A mell a tej, Chewbacca meg a coca-cola zéró

Képzeld valami folyik a mellemből. És nem Coca-Cola zéró.

Több mint tíz éve. Van az már vagy 12-13 is. Sokszor és rettenetesen fájt a fejem. Aztán fogtam magam és egyik nap az előszobában összerogytam és a csempén landoltam. Anya csak egy dübbenést hallott, és szaladt oda hozzám. Tarthatatlan volt a fejfájásom, tényleg már a migrén szintjén is túllépett az állapot. Gimis voltam. Nem, nem iskola undorom volt. Nem megjátszottam, hogy otthon lehessek és kihagyjam a dolgozatokat és a feleléseket. Jó persze nemhiszem, hogy bárkinek a hobbija volt felelni vagy dogát írnia de a fejfájás nem a matek meg a kémia és egyéb cukkendáresz dolgok miatt volt. Azóta se tudom, hogy X=Y, akkor hogy jön ki a végén, hogy X= 7. Kik vagyunk mi, hogy bármiféle egyenlethez, amiben nincsen szám, csak úgy hozzá rendelgessünk a nagyvilágból mondjuk plusz 3-at mindkét oldalhoz. Lehet a fejfájásom miatt nem bírtam ezzel megbarátkozni soha. Na mindegy a lényeg, hogy az ájulás után sorra kezdtünk el vizsgálatokra járni. Rengeteg vérvétel, volt egész napos is. reggel be kellett feküdnöm a kórházba és egész nap a véremet szívták le fél óránként óránként. Eleinte adta magát a testem aztán gondolom ő se értette, hova kell az a 12. ampulla vér és már nehezen adta magát így só oldatokat lövelltek fel a vénámba majd 3 ápoló gyüszködte ki belőlem a vért – egyik az ampullával volt elfoglalva a másik kettő meg szorította tépte préselte a karomat hogy kifacsarjanak belőlem vérlevet. Mint a narancslé gyártása. A gép ami sorra bedarálja a narancsokat és a szuszt is kipréseli belőlük. Én voltam a narancs és az ápolók a gép.
Végül egy ismerős segítségével nem kellett egy évet várni agyi MR vizsgálatra és viszonylag hamar egy hónapon belül már időpontom is volt. Az agyi MR vizsgálat az kb úgy néz ki, hogy van egy szoba, amiben van egy gép. És van egy üveggel elválasztott vizsgáló, ahol a számítógépek és egyéb kütyük vannak, amik az ember agyáról mutatják a felvételeket. Maga az, hogy miket lehet nézni azért elég horror egy ember számára. Maga a tudat, hogy mit keresnek bennem. Az agyi elváltozások kimutatását MR-rel végzik. A vizsgálat során láthatók az agyi képletek, erek és a koponyát alkotó csontos elemek elváltozásai, kimutathatók a fejlődési variációk, agykamrák elváltozásai és az agyállomány bizonyos elsődleges és másodlagos daganatos elváltozásai esetleges vérzések. Szóval nem egy barátságos vizsgálat. Van a gép, amibe be kell feküdni. Futurisztikus. Kicsúszik egy ágy a gépből fel kell rá feküdni a fejet rögzítik beállítják a testet és utána búcsút vesznek megnyomják az indítást és az ágy becsúszik a gépbe. Mozogni tilos. Lehetőleg csukott szemmel kell lenni, hogy a felvételek sikeresek legyenek az agyról. A vizsgálat előtt szóltak, hogy van egy kontraszt anyag, amit néha be kell adni. Ez abból áll, hogy fogják és a kari vénán keresztül a kontraszt anyagot a véráramon át eljuttatják az agyba, ami különféle területeket megszínez. Bementem a masinába és tudtam, hogy onnantól kezdve fél óráig meg se moccanhatok. Hatalmas kihívás. Elkezdődött. A gép zúgott fénylett, majd egy mikrofonon keresztül beszóltak nekem, hogy most ne ijedjek meg és ne is mozogjak, de kell a kontraszt anyag. Köszi. Ne mozogjak és mindjárt belém döfnek egy tűnt és én ezt bírjam rezzenéstelenül. Muszáj volt. Bírtam. Fél óra magány a gondolatokkal. Közben semmit nem tudok mi történik odakint. Azt nem mondom, hogy féltem, mert bele se gondoltam mélyebben, hogy mit is mutathat ki ez a gép. Akár agydaganatot. Vége lett a vizsgálatnak. Kimentem az öltözőbe, majd onnan a váróba. Anyukám sehol nem volt. Leültem és vártam, hogy előkerüljön. Aztán eltelt 10-15 perc és kijött a vizsgáló szobából. Falfehéren, próbált mosolyogni. Anya minden orvosi vizsgálat előtt nagyon izgul így a tekintetét arra fogtam, hogy már megint valamit túl aggódott. Elindultunk haza.  Kiderült, hogy nyugalommal várt, kint a váróban rám, majd egyszercsak szóltak neki, hogy legyen kedves befáradni, mert valamit találtak. Valamit találtak a lánya fejében. El nem tudom képzelni, milyen érzés lehet, mikor valakit egy ilyen mondattal szólítanak pláne egy agyi vizsgálat közben. Anyukámmal közölték, hogy az agyalapi mirigyemen látnak elváltozást. Ez egy cseresznye nagyságú agyi függelék, ami leginkább a hormon háztartásért felelős. Pl.: oxitocin, ami most pont utána olvastam a , hogy az oxitocin a méh összehúzódását segíti elő a szülés során, ezenkívül szorongáscsökkentő és euforizáló hatása van. Nos ezen az agyalapi mirigyen találtak egy jóindulatú kis cisztát. Ami ott van. Jobb lenne ha nem lenne. Kinek kell az?
Utána értekeztünk orvossal, aki megnyugtatott minket, hogy ez apró és valószínűleg majd magától el fog tűnni, amúgy meg az orron keresztül egy műtét során el lehet tüntetni. Felsorolta, hogy mikkel járhat ha  a ciszta nő. Mikre kell oda figyelni. Mert akkor változik a mérete és elkezdi nyomni azokat a részeket, amiket nem éppen kellene. És ha súlyos meddőséget is okozhat. A tünetek. Bajszom nőhet, meg szakállam, szőrös mellek, látás romlás valamint a mellemből folyhat a tej. Azért 16 évesen ilyen dolgokat hallani nem túl kellemes. Bajusz, szakáll, szőrös mellből tej folyás. Szerencsére egyik tünet sem jelentkezett a későbbiekben. Nem lettem Chewbakka, tudjátok Star Wars meg Han Solo. A legnagyobb szőrös szereplő.
Ez az egész jelenlegi terhességi fázisomban azért jutott eszembe és elevenedett meg tisztán, nagyon régen nem is gondoltam az agyalapi mirigyemre, szóval azért jutott eszembe, mert a terhesség során már bőven a szülés előtt elkezdhet folyni az anya teje. Azért ez mégiscsak egy új dolog. Fura. Tej. Belőlem. Tehén. Emlő. Emlőváladék. De két kezemet össze teszem, hogy a kisbabánk miatt tapasztalom ezt. Így nézve már nem is olyan szörnyű és boldoggá tesz. Itt nem azt kell elképzelni, hogy mintha dobozból öntené az ember reggel a 2,8-as tejet a kávéjába. Minimális mennyiség. Egy két csepp. Van, hogy annyi se. Van, hogy átlátszó, fehér,  a kettő keveréke. Mint a Mehemed. Volt egy török  Mehemed meg a tehenei. Én vagyok a Mehemed a melleim meg a tehenek. Fú de szép hasonlat. Köszönöm Móricz Zsigmond, hogy tudtam mihez hasonlítani magam. Szóval igen cseppekben folyik. Van, hogy nem is veszem észre, mert a melltartóban köt ki. Most már tudom miért árulnak melltartó betétet.  Ha valakinek ez gusztustalan azért gondoljon bele, hogy egyszer ő is volt baba és az anyukája szoptatta. És vizuálisan ezt most elképzelni. Na igen az már hát izé na.
Totál normális folyamat az előtej, nem kell tőle megijedni, a hormonális változások okozzák. Ez az egész tejes dolog semmit nem jelent  a későbbi szoptatással kapcsolatban. Ez van.  A terhességgel jár, kinek több kinek kevesebb. Eleinte furcsálltam, bizarrnak tartottam. Nem tudom, hogy miért… Sokat segített az elfogadásában, hogy ezt a jelenséget meg tudtam osztani a párommal, Tibivel. Jó volt elmondani neki. Képzeld valami folyik a mellemből. És nem Coca-Cola zéró.

 

Hol volt hol nem volt volt egyszer egy arany bizsu melltartó...

...Engem meg a mellem ráncigált előre. És ott világított a bolt a hömpölygő humánmasszán túl. Végre. Betrappoltam a téli csizmámban, olyan igazán nőiesen...

Először az egyes villamosról a kika környékén láttam meg egy plakátot róla, aztán egy mélygarázsban. Arany csillogó, fekete, gyönyőrű – nekem legalábbis az. Melltartó. A plakáton Rita Ora tekeri magát full szexin, vagy a fejét vakarja mert viszket a lenövésnél. Póz póz tetkó itt enyhén kívánósra tátott száj amott. Rengeteg lámpa, profi sminkes, fodrász meg gondolom én stylist feltételezésem szerint azt a Tezenis küldte, ha már az ő reklám plakátjuk. Gondolom volt egy photoshop mester is vagy a fotós maga, de a végeredmény – egy számomra borzasztóan tetsző melltartót reklámozó erotikára hajlamos bőrhibáktól mentes sugárzik az underweartól. Kell nekem. Nem a nő, hanem a melltartó, amit visel. Kell. Kell. Kell. Úgyis melltartó expedícióban vagyok, hogy a terhesség következményében kinőtt melltartó állományomat lecseréljem. Nagyra. Nagyobbra. Óriásira. És ebben a Tezenizes Rita Orásban ezer százalékosan istennő leszek. Vagy ha már csak egy kicsit is úgy érzem benne magam, hogy elviselhető, akkor már nyertem. Nem olyan könnyű ám nőként tökéletes melltartót találni. Minden fajta, stílusú, fazonú, márkájú más és más. Melltartó para. 

Tegnap este léptem az ügy érdekében. Plázába be. Legjobb télen. Fűtött meleg. Téli sapka, sál, csízma nagykabát pulóverek. Ezt mind magamra csüngetni, mint egy agyon pakolt málhás szamár vagy öszvér, valami hegyvidéki területen.  Csak az a hegyvidék biztos exclusive környezetben van és olyan friss és tiszta a levegő, hogy egy városi ember tüdeje köhögő rohammal reagál rá. Nem, én nem ez a fajta öszvér voltam, hanem az akiről ömlik a veríték és attól liheg nem a friss katartikus oxigén mennyiségtől és az  exclusive környezet is maximum egy Zara kirakat. Tegnap este cserlétem volna egy hivatásos hegyi öszvérrel.  Hol a bolt? Még el sem kezdtem az egész shopping túrát, már a hátam közepére kívántam, aztán megnyugtatásként szembe jött velem Rita Ora plakátja aki erőt adott a küzdelemhez. A melleim is húztak előre. Mint a répa mese. Óriás répa húzták vonták ráncigálták. Anyóka meg apóka meg egy kisebb állatkert. Engem meg a mellem ráncigált előre. És ott világított a bolt a hömpölygő humánmasszán túl. Végre. Betrappoltam a téli csizmámban, olyan igazán nőiesen. Akció is van. Legjobb. Szinte ingyen az emberhez vágnak bármit. A cél hatalmas mellet új ruhába öltöztetni, hogy ne fájjon hébe hóba annyira a hátam és egy kis nyugalmat kapjon a testem. azért a Tezenis huncut ám. Nem hülye. Karácsony után az össze boltban leárazás volt. De ők kivártak. Kivárták a szilvesztert, hogy akkor azért még a hölgyek teljes áron akarjanak új fehér neműben vadítani az éccaka folyamán. De szerencsémre szilveszter az nem ma volt így csak kutatni kellett a melltartó áradat között. Pöttyös, masnis, csipke, csíkos, kiskacsás de hol az aranyyy??? Igen. És volt. És találtam egy giga méretűt, ami hátban sem tép, mellben is elég szupernek kell lenne. És szinte ingyen hozzám is vágják. Nem szeretek próbálni, de most nem bírtam magammal és látni akartam magam mihamarabb a csilivili giccsparádémban. Beálltam a sorba. A homlokomon végig gördülő izzadság savó a szemembe folyt. Csípte. Meg a levegő is szúrós volt a boltban a rengeteg nő valamint unatkozó telefont nyomkodó férfinek köszönhetően. Én voltam a hab a tortán a tömegben. Sorban állás közben leakasztottam még egy sima egyszerű feket pamutot, hogy legyen még nálam valami, mert miért ne. Ha már akció van. Nem volt hosszú a sor csupán nem haladt. Milyen divatbemutatót tarthatnak a nők a próbafülkében, hogy nem jönnek elő? A kedvencem mikor látom a lábát, hogy egy helyben áll és telefonál. És telefonál. És telefonál. Végre sorra kerültem. Levetettem magamról a málhát. Végre kaptam levegőt. A próbafülke függönyét pont úgy lehet elhúzni, hogy belássanak. Kicsit ugyan de belátni. Nemár. Nem vagyok a kukkoljatok csak formámban. A próbafülke gonosz. Érthetetlen, hogy pont egy ilyen helyen, ahol a csupasz való látszik valahogy inkább csalnának a tükrökkel és a fényekkel. De nem. ezek a fentről érkező neon fények még a nemlétező narancsbőrt is reflektorfény alá helyezik. Mindenre fényt derít. Szó szerint. NCIS tezenis. Állok nyomkodom az arcomat nézem, hogy tényleg így festek? Mi ez a bőrszín? Tudom, hogy éppen sápkóros vagyok, na de hogy ez már nem is sápkór, hanem inkább szürkés sárga? Vagy ez a fény miatt van? remélem nem így nézek ki. A melltartót lecsatoltam a kis vállfáról és beleraktam a testemet. Nem voltam Rita Ora. Biztos a fények miatt. Igen. A profi fotós, a profi fényeivel meg a photoshop nagymester hiányzott onnan mellőlem. Nem volt ott senki. Csak én és három tükör és a három tükörben az elkeseredett sírásra biggyedt szájú kerek fejem. Bőr. Test. Én. Hibák. Neon. Síráskerülgetés. Az arany álom összetörött. Hegyes volt a melltartó nem szép lekerekített, mint  a képen. Borzalmas varrásokkal és már nem is csillogott annyira, mint egy órával előtte. Levettem magamról. Levettem? Le téptem, igen talán még reccsent is egyet. Vissza akasztottam a  vállfára össze vissza gubancolva.  Megtörten felöltöztem. Közben a feketéről el is feledkeztem, mert a csillogás elhomályosította az elmémet. Utána már francnak volt kedve levetkőzni újra. Megfogtam a feketét, magamhoz szorítottam az arany bizbasz bizsu melltartót meg ledobtam a mégsem kellő melltartók kupacára. Beálltam vereséget szenvedve a sorba megvettem az akciós sima feketét próba nélkül.

Hazavittem. És oda hajítottam az ágyra. Fürdés előtt gondoltam beleugrom, ha már megvan, mert ha nem jó vissza kell vinnem. Felvettem. Tökéletesen állt. Simul, puha, gyönyörűen formáz, kényelmes. Szeret engem. Én pedig őt. Nem vagyok Rita Ora. Cseh-Németh Fruzsi vagyok, az otthonomban a csillár alatt. Szépnek éreztem magam.

 

puszipá a blogbababa 

 

 

Habos gigamellfürdő meg gumikacsa

A férfiak társalgás közben el el kalandoznak és barna szemeim bűvereje semmit sem ér, mert a gravitáció az ő szemgolyójukat a mellemig húzza le. Kocsánylógás.

Oké mindig voltak melleim ( hülyén is nézne ki ha nem lettek volna így itt a méretükre értem azt, hogy voltak). Arányosak a testemhez. Nem voltam egy pornó sztár, nem is tudom miért asszociálok a nagy mell dologgal azonnal valami pornó sztárra. Kedves nagy mellekkel megáldott hölgyek félre értés ne essék nem vagytok a szememben a szexipar pornós szakosztályának részesei. Ez az egész nem úgy értendő, mint ahogy azt a látszat mutatja épp. Mellekre fel. Éldegéltem a két mellemmel békességben nyugalomban, hol tetszettek, hol nem -noha soha nem változtak, nyilván lelki állapot függő volt a dolog. Éldegéltem velük békességben boldogságban meg volt a tökéletes melltartó méret, a sport topokból is megvolt, hogy melyik márkából melyik méret kell. Na de aztán oda se figyeltem és azt vettem észre, hogy kibuggyanok a kedvenc melltartóimból, nemhogy kibuggyanok, beléjük se férek. Szorít, feszít, húz, von, tép ábszolúte elviselhetetlen lett az összes, így mindegyikkel össze vesztem. Hiába állítottam a pántok méretét semmi nem változott. Be kell látni megnőttek. Kinőtték saját magukat – figyelmet követelnek mindenkitől. A férfiak társalgás közben el el kalandoznak és barna szemeim bűvereje semmit sem ér, mert a gravitáció az ő szemgolyójukat a mellemig húzza le. Kocsánylógás. Valóban szemet kiverően szembetűnő lett a változás – aki régebb óta nem látott és nem tudta, hogy babát várok ha akart ha nem csak arra tudott gondolni, ’hogy, na a plasztika  őt is utolérte’. Ért a fenéket. Na de azért (annak ellenére, hogy hisztériázom, hogy kibuggyan) én is meg-meg nézem magam a tükörben, hogy hello új test hello mellek. Tegnap hulla fáradtan elhatároztam beülök a kádba. Imádok fürdőkádban ülni (vagyis imádtam) , olvasni, nézni ki a fejemből fikszírozni a meg nem gyújtott gyertyákat, / mert mindig elfelejtek gyufát venni /,  a gumikacsámat, pláne télen. Természetesen a kádazás ebben az állapotban nem igazán ajánlott… orvos, védőnő, cikkek mindennek a végeredménye :vegyek langyos zuhanyt azt nyughassak. Köszi . Ez olyan alternatíva, hogy jaj ne igyál kávét igyál helyette teát, aham. Mert ugyan az a kettő. Egy habos capuccino meg egy filteres zöld lé.A legnagyobb „élvezeti” (apró luxus) dolgot : a kádban való lazulást megvonja tőlem most a lét. Néha azért megszegve ezt, fogom magam és  tele eresztem a nagy sarokkádat, bele habfürdő és enyém a világ legalább 20-30 percre. Igeennn… Megérdemlem! És tegnap is megérdemeltem, mert jólesik levenni a terhet a testemről, mert igenis bevallom néha húz a mellem és fáj a hátam de a kádban ők is lubickolhatnak boldogan. Bekészítettem egy könyvet, amit már ezer éve el akarok olvasni : Jo Nesbo Vér a havon  ha nagyon eredeti akarok lenni akkor : Blod på snø. Norvég az író.Imádom. Duplacsavaros cselekmények, társadalmi problémák és összetett karakterek köré építi történeteit. ÁÁÁ zseni. Ott voltam a kádban én és Jo meg a gyertyák amik nem égtek. Megfogtam a könyvet kinyitottam, hogy na akkor gyerünk egy kis gyilok az kell nekem, de csak a kezdőlapig jutottam. Dedikálta. Keze nyoma, a tollnak a papíron átütő nyomása az enyém. Eddig jutottam. Elfáradtam. Ki olvastam magam. Kemény négy szó. Jo Nesbo to Fruzsi. Partra vetett ámbráscet lett az én imádott íróm. És nem jött senki aki megmentse. Aki vissza löki őt az én habos óceánomba. A sárga gumikacsa is tétlenül nézte ezt a kulturális megsemmisülést. Ültem némán a meleg vízben- remélem a gyerek közben nem főtt meg. Magzat termált vehetett ő is. Lehet nem is olyan rossz neki. A melleim kényelmesen, tehermentesen aqua parkoztak - valami agyi leépülésem következménye lehet, hogy elneveztem őket Gisele-nek és Bündchen-nek tegnap. Biztos a gőz volt az oka- a párolgó hab valami anyagot bocsájt ki magából, ami kiüt. Ezt majd meg is próbálom kiverni magamból, mert ne menjek már át férfiba, ahol néha elnevezik a nemi szerveiket ( ??????? ) Itt kérdem én miért? Beszélnek is hozzá? Ha olvassa ezt a férfi és nevén nevezi a dolgokat akkor megoszthatná a  női térféllel, hogy ez miért van. Tényleg érdekel. Hogy e topmodell hölgy hogyan érkezett a mellemhez azt nem tudom. De ő szexi. Akkor tudat alatt én is szexi vagyok? És végre felszínre tört ez a felismerés? Nem. Nem hiszem. Kizárt. Azt azért remélem, hogy Gisele most csuklik, mert azért adjuk meg a módját ennek a mell kitekintésnek most. Egy topmodell csuklását igazán megérdemli.  Csuklikoljál Gisele ! Ha valaki tudja ennek az igének a szebb felszólító módját – dobja be a közösbe. 

puszipá a blogbaba