyet utoljára tavaly nyáron a sziget fesztiválon láttam. Borzalom. Sitt, építési törmelék, lécek, gépek zúgása, melósok.  A porta eltűnt, az információ sehol ekkor én kicsit elbizonytalanodtam, hogy akkor most mi a f@sz van itt. Tibire néztem, mert Ő beszélt telefonon az itteniekkel ( lehet egy melós vette fel a telefont aztán mondta, ami az eszébe jutott) Ő meg tiltakozva nézett a gyilok nézésemmel szemben és közölte, hogy de márpedig tegnap telefonon mondták, hogy ide kell jönni. Oké… remélem nem önkéntes zuglói polgárként glettelni vártak minket. Kicsit bolyongtunk hátha találunk valakit aki ott dolgozik és nem építési melósként, hanem olyan hivatalnok féle. Felkapaszkodtunk az emeletre – egyre nehezebben kapok levegőt a növekvő gyerek miatt így az egy emeltnyi lépcsősor maga volt a Csomolungma csak nem hó hanem por viharral. Oxigénmaszkot ide nekem. Nem kaptam az nem volt. Tibi volt a hegyi serpám. A porlepte emeleten – na most ugrott be hogyan nézett ki – mint egy vulkán kitörés után a hamu lepte falu vagy város. Ücsörgött két széken két nő, kiderült ők is ügyet érkeztek intézni így megcsillant a fény. Volt is ott egy ajtó, ahol állítólag láttak már mozgást. Be is kopogtunk, hogy hello szia szeretnénk megcsinálni az apaságit. És talált ! Jó helyen túráztunk. Csicseregve boldogan fogadtak minket és kértek 3 perc türelmet. Azalatt benyeltem fél kiló puha port. El se mernék menni tüdőszűrésre. Aztán egy teljesen más részéről a folyosónak kurjantott egy hölgy, hogy na menjünk befele. Bementünk a nő után az „irodájába” ami kb 3 négyzetméter volt. És papírhalmok amerre a szem ellát már ha el lehet látni egy három négyzetméteres irodában bárhova is. Még nem is kérte de sorra kipakoltuk neki az iratokat papírokat asz asztalra. Mosolygott majd kérdezte van még más is? Kac kac kac. elfordult a gépéhez és elkezdett mindent begépelni. Melegem volt vörösödött a fejem, a hölgy persze azt hitte izgulok. Marhára. Persze igen.. illedelmesen mosolygok ha ha ha takargatni valóm van. Kis huncut.
A hölgy gépelt, mi meg ültünk ott mint két tök. A rendszerben mindig megnyitja ezt a programot – a hivatalos szöveget, ami az apasági nyilatkozat maga és nem újat indít, hanem azt kell újra írni, aki előttünk járt ott.  Ez csak akkor tűnt fel mikor láttam , hogy gépel  és ránéztem a monitorra majd azt láttam rajta, hogy Cseh-Németh Luca és szóltam neki, hogy elnézést, de ő a húgom és Fruzsina vagyok. Nevetett majd mondta, hogy nem Cseh – Németh Luca és mutatta, hogy épp átírja a nevet. Szóval végig az iratban előbb volt ott a tesóm neve, mint anya, mint az enyém. Vagy ki tudja. LUCA?????? Nincs valami mondanivalód?????  Pötyögött  a hölgy. delet delet delet pötty C pötty s pötty e pötty h kötőjel.. szépen lassan pötyögte az információkat. A fejem az a pantone színskála összes piros árnyalatán végigment. Meglett az átírt verzió és elment nyomtatni. Addig kicsit beszélgettünk és mikor vissztért pont mondtam Tibinek hogy eszméletlenül fáj a derekam. Ezt a hölgy meghallotta és csak mondta mondta mondta utána a magáét. Otthon kell már maradni pihenni nem szabad semmit csinálni nyugton lenni. Olvasni tv-t nézni zenét hallgatni, nem gondolkodni és a többi. Kellett ez a felvilágosítás… Én ? Aki nem hagyja el a lakást innentől kezdve még 14 hétig vagy ami még rosszabb nem gondolkodik? Ugyanmár. Nembaj. Jót akart a hölgy elmondta, hogy neki is feküdnie kellett  a terhessége alatt mert ez és ez volt a baja ( jött a horror sztori) .

A mono dráma után elénk tolta a papírokat, amiket ki kellett tölteni. Mindenből 5 példány volt (biztos ami biztos). Egy kupac ötös adagot elém nyomott egy másik ötös kupacot a Tibi elé és kérte, hogy ahol a nevünk szerepel ott olvashatóan gyöngy betűkkel írjuk alá. Az én papír adagomon egy oldalon 7- szer szerepelt a nevem, amit a Tibi elé adott azon csak 3- szor. Na ez össze adva összesen 10 és ez megszorozva 5 példánnyal  aláírás mennyiségét tekintve 50 darab. CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA… ez ötvenszer leírva ínhüvelygyulladás. Golyózott a szemem a saját nevemtől. Volt, hogy a harmincadik környékén elakadtam a nevemben és kihagytam betűt vagy össze cseréltem. Régen, mikor kicsi voltam, pontosabban az biztos, hogy sulis, mert már tudtam írni, akkor volt olyan bűntetés, hogy : írd le százszor vagy kétszázszor, hogy : nem beszélek csúnyán, nem beszélek csúnyán, vagy nem feleselek vissza nem feleselek vissza és ehhez hasonlók. Ezt alkalmazták a tanárok is de otthon is előfordult. Soha nem lázadtam ellene. Mindig megcsináltam. Hmmm fura. De szerintem ez a büntetés fajta sokak számára ismerős. Az apaságin a nevem  volt a büntetés. Tibinek ha négyszer szerepelt a neve már sokat mondtam vele. Vele csak az a baj, hogy csúnyán ír. A gyöngybetűt távolról sem ismeri. Ezt szóvá is tettem akkor, hogyha a nőnek nem tetszik ahogy Tibi aláírta (mert az minden volt csak olvasható nem ) és újra íratja velünk az összest, akkor Ábris Cseh-Németh lesz. Szerencsére nem kellett. Közben a nő megkérdezte Tibit, hogy tisztában van-e a jogaival, amit ez a dokumentum nyújt majd. Tibi persze rávágta, hogy igen engem meg érdekelt, hogy mi is az így Tibire néztem, hogy na akkor mondja, mert kíváncsi vagyok. Tibi mondott valamit, majd a nő mondta, hogy hát na ez pont nem az. És felvilágosította a leendő apukát, hogy ez arra lesz jó leginkább, ha mi szétválunk akkor tud perelni a gyerekért ugyan olyan jogokkal, erővel, mint én. ( Szép jövőkép ).
Megvoltak a papírok, még gyorsan elmondtam, hogy egy gyerekágyat össze szerelni nehezebb, mint maga a szülés és rákérdezett, hogy megvan e már a gyerek neve. Igen meg, Ábris. Erre a nő mosolygott és boldogan mondta, hogy ahonnan ő származik falu ott volt egy Ábris bácsi.

Életemben eddig egyszer találkoztam az Ábris névvel vagyis kétszer. Első alkalommal egy kisfiú, aki a tesómhoz jár úszni tanulni másodjára pedig múltkor a Kolibri pincében egy ifjúsági darabon az egyik néző srácra szólt rá a tanárnője, hogy ülj már le végre Ábris. Na de, hogy vannak Ábris bácsik is a világon. Őrület.
Felálltunk, leporoltuk magunkat és plusz egy jövendőbeli hivatalos Krasznaival távoztunk.