Baromira nem mindegy, hogy az ember kit talál magának ezen orvosok közül. Teljes kiszolgáltatottság. Mintha a dzsungelben foglyul ejtenének, meztelenre vetkőztetnének rám parancsolnának, hogy feküdjek hanyatt és még valami gyilkos méreggel ellátott köpőcsővel is becéloznának...

Bevallom konkrétan az elnevezéstől is kiráz a hideg. Számomra nem cseng jól se szépen se sehogyan. NŐGYÓGYÁSZ. Baromira nem mindegy, hogy az ember kit talál magának ezen orvosok közül. Teljes kiszolgáltatottság. Mintha a dzsungelben fogjul ejtenének, meztelenre vetkőztetnének rám parancsolnának, hogy feküdjek hanyatt és még valami gyilkos méreggel ellátott köpőcsővel is becéloznának. Dzusngel nincs csak beton rengeteg, esetleg a Margit-sziget, de az nőgyógyászok meg nem ott rendelnek a susnyásban. Jól indul ez a mai bejegyzés, annak ellenére, hogy az én szuper nőgyógyászomat szeretném bemutatni. Ma megyünk hozzá délután.  Innentől marad csak doktorúr, doktor, orvos vagy valami ehhez hasonló, mert ez így leírva békésebb.  Viva Harry Potter és Voldemort nagyúr kinek a nevét nem ejtjük. Nem is láttam az összes részt. De most épp megint valami válogatás van szereplőkre.
Kiszolgáltatottan egy középkori kínzóeszközhöz hasonló ágyban/ székben görcsösen fekve. Közben meg persze lazulj. Lazulj, mert úgy szorítasz, hogy eltörik a vizsgáló szerszám. Igen? Mindjárt feldugok én is neked valamit és akkor majd beszélgetünk a chill-ről, meg a lazulásról. Itt jelezném a férfi olvasóknak, hogy a nők gyilkológépek is tudnak lenni. Soha nem voltak jó tapasztalataim ezekkel az orvosokkal. Az orvos, aki ott keresi a problémát, ahol más az élvezetet. Lehet, vannak nők, akik imádnak ilyen vizsgálatokra járni, hát én nem az ő csoportjukat erősítem. De muszáj menni kedv ide vagy oda. Rákszűrés. Kötelező. Régen míg meg nem találtam az én mostani szuper doktoromat az örsre jártam. Szabad ilyet leírni, hogy Örsvezér tere ? Leírtam. Ez van. Borzalmasan nyomasztó falak, csempék, néha az várakozók is. Ott ül az ember a retro székeken , mint valami mészárszéken és várja, hogy rálépjen a futószalagra. Aztán hívnak. Az ember bemegy és próbál túlélni. Nem szidom az orvost, aki ott ül és fogad, mert ez a dolga a hivatása csak valahogy nincsen jól csomagolva az egész. Még csak nem is olyan, mint a savanyú cukor. Hogy a papír csillogó viszont, ami belül van az cseppet sem édes.
Ahogy kiderült a testi jelekből, hogy babát várok, egy biztos volt, hogy kell keresni egy orvost, akihez „szívesen” megyek. Megvan az összhang a kölcsönös rezgés, minden. Addig nem kötelezem el magam, míg meg nincs a megfelelő személy. Azt tudtam, hogy az előbb említette intézménybe nem fogok vissza térni. Még ha erőszakkal cipelnek akkor sem. Ezt megbeszéltük Tibivel, teljesen megértett és mellém állt. Egyértelmű volt számára is. Annyit mondott bízzam rá a dolgot ő majd kerít valakit. Talán egy nap sem telt bele, mikor közölte, hogy rengeteg embernél utána érdeklődött és kapott 2-3 nevet. Olyanoktól, akik már szültek valakinél és csak ajánlani tudják.

Mindketten azt mondtuk, hogy ez az amire nem fogunk pénzt sajnálni, akár magán orvos, akár nem. Tibire bíztam magam. Átadtam ezzel kapcsolatban neki az irányítást. Bevallom elképesztően jófej, mert imád segíteni intézni bármit. Ha már terhes nem lehet ( Arnold Schwarzenegger pedig szült egy filmben nem ? Vagy legalábbis terhes volt. Neki ment. Akkor bármi lehetséges.)  és helyettem nem tudja végig csinálni legalább az időpontokat had egyeztesse ő. ÓÓÓÓ ámen. Köszi. Gyűlölök úgyis telefonálni. Kicseng beleszólnak a túl végen. fúj. És el is intézett egy hét mulvára egy időpontot egy Óbudai kórházhoz tartozó orvoshoz. Rendel a kórházban is, de mi úgy döntöttünk először a magán rendelésére megyünk, nézzük,meg az milyen, hogyan működik.

Tudtam persze ajánlás útján megyünk, az orvos a telefonban kedves volt blablbalbla. De akkor is rettegtem. frusztrált voltam. reméltem soha nem érünk oda. Inkább ne ma menjünk, majd máskor sipákoltam Tibinek a kocsiban, az első három felsipákolás után nyugtatott, hogy jó lesz, minden rendben megy majd. Nyugi. Aztán már nem tudott, komolyan venni és csak nevetett rajtam.
Izgultam. Minden jel azt mondta, hogy baba lesz, de nekem kellett, hogy ezt egy orvos is hitelessé tegye. Megerősítsen. Támaszt várok.
Megérkeztünk. Egy csodálatos kis rendelő. Időpontra mentünk, de előbb érkeztünk, had tudjak még a váróban is stresszelni. A kicsi ez a falu/világ teória ismét beigazolódott. Egy pár lépett be a rendelőbe nem sokkal utánunk. Tibi nézte a nőt, majd megbökött, hogy szerinte Ő egy általános iskolás osztálytársnője volt Dombóváron. Valóban így volt. Elterelődött az idegről a gondolatom kb fél percre. Ők is elmondták, hogy nagyon jó a doktor úr…stb stb… Hiszem ha látom.

Szólítottak. Felálltam. Elhaló hangon elköszöntem Tibitől  és elindultam, mint aki a kivégzésére megy. Halálsoron. Csak Tom Hanks nem volt ott.

Beléptem. Egy szép, tiszta igényes vizsgáló fogadott, aminek külön kis fürdőszobája, mosdója öltözője van. De ez kit is érdekelt akkor. Szúrós tekintetemmel elkaptam az orvost és gyorsan beszkenneltem. Szimpatikus, szemüveges, van egy kis hasa  talán 35 körüli lehet, tudtam róla, hogy van már gyereke. Köszöntött. Csodás orgánum. Legalábbis az adott stresszes szituációmhoz az pont csodás volt. Megnyugodtam. Na Fruzsina, miért jött? Tette fel a  költői kérdést, mire majdnem feleltem, hogy egy kiló kenyérért mi másért. Csacsogva kacarászva elmeséltem, miket érzek, hogy vagyok éppen. Kérdezett ő is erről arról. Majd mondta, hogy akkor megvizsgál. Ekkor a kacarászásom kicsit visszább esett. Bekullogtam az öltözőbe. Félpucérra bontottam magam aztán egy rózsaszín papucskában kicsoszogtam. Feküdjek fel. És ott volt. Ott a középkori kínzó eszköz. Egy életem egy halálom szokták volt, mondani ez van. A gyerekért bármit. Pláne, ha ő is kimondja, hogy van baba. Közben beszélt hozzám elterelte a figyelmemet és sikerült ellazulnom. Elengedni a frusztrációt a stresszt. Jött az ultrahang. És már mutogatta is a monitort, hogy na ott is van. Mire én csak annyit tudtam kinyögni: Hogy van bennem most akkor valaki?  Ezt megmosolyogta és közölte, hogy Fruzsina babát várnak. Ugyan csak egy kis foltot láttam. De az már a mi fiunk volt a monitoron. Leszálltam az ágyról, felöltöztem és tovább folyt a beszélgetés. elmondta, hova kell elmennem, milyen vizsgálatokon kell részt vennem és miegymás. Mindent megtudakoltam a sportolási lehetőségekről, mit szabad mit nem. Boldog voltam, mert sikerült találni egy embert elsőre, akiben megbízom, akire tudom, hogy számíthatok majd, akinek kitárulkozom. Azóta jártam már nála párszor.

Legyőztem a középkori kínzó eszközt. Én lettem az orvosi szék hóhérja.
Most kifejezetten várom a mai vizsgálatot. Aztán ki tudja. Lehet, megint vinnyogok. 

puszipá a blogbababa  

...Engem meg a mellem ráncigált előre. És ott világított a bolt a hömpölygő humánmasszán túl. Végre. Betrappoltam a téli csizmámban, olyan igazán nőiesen...

Először az egyes villamosról a kika környékén láttam meg egy plakátot róla, aztán egy mélygarázsban. Arany csillogó, fekete, gyönyőrű – nekem legalábbis az. Melltartó. A plakáton Rita Ora tekeri magát full szexin, vagy a fejét vakarja mert viszket a lenövésnél. Póz póz tetkó itt enyhén kívánósra tátott száj amott. Rengeteg lámpa, profi sminkes, fodrász meg gondolom én stylist feltételezésem szerint azt a Tezenis küldte, ha már az ő reklám plakátjuk. Gondolom volt egy photoshop mester is vagy a fotós maga, de a végeredmény – egy számomra borzasztóan tetsző melltartót reklámozó erotikára hajlamos bőrhibáktól mentes sugárzik az underweartól. Kell nekem. Nem a nő, hanem a melltartó, amit visel. Kell. Kell. Kell. Úgyis melltartó expedícióban vagyok, hogy a terhesség következményében kinőtt melltartó állományomat lecseréljem. Nagyra. Nagyobbra. Óriásira. És ebben a Tezenizes Rita Orásban ezer százalékosan istennő leszek. Vagy ha már csak egy kicsit is úgy érzem benne magam, hogy elviselhető, akkor már nyertem. Nem olyan könnyű ám nőként tökéletes melltartót találni. Minden fajta, stílusú, fazonú, márkájú más és más. Melltartó para. 

Tegnap este léptem az ügy érdekében. Plázába be. Legjobb télen. Fűtött meleg. Téli sapka, sál, csízma nagykabát pulóverek. Ezt mind magamra csüngetni, mint egy agyon pakolt málhás szamár vagy öszvér, valami hegyvidéki területen.  Csak az a hegyvidék biztos exclusive környezetben van és olyan friss és tiszta a levegő, hogy egy városi ember tüdeje köhögő rohammal reagál rá. Nem, én nem ez a fajta öszvér voltam, hanem az akiről ömlik a veríték és attól liheg nem a friss katartikus oxigén mennyiségtől és az  exclusive környezet is maximum egy Zara kirakat. Tegnap este cserlétem volna egy hivatásos hegyi öszvérrel.  Hol a bolt? Még el sem kezdtem az egész shopping túrát, már a hátam közepére kívántam, aztán megnyugtatásként szembe jött velem Rita Ora plakátja aki erőt adott a küzdelemhez. A melleim is húztak előre. Mint a répa mese. Óriás répa húzták vonták ráncigálták. Anyóka meg apóka meg egy kisebb állatkert. Engem meg a mellem ráncigált előre. És ott világított a bolt a hömpölygő humánmasszán túl. Végre. Betrappoltam a téli csizmámban, olyan igazán nőiesen. Akció is van. Legjobb. Szinte ingyen az emberhez vágnak bármit. A cél hatalmas mellet új ruhába öltöztetni, hogy ne fájjon hébe hóba annyira a hátam és egy kis nyugalmat kapjon a testem. azért a Tezenis huncut ám. Nem hülye. Karácsony után az össze boltban leárazás volt. De ők kivártak. Kivárták a szilvesztert, hogy akkor azért még a hölgyek teljes áron akarjanak új fehér neműben vadítani az éccaka folyamán. De szerencsémre szilveszter az nem ma volt így csak kutatni kellett a melltartó áradat között. Pöttyös, masnis, csipke, csíkos, kiskacsás de hol az aranyyy??? Igen. És volt. És találtam egy giga méretűt, ami hátban sem tép, mellben is elég szupernek kell lenne. És szinte ingyen hozzám is vágják. Nem szeretek próbálni, de most nem bírtam magammal és látni akartam magam mihamarabb a csilivili giccsparádémban. Beálltam a sorba. A homlokomon végig gördülő izzadság savó a szemembe folyt. Csípte. Meg a levegő is szúrós volt a boltban a rengeteg nő valamint unatkozó telefont nyomkodó férfinek köszönhetően. Én voltam a hab a tortán a tömegben. Sorban állás közben leakasztottam még egy sima egyszerű feket pamutot, hogy legyen még nálam valami, mert miért ne. Ha már akció van. Nem volt hosszú a sor csupán nem haladt. Milyen divatbemutatót tarthatnak a nők a próbafülkében, hogy nem jönnek elő? A kedvencem mikor látom a lábát, hogy egy helyben áll és telefonál. És telefonál. És telefonál. Végre sorra kerültem. Levetettem magamról a málhát. Végre kaptam levegőt. A próbafülke függönyét pont úgy lehet elhúzni, hogy belássanak. Kicsit ugyan de belátni. Nemár. Nem vagyok a kukkoljatok csak formámban. A próbafülke gonosz. Érthetetlen, hogy pont egy ilyen helyen, ahol a csupasz való látszik valahogy inkább csalnának a tükrökkel és a fényekkel. De nem. ezek a fentről érkező neon fények még a nemlétező narancsbőrt is reflektorfény alá helyezik. Mindenre fényt derít. Szó szerint. NCIS tezenis. Állok nyomkodom az arcomat nézem, hogy tényleg így festek? Mi ez a bőrszín? Tudom, hogy éppen sápkóros vagyok, na de hogy ez már nem is sápkór, hanem inkább szürkés sárga? Vagy ez a fény miatt van? remélem nem így nézek ki. A melltartót lecsatoltam a kis vállfáról és beleraktam a testemet. Nem voltam Rita Ora. Biztos a fények miatt. Igen. A profi fotós, a profi fényeivel meg a photoshop nagymester hiányzott onnan mellőlem. Nem volt ott senki. Csak én és három tükör és a három tükörben az elkeseredett sírásra biggyedt szájú kerek fejem. Bőr. Test. Én. Hibák. Neon. Síráskerülgetés. Az arany álom összetörött. Hegyes volt a melltartó nem szép lekerekített, mint  a képen. Borzalmas varrásokkal és már nem is csillogott annyira, mint egy órával előtte. Levettem magamról. Levettem? Le téptem, igen talán még reccsent is egyet. Vissza akasztottam a  vállfára össze vissza gubancolva.  Megtörten felöltöztem. Közben a feketéről el is feledkeztem, mert a csillogás elhomályosította az elmémet. Utána már francnak volt kedve levetkőzni újra. Megfogtam a feketét, magamhoz szorítottam az arany bizbasz bizsu melltartót meg ledobtam a mégsem kellő melltartók kupacára. Beálltam vereséget szenvedve a sorba megvettem az akciós sima feketét próba nélkül.

Hazavittem. És oda hajítottam az ágyra. Fürdés előtt gondoltam beleugrom, ha már megvan, mert ha nem jó vissza kell vinnem. Felvettem. Tökéletesen állt. Simul, puha, gyönyörűen formáz, kényelmes. Szeret engem. Én pedig őt. Nem vagyok Rita Ora. Cseh-Németh Fruzsi vagyok, az otthonomban a csillár alatt. Szépnek éreztem magam.

puszipá a blogbababa 

...Azonnal érthetővé tette számunkra a ultrahangos kép mondanivalóját. A filmben ezzel akarják a nézőt érzelmileg még inkább megragadni. Sikerült. A síkképernyőn tagadhatatlanul egy...

A Föld népessége júniusban egy fővel fog bővülni. Ha úgy vesszük most is többen vagyunk már egyel csak még nem látható. Kivéve az ultrahangon. Elképesztő az ultrahang, hogy mindent láthatunk. Szegény gyerek már most megfigyelés alatt van, nem elég, hogy majd egész életében szülei  figyelemmel fogják kísérni. Mit csinál, hova megy, kivel, mivel. Már csak egy vallató lámpa hiányzik az arcába. Esetlegesen egy szék,a mihez ki van kötözve és a feje fölé tartjuk a zuhany rózsát majd ippeghogy megeresztjük a vizet, aztán csak csöpög a fejére. Mint a filmekben. A filmekben így szoktak vallatni. Kihez mész át aludni? Ki lesz ott? ÁÁÁ én nem leszek ilyen. Csak szépen sunyin nem is tudja majd, hogy mi mindent tudunk. Mint most. Az ultrahang elől nem lehet elbújni. Kezek lábak arc elé való behúzása vagy sem. Tegnap este mentünk izgatottan óbudára az egyik kórházba, hogy a megadott időpontra eső ultrahangot megcsináltassuk. 21. hét van. A banános hét. A kókuszdiót kinőtte. Levedlette a szőrt. Tibi sokkal izgatottabb, mint én, mert ilyenkor ő is bejön velem és részese lehet mindennek. Bementünk, elfoglaltuk a helyünket. Én letolom a gatyát meg a bugyit mélyen a csípőmig,feldobom magam hanyatt egy ágyra, mint a strandon felhúzom a pólót a mellemre, mint aki napozni készül és várom az isteni jéghideg zselatint a hasamra. Yeah. Mint, az ice bár télen. A kezemmel nem nagyon tudok mit kezdeni. Valahogy feleslegesnek tartom őket és csak a baj van velük. Vagy magam mellé teszem le őket vagy a tarkóm alatt fonom össze. Az a baj, hogy folyton mozognék. Pedig nyugton kell lenni. Tibi beül mögém és nézi a síkképernyős tévét, mint a moziban és várja az élő közvetítést. Ez még az amerikai focinál is izgalmasabb, Peyton Manning ide vagy Tom Brady oda. Tom Brady- Gisele Bündchen férje. Gisele – mint a kádban a melleim. Kicsi ez a sztár világ a mi életünkben. Miután megkaptam a jeges zselatint (nyáron azért jobb egy jégkása) a csodálatos – ultrahangos doktornőtől  ( nem a nőgyógyász – ő férfi, róla is lesz szó.. . persze, hogy lesz, hiszen csak nála szülök.. így megérdemel némi figyelmet ) szóval aki tényleg csodálatos. Nyugodt, kedves, kiegyensúlyozott, gyönyörű pink orvosi ruhát visel a hangja az is szuper- elmehetne szinkronizálni, vagy legalább a 4-es 6-os villamoson lehetne inkább ő a hang. Next stop…
Közelített a kütyüvel , az ultrahangossal majd mielőtt még elérte volna a hasam felvinnyogtam: Hogy nagyon nagyon nagyon szeretnénk megtudni, hogy kisfiú vagy kislány. Tibi is helyeselt mögöttem. Rajta lesz az ügyön mondta és, hogy reméli a baba is fel akarja fedni magát. Rám tette. És jött azonnal. Szemet kiverve a premier plán. Azonnal az volt a fókuszban. A doktornő mosolyogva huncutul közölte, hogy na itt is van amit látni szerettünk volna. Azonnal érthetővé tette számunkra a ultrahangos kép mondanivalóját. A filmben ezzel akarják a nézőt érzelmileg még inkább megragadni.  Sikerült. A síkképernyőn tagadhatatlanul egy kisfiú virított. Széttárt lábakkal.  Láttuk. tagadhatatlanul Fiú. A mi fiunk. Őrület. Fiút éreztem, de valahogy valamiért azért mégis a kislány szót vártam a doktornő szájából.  Lányos családból vagyok. De júniustól a férfiak válogatottja erősödik majd. Kis pöcsi. Felnevettem örömömben, mert sírni nem sírtam így öröm kacagás jött ki. Ekkor eltűnt az ultrahang kép mert összehúzódott a hasizmom és mire kitisztult már össze zárta a lábait Ábris. És onnantól kezdve a maradék húsz percben már nem mutatta meg magát. Édes szívem nem rajtad nevettem ezt innen üzenem neki  szavaim gondolataim által. Nem kell zavarba jönni. Utána jöttek a mérések alkarcsont , hossza, combcsont, orra, feje mindene – rendesen fejlődik és nődögél. Hát nem véletlenül banán már a mi fiunk. A banán kötelez.
Tibi annyira lelkes volt, hogy amint kiderült, már nyomta is a telefonját és küldte a hírt hogy FIÚÚÚÚÚÚ (miközben én ott feküdtem és folyt a vizsgálat). A büszke apa. Fiunk fog születni.

puszipá a blogbababa 

Lefekvés előtt, na mit néztem ? Na mit kellett nekem nézni? Hát az Alient. Mi mást. Közben a telefonomon rákerestem youtube videókon 8-9 hónapos baba mozgásokra. Alien VS Youtube babák. Ez este 11 órától szuper párosítás. Nem ajánlom senkinek. Tényleg nem.

Fiú vagy lány lány vagy fiú ? Ki jön mi jön ? Na jó inkább ki jön, mint hogy mi jön.  Bár ha azt vesszük mindamellett, hogy csodálatos egy gyermeket várni, azért mellette ha jobban bele gondolunk elég félelmetes is. Felbukkan a semmiből – erős túlzás a semmi, szóval tudjuk honnan bukkan fel és után abból a két szinte láthatatlan dologból kialakul. És elkezd nőni. Fejlődni. Kialakul test, fej, végtagok, szemek, orr és minden. A „semmiből”. Egy zárt térben növekszik és mocorog.  Bennem. A hordozóban. Nemrégiben rémálmom volt. Lefekvés előtt, na mit néztem ? Na mit kellett nekem nézni? Hát az Alient. Mi mást. Közben a telefonomon rákerestem youtube videókon 8-9 hónapos baba mozgásokra. Alien VS Youtube babák. Ez este 11 órától szuper párosítás. Nem ajánlom senkinek. Tényleg nem.
Többször jártunk már orvosnál – hülyén is nézne ki ha szeptember óta ez nem többszöri alkalom lenne – és titkon minden alkalommal reméltük, hogy na most megmondja, hogy fiú Ábris vagy kislány Olívia érkezik június elején. De nem mondta. Vagyis nem 100 %. Első alkalommal volt egy 75 % fiú aztán egy hónap elteltével 70 % lány. De most vagy soha. Van, aki nem szeretné tudni a nemét egészen míg meg nem látja teljes valójában az újszülöttet. De mi igen. Én teljesen meg vagyok vadulva, hogy vegyek neki pár ruhát… ( párat…ez viccnek is rossz) tonnányit. Konténernyi ruhát, amire ő nem fog emlékezni. De kell. És eddig is vettem már ezt azt bevallom, de az uniszex  – most már konkrétan akarok nyúlni a bodykhoz szín és minta alapján. Meg a cumihoz. Mert a rózsaszín unicornis ugyebár tabu ha fiú. Mindenki tippelget én személy szerint kisfiút érzek. Az egész családom a fiú tipp pártján áll kivéve nagypapám ő a kislányra szavaz. Nő nő hátán nő ebben a családban. El sem tudom képzelni, hogy egy kisfiú érkezzen. Buldózer, kukásautó. Hajfonás nuku. Körömfestés? Kizárt. EGÉSZSÉGES LEGYEN. Ez a legfontosabb. Eddig minden vizsgálat szuperül sikerült. Genetikai vizsgálat, vérvizsgálatok. Betegségek kizárva. Hiper szuper egészségesen élek. Néha bűnözök. Beleiszom pl Luca ( a húgom) tejeskávéjába. De az a kávé annyira higítva van, hogy a tej molekulák megsemmisítik a kávét. Tegnap rádióban hallgattam, hogy a tej a tehenek tőgyváladéka. Tőgyváladék. Még ilyen undorító megfogalmazást nem hallottam. Szeretnék egy presszó kávét egy kis forró tőgyváladékkal.  Minden a helyén van. Mozog, mint egy akrobata a felvételeken. Egyszer kinyomta magát hídba. Lehet a jövő magasugró olimpiai bajnokát hordozom magamban. Gyönyörűen homorít. Biztos nem veri le a lécet. Mennyit kell most átvinni ha a csúcsra akar törni? Férfiaknál 240 körül? Nő 210 ? Franc tudja.  Így 28 évesen végre megtudtam azt is mi a vércsoportom. Pontosabban ott egy mappában a polcon egy vérvételi papírra írva, mert hirtelen meg nem mondom magamtól. Van benne rh meg plusz talán B,az biztos, hogy nem az a nagyon ritka fajta.
Jelenleg a várandóskönyv szerint a baba egy banánhoz lett hasonlítva. Vagyis a méretéhez. Nem olyan görbe. Ezt tanúsíthatom az ultrahangok alapján. A 4D ultrahangon pedig ugyan sárga minden de az se a  panton színskála banán verziója. Úgyhogy ma eldől a mi kis banánunkról, hogy milyen nemű.

Lehet tippelni. A fogadó iroda délután ötig fogadja a tétre helyre befutóra tippeket. 
Ez a jelenlegi helyzet. 

puszipá a blogbaba 

Milyen egyszerű annak, aki kijelenti, hogy márpedig a gyerek Dömper lesz vagy Radiátor- fogja magát bemegy a hivatalba, engedélyezteti ott rábólintanak ( ezt ki teszi meg ? Ki dönti el? ) és kész.

Nomen est omen ejtsd: nómen eszt ómen. Ez most azonnal beugrott. Nemhiába tanultam gimnáziumban két éven át latinul. Akkor nem gondoltam volna, hogy még hasznát veszem, de így több mint tíz év elteltével véééégre eljött az ideje. Éljenek a holt nyelvek. Amiket soha de soha nem fogok használni tisztelet a kivétel, ha orvosnak áll az ember. Én nem álltam. Így maradt a blogban való villogás. Bár lehet, hogy egy ilyen „híres” szállóigéhez nem kellett volna két évig tanulni, mert anélkül is szembe jött itt ott az emberrel. Nevében a sorsa, a név előjel, a név kötelez és társai kapcsolódnak, ehhez, de van egy sanda gyanúm, hogy ezt mindenki tudta.

Csilliárd darab név van. Volt pár név a fejünkben már régebbről, ami talán…De, hogy örülünk, ha ki tudunk választani kettőt – egy fiút egy lányt – az összes közül ami mindkettőnknek tetszik ( a gyereknek nem tudjuk kikérni a  véleményét – majd megtudja ) és hogy az ilyen bazi nehezen fog menni, nem gondoltuk volna. Fogtuk letöltöttük az összes nevet, ami jelenleg már él, létezik engedélyezve lett Magyarországon és elkezdtük sorra venni ők. Egyesével. Dögunalom. Egy döglött dögunalomnak a dög unalma. Csak jönnek és jönnek. Vibrálnak villognak. Talán tetszik, de inkább nem. Ez tökjó!  Áh mégsem. Ez ? Kizárt? Te sem gondolod komolyan ugye? És ez így ment. És ment. Aztán már csak vonszolta magát. Milyen egyszerű annak, aki kijelenti, hogy márpedig a gyerek Dömper lesz vagy Radiátor-  fogja magát bemegy a hivatalba, engedélyezteti ott rábólintanak ( ezt ki teszi meg ? Ki dönti el? ) és kész. Megvan, hogy a fiúk Dömper bá lesz, vagy Radiátor bácsi. Remélem ezek férfi nevek és most nem sértettem meg egy Radiátor hölgyet sem.
Volt, hogy hiába tetszett egy név, azonnal hozzá társítottunk valakit akarva akaratlanul , akit ismerünk és esetleg nem rajongunk az illetőért így azonnal elúszott majd megfulladt a név.
Bepróbálkoztam Tibinél egy, mi lenne ha fiú lenne és a Boromír nevet kapná? Férfias, erős, nem jön vele túl gyakran szemben, és hát igen, J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Ura című regényének szereplője. II. Denethor gondori helytartó és a Dol- Amorth-iFindulas  első fiaként született a harmadkor 2978. évében Minas Tirithben. Kell ennél több? Tibinek igen. Nem igazán ragadta magával a Boromír jelenség. Vissza kellett lépnem Középföldéről Magyarhonba.

Majd váltogattuk egymást. Mondott nevet Tibi aztán én majd Tibi és én. De semmi.

És egyszer csak megszülettek.

Én: Ábris

Tibi: Dejó. Ez tetszik.

Én: Imádom!

Tibi: Ábris. Krasznai Ábris. (fogott egy tollat leírta. Mosolygott. Ez még leírva is szuper)
A fiunk neve megszületett.  Ábris.

És utána érkezett is a kislány. Olívia. Trallalázva csicseregve mondtam, hogy egy kis toszkán hangulatot megteremtsek. Olív, Oliva, Olajbogyó, Olajfa. Friss, üde, zamatos. Erre is rábólintottunk mind a ketten.
Mondanám, hogy ennek örömére koccintottunk, de nem tettük.
Jó, hogy nem ikreket várunk – jó, ha épp fiú lány együttes érkezik, akkor nincsen gond, de ha két fiú vagy két lány…akkor azért jön a Anonimus. Lehet már be is van jegyeztetve.

A nevek vegyes fogadtatásra leltek mindenfelé.

Na és, hogy fogják hívni? Ha fiú Ábris ha Lány Olívia. Biztos? néztek jó páran kérdően. Mi az, hogy biztos-e? Persze, hogy biztos. De ez lesz a neve ? Nem. Nem ez lesz, ezt a nem létező hörcsögöknek találtuk ki, hogy addig is elüssük valamivel az időt. Nem lesz még egy neve? Nem. Ez a neve. Ábris vagy Olívia.

Az értetlenség leginkább Ábris esetében ütközött ki. Olyan Ponyvaregényesen. Mi vagyunk Samuel. L. Jackon vagyis Winnifield, mikor egy férfitól meg akarja tudni, hogy néz ki Marsellus Wallace…

Hogy fogják hívni?

Ábris

Hogy mi?

Ábris

Hogy mi? 

Te beszélsz magyarul? Akkor érted mit mondok nem ? A fiúnk neve Ábris lesz.  Á_B_R_I_S

Hogy mi?

Mondd ezt még egyszer (a filmben ekkor Samuel L. J. már pisztolyt szegez a férfi fejéhez…) Mondd ezt, még egyszer, hogy hogy mi. Mondd még egyszer te... / itt kisípolok mindent, mert nagyon nagyon nagyon csúnyán beszél a Winnfield-et megformázó Samuel L.J. / Mondd még egyszer.

Hogy mi? /és ekkor jön a filmben egy  laza vállon lövés/  

Nos szépen nyugodalmasan így festett belülről lejátszva Ábris nevének néhány személy tudomásra juttatása. Bájos. Édes. Kisfiús.

A nevek ezek lesznek. Nincs bizonytalanság, kérdés, esteleges változtatás. Nem emlékszem, olyanra, hogy én valaha megkérdeztem volna a szülőket, hogy ez most komoly? Elfogadom, hogy ők, azt a nevet választották. Nem kezdem el őket nyúzni. Ha kikéri a véleményemet, mert még nem biztos a döntésben, akkor persze kifejtem. De ha, határozottan kijelenti, akkor csak felfogom, és ha éppen tetszik akkor röviden tudomására adom, ha pedig engem nem nyert meg a név (ami neki tetszik ) azt megtartom magamnak és megyünk tovább.

Ábris.

Újabb kérdés.

És azt, hogy lehet becézni?  

Mókuska. Hogy máshogy?

puszipá a blogbababa  

Azért biztos nagy dolog egy baba életében az első cumi – na, nem mintha valaha emlékezne rá – magamat ismerve, majd megoldom, hogy maradjanak emlékek a jövőre nézve.

Valahogy elkeveredtünk Tibivel ( a párom ) egy drogériában a cumi részlegre. Cumi még nincs. Vagyis a cikk végére lehet más lesz a helyzet. Alaphelyzet cumi nincs. Hova még? – hogy, hogy hova? Cumiból sose elég, és majd ruhából se.  Jaj csak pár száz forint vegyünk a babának egy cumit- amiről tudjuk, hogy az első. Azért biztos nagy dolog egy baba életében az első cumi – na, nem mintha valaha emlékezne rá – magamat ismerve, majd megoldom, hogy maradjanak emlékek a jövőre nézve. Éljenek a bármikor előkapható okos telefonok. Lehet egyetlen pillanatról ezer és egy képet csinálni. Milyen más volt régen, mikor az ember vitte a kis fényképezőgépét és avval dicsekedett, hogy nekem 36 kockányi filmem van és nem csak 24. Fel volt mérve minden pillanat, hogy ellövök- e rá egy kockát. Majd az ember beadta és remélte, hogy az előhívott képekből lesznek azért olyanok, amiket büszkén lehet mutogatni. Ezek a fényképek még mind megvannak. Nem úgy mint, több ezer kép, amik elszálltak a telefonnal vagy a számítógéppel együtt… na meg ilyenek. Nyomok majd a babáról egy első cumis képet és ráteszem pendivera és már viszem is azonnali előhívásra, hogy el ne tűnjön. Amit aztán évek múltán elő tudok venni és meg tudom majd neki mutatni. Hogy láthassa az első cumis képét.
Álltunk a cumik előtt.  Az erő velem volt. Hatalmába kerített és csak vitte a kezemet. Nemhogy vitte tépte úgy ment a testem utána, hogy levegőt alig kaptam. A cumi. A nagybetűs A cumi meglett.

Itt hozzá kell tennem, hogy csak szerintem ez A cumi. Tibinek (a páromnak), annyira azért nem volt ez drámai pillanat. A dobozból egy rózsaszín unicornissal ellátott műremek kacsingatott rám. UNICORNISOS. Innentől pedig megindult egy rövidke párbeszéd a vegyünk meg kontra ne vegyük meg ügyben.

Tibi: Nemár.

Én: Mit nemár. Gyönyőrű.

Tibi: De még azt se tudjuk fiú vagy lány lesz.

(itt el kellett volna bizonytalanodnom, hogy mi van ha fiú, de ez valahogy nem következett be, mert az elmém hatalmába kerítette a mágikus unicornisos cumi.)

Én: És?

Tibi: Mit, mit és? Nem akarom, hogy ha fiú lesz egy unicornisos cumit szopogasson.

Én: Most neked csak az unicornissla van bajod? Az nem is baj, hogy rózsaszín?

Tibi: Jézusom, azt észre se vettem. Csak azt a lovat néztem.

Én: Ló? Ez nem ló.

Tibi: Miért mi?

Én: Egy gyönyörű unicornis.

Tibi: Tehát egy ló.

( Férfiak…….)

Én: Úgyis dolgozol, nem is látod , mit fog szopogatni a baba.

Tibi: Kösz.

Én: De most nem? Ha nem vagy otthon nem is látod. Amúgy meg ő se látja. Meg nem is fog rá emlékezni .
(itt egy kicsit meginogtam a fényképes bizonyíték kontra soha nem fog rá emlékezni elméletemmel kapcsolatban)

Tibi: Ha kisfiú lesz tényleg nem szeretném, ha ezt a szájába adnád. ( ekkor le emelt a polcról egy zebrásat ) Tessék ez is ló.

Én: Olyasmi.

Tibi: Akkor jó lesz ez ?

Én: Nem. Ez nem A cumi. (és magasba emeltem majd teátrálisan hadonásztam  A cumival)

Tibi: Úgyis megtudom, ah ezt rágcsálja.

Én: Honnan?

Tibi: Látom mennyire szopogatja kopottra a gumit.

A cumit megvettük.

Mert mi van ha lány lesz?

puszipá a blogbaba 

Na és esküvő? Mikor lesz? - Hmm lesz, amikor lesz. Nem úgy várjuk, mint Godot azért annál több az esélye annak, hogy összeházasodunk, mint, hogy Godot úr megérkezzen.

Várjuk a babát szeptember óta. Házasok vagyunk-e ? Nem. Legalábbis hivatalosan nem. Nyáron ugyan a Sziget fesztiválon azért csak sikerült beszédülnünk igencsak jókedvűen, becsiccsentve egy ott felállított házasságkötő sátorba. Randivonal köszönjük. Húgom és barátaink voltak a tanuk. Mint utólag megtudtam- mert ott az elsöprő ultragiccses részeges rózsaszín ködös szerelem hevében észre se vettem, hogy ez egy fizetős program volt. Így meg lettünk a barátaink által finanszírozva, hogy összeköthessük életünket háromezer forintból. A gyűrűket kellett állni. Ezek a gyűrűn nem ám olyan Gyűrűk ura féle fajta - Ash nazg durbatulûk, ash nazg gimbatul, ash nazg thrakatulûk, agh burzum-ishi krimpatul! - magyar verzió azt talán többen ismerik Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen- hanem inkább olyan tekerő automatás 100 Ft-os bizsus. Na de nem baj a lényeg, hogy az én drágassszágommmm….Ha a Gyűrűk ura gyűrűjének vezér mondatát rávetítjük a házasságra, akkor azért vannak bajok. A házasságkötő hölgynek csak az élmény jutott, nem kapott plusz juttatást. Rémlik valami ál mosoly a kissé boglya fejű nő arcán.  Utána még menyasszony tánc se volt, hogy a bele ölt 3000 Ft visszajöjjön. Készült hanganyag is.  Csodálatos és értelmes két perc: külön kérésre elküldöm privátban bárkinek . Ezek szerint így is úgy is bárhogyan és bárhol csinálja az anyagi vonzatokkal rendelkezik egy esküvő ha józan az ember közben ha nem. Áfa nem volt legalábbis nem talált magánál senki másnap számlát az esküvőről. Nem vagyok házasság ellenes. Mindenkinek szíve jog mire vágyik, miként, hol és hogyan hány ember előtt szeretné össze kötni az életét. Templomi vagy polgári. Anyakönyvvezető előtt nem szükséges a polgármesteri hivatalban ácsorogni lehet az a tenger fenekén, a levegőben, folyón csordogálva egy fűnyírót soha nem látott mező közepén. A lényeg, hogy legyen helyrajzi száma. Milyen szép. Folyón esküdik valaki és leírják a folyamkilométer számát, hogy hivatalos legyen. Nem vágytam soha és a mai napig nem vágyom hatalmas cécóra. Arra, hogy egy csomó olyan, ember legyen ott,akiket eddigi életemben csak temetésen láttam. Már akkor az esküvőm is éppen temetve van? Pillanatnyi elmezavar. Kit is temetünk? Valahogy nem az én világom. Én a Férfi és annyi tanú amennyi kell. Néhány barát, szűk család. Nekem bőven elég. Semmi kölcsönzött ruha. Ez is elképesztő ugyan az a ruha más áron van egy szalagavatóra, mint egy esküvőre. What a faka ? Én nekem teljesen jó egy H&M-es vagy egy Zara fehér ruci. Biztos van most is valami a szekrényben, ami teljesen megfelelő lenne az alkalomra. Abban a túlcsorduló ruha áradattal megáldott óriásban, amit ha kinyitok úgyis arra jutok, hogy nincs mit felvennem. Nálunk más a sorrend, mint az elvárt. Együtt járás, eljegyzés, esküvő aztán baba. Nem. Mi együtt járunk és jön a baba. Számunkra nem kizáró tényező az esküvő hiánya a babavállaláshoz. Miután sorra megtudták, az emberek, hogy jön a gyerek második  kérdés a becsúszott vagy tervezett volt- e után – Na és esküvő? Mikor lesz? - Hmm lesz, amikor lesz. Nem úgy várjuk, mint Godot azért annál több az esélye annak, hogy összeházasodunk, mint, hogy Godot úr megérkezzen. Engem leginkább azért izgat, hogy felvegyem a párom nevét. Nem akarok én klikket alkotni a nevemmel a kis családomban. Ő itt a kislányom Krasznai O. vagy a fiam Krasznai Á. a párom Krasznai. Jah én? Én Cseh-Németh. Nem, nem a babysitter vagyok. Áh. Nem. Kéretik ide nekem a neve. Nem akarok brazil szappanoperás lenni, hogy kötőjelek-kötőjelek hátán vannak és mire leírom a nevem görcsöt kap a kezem. Krasznai-Cseh-Németh Fruzsina. Így is csupán az eredeti nevem alapján, mindenki azt hiszi házas vagyok. Két ország együtt kötőjellel elválasztva csak házas lehet. Nem. Leánykori név. Köszi. Puszi. Társadalmi nyomások, barátok kérdéseinek hada sem fog minket esküvőre bírni. Azzal nem foglalkozom, hogy tíz házasságból, hány végződik válással, mert ha ebből indulnék ki, akkor nem biztos, hogy belevágnék. Egy papírnál erősebb életre szóló kötelék lesz a közös gyerek ( gyerekek). Bármi is történjen velünk össze leszünk kötve halálunkig egy hamarosan születő kis babának. köszönhetően. A Sziget fesztiválos papírról már nem is beszélek. 

A férfiak társalgás közben el el kalandoznak és barna szemeim bűvereje semmit sem ér, mert a gravitáció az ő szemgolyójukat a mellemig húzza le. Kocsánylógás.

Oké mindig voltak melleim ( hülyén is nézne ki ha nem lettek volna így itt a méretükre értem azt, hogy voltak). Arányosak a testemhez. Nem voltam egy pornó sztár, nem is tudom miért asszociálok a nagy mell dologgal azonnal valami pornó sztárra. Kedves nagy mellekkel megáldott hölgyek félre értés ne essék nem vagytok a szememben a szexipar pornós szakosztályának részesei. Ez az egész nem úgy értendő, mint ahogy azt a látszat mutatja épp. Mellekre fel. Éldegéltem a két mellemmel békességben nyugalomban, hol tetszettek, hol nem -noha soha nem változtak, nyilván lelki állapot függő volt a dolog. Éldegéltem velük békességben boldogságban meg volt a tökéletes melltartó méret, a sport topokból is megvolt, hogy melyik márkából melyik méret kell. Na de aztán oda se figyeltem és azt vettem észre, hogy kibuggyanok a kedvenc melltartóimból, nemhogy kibuggyanok, beléjük se férek. Szorít, feszít, húz, von, tép ábszolúte elviselhetetlen lett az összes, így mindegyikkel össze vesztem. Hiába állítottam a pántok méretét semmi nem változott. Be kell látni megnőttek. Kinőtték saját magukat – figyelmet követelnek mindenkitől. A férfiak társalgás közben el el kalandoznak és barna szemeim bűvereje semmit sem ér, mert a gravitáció az ő szemgolyójukat a mellemig húzza le. Kocsánylógás. Valóban szemet kiverően szembetűnő lett a változás – aki régebb óta nem látott és nem tudta, hogy babát várok ha akart ha nem csak arra tudott gondolni, ’hogy, na a plasztika  őt is utolérte’. Ért a fenéket. Na de azért (annak ellenére, hogy hisztériázom, hogy kibuggyan) én is meg-meg nézem magam a tükörben, hogy hello új test hello mellek. Tegnap hulla fáradtan elhatároztam beülök a kádba. Imádok fürdőkádban ülni (vagyis imádtam) , olvasni, nézni ki a fejemből fikszírozni a meg nem gyújtott gyertyákat, / mert mindig elfelejtek gyufát venni /,  a gumikacsámat, pláne télen. Természetesen a kádazás ebben az állapotban nem igazán ajánlott… orvos, védőnő, cikkek mindennek a végeredménye :vegyek langyos zuhanyt azt nyughassak. Köszi . Ez olyan alternatíva, hogy jaj ne igyál kávét igyál helyette teát, aham. Mert ugyan az a kettő. Egy habos capuccino meg egy filteres zöld lé.A legnagyobb „élvezeti” (apró luxus) dolgot : a kádban való lazulást megvonja tőlem most a lét. Néha azért megszegve ezt, fogom magam és  tele eresztem a nagy sarokkádat, bele habfürdő és enyém a világ legalább 20-30 percre. Igeennn… Megérdemlem! És tegnap is megérdemeltem, mert jólesik levenni a terhet a testemről, mert igenis bevallom néha húz a mellem és fáj a hátam de a kádban ők is lubickolhatnak boldogan. Bekészítettem egy könyvet, amit már ezer éve el akarok olvasni : Jo Nesbo Vér a havon  ha nagyon eredeti akarok lenni akkor : Blod på snø. Norvég az író.Imádom. Duplacsavaros cselekmények, társadalmi problémák és összetett karakterek köré építi történeteit. ÁÁÁ zseni. Ott voltam a kádban én és Jo meg a gyertyák amik nem égtek. Megfogtam a könyvet kinyitottam, hogy na akkor gyerünk egy kis gyilok az kell nekem, de csak a kezdőlapig jutottam. Dedikálta. Keze nyoma, a tollnak a papíron átütő nyomása az enyém. Eddig jutottam. Elfáradtam. Ki olvastam magam. Kemény négy szó. Jo Nesbo to Fruzsi. Partra vetett ámbráscet lett az én imádott íróm. És nem jött senki aki megmentse. Aki vissza löki őt az én habos óceánomba. A sárga gumikacsa is tétlenül nézte ezt a kulturális megsemmisülést. Ültem némán a meleg vízben- remélem a gyerek közben nem főtt meg. Magzat termált vehetett ő is. Lehet nem is olyan rossz neki. A melleim kényelmesen, tehermentesen aqua parkoztak - valami agyi leépülésem következménye lehet, hogy elneveztem őket Gisele-nek és Bündchen-nek tegnap. Biztos a gőz volt az oka- a párolgó hab valami anyagot bocsájt ki magából, ami kiüt. Ezt majd meg is próbálom kiverni magamból, mert ne menjek már át férfiba, ahol néha elnevezik a nemi szerveiket ( ??????? ) Itt kérdem én miért? Beszélnek is hozzá? Ha olvassa ezt a férfi és nevén nevezi a dolgokat akkor megoszthatná a  női térféllel, hogy ez miért van. Tényleg érdekel. Hogy e topmodell hölgy hogyan érkezett a mellemhez azt nem tudom. De ő szexi. Akkor tudat alatt én is szexi vagyok? És végre felszínre tört ez a felismerés? Nem. Nem hiszem. Kizárt. Azt azért remélem, hogy Gisele most csuklik, mert azért adjuk meg a módját ennek a mell kitekintésnek most. Egy topmodell csuklását igazán megérdemli.  Csuklikoljál Gisele ! Ha valaki tudja ennek az igének a szebb felszólító módját – dobja be a közösbe. 

puszipá a blogbaba

Hivatalosan is kijelenthetem és baromi szofisztikáltan szeretném ezt véghez vinni úgyhogy nyilvánosságra hozom, hogy véget ért az autokrácia a testem felett. Megdöntötték az egyed uralmamat a saját birodalmamon, noha azért azt figyelembe kellene venni, hogy ez nem Bizánc.

Hivatalosan is kijelenthetem és baromi szofisztikáltan szeretném ezt véghez vinni úgyhogy nyilvánosságra hozom, hogy véget ért az autokrácia a testem felett. Megdöntötték az egyed uralmamat a saját birodalmamon, noha azért azt figyelembe kellene venni, hogy ez nem Bizánc.  Személyes karizmám bűvköre alá tartozó testem már nem az enyém. A baba olyan trójai falovasan átvette titokban észrevétlenül az irányítást. Szépen csöndben van eleinte a baba szemnek láthatatlan, aztán pár hét titkos jelenlét után elkezd nőni. Nő. Nő. Nő. Van egy könyvem, ami miden héten egy zöldséghez vagy gyümölcshöz hasonlítja a baba nagyságát. Volt már áfonya, szőlő, mandarin szóval egy kisebb gyümölcskehely. Jelenleg a kókuszdiónál tartunk. Könnyezni valóan gyönyörű hasonlat a születendő gyermekemre egy barna kemény szőrös gyümölcs. Még a gyümölcs szó is furán hangzik egy kókuszdióra – egy kókuszdió ráadásul eszméletlenül veszélyes, persze nem az amit a Tescoban árulnak darabra. Ha jól emlékszem tizenötször annyi embert ölnek meg évente, mint a cápák… atyavilág… még jó, hogy nem járok hófehér homokos tengerparton, tiszta életveszély az egész. Jó ez a baromi csípős hideg itthon. A barna kemény szőrös jelenségről vissza kanyarodva az egyeduralmam elvesztéséhez tényleg képtelen vagyok irányítani a testem. Imádok sportolni (vagyis imádtam ) futni rengeteget, a húgom erősítő köredzésére járni bármit mozogni amihez csak kedvem tartja. Most is járok edzeni igyekszem hetente legalább 3-4 alkalommal lemenni mozogni ( igen 3-4 !!!! )  legalább egy órát. Persze ezt nem szabad azt nem szabad azt azé ne ezt ezé ne – mit csinálsz ! szállj le arról a gépről, nem tesz jót. Húgom ( Luca : személyi edző üzletvezető egy belvárosi teremben – tehát hihetetlen odafigyelést kapok.. ha akarom ha nem…) szemmel  ver ha esetleg olyat csinálnék, amiről nem tudom, hogy nem tesz jót a babának. De ő figyel ! Mindenhonnan… Vagy lehet, hogy csak üldözési mániám van. Mozgok – izzadni nem izzadok – egyedül futás közben tudok elkezdeni izzadni a 6-7 km környékén, namármost ez jelen állapotomban kivitelezhetetlen. Izzadás nuku ( van aki megőrül attól hogy izzad – de én izzadni akarok sport, mozgás közben patakokban folyjon rólam a sós veríték, mert akkor érzem csak úgy hogy valami történik. De semmi. Hiába olyan az öltözetem sporthoz, mint egy michelin baba ( sport top, két trikó, egy hosszú ujjú felső és rá még egy pulóver is)…Semmi. Nada. De csinálom. Mozgok. Unom amit szabad. De nem hagyom abba. Még jó, hogy van a gépeken tévé- általában a paprikát nézem (miközben várom, hogy carbonara szószt izzadjak) Jamie Olivert vagy a River cottaget. Odafigyelek a táplálkozásomra. Két ember helyett kell enni. Oké. Oké. Nyugi. Azért ne essünk túlzásokba én egy teljes méret vagyok 168 cm de a kisbaba kókusz dióm az még nem tart az ajánlott 2000 kcl-nél. Még jó, hogy ezért nem lázad bent. Ami kell neki azt elszedi tőlem, belőlem. Ez így egy kicsit horrorisztikus. Alien. Odafigyelek. Utáltam régen a gyümölcsöket. Most viszonylag sokat eszem. Kinek mi a sok. Borzasztó hülyén szoktam enni ez tény. Bele eszem a lábosba két kanállal, bele harapok ebbe abba. Mert éppen az a két kanál tökfőzelék elég nem kell egy egész mélytányér. Tibi ( a párom ) már megszokta, hogy bele eszem a tányérjába, ezért direkt úgy szed hogy mindig egy kicsit többet. Elmondása szerint világ életében utálta, ha bárki belenyúlt  a tányérjába – velem más a helyzet. Legalábbis azt mondja.   De már közölte, hogy amint megszületett a gyerek ezt befejezem mert, milyen példa ez? – khmmmm khmmm vállalom szar. Szóval odafigyelek mozgok nem eszem sokat annyival eszem többet, mint terhességem előtt hogy kb 3 kanál meg a gyümölcs. De növök. Csak hasra és csípőre. Mi az a csípő? És a derék? Én ezeket már nem látom. Csak a megjelenő hurkákat ( ami állítólag nincs – de én látom! és saját testemmel had legyek egoista (mondjuk úgy nehéz, hogy már nem az enyém…)  Én Én Én látom! Mérlegek kíméljenek. Majd a védőnő lemér. Bár Múltkor ezt így tette, hogy bakancs volt rajtam és két pulóver meg gatya… Gömbölyödöm. Csípő has mell. A lábam fenekem stagnál. ( Még ? ). Közben módjával ugyan de csusszannak fel rám a kilók. Most járok félidőnél pont. Én látom őket. Más nem. És ezzel nem a baba ellen vagyok, mert  a világ legszebb dolga. Csak fura, hogy semmit nem tehetek az alakításért. Lesz, ami lesz. Ő kókuszdió én kisgömböc . Kell ennél több? A lényeg, hogy mindenki egészséges.

És tervezett baba volt vagy becsúszott?

BLOGBABABA bevezető egyveleg első rész, nyitány : 

És tervezett baba volt vagy becsúszott?

És tervezett baba volt vagy becsúszott? Mi az, hogy becsúszott? Az lehet, hogy Suárez becsúszik aztán kirúgja a lábát a másiknak és ha kedve szottyan még vámpírkodik is egy kicsit és beleharap az ellenfél vállába, mert miért ne ha ehhez van kedve, de hogy egy baba becsússzon ? Már maga a kérdés is sértő szerintem ’ na csinátá egy gyereket azt nem is akartátok ’ be Suárezkedte magát a testedbe. Nem. Kedves emberek ilyet ne is kérdezzetek, kik vagytok ti ? Ítélő bírók? Ha így is történt, hogy egy kisbaba nem volt betervezve egy pár életébe, de az élet úgy hozta, hogy Őket választotta akkor azt majd Ők egymás között megbeszélik. Utána mindenkinek szíve joga, hogy miként cselekszik ( itt nem térek ki az abortuszra, hiszen azért az egy igencsak hosszú és kényes, vitatott dolog …). Múltkor olvastam egy cikket, azóta se láttam a hozzá tartozó kisfilmet, melyben a kérdés az arra irányul, hogy mi van akkor, ha a várt Messiás megfogan, de egy abortusz folyamán nem tér vissza közénk. Érdekes kérdés, felvetés. Kíváncsi vagyok, hogy egy mélyen vallásos ember ezt mikén látja? A Messiás nem jön el egy olyan testben, amiben a halál van neki elrendelve? Olyan világban élünk, amiben meg sem érdemeljük, hogy visszatérjen közénk ? 
És tervezett volt vagy becsúszott? Ezt a kérdést mi is megkaptuk. Csak álltam és azon gondolkodtam magamban, hogy normális vagy, hogy ez jut eszedbe első kérdésként mikor újra találkozunk hosszú idő után? Miután kitombolom magam belül, fortyogok szuszogok ezt nagyon jól csinálom- baromi rövid idő alatt nagyon sok minden lepereg bennem megy a Kill Bill harakiri meg egy kis Michael Duglas összeomlás, de a végeredmény kedves illedelmes mosolygás és bájos csacsogó válasz. Igen tervezve volt. Szeptember legelején egymásra néztünk szavak nem nagyon kellettek, mert ott a szemgolyókon belül kavargó lélek mindent közvetített és tudott, majd mosolyogtunk kijelentettük tudatosan egymásnak, hogy gyereket szeretnénk egymástól és másnaptól már meg is fogant a gyerekünk. Gyorsan történt, összejött. Háh kezdjünk el próbálkozni aztán, jön amikor jönnie kell és akar. Kijelenthetjük, hogy nagyon akart. Szerencsésnek mondhatom magunkat és megbecsülöm, azt hogy nem értek kudarcok nem teltek el várakozva hónapok évek. Minden tiszteletem azoknak a pároknak, akik hosszú utat járnak be mire megadatik nekik egy gyerek. 
És tervezett volt vagy becsúszott ? Huh jó korán jött ez. Mióta is vagytok együtt? Büszkén vállalom, hogy a babánkat hivatalosan az első évfordulónk napjára lett kiírva. Igen, első évforduló. Nem második nem harmadik, nem együtt voltunk hosszú évekig aztán külön és most újra együtt… nem. Jött betoppant köszönettel tartozom két embernek nevén nevezve Ádám és Olivér, akiknek köszönhetően megismertem a páromat itt egy kis csöpögős giccs életem párja, társa, barát, szerető, szerelme, élete satöbbi satöbbi minden , ami egy ilyen ( nem is mertem hinni és remélni, hogy egyszer egy olyan társ megadatik nekem az életben, mint a párom Krasznai Tibor.) Csak most leírva látom és milyen érdekes , h ha már szóba jött Ádám és Olivér( vagy nem, nekem legalábbis az ) hogy a két név amit kiválasztottunk: ha fiú akkor Á-betűvel kezdődik a neve, ha pedig kislány akkor O-val fog kezdődni. ez eddig fel se tűnt. fúúúú de baromi misztikus és izgalmas. naja. Maholnap már kiderül, hogy ki várakozik itt bennem 9 hónapon át ( mi meg itt kint várjuk). Egy várva várt kisfiú vagy egy várva várt kislány. Egy év sokak számára kevés sokaknak már hosszú idő. Itt mindig azt mondom, mikor puffan egyet az egy év hallatán és, hogy már kisbabát várunk, hogy picit forduljanak magukba nézzék meg a kapcsolatukat, hogy az honnan indult, hová tart miért van pláne mikor már hosszú hosszú évek óta vannak együtt, mielőtt még csapnak egyet az egyre. Sok ismerős pár van körülöttünk, akik együtt vannak 7-10-12 éve és csak élnek egymás mellett a párkapcsolatukban, mert a megszokás biztos, kényelmes, mást meg basztatni és bele beszélni a másik életébe számukra könnyen megy, mert az nem róla szól, azzal mindig nehéz őszintén szembe nézni.

Egy biztos ha „becsúszott” (ha már sokan szeretik így nevezni ) kisbaba lenne, akkor is ilyen boldogan és izgatottan várnánk, hogy megszülessen.

puszipá a blogbababa