Fogtam magam és kimentem a mosdóba mondván pisilnem kell és kivittem magammal az eldobható bugyit. Kibontottam. Az apró bugyi ami kb mutató ujj vastagságúra volt össze tekerve egyszercsak olyan volt, mint egy queachua sátor- az a 2 seconds easy fajta – tudjátok, ami egy kerek „zsákba” van majd ki cipzározzátok előveszitek és eldobjátok akkor mire földet ér egy sátorrá változik. És ott áll előttetek. Na ez a bugyi ez pont olyan volt. Ujjam vastag de ahogy kivettem akkora lett, mint egy kemping sátor.

És bekövetkezett. És el sem hiszem, bár hinni a templomban kell szokták volt mondani. Jelenlegi korom 28, május vége felé 29. Tehát mire jön a gyerek inkább 29 sőt ! Biztos. Na eljött az a kor – elég hamar amire nem számítottam. Használtam egy szót. Nem hogy használtam – ömlik a számon kifelé, amire azt hittem soha, esetleg majd 70 év múlva 100 éves korom környékén (akkor meg már valószínűleg nem élek úgyhogy akkor még egy szavazat a soha mellett) fogok használni, ami pedig nem más, mint a TENA. TENA TENA TENA így itt villlog – a fejemben, mint az ilyen tv műsorokban – amiket nem is értem hogyan engedélyezhetnek – jóslós showk meg pénzenergia show villog hogy telefonáljon most most most azonnal. Tena Tena Tena. Most kell ez kelleni fog !

Igen szóba került hölgyek és urak ezen tárgy. Mert ez egy tárgy. Én nem csak a betét szó hanem van olyan, hogy tena eldobható bugyi, meg olyan is van, hogy tena pelenka. És akkor most röviden arról, hogyan keveredett bele a 28 éves agyamba, testembe lelkembe ez a soha nem várt márkanév. Adott, hogy terhes vagyok és az is, hogy hamarosan megszületik a kisfiúnk Ábris, namármost vannak olyan dolgok, hogy listák. Lista erről arról amarról. Bevásárló lista, csak ezen nem a túrórudi meg a tíz de párizsi és két darab kaszinó tojás szerepel hanem az, hogy miket vigyen magával a leendő anyuka a szülés utánra a kórházi napokra. És mindenhol – ahol eddig rákérdeztem (ha nem kérdeztem rá akkor is jött ez a válasz) – pl.: kórházban a szülőszoba látogatása során, baba elsősegély tanfolyamon, fórumokon, kórház honlapján – hogy szülés után jó pár napig nagyon erős a vérzése az anyának. Oké oké persze hiszen azért mégicsak min megy keresztül a test azon túl, hogy kihord egy 3-4 kilós gyereket ( az egész méhe megnő meg méhlepény meg minden) szóval és akkor azt megszüli és akkor belül egy hatalmas ha azt vesszük tátongó üresség marad és egy sebes méh meg miden féle maradék váladék meg ilyen ultra gusztusos dolgok.  Igen kedves drága ides férfi nép akik olvassátok a blogomat igen tudjuk van, hogy  a gólya hozza aztán le pakolja a kéményre a fészekbe a babát.. ühüm.. hogyne. Azért bele lehet nyugodtan gondolni, hogy kedves apukák – férfiak – vígan „megdolgoznak „ a babáért aztán várnak jó néhány hónapot és végül a kezükbe kerül. Nem úgy, mint a csikó halaknál, hogy a hím hordja ki a baby csikóhalat. Na … ugye… meg, hogy kedves pasik hányszor jártok ti a féltett ékességetekkel egyáltalán bármiféle vizsgálatra ? heh ? Pontosan. Úgyhogy itt és most jelzem – vagyis kérem a férfi népet, ne legyenek ezek a dolgok gusztustalanok számukra vagy kellemetlenek. A betét szó meg a vérzés és az egyéb dolgok pláne ilyenkor – terhesség – szülés – környékén. Hiszen mi nők se vagyunk tőle elájulva – vagyis el vagyunk ájulva de nem a pozitív értelemben. . . 
Na ezen kanyar után vissza gabalyodva a véres valóságba. Szülés után a nő maga  a piros lámpás negyed – nem, nem.. nincs seholse az Amszetrdami vöröslámpás fajta, meg ilyen Párizsi MolánRúúúzsok… nix. Nem a fekete csipke bugyi és push up melltartó uralkodik ilyenkor a nők életében a piroslámpás negyedben. Mondjuk a push up melltartó nem is kell, a mellünk épp elég push up lesz a terhesség alatt a cickó– én felvennék még egy ilyen melltartót eltűnne a fejem a melleim mögött.
És ekkor jönnek az infók. Szülés után – ami egy igencsak komoly harakiri meló a nőknek, ami után tisztul gyógyul belül a test és vérzik – ekkor jön az, hogy kedves kismamák használjanak Tenát. Mert kell. Mert legyen. Mert az lesz képes felfogni Quentin Tarantino által is megirigyelt vérmennyiséget. Mi ahoz képest a Kill Bill. 
Azért el lehet képzelni mekkora egy tena betét… Most komolyan, melyik nő vágyik ilyenre? Melyik  nő érzi magát ebben kényelmesen? Úgyhogy el lehet hinni, nem mi vágyunk erre, de a szükség nagy úr. És ha ez kell hát ez kell. El kell fogadni.
És aztán jönnek a további tippek, hogy ez a „pelenka” méretű vaddisznó betét egyáltalán miben kényelmes. Kényelmes.. ezt a szót szerintem még én sem gondoltam komolyan.
Megoldás legtöbb helyen ? ELDOBHATÓ bugyi. Igen eldobható. Mert ilyen is van. Nem, ez nem a felnőtt boltokban kapható elszopogatható eper meg mittudom én milyen ízű bugyika vagy tanga. Amit elrágcsálnak, mint egy vattacukrot.
Ez olyan használjuk és dobjuk el – most itt egy kicsit meginogtam – nem azért van a tena, hogy egy vérátömlesztéshez is elegendő mennyiség is szépen meglapuljon benne? Vagy tovább engedi a bugyihoz? Hmm… gyanus. Mivel sok helyről jött az eldobható bugyi téma- hogy márpedig az kell meg kényelmes meg szuper jó lesz és mindenképpen venni kell hiszen egy kincs szülés után így úgy döntöttem ám legyen vegyünk. Nehogymár nekem ne legyen úgy hogy mindenkinek van.

Tibi kérte, hogy pakoljuk össze azt a bőröndöt, amit majd  a kórházba viszünk hiszen bármi történjék és egyszercsak jön a baba (5-6 hét mire hivatalosan elő kell bújnia) akkor legyen mihez nyúlnia (nyúlnunk) ne maradjon magára egy ekkora feladattal , hogy engem be visz és ez nincs kész és akkor ő meg majd hozza utánam. Jó persze igaza van. Pakoljuk össze. Elővettük a listát. Hogy mit kell vinni… törölköző, papucsok, hálóruha satöbbi satöbbi.  Papucsom van-e ? Nincs. Plusz fogkefe nincs. Eldobható bugyi ? Nincs. és még sorolhatnám. Fogtuk magunkat és hétvégén elmentünk pár boltba, hogy ezeket beszerezzük. Útba ejtettük a Dm-et is – tudtam hogy ott is van eldobható bugyi.. meg a többi apróság, törlőkendő, fogkefe, fogkrém …

És ott nézett rám az 5-ös csomagolású eldobható bugyi a polcon. Egy kb akkora doboz, mint a tenyerem. Igencsak apró. Benne pedig 5 darab szépen feltekert bugyika – tehát igencsak apró helyen elfér ez az 5 „csoda” bugyogó. Jaj de cuki még a mintája is fehér alapon rózsaszín/ sárga/ kék/ zöld pöttyök. Szóóó szexi. Be vele a kosárba.

Hazamentünk. Bőrönd elő. Tibi listával a kezében leült a kanapéra és elkezdte sorolni, hogy na akkor mit tegyünk be. Imádtam. Annyira lelkes volt és közben komoly. Néztem és ámultam rajta, hogy mennyire lelkiismeretes és odafigyelő. Törődik velem. Ki be jött a szobából. Felállt elment 2 törölközőért. Behozta. Aztán kiment a cumis üvegekért. Lecsüccs. Néha rám pillantott és mosolygott. Nagyon élvezte a pakolást – én pedig élveztem azt, hogy ő így élvezi így körbe élveztük egymás élvezését. Fogtam magam és kimentem a mosdóba mondván pisilnem kell és kivittem magammal az eldobható bugyit. Kibontottam. Az apró bugyi ami kb mutató ujj vastagságúra volt össze tekerve egyszercsak olyan volt, mint egy queachua sátor- az a 2 seconds easy fajta – tudjátok, ami egy kerek „zsákba” van majd ki cipzározzátok előveszitek és eldobjátok akkor mire földet ér egy sátorrá változik. És ott áll előttetek. Na ez a bugyi ez pont olyan volt. Ujjam vastag de ahogy kivettem akkora lett, mint egy kemping sátor. Ott hevert a földön a fürdőszoba szőnyegen ( a rózsazsín pöttyös, mert a  rózsazsín pöttyöstől vártam a csodát). Néztem az meg nézett engem. Méregettük egymást. Végül gondoltam, egy életem egy halálom én ezt felveszem és besasszézom Tibihez – ájem szexi end áj knáwit … ha ettől a látványtól nem szeret ki belőlem Tibi, akkor semmi nem állhat közénk, még az eldobható bugyi se. Felhúztam. Mivel a fürdőszoba tükörben csak max köldökig látom magam így fogalmam sem volt, hogyan festek kívülről. Lefele meg hiába nézek csak a nagylábujjam végét látom. De azt éreztem, hogy az ami rajtam van lóg és caffog valahol a térdem környékén. A fenekemre biztos nem simul hanem rottyos. És nagyon  nagyon fura anyaga van. A lényeget tudtam full idiótán festhetek benne. Ez az ! Ez kell nekünk vasárnapra ! Bementem a nappaliba. Tibi a listát bújta. Megálltam a szoba közepén és vártam, hogy felnézzen. Megtette. elkerekedett a szeme, aztán a szeme sarkában megjelentek az apró mosoly ráncai végül teli vigyorra kanyarodott a szája és olyan jóízűen kezdett el nevetni, ami még a normafánál is hallható volt. (Zuglóban lakunk). Szakadt a röhögéstől, én pedig attól, hogy ő milyen jóízűen nevet. Hát ez valami borzalom ! Mondta két röhögés között. Borzalom ! Vedd le ! És röhögött a tovább. Kérdeztem miért? Mi a baja vele? Utána használhatatlanná vált Tibi a nevetéstől. Én is röhögtem majd kimentem az előszobába  a nagytükörhöz, hogy láthassam én is teljes valójában magamat. Ott álltam, és a bugyi az úgy nézett ki rajtam mint egy újszülött csecsemő egy 12 kg-os gyerekre való pelenkában. Én eltűntem csak a bugyi volt. Vissza sasszéztam a nappaliba és olyan röhögő görcsöt kaptam, hogy szó szerint majdnem bepisiltem – alig bírtam kirohanni a fürdőszobába. Ilyenkor jó gondolom a tena… A bugyi meg tényleg majdnem eldobahtó lett de szerencsére közel volt a wc. Szépen is néznénk ki ha összepisilném magam. A bugyi meg tényleg quechua sátor mert elővenni könnyű volt – viszont vissza tömni a dobozába azért az bűvésztrükk. A dobozba nem ment vissza így felhúztam a fejemre, mert hajhálónak jobban beválik mint bugyinak.

Aztán felmentem a netre fórumokat böngészve ezzel az üggyel kapcsolatban. Rengeteg tipp,tapasztalat jött – tena eldobható bugyi (mert ezek szerint ez is van a tenának), nemhogy eldobható bugyit vegyek hanem a tenának van pelenka bugyija… bugyi pelus, hálós eldobható, ilyen eldobható és amolyan, babyono fajtájú, meg van bugyi fazon, meg „forrónaci” fazon, volt aki a „nagyi” bugyi stylet javasolta és hogy neki felejtős volt az eldobható. A milliónyi tanácsot most listába szedem és annyira lelkes lettem, hogy csinálok egy tesztet. Amiről aztán élménybeszámolok. Hmmm de fincsi  lesz. Úgyhogy köszi anyukák itt is a tippeket.

Kedves uraim – hát – tessék szépen türelemmel lenni a nőkkel, el lehet hinni, hogy mi sem élvezzük ezt a helyzetet. (mármint nem a babát meg a terhességet …) Csak persze mi is jól elvagyunk a tezenises meg intimissimis szép bugyikban. De a kórház nem egy Victoria Secret bemutató. Tena Secret. Na az már inkább. 

facebookon is megtaláltok : Blogbababa 

Vagyok üldögélek és akkor jönnek a hülyébbnél hülyébb lökések kérdések önmagamhoz. elképzelni nem tudom, hogy egyáltalán, hogy jutnak eszembe – szeretni fog Ábris? Vagy rám vicsorog és ahányszor meglát sír? De nem nem nem ! csak fog szeretni, meg tudni fogja, hogy én vagyok az anyukája. Hiszen itt vagyunk együtt lüktetünk. Nem? Vagy ez nem jelent semmit ? Na el lehet képzelni, mikor egy kismama ilyen dolgokba kezdi el magát belehergelni – talán nem normális, de a mai világban ki az úgyhogy nem véletlenül disney land-i hullámvasút.

És akkor jöhet az, hogy a terhesség csodálatos varázslatos hiszen tényleg az. Egy új emberi lénynek ad életet az anya. Persze kellet hozzá az apa is. Kinek több kinek kevesebb munkája van benne – lásd anya VS apa. Persze, ha nincsen apa akkor meg nincsen baba. Ez logikus.
Tök jól vagyok, eddig még egyszer sem kopogtam ezt le, lehet pont ez a jó úgyhogy koporászással már el se rontom ezt. fizikailag semmi bajom – az elején se volt. Csak úgy terhes vagyok aztán jónapot kívánok. Ha nem lenne ennek az egész cécónak lelki háttere biztos néha meg is feledkeznék arról, hogy babát várok, annyira elvagyok mint a befőtt. És köszönöm ezt a nem tudom kinek. Ki, hogy hívja nevezi. De tényleg örülök, neki hogy nincsenek drámai bajaim. A gyerek egészségesen fejlődik, hurrá – jelenleg olyan 38 cm körül jár és a súlya lassan közelíti a két kilót. Mérete kelkáposzta, ha valaki nem tudja, hirtelene, hogy az hogy néz ki keressen rá – a lényeg, hogy nem akkora, mint egy citrom, vagy egy alma hanem nagy. Jó nagy. Egy kiadós kelkáposzta főzelék adag a menzán. Így baj nincs csak néha lelkileg van ilyen disney landos hullámvasút. Mondtam volna a budapesti vidámparkot de azt meg lebontották és valahova elpakolászták – a maradék retró fa hullámvasút meg túl könnyed az ilyen lelki roppanásokhoz képest. Vagyok üldögélek és akkor jönnek a hülyébbnél hülyébb lökések kérdések önmagamhoz. elképzelni nem tudom, hogy egyáltalán, hogy jutnak eszembe – szeretni fog Ábris? Vagy rám vicsorog és ahányszor meglát sír? De nem nem nem ! csak fog szeretni, meg tudni fogja, hogy én vagyok az anyukája. Hiszen itt vagyunk együtt lüktetünk. Nem? Vagy ez nem jelent semmit ? Na el lehet képzelni, mikor egy kismama ilyen dolgokba kezdi el magát belehergelni – talán nem normális, de a mai világban ki az úgyhogy nem véletlenül disney land-i hullámvasút. Ábrisnak ránk van szüksége majd, minket választott és hozzánk érkezik. Recept nincs a szülőségre. Tibi ott van mellettem. Kő kemény kapuőrző démonként figyel és segít. Ha nem úgy pislogok, ha látja a tekintetemen már ott terem és próbálja kivenni ő is a részét a terhességből. Férfiaknak sem lehet egyszerű. Sőt. Hatalmas meló. Kiállni a nő mellett, akit szeret, aki valamilyen szinten megváltozik és sokkal érzékenyebb és ingadozóbb és igenis kell neki a férfi. Ha csak némán egy szót se szólva de legyen ott. A férfi pedig nem míg kezébe nem veszi a babát, addig milyen „kizártnak” érezheti magát ebből az egészből. Hiába akarja nem tudja átélni. Kézzelfogható majd a 9 hónap után lesz. Azt se tudom mit akarok ezzel mondani. Na mindegy. Bíztat támogat minden vizsgálatra elkísér – noha kb az 5 %-ra tud ténylegesen bejönni és ott lenni mellettem. De jön és akkor ő velem van. Fú de negédes ez így már. Biztos azért kezdek ilyen csöpögős folyós lenni, mert egyre közelebb a szülés ideje. Aztán tudjuk… a hormonok…
Úgy érzem magam néha mint egy felfújt, vagyis majdnem teljesen felfújt strandlabda. Olyan sima egyszerű, amit bárhol meg lehet venni párszáz forintért. Kék fehér sárga zöld piros fehér majd ismétlődő csíkos. Le van eresztve aztán szépen lassan elkezd megtelni. Lassan gömbölyödik. Na én 9 hónapnyi felfúvás alatt vagyok. Nem ám berohanunk a benzinkútra aztán két gombnyomás és már kőkemény – „kőkemény” egy strandlabda sose lesz kőkemény. És akkor fúj fúj fúj fúj. Nem lukas nem ereszt. Csak gömbölyödik. Már majdnem teljesen kész és akkor jön egy fuvallat ( orkán erejű szél), ami berúgja a velencei tóba – dehogy a Velencei tóba még csak nem is a Balatonba hanem valami magyarok által közkedvelt olaszországi bícsen mondjuk Lignanoban a tengerbe aztán elkezd sodródni és sehol a homokos tengerpart és sehol egy palackorrú delfin, aki kibohóckodja őt a partra. Csak úgy sodródik, a partot nem látja és reméli nem süllyed el. Na vannak magammal kapcsolatban ilyen csoda érzéseim. Ez a para tenger. Ami el van sózva. És akkor jön az ördögi kör, hogy stresszelek és a stresszre rá stresszelek, hogy ez a stressz árt a babának és ezért egyre idegesebb vagyok attól, hogy ideges vagyok. Bravó. Holott az ég egy adta világon semmi okom nincsen erre de én megoldom az önstresszesítő jóslatot. Ilyen furcsa lelki dolgok miatt húzódtam vissza kicsit.

Szerencsére tényleg totálisan jó kezekben vagyok. Például a szülés miatt egyáltalán nem stresszelek. Semmitse. (lehet, hogy majd fogok) de egyelőre olyan biztonságban érzem magam, hogy úgyis lesz, ami lesz és jó helyen vagyok. Sok sok milliárd anyuka megoldotta már a szülést a világon úgyhogy azért csak megmarad az ember a végére. Anyukám is két gyereket szült, ha annyira pokoli lett volna az első – vagyis én akkor biztos nem lenne húgom ( már csak az hiányozna, hogy nem lenne az életemben a tesóm, Luca, aki a világon az egyik legfontosabb nekem – remélem olvassa ezt most…) A múltkori vizsgálaton is jött az információ, hogy a méhlepényen van egy kevés meszesedés. Oké – padló fogás – mi az, hogy meszesedés ? Most akkor baj van? Baj lesz? Az orvos megnyugtatott, hogy ez teljesen természetes folyamat nem kell ezen idegeskedni. A baba jól van a méh is tök jól érzi magát Ábris bent. Eszik iszik dínom dánom. Természetesen megnyugodtam. Aztán hazamentünk Tibivel és másnaptól kezdve jött a depi. Meszesedés..meszesedés…meszesedés… elkezdtem mantrázni. Meg lakást meg házat szoktak meszelni. Pl nagypapám az erkélyüket egy hete. Égetett mészből oltott vagy híg meg ilyenek. Meg ez munka. Nem? Meszelést vállalok. Van a kültéri mész, nekem meg beltéri meszem van. Össze esküvés elmélet tuti korábban jön majd  a gyerek mint kellene. És bele hergeltem magam. Rossz kedvem lett befordultam, Tibi meg ott van és próbál segíteni, de nem tud, hogyan. Végül felhívta az orvosomat, hogy most mi van mert Fruzsi teljesen megváltozott befordult. Aggódik értem. Az orvosom ismét behívott magához, hogy beszélgessünk arról, hogy MINDEN RENDBEN VAN senki nem fog hamarabb szülni, semmi baj nincs se  a gyerekkel se a méhlepénnyel. Jó-jó-jó elhiszem. Aztán az nyugtatott meg igazából, hogyha bajom lenne és veszélyeztetett terhessé váltam volna (amiről szó sincs se közel se távol) akkor arról biztos tudnék.

Valamiért parázom azon, hogy kijönnek a hasamon azok a durva vérvörös zebracsíkok. Sok anyuka mondja, akinek csíkos lett a hasa, hogy, hát a csíkok plusz jelek és emlékek, hogy egy új életet adtak. Jó, ha valaki képes ilyen pozitívan látni az ilyen dolgokat. Én kenem a hasam rendesen „csodakrémmel” még mindig napi 3-4 alkalommal. Két napja reggel felhúztam a pólómat, hogy bekenjem a hasam és néztem, hogy mi a szar az ott a hasamon a köldökömtől a bal féltekre eső részen. Ilyen vörös csíkokat láttam. Hunyorogtam gyorsan egy világ omlott össze bennem, hogy éjszaka kinőttek a striák és ennyi volt. Aztán a pár pillanatos fixírozás után rájöttem, hogy olyan hülyén aludtam el a bőrömet, hogy valahogy a ruha az ilyen gyönyörű veteményes ágy csíkokat hagyott hátra és a striáknak semmi köze hozzá. Éjjel nem nőnek a stiák. Maximum a gyerek a hasamban. Úgyhogy a bőröm még sima. Kivéve ottan van az a line nigra – az a (nekem világos halvány barna) csík ami a köldöktől pontosan középen függőlegesen húzódik a szemérem csontig. Egy szögmérővel és vonalzóval nem lehetne ilyen egyenest húzni a matekfüzetbe sem. És, hogy ez mi? Ez állítólag amúgy is ott van csak nem látszik, aztán ha az ember terhes lesz akkor a melanin jobban termelődik és attól válik sötétebbé. Ilyen pigmentes történet. Aztán szülés után eltűnik. De van egy sanda gyanúm, hogy szülés után nem ez lesz az első a testemmel kapcsolatban ami érdekelni fog.  

Pl.: láttam anyukákat akik szültek és szülés után ugyan akkora a hasuk, mint a 9. hónap végén – mikor megy – lapul le a has és itt most nem a zsírrétegről beszélek hanem arról a strandlabda gömbölyűségről?  Erről nem találok infót. Csak érdekel, hogy szülés után is hosszú ideig „vakon” fogom e borotválni a lábamat… Mert például ez már nem olyan egyszerű művelet.

Meg amiről még foggalmam sincs, hogy szülés után a kórházban miben leszek. Oké persze könnyű hálóruha – de abban, miként, hogyan lehet szoptatni? Mert eddig amit 1-2 darabot láttam elöl gombosat – kritikán aluliak- ilyen neonzöld elöl strasszos kiscicák vagy rikító sárga és rajta csókolózó zsiráfok… el lehet képzelni… hahó világ… hahó anyukák ti miben voltatok?

Na ezért a kis disney landért voltam eltűnve, de már jó passzban vagyok és sok minden történt az elmúlt héten, ami érdekes tapasztalat volt úgyhogy super power erővel berobbanok.

A hasam az úgy viszket, hogy megőrülök. Elképesztő. Ez azért van mert nő. A hasam egyre kerekebb és a rajta lévő bőr lassan teljesen kisimul – és a vékony bőröm alatt a vérerek kirajzolódnak. Hölgyeim és Uraim úgy festek néha, mint Hulk. Az az 1962-ben megálmodott nagy zöld „szörny”. Ember, aki ha felbasszák (bocsánat a csúnya beszédért) – átalakul.

Helyzetjelentés. Tüdü tüdüdüdü düdü – ebből a tüdüddüből ha valaki nem jött rá akkor a cápa zenéjét próbáltam imitálni. Mikor a bícsen fürdik a nép mit sem sejtve arról, hogy a nagy fehér suttyomban közeledik. Ezzel a zenével vezetem fel a 28. hetet. Azaz a harmadik trimeszter első hetét. Igen volt első meg második eddig még nem írtam le a trimeszter szót, mert nem áll rá a számra, testidegen. valahogy nem jön be, de ez tökmindegy, mert ez a hivatalos neve. Ma reggel például hallgattam a rádiót és sportról volt szó. Szóba jött az RSG ( ritmikus sportgimnasztika) és erről a szóról meg a drogok ugranak be. RSG LSD.

Szóval harmadik TRIMESZTER. Ez az utolsó nagy szakasz. 12 hét van még vissza hivatalosan. Remélem bírja addig Ábris. Tényleg mindig attól rettegek, hogy mi van ha koraszülött lesz. És nem bírom elhessegetni ezt a negatív gondolatot. Idióta vagyok – ezt is fogjuk a hormonokra. Tibiéknek múltkor Hódmezővásárhelyen volt meccsük és a legjobb barátja Hódmezővásárhelyről származik ( ezt így írják? származik ? ). Így, hogy ott volt meccs kiment rá a családja is. Az apuka szülész-nőgyógyász és jófej – kérdezte Tibit, hogy vagyok, hogyan vagyunk. Tibi mondta teljesen jól- Fruzsi néha megkattan és rettenetesen aggódik meg ráparázik a koraszülésre meg ilyenek. De amúgy semmi baja. Na ilyenek és onnan távolról meg lettem nyugtatva, hogy Ábrisnak, már ha holnap megszületne se lenne a későbbiekben semmi baja. Ezt azért mindig jó hallani. Nem? DEEEEEEEEEE. Nekem aztán pláne.  Úgyhogy nagyon dánkesssőőőnnnn a kis lelki fröccsöt.

A hasam az úgy viszket, hogy megőrülök. Elképesztő. Ez azért van mert nő.  A hasam egyre kerekebb és a rajta lévő bőr lassan teljesen kisimul – és a vékony bőröm alatt a vérerek kirajzolódnak. Hölgyeim és Uraim úgy festek néha, mint Hulk. Az az 1962-ben megálmodott nagy zöld „szörny”. Ember, aki ha felbasszák (bocsánat a csúnya beszédért) – átalakul. Először jönnek a nagy zöld erek aztán kipattan és aztán ott liheg az incredible Hulk. Na ilyen a hasam – meg egyébként a mellkasom is. Esténként néha frászt kapok a fürdőben mikor meglátom magam a tükörben. Mondjuk imádom a Marvel Comics (képregények) filmeket. De pont Hulk. Ez van.

Vakarom a hasam és eszméletlen jólesik, bár most levágtam a körmeimet. Szárazság jele. Hidratálni kell. Kenem rendületlenül már napi kétszer a stria elleni krémmel ( még mindig reménykedem, hogy majd használ) és elkezdtem több vizet inni, mint eddig.  Ami az én esetemben nem nehéz, mert a dupla nullával voltam egyenlő.

Egyre nehezebb a légzés, bent Ábris növekszik a méhem terjeszkedik és el akarja foglalni az egész belső birodalmat. A tüdőket is nyomja úgy tudom és ettől nehezebb a légvétel. hamar kifulladok. Lépcsők közellenségek lettek. Okos tanácsok az internet világából – pihenj többet.
Nem gondoltam volna, hogy ez bekövetkezik – pedig ezt nem lehet elkerülni, hogy nehezen hajolok le a hasamtól felvenni a cipőmet. De ez így van. Nyögök közben. Melós a cipő felvétele. Mi lesz később? Az ágyban ha a távirányító a lábfejem közelében van régen csak oda hajoltam azt kész, mostmár fel kell kelni és oda gurulni érte.

A fogaim, ínyem állapota semmit nem változott, drága és kritikán aluli ízű paradontax spéci szuper fogrém a fogínyvérzés ellen ide vagy oda (azért azzal mosom). Én hülye még a terhesség előtt nem húzattam ki a másik bölcsesség fogamat úgyhogy most szívok – ezt komolyan mondom mindenkinek, aki babát tervez rakassa helyére előtte a fogait bármennyire is utálja a fogorvost, mert utána csak szívás lesz. Nekem a bölcsesség fogamból lepattant sikeresen nemrégiben egy darab így az egyik oldalán éles, mint a nagy fehér cápának tüdüdüdüd még ezelőtt az eset előtt elmentem fogászatra, hogy na akkor szeretnék tőle megválni, de nem tudok. Mert ahhoz kell a panoráma röntgen – és, hogy röntgenezni szabad e várandósság alatt? Hát a nagy fenéket. Úgyhogy a hátsó bölcsesség fogam felsebezte hátul az ínyemet, ami begyulladt és sebes lett… Bravo… Amúgy szerencsére ezt leszámítva a fogaim jól vannak – a fogorvos nem tudott mit tanácsolni a fogínyvérzésre – szerinte is ez van el kell fogadni. Puha fogkefe aztán szevasz tavasz. A fogínyvérzéstől, meg kialakul a fogkő – arra kaptam beutalót csak vissza kellene vonszolnom magam és leszedik.

A szívem akár 40%-al is többet dolgozhat már ebben az időben, mint a terhesség előtt. Ez a megnövekedett méh meg a megnövekedett mellek miatt van. A melleim gigára növéséhez, azt hittem hozzá fogok szokni, de még nem jött el a pillanat. Még mindig képes vagyok meglepődni rajta mekkorák lettek. Továbbra is kibuggyannak, mert önálló életet élnek. Na és a szív az terhelve van mert az 5 liter vér (kezdetben ennyi van ) mennyisége nő, ezen szervek növekedése miatt és így többet kell melóznia a szívnek.

Ábris most kb 35 cm körül van és olyan 1200 gramm a súlya. Az én súlyomat nem mértem rég. Tarthatatlan. Azt vettem észre tök mindegy mit csinálok – mozgok ( könnyed sport – de azért sport )  szinten és nem zabálok 0-24-ben csak úgy pakolódik le a zsír. Mi lenne ha nem mozognék és ennék és ennék? Kisgömböc effekt.

Hogy egy nő terhesen mivel tudja magát kínozni? Hát elárulom. Fogja magát felmegy az instagrammra és beírja a keresőbe a #pregnant meg #pregnacy kifejezéseket és özönlenek a fotók. De nem olyan civil vagyok lekattintottam magamat rossz fényviszonyok között a nappaliban a gardrób szekrény tükrében nem ám. Sugárzó tip top fashion gyönyörű képek gyönyörű fények mindenki, mintha topmodell lenne. Persze ezt mindenhol mondják, hogy az internet nem egy valós tükröt ad a világról, hanem egy olyat, ahol mindenki úgy mutat be mindent, mintha a paradicsomban élne. ’Mintha. És ezekkel a ’Minthákkal tele a net. Én meg nézem. És nem tudok ilyen mintha fotókat létrehozni. Pedig szeretnék valami ultra profi giccses képet magamról és növekedő pocakomról.

Múltkor egy kedves ismerősömmel (fotós) le is beszéltem, hogy elmegyek hozzá egy ilyen kismama fotózásra (szuper képeket készít kismamákról babákról …), de lerobbantam az adott napra és így elmaradt, hogy rólam is készüljön pár paradise fotó. De én ezt nagyon szeretném. Újra meg is keresem. Remélem sikerül összehozni a dolgot és akkor lesz mivel villognom az instagrammon, hogy nekem is van ’Mintha világom. 

Ez meg az én való világom. Sugárzó napot mindenkinek ! Végre süt 

Kényelmetlen volt háton feküdni a derekam is fáj ezért fogtam magam és a bal oldalamra fordultam, felhúztam a lábaimat, ilyen fóka magzat pózba vágtam magam. – kitérő blokk: olvastam, hogyha csokoládét eszünk és a bal oldalunkra fordulunk, akkor a baba nagyon boldog lesz és biztos mocorogni kezd.

Hát olyan elképesztően atya világ de nagyon nagyon nagyon übe rbrutál sokkoló pillanat volt.

Nos történt tegnap az a dolog velünk – itt a velünk a kis családot jelenti – én az anya és Tibi az apa és Ábris hasamban való dagasztása rúgkapálása. Azt vettem észre hogy tipikus idehaza, hogy mikor munkaszüneti nap van lásd tegnap március 15 és mindenfelé szabadtéri programok akkor valamiért az idő úgy gondolja hogy szar lesz és esik egész nap az eső. Most, hogy babát várok sokkal jobban elszomorított ez az ügy- eszméletlen érzékeny tudok lenni… hormonok- na és rossz kedvem volt, és sajnáltam azokat a kisgyerekes családokat ahol tervezik, hogy mindenféle szabadtéri programokon részt vesznek, sétálnak a jó időben eszem iszom dínom dánom. Reggel már az jutott eszembe, hogy pár év és mi is megyünk Ábrissal, hogy legyen majd saját fa kardja meg csákót készíthessen magának és ha úgy alakul akkor „feldobjam „ egy ló hátára is. De ez még odébb van.

Reggel felkeltünk én is szerettem volna sétálni ide oda vonulni napközben, de éljen a szakadó eső ez a program sztornó. Tibi örült, hogy szabadnapja van végre össze szerelheti a kombi babaágyat, amit kb egy hónapja vettünk.  Rossz idő legaláb van program ha be is vagyunk zárva. Röviden tömören a babagy esete, mert az egy külön sztori: kibontotta a dobozokat, mert lapjára volt szerelve a bútor ( a boltban annyit tudtunk megnézni, hogy az a szín van benne, amit mi rendeltünk és szerettünk volna). Neki esett ki bontotta kipakolta a nappali közepére nézte nézte némán majd egy jó negyed óra szuggerálás után kiderült, ez egyáltalán nem az a típus, amit mi szerettünk volna és nemhogy nem az a típus de totál hiányos. Hiányoznak fő elemek, fa lapok – egyenlő totál használhatatlan fa elemek. Amiből fogalmam nincs mit lehet építeni de kombi rácsos babaágyat na azt biztos nem. Oké. Nyugi. Majd balhézunk a boltban és vissza kérjük a pénzt. Persze elkeserítő, hogy hogyan tehetnek meg ilyet az emberrel de valahogy nem pörögtünk rá nagyon a dologra – holott én ilyenkor már fejhangon őrjöngök és szidok mindenkit hogy mégis mit képzelnek magukról…  de most nem. fúha nem tudom mi van velem. De relax volt.

Én feküdtem a kanapén, mint egy kis (nagy)  fóka Tibi meg pakolt – nem engedte, hogy segítsek, ne emelgessek. Hol Tibit figyeltem, hol néztem ki az ablakon és az ázó március 15-ei programosokra gondoltam. Meg Ábrisra. De rá tudat alatt 0-24-ben figyelek. Az csak a figyelem csak úgy van. Folyton pulzál. Kényelmetlen volt háton feküdni a derekam is fáj ezért fogtam magam és a bal oldalamra fordultam, felhúztam a lábaimat, ilyen fóka magzat pózba vágtam magam.  – kitérő blokk: olvastam, hogyha csokoládét eszünk és a bal oldalunkra fordulunk, akkor a baba nagyon boldog lesz és biztos mocorogni kezd. Terheseknél mozog, aki csokit eszik aztán eldől de nem várandós és mozog valami akkor az inkább a belekben zajló akciók miatt van. Szóval kell csoki is. Én nem ettem csak eldőltem. )
És eltelt pár perc, mikor érzetem, hogy Ábris akcióba kezd. Elképesztő energiákkal és erővel. Tudom hol a feje a feneke keze lába. Eddig a fenekét éreztem tenyérrel ha nyomkodta kifele. Most viszont hihetetlen mozgást érzetem a lábai irányából így a kezemet oda nyomtam a hasamra – nem durván de nem is úgy hogy jaj jaj meg ne nyomjam. És akkor jött. Megtörtént. Katartikus. Jobb sarok, bal sarok, aztán megint  a jobb sarka és a bal. Felváltva nyomta a sarkait mint az őrült a tenyerembe. Ez egy olyan pillanat, mikor az embernek a lélegzete is elakad. Legalábbis nálam olyna volt. Te jó ég lábak. Sarkak. Éreztem, ahogy a tenyerembe fúrja a mutató ujj vastagságú pici sarkait. Érezni lehetett, hogy az egy láb aztán a másik. Mozdulni nem mertem, jeleztem Tibinek, hogy jöjjön, mert olyat fog tapasztalni, amit még soha. Eldobta a kókuszmatracot, szalad mögém bújt nagy kifliben fogtam a kezét és rányomtam a hasamra, ahol a lábak harcolnak és gyúrnak odabent. És tolta Ábris az apja kezét. Érzetem , hogy Ők ketten kontaktban vannak és pulzálnak. Se én se Tibi nem vett levegőt. Olyan pozitívan „megrázó” élmény volt. A sarkak. A lába. Jézusom. Bevallom eddig egyszer sem érzékenyültem el  olyan szinten, hogy könny szökött volna a szemembe a meghatódottságtól. Azt hittem, hogy velem van a baj, hogy érzelmileg nem ragad olyan szinten magával, hogy levegőt ne kapjak. De most megtörtént. Se levegő se semmi. Beszippantott valami olyan megmagyarázhatatlan energia, amiről eddig nem is hallottam. Ez annyira fizikai volt. Kontakt. Mindent felülmúlt. És még csoki sem kellett hozzá. Se milka csoki se tibi csoki. Elég volt csak Tibi !

Kérte a cukrot meg a citromot. Ej ej a citrompótló nem jó. Csak friss citrom. „Friss” ami a fél világot átutazza konténerekben gyíkok meg pókok között. Hát az nem volt nálam mondtam úgy tudtam lehet a pótlót is hozni. Nem nem. Csak friss gyümi. Hát király. Másoknak ott voltak a kifacsart maradvány citrom héjaik . Ezt látva jeleztem, hogy akkor én most azokból még ha törik ha szakad kinyerek levet.

Életemet és véremet és bármit a gyerekért. Terhességi terheléses cukor vizsgálat elvégzése kötelező (bár biztos vannak akik nem mennek el rá, pláne hogy hallani olyan esetekről, hogy az anya nem is tudta, hogy terhes míg egyszer csak nagyon fáj a hasa aztán kórházba kerül és kiderül, hogy épp megindult a szülés… na az ilyen esetekben biztos nem volt az anya terhességi vércukrozni… mert nem tudta, hogy terhes. khmm khmm khmmm ööö szóval izé hát nem tudom az ilyen, hogy fordulhat elő.) Na mindegy is én tudom, hogy terhes vagyok és eljött az ideje a terheléses vércukorszint mérésnek. Ezt általában a 25-26 héten kell megcsinálni. Én eltoltam a 26-osra. És ma vagyunk pontban 27 hetesek ! Hétforduló gyerekpezsgő pattintás egy Süsüs van is itthon, szilveszterre vettük Nekem, de valahogy nem lett partyba vágva a gyerekpezsi. Méret: karfiol, egy vadkáposzta termesztett verziója. Szexi vad karfiol fiú a hasamban. Azért az már nem kicsi. Látott már mindenki karfiolt még egybe állapotában, nem rózsáira boncolva levesbe vagy kirántva tartárral.

26. héten akkor ki tud engem elkísérni, mert nem szeretnék unatkozni, meg ha bármi van valaki legyen ott velem. Tibit nem akartam, hogy emiatt szabadnapot vegyen ki, annál azért keményebb vagyok, hogy akár egyedül is de végigcsináljam. Nembaj azért valaki ! Plíz! Szerencsére anyukám csütörtökön úgy dolgozik, hogy csak délután fél 2-re kell bemennie az iskolába így szívesen elkísért.
Menete ennek a cécónak. Először is venni kell cukrot. Nem por vagy kristály cukrot a kisközértben, az a palacsintára megy. Ide spéci gyógyszertárban kaphatót. 75 mg glükózosat kell beszerezni. Ezt a kórházban nem adnak, úgyhogy be kell szerezni. Azonnal tudják mi kell a nőnek ilyenkor ha cukrot kér terhességi vizsgálathoz. Anyagilag nem megterhelő egy egyszerű kaparós sorsjegy ára, 199 Ft kerekítve 200 Huf. Mondjuk a BlackJackel legalább lehet nyerni. Azt mai napig nem értem, hogy miért vannak még olyan összegek, amik nem is léteznek már forint formájában. 199 vagy 124 ft. Mi ez ?
Cukor beszerezve plusz ajánlott még vinni citromot, mert ez a nem kevés cukor vízben lesz feloldva és azt kell becuppantani. Citrommal elviselhetőbb. Telefonon azt mondták, jó a citrompótló lé is. Itt előre jelzem, hogy nem, nem jó- citrom citrom kell. Az a sárga gyümölcs.
Kora reggel kell menni – olyan kora reggel, hogy a párom, Tibi munka előtt elvitt minket kocsival a kórházba. A vizsgálatot megelőző 8-10 órában enni, inni tilos. Kivéve szénsavmentes sima vizet lehet szürcsölgetni. Semmi bajom a vérvétellel, soha nem voltam rosszúl nem ájultam el így elképzelni nem tudom, miért nem aludtam egy hunyásnyit sem akkor éjszaka. Bámultam a plafont és néha megnéztem hány óra van. Ilyenkor persze, azt hiszi az ember hajnali kettő helyett már fél négyet mutat majd az óra…de nem hajnali kettő óra négy perc…aztán tíz perc. Megáll az idő. Kell vinni vizeletet is, előtte való nap kifőztem egy befőttes üveget, hogy baromi steril legyen.
Kora reggel. Irataim, taj, baba papírjai, kiskönyv, eddigi vizsgálatok eredményei, 75 g cukor, citrompótló lé (a citrom helyett) , és befőttes üvegben pisi a táskában. Minden a helyén volt uccu neki.
Kórházba be persze az ottani „infó” pultnál dolgozó biztonsági őrnek foggalma nem volt hova kell mennünk… ő neki ez nem dolga. Jó. Nem. Kicsit bolyongtunk anyukámmal majd megtaláltuk a vérvétel helyszínét. Erre úgy kell felkészülni, hogy vért vesznek megitatják a cukros levet, majd két órát ücsörögni (vittem két könyvet hátha olvasok- eg y Umberto Ecot és egy Jo Nesbot )  kell és utána újabb vérvétel – aztán ennek lesz eredménye.
A kiskönyvemet bedobtam az arra kijelölt ablakon, majd vártam hogy hívjanak. Szédelgett ott már pár kismama, mert nem bírja mindenki a vérvételt.

Cseh-Németh Fruzsina jöjjön. Mentem. Vittem a táskám citrompótlóstól pisistől. Megint eljátszottuk a születési név leánykori névnél a házas vagyok-e dolgot… Míg a nővér írta az adataimat kaptam egy ajándék szatyrot, amiben volt két cumi ajándékba. Már megérte elmenni. Vissza jött a cukor ára. Kértem egy plusz vizsgálatot is ha már vért vesznek végezzük el azt is itt és most, amiről tudtam, hogy plusz térítéses mert a  Tb nem állja. az összege 5000 Ft. Ez ott is volt nálam. Jeleztem is, hogy igényt tartok egy plusz vérképre. Meg is csinálják szívesen de az 5 ezret fizessem be. Mondom jó, hova kell mennem vele. A Postára. nem lehet itt helyszínen? Nem. Adnak egy csekket és azzal el kell menni a postára aztán vissza hozni az igazolást, hogy be lett fizetve. eszem megáll. Ki van ez találva. Mondtam mindegy persze elmegyek a postára, de, úgy tudom nyugton kell lenni két órát a vérvétel meg cukorivás után. Mondta a nő, hogy ennyit nyugodtan mozoghatok, míg megjárom a postát. Nekem meg mindegy – annál kevesebbet kell ülnöm nyugton egy helyben és legalább telik az idő. Adatok be lettek víve a rendszerbe. Majd félre ültünka  vérvevő helyre. És hozta az ampullákat, hat darabot. Kemény vagyok mit nekem hat ampulla. Jó az. Megkérdezte melyik kezemből szeretné ha venné- melyikből? Egyikből se, de amúgy nekem mindegy, csak pattintsa rám a szorító gumit. Feltette, megkereste a vénámat majd döfött. Tű bent. Jött az első ampulla. Felpattintotta a vérem meg csurgott bele. Néztem végig. Nem fordulok el. Izgalmas. Megtelt jött a második, meg a harmadik aztán a negyediknél egyszer csak úgy döntött a véna, hogy nem ontja magából a vért. Csepp. Csepp. Csepp. Annyi se. Elapadt. Kérdeztem nyomjak e valamit magamon vagy mi legyen. Ittam e eleget megkérdezte- ittam ittam. Mi számít elégnek. Aztán nagy nehezen megszültük azt a három ampulla vért. Préselve nyomkodva. Még jó, hogy bírom a vérvételt, azért akinek ez nem az erőssége meg tudom érteni az ájulást. Lecsapoltak, majd odébb mentünk a műanyag poharas vizes asztalhoz. Kérte a cukrot meg a citromot. Ej ej a citrompótló nem jó. Csak friss citrom. „Friss” ami a fél világot átutazza konténerekben gyíkok meg pókok között. Hát az nem volt nálam mondtam úgy tudtam lehet a pótlót is hozni. Nem nem. Csak friss gyümi. Hát király. Másoknak ott voltak a kifacsart maradvány citrom héjaik . Ezt látva jeleztem, hogy akkor én most azokból még ha törik ha szakad kinyerek levet. Izomból csavartam, nyomtam őket, ha a vénámból jött vér ezekből is fog jönni az biztos. Jött is. Naná. A citrompótlót megsétáltattam. Műanyag pohár elő 3dl-es bele langyos víz a 75 g cukor és a citromlé – felkavar és felhúz. Az első kortytól számolva kell két óra elteltével újra jelentkezni. Fél 9 volt ekkor.  Kérdeztem, hogy a vizeletet hova kell rakni? Óhh az nekem nem kell már van más vizelet mintás vizsgálatom. Ohh azt is feleslegesen sétáltattam. Óhh hol egy kuka. Nehogy valaki azt higgye, hogy étkezési olaj van benne… Műanyag pohár a szájhoz – rengeteg szörnyűséget hallottam, arról milyen pokolian rossz ez a sűrű „limonádé” és ihatatlan borzalom. Jelentem annyira nem is volt rossz. Azt nem mondom, hogy azóta is így iszom otthon,de nem volt vele semmi gond. Ez legyen a legnagyobb bajom az életben.
Posta. Akkor keressük meg, mert azt a vért is levették így be kell fizetni. Levettem a szúrás helyéről a papírt, amibe egy szív alakot véreztem vagy véreddzettem bele. Gyönyörű kortárs mű, eladó. Posta hol van? Mondjuk az euro centerben. Az csak 15 perc nincs is messze így megindultunk anyukámmal oda. Közben rájöttem , hogy elképesztően éhes és szomjas vagyok. De ezeket nem lehet majd csak két óra múlva, kivéve a sima víz. Wahhh. Az sok idő. Az euro centerben persze a posta az majd 10-kor nyit – szuper, hol lehet a következő „legközelebbi” a Flórián téren. az normális posta nem plázás az nyitva van. Tovább mentünk oda, szerencsére ott már dolgoztak így be tudtam fizetni a csekkemet. Na a két óra üljön nyugton és ne nagyon mocorogjon ezzel valahogyan megdőlt. Ez van, azt mondták postára menni szabad. Ezzel a laza kiruccanóval majdnem le is telt a két óra.
Vissza mentünk a kórházba, leültünk egy kicsit majd a sárga csekkemet lobogtatva bevonultam, hogy lejárt  a két óra vegyenek vért mert éhen és szomjan halok a víz nem csillapít semmit. Fel voltam készülve az újabb 4-5 ampullára, rágyúrtam magam had folyjék a vérem bele vala, de csupán egyetlen egy adagot vettek le. Ohhh semmiség. Két óra várakozás unatkozás és utána már csak 3 mp a végső döfés. És vége. Eredmény kb egy hét múlva (azaz most)
A pisit elfelejtettem kidobni, haza vittem magammal a citrompótlót meg ott felejtettem az asztalon.  De legalább van két ajándék cumi. Cserekereskedelem.
Az eredményért holnap megyek vissza. Remélem nem lesz semmi „baj”, ha bármi lenne, akkor pedig mindent lehet kezelni így nem idegelem rá magam.

Mindenből 5 példány volt (biztos ami biztos). Egy kupac ötös adagot elém nyomott egy másik ötös kupacot a Tibi elé és kérte, hogy ahol a nevünk szerepel ott olvashatóan gyöngy betűkkel írjuk alá. Az én papír adagomon egy oldalon 7- szer szerepelt a nevem, amit a Tibi elé adott azon csak 3- szor. Na ez össze adva összesen 10 és ez megszorozva 5 példánnyal aláírás mennyiségét tekintve 50 darab. CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA…

 Az apasági elismerő nyilatkozat. Kell hozzá amiket már leírtam mag az anya gondolom ez meglepő, aztán még a férfi akit apukának mondunk és kettejük minden irata. „Minden” irata: személyi és lakcímkártya.  Nálunk én vagyok az anya szereplő Tibi pedig az apuka. És nekem még pluszba be kellett szereznem két hivatalos papírt. Egyet a Zuglói önkormányzattól, hogy hajadon vagyok (tuti nem vagyok férjnél) ez összesen harminc napig érvényes papír, utána újat kell igényelni. Fűha ki tudja mik történtek már a történelemben 30 nap alatt. Oké volt háború is, ami röpke negyven percig tartott. Itt A Britek meg a Zanzibárok harakiztek egymással. A kálvária abból adódott, hogy brit gyarmat voltak szultánus rendszerrel és akkor meghalt a szultán a zanzibárok meg kikurjantottak a britek beleszólása nélkül egy másikat na de a britek ezen puffogtak és jött az ultimátum, hogy szultán tessék lemondani reggel 9-ig mert ha nem lesz nemulass. Az meg persze nem mondott le mire megreggelizet és akkor piff puff mert a britek fél óra alatt rommá lőtték a palotát (ettől biztos jobban érezték magukat), aztán 40 perc után megadták magukat a Zanzibárok, a szultán nem, mert ő meg elszaladt. Kedves. Röpke 40 perc alatt 500 ember halt meg. Mind Zanzibár. Na ez valahogy így volt. Úgyhogy ha 40 perc alatt lehet háború, aminek van eleje közepe és vége, akkor 30 nap alatt micsoda esküvőket lehet tartani dínom dánom. 

Megvoltak a papírok, nem volt a hajadopni lapom után dínom dánom plusz kikértem a szülész orvosomtól egy ehhez kellő plusz papírt, amin rajta volt, hogy körülbelül mikor eshettem teherbe. Na megvolt mindenünk. Úgyhogy mehettünk is a Zuglói gyámhivatalba, hogy mihamarább meglegyenek a papírok arról, hogy Ábris Krasznai legyen születése pillanatától. Így ingyenes is. Ha születése után jut ez eszünkbe akkor macerásabb meg fizetős az ügy.
Múlthét szerdán tudtuk úgy alakítani az életünket, hogy eljussunk kéz a kézben szökdécselve a gyámhivatalba. Tibi civil munkájából adódóan full csiniben jött. Szexi volt. Olyan fesön magazinos. Öltöny, nyakkendő, szép cipő foncsoros napszemüveg hello Mr. Milánó. Megadta a módját annak, hogy a kisfia a nevét kapja meg.

A zuglói önkormányzatot éppen átépítik vagy felújítják a lényeg, hogy romokban van. Nem volt ki írva az ajtóra, hogy ’ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel (köszi Dante ) és működött is a fotocella így átléptünk a kapun. Porfelhő, de olyan, hogy ilyet utoljára tavaly nyáron a sziget fesztiválon láttam. Borzalom. Sitt, építési törmelék, lécek, gépek zúgása, melósok.  A porta eltűnt, az információ sehol ekkor én kicsit elbizonytalanodtam, hogy akkor most mi a f@sz van itt. Tibire néztem, mert Ő beszélt telefonon az itteniekkel ( lehet egy melós vette fel a telefont aztán mondta, ami az eszébe jutott) Ő meg tiltakozva nézett a gyilok nézésemmel szemben és közölte, hogy de márpedig tegnap telefonon mondták, hogy ide kell jönni. Oké… remélem nem önkéntes zuglói polgárként glettelni vártak minket. Kicsit bolyongtunk hátha találunk valakit aki ott dolgozik és nem építési melósként, hanem olyan hivatalnok féle. Felkapaszkodtunk az emeletre – egyre nehezebben kapok levegőt a növekvő gyerek miatt így az egy emeltnyi lépcsősor maga volt a Csomolungma csak nem hó hanem por viharral. Oxigénmaszkot ide nekem. Nem kaptam az nem volt. Tibi volt a hegyi serpám. A porlepte emeleten – na most ugrott be hogyan nézett ki – mint egy vulkán kitörés után a hamu lepte falu vagy város. Ücsörgött két széken két nő, kiderült ők is ügyet érkeztek intézni így megcsillant a fény. Volt is ott egy ajtó, ahol állítólag láttak már mozgást. Be is kopogtunk, hogy hello szia szeretnénk megcsinálni az apaságit. És talált ! Jó helyen túráztunk. Csicseregve boldogan fogadtak minket és kértek 3 perc türelmet. Azalatt benyeltem fél kiló puha port. El se mernék menni tüdőszűrésre. Aztán egy teljesen más részéről a folyosónak kurjantott egy hölgy, hogy na menjünk befele. Bementünk a nő után az „irodájába” ami kb 3 négyzetméter volt. És papírhalmok amerre a szem ellát már ha el lehet látni egy három négyzetméteres irodában bárhova is. Még nem is kérte de sorra kipakoltuk neki az iratokat papírokat asz asztalra. Mosolygott majd kérdezte van még más is? Kac kac kac. elfordult a gépéhez és elkezdett mindent begépelni. Melegem volt vörösödött a fejem, a hölgy persze azt hitte izgulok. Marhára. Persze igen.. illedelmesen mosolygok ha ha ha takargatni valóm van. Kis huncut.
A hölgy gépelt, mi meg ültünk ott mint két tök. A rendszerben mindig megnyitja ezt a programot – a hivatalos szöveget, ami az apasági nyilatkozat maga és nem újat indít, hanem azt kell újra írni, aki előttünk járt ott.  Ez csak akkor tűnt fel mikor láttam , hogy gépel  és ránéztem a monitorra majd azt láttam rajta, hogy Cseh-Németh Luca és szóltam neki, hogy elnézést, de ő a húgom és Fruzsina vagyok. Nevetett majd mondta, hogy nem Cseh – Németh Luca és mutatta, hogy épp átírja a nevet. Szóval végig az iratban előbb volt ott a tesóm neve, mint anya, mint az enyém. Vagy ki tudja. LUCA?????? Nincs valami mondanivalód?????  Pötyögött  a hölgy. delet delet delet pötty C pötty s pötty e pötty h kötőjel.. szépen lassan pötyögte az információkat. A fejem az a pantone színskála összes piros árnyalatán végigment. Meglett az átírt verzió és elment nyomtatni. Addig kicsit beszélgettünk és mikor vissztért pont mondtam Tibinek hogy eszméletlenül fáj a derekam. Ezt a hölgy meghallotta és csak mondta mondta mondta utána a magáét. Otthon kell már maradni pihenni nem szabad semmit csinálni nyugton lenni. Olvasni tv-t nézni zenét hallgatni, nem gondolkodni és a többi. Kellett ez a felvilágosítás… Én ? Aki nem hagyja el a lakást innentől kezdve még 14 hétig vagy ami még rosszabb nem gondolkodik? Ugyanmár. Nembaj. Jót akart a hölgy elmondta, hogy neki is feküdnie kellett  a terhessége alatt mert ez és ez volt a baja ( jött a horror sztori) .

A mono dráma után elénk tolta a papírokat, amiket ki kellett tölteni. Mindenből 5 példány volt (biztos ami biztos). Egy kupac ötös adagot elém nyomott egy másik ötös kupacot a Tibi elé és kérte, hogy ahol a nevünk szerepel ott olvashatóan gyöngy betűkkel írjuk alá. Az én papír adagomon egy oldalon 7- szer szerepelt a nevem, amit a Tibi elé adott azon csak 3- szor. Na ez össze adva összesen 10 és ez megszorozva 5 példánnyal  aláírás mennyiségét tekintve 50 darab. CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA… ez ötvenszer leírva ínhüvelygyulladás. Golyózott a szemem a saját nevemtől. Volt, hogy a harmincadik környékén elakadtam a nevemben és kihagytam betűt vagy össze cseréltem. Régen, mikor kicsi voltam, pontosabban az biztos, hogy sulis, mert már tudtam írni, akkor volt olyan bűntetés, hogy : írd le százszor vagy kétszázszor, hogy : nem beszélek csúnyán, nem beszélek csúnyán, vagy nem feleselek vissza nem feleselek vissza és ehhez hasonlók. Ezt alkalmazták a tanárok is de otthon is előfordult. Soha nem lázadtam ellene. Mindig megcsináltam. Hmmm fura. De szerintem ez a büntetés fajta sokak számára ismerős. Az apaságin a nevem  volt a büntetés. Tibinek ha négyszer szerepelt a neve már sokat mondtam vele. Vele csak az a baj, hogy csúnyán ír. A gyöngybetűt távolról sem ismeri. Ezt szóvá is tettem akkor, hogyha a nőnek nem tetszik ahogy Tibi aláírta (mert az minden volt csak olvasható nem ) és újra íratja velünk az összest, akkor Ábris Cseh-Németh lesz. Szerencsére nem kellett. Közben a nő megkérdezte Tibit, hogy tisztában van-e a jogaival, amit ez a dokumentum nyújt majd. Tibi persze rávágta, hogy igen engem meg érdekelt, hogy mi is az így Tibire néztem, hogy na akkor mondja, mert kíváncsi vagyok. Tibi mondott valamit, majd a nő mondta, hogy hát na ez pont nem az. És felvilágosította a leendő apukát, hogy ez arra lesz jó leginkább, ha mi szétválunk akkor tud perelni a gyerekért ugyan olyan jogokkal, erővel, mint én. ( Szép jövőkép ).
Megvoltak a papírok, még gyorsan elmondtam, hogy egy gyerekágyat össze szerelni nehezebb, mint maga a szülés és rákérdezett, hogy megvan e már a gyerek neve. Igen meg, Ábris. Erre a nő mosolygott és boldogan mondta, hogy ahonnan ő származik falu ott volt egy Ábris bácsi.

Életemben eddig egyszer találkoztam az Ábris névvel vagyis kétszer. Első alkalommal egy kisfiú, aki a tesómhoz jár úszni tanulni másodjára pedig múltkor a Kolibri pincében egy ifjúsági darabon az egyik néző srácra szólt rá a tanárnője, hogy ülj már le végre Ábris. Na de, hogy vannak Ábris bácsik is a világon. Őrület.
Felálltunk, leporoltuk magunkat és plusz egy jövendőbeli hivatalos Krasznaival távoztunk. 

A tanfolyamon azonban Tibi volt az apa aki ott se volt, de olyan felvilágosítást kapott esténként mindenről, hogy nem maradt le semmiről és tudja már most jól előre, ha magas láza lesz a babának ő fog beülni a kádba Ábrissal és az ő nyakába fogom engedni a hideg vizet.

Itt ülök bámulom az üres lapot, vagyis Microsoft word dokumentum 1-et és van egy rossz érzésem. Nem az írás miatt. Azt imádom. Jobban szeretek írni, mint beszélni. Csak úgy egy ilyen alap rám ült rossz érzés, vagy kedv -  franc se tudja mi ez. Csak rossz. A hormonok miatt (arra fogom persze úgy egyszerűbb) igen  ingadozó a hangulatom. Biztos vannak anyukák, akik egész terhesség alatt jókedvűek boldogok csiriviribe látnak mindnet, hiszen az egyik legszebb dolog  a világon anyává válni. Jóhogy az ! persze hogy az! Csak jönnek ilyen hullámok, mert feszült vagyok és stresszes, hogy bent minden rendben van-e. Nem látom, de erről már írtam, nyilván nem rugdos egész nap csak hébe hóba aztán itt ülök, mint a hülye és azon kattogok, hogy jól van-e. Nem fog e kiesni belőlem ha sokat állok. Csak nem tud. D eilyen baromság is megfordult a fejemben, hogy állok és akkor kicsusszann. És akkor mi van, jó ég koraszülött és rá idegelem magam a koraszülött dologra. Pedig nem szabad ilyen dolgokat hajtogatni. Egészséges vagyok, az a bajom biztos, hogy nincs bajom. Néha megyek az utcán és borzasztó dolgok fordulnak meg a fejemben. Megyek sétálok és valami elmebeteg odajön és hasba mondjuk hasba rúg vagy szúr. Szörnyű. Mindjárt bőgök. Ülök írom a blogom és bőgök. Hát gyönyörű.

Ez van most. Közben rántott gombát sütök és tiszta sült panír szagom van. Jó, hogy nem mostam hajat. Friss syoss sampon feat égett panír. És zsír. Szól a Kossuth rádió, ahol egy édesanya arról mesél épp, hogy az első gyermeke koraszülött volt és a 8. hónapnál sajnos elvesztették a babát. Ki is kapcsolom a rádiót. Ezt most nem bírja se lelkem se testem.

Elég tömény volt péntektől máig az élet. Alkohol mentesen.  Szerencsére nem szeretem a töményet így az nem is tud hiányozni a szervezetemből. Annyira volt programokkal telített és a program is tartalmas volt, hogy azt se tudom miként osszam meg veletek az ott történteket.
Így babával a hasamban próbálok minél több „új „ dolgot kipróbálni. Legyen az tanfolyam, edzés forma, masszázs, relax satöbbi satöbbi.
Luca a tesóm talált alig egy hónapja egy helyet, ahol vannak különböző tanfolyamok. Ki is választottuk erre a hétvégére a baba elsősegélyt. Ez szombat vasárnap 11-től délután 5-ig volt. Egésznapos. Kárunk nem lehet belőle, mert egy ilyennel azért remélhetőleg az ember csak több lesz. Pláne, hogy első gyerek és nulla tapasztalat. Állítólag Lucának egyszer azt mondtam, hogy nem nyúlhat Ábrishoz míg el nem végez egy baba elsősegély tanfolyamot. na én erre egyáltalán nem emlékszem. Mi vagyok én, hogy ilyet mondtam? De ő bizton állítja, hogy én ezt diktatórikusan kijelentettem neki. Oké Oké.
Ezen a tanfolyamon bárki részt vehet. Egyedül vagy párban. Mi Lucával képeztük a párt. Úgy kedvezményes is volt. Majdnem annyi, mintha egyedül mennék. Egyedül meg nem megyek sehova. Francokat. Szépen jöjjön el velem mindig valaki. Legjobb persze az lenne, ha az mindig az apuka, Tibi lenne. Csak ez nálunk Nem mindig megoldható. Sőt. Reggel elmegy a civil munkába este pedig dolgozik tovább, mint még aktív kosárlabdázó. A profi szintről visszavonult a kicsit ( dehogy kicsit…) Lightosabb verzióba, a B szintre. Minden hétvégén meccs van. Így ez a hétvégi ilyesfajta tanfolyamból totál kizárja. Na persze nem terhes tornára szeretném ha eljönne velem. Csak hát na. Szívét lelkét kiteszi értem. Értünk. Mi vagyunk az Ő családja. Mindig eljön velem, terhes gondozásra.  Mindennek utána jár telefonon. Kiderít helyszínt, időpontokat egyeztet és bármit megtenne értem. Most megint mindjárt bőgök. Csodálatos ember. Neki már nem élnek a szülei. Meghalt az anyukája. Ahogy ezt leírtam bele remegett az ujjam. A szívem. A testem. Mindenem.  ( 20 perc szünet jött itt mert sírva fakadtam).  A szeretteimre, szeretteinkre gondolok, akik már nem lehetnek velünk. De itt élnek bennünk. Örökké. Az emlékeiket soha senki nem veheti el tőlünk.

Na az érzelmi kirohanásom után ugrok is. Lucával mentünk el a baba elsősegély tanfolyamra. Mikor oda értünk már név szerint szóltak hozzánk. Sziasztooook Fruzsi és Luca ugye?  Igen.
A hétvégi tanfolyamról szétszedve fogok írni, mert annyi információ birtokába jutottunk, hogy brutális. A legfontosabb, hogy meg voltunk vele elégedve ezer százalékosan. A tanfolyamot egy nagyon vehemens hambuci bekaplak nő tartotta, de olyan szakértelemmel és tudással, valamint tapasztalattal, hogy le a kalappal. Nem szépített nem köntörfalazott minden nyomott ami a csövön kifért. A szülést, a szoptatást, nem szépítette. A szétázott kirágott újszülött által agyon cupákolt szoptatásos sebeket hatásosan adta elő. Egy biztos, hogy semmin nem fogok meglepődni.
Rengeteg mindenről szó volt. A szoptatástól kezdve a baba hasfájásáig a lázcsippalítás menete, köldökcsonk kezelése, orrszívó porszívózás… salalallaal csodás. De ezekről bővebben lesz szó a továbbiakban.
A tanfolyamra párok érkeztek. A párok gyűltek az első napon mi ott ültünk Lucával közben Tibivel chaten váltottam pár szót, aki épp úton volt Debrecenbe a csapattal egy meccsre.
Szóval voltunk mi a két lány az apa aki ott se volt a párok és egy nő aki egyedül érkezett. Eleinte nem éreztem azt, hogy „fura”, hogy én miért a húgommal vagyok, de közben meg ahogy telt az idő valahogyan mindenig úgy jött, ki, mintha én egy olyan nő lennék akit sajnálni kell, hogy biztos elhagyta őt az a szemét férfi aki teherbe ejtette, de van egy tök jó fej húga aki mellette áll ebben a szörnyű időszakban. Nem mintha érdekelne mások véleménye, csak hülyén jött ki minden. Ez leginkább abból adódott, hogy a lelkes párok mindig minden babánál felmerülő problémát úgy kezeltek agyilag, hogy a megoldásnál ketten vannak ott. És ez alap. Ha az orrszívót kell bedugni a gyerek orrába akkor ketten fogják le, ha láz görcsöt kap a gyerek, akkor azt azonnal ketten kezelik, ha ha ez ha az ha amaz van akkor apuci is mindig ott van. Mintha anyuci és apuci ketten lennének ott egész nap a babával. Ami azért valljuk be elég ritka. Sőt van egyáltalán ilyen? Noha a tanfolyam vezető nő úgy adott elő, hogy az anya egyedül mit kell, hogy tegyen – valahogy mindig oda lukadtunk ki, hogy apuci ugyan úgy ott van. Ketten fogják le a gyereket. Egyik cselekszik másik telefonál blablabla. ÉN meg nagy lelkesen mindig rákérdeztem, na jó, de mi van ha nincs ott apa. Mert dolgozik, vagy éppen úton van valahol. Mert mégiscsak a legtöbb időt az anya kell, hogy a babával legyen ( most itt nem úgy kell érteni a kellt hogy kell – de ezt szerintem érti mindenki). Akkor is agyilag és mindenhogyan úgy kell igenis felkészülni, hogy anyuci a problémával egyedül fog találkozni otthon és nincs ott apuci 11-kor, mikor a gyerek mondjuk félrenyel vagy fejre áll.
És miután ennek hangot adtam, hogy na de mi van ha nincs ott az apa….?  Kicsit furán éreztem magam. Mert nálam is van apa. ( Úgy kellett volna az elején bemutatkozni, mert ott is volt, hogy mindenki mondja el a nevét, hol tart a terhesség alatt és hol fog szülni. Sziasztok Ő a húgom Luca én Fruzsi vagyok az apa Tibi csak sajnos  nem tud itt lenni mert meccse van 25 hetes vagyok és Szent Margit kórház. Puszika. ) Csak józan paraszti ésszel tudni akarom, hogy egyedül mitévő legyek a bajban. Azon kívül, hogy pánikba esem. Mert egyértelmű, ha nagy gáz van akkor hívom azonnal Tibit, aki majd jön, de addig meg cselekedni kell. Mert a sipákolás visítás nem lesz megoldás semmire.
Mi voltunk a két lány a tanfolyamon ha valaki nem vette le, hogy testvérek vagyunk, akkor szép lezbikus párnak is nézhet minket. Mindenhova ahova Lucával megyek (torna, edzés ) – mert jó fej és elkísér úgy mutatkozik be, hogy: Nem vagyok terhes csak elkísértem a tesóm.
Apa az aki mindenben támogat, ott van ha kell. Tűri a néha pofátlanul elviselhetetlen magatartásomat – a hormonok miatt… és ha este 11-kor sajtburgerre vágyom akkor elmegy és levadássza. Erre jelentem még nem volt példa. Vagyis volt, odáig, hogy mit nem adnék egy sima egyszerű gagyi McDonaldsos sajtburgerhez, de nem engedtem, hogy elmenjen érte. Menni ment volna, de uralkodtam a felesleges falási rohamomon. A tanfolyamon azonban Tibi volt az apa aki ott se volt, de olyan felvilágosítást kapott esténként mindenről, hogy nem maradt le semmiről és tudja már most jól előre, ha magas láza lesz a babának ő fog beülni a kádba Ábrissal és az ő nyakába fogom engedni a hideg vizet, noha utálja. 

Az elsősegély tanfolyam 10/10 pontot kapott tőlünk úgyhogy, innentől kezdve lesznek plusz blog bejegyzések - mert a baba első segély tanfolyamon nagyon sok fontos és hasznos, dolgot tanultam. Rengeteg információ az újdonság hatásával ért,mert még életemben nem hallottam róla. De most már baromi okos vagyok. Megmondom a tutit a frankót a köldökcsonkról és a belső csarnokos tejmirigyekről. 

Képzeld valami folyik a mellemből. És nem Coca-Cola zéró.

Több mint tíz éve. Van az már vagy 12-13 is. Sokszor és rettenetesen fájt a fejem. Aztán fogtam magam és egyik nap az előszobában összerogytam és a csempén landoltam. Anya csak egy dübbenést hallott, és szaladt oda hozzám. Tarthatatlan volt a fejfájásom, tényleg már a migrén szintjén is túllépett az állapot. Gimis voltam. Nem, nem iskola undorom volt. Nem megjátszottam, hogy otthon lehessek és kihagyjam a dolgozatokat és a feleléseket. Jó persze nemhiszem, hogy bárkinek a hobbija volt felelni vagy dogát írnia de a fejfájás nem a matek meg a kémia és egyéb cukkendáresz dolgok miatt volt. Azóta se tudom, hogy X=Y, akkor hogy jön ki a végén, hogy X= 7. Kik vagyunk mi, hogy bármiféle egyenlethez, amiben nincsen szám, csak úgy hozzá rendelgessünk a nagyvilágból mondjuk plusz 3-at mindkét oldalhoz. Lehet a fejfájásom miatt nem bírtam ezzel megbarátkozni soha. Na mindegy a lényeg, hogy az ájulás után sorra kezdtünk el vizsgálatokra járni. Rengeteg vérvétel, volt egész napos is. reggel be kellett feküdnöm a kórházba és egész nap a véremet szívták le fél óránként óránként. Eleinte adta magát a testem aztán gondolom ő se értette, hova kell az a 12. ampulla vér és már nehezen adta magát így só oldatokat lövelltek fel a vénámba majd 3 ápoló gyüszködte ki belőlem a vért – egyik az ampullával volt elfoglalva a másik kettő meg szorította tépte préselte a karomat hogy kifacsarjanak belőlem vérlevet. Mint a narancslé gyártása. A gép ami sorra bedarálja a narancsokat és a szuszt is kipréseli belőlük. Én voltam a narancs és az ápolók a gép.
Végül egy ismerős segítségével nem kellett egy évet várni agyi MR vizsgálatra és viszonylag hamar egy hónapon belül már időpontom is volt. Az agyi MR vizsgálat az kb úgy néz ki, hogy van egy szoba, amiben van egy gép. És van egy üveggel elválasztott vizsgáló, ahol a számítógépek és egyéb kütyük vannak, amik az ember agyáról mutatják a felvételeket. Maga az, hogy miket lehet nézni azért elég horror egy ember számára. Maga a tudat, hogy mit keresnek bennem. Az agyi elváltozások kimutatását MR-rel végzik. A vizsgálat során láthatók az agyi képletek, erek és a koponyát alkotó csontos elemek elváltozásai, kimutathatók a fejlődési variációk, agykamrák elváltozásai és az agyállomány bizonyos elsődleges és másodlagos daganatos elváltozásai esetleges vérzések. Szóval nem egy barátságos vizsgálat. Van a gép, amibe be kell feküdni. Futurisztikus. Kicsúszik egy ágy a gépből fel kell rá feküdni a fejet rögzítik beállítják a testet és utána búcsút vesznek megnyomják az indítást és az ágy becsúszik a gépbe. Mozogni tilos. Lehetőleg csukott szemmel kell lenni, hogy a felvételek sikeresek legyenek az agyról. A vizsgálat előtt szóltak, hogy van egy kontraszt anyag, amit néha be kell adni. Ez abból áll, hogy fogják és a kari vénán keresztül a kontraszt anyagot a véráramon át eljuttatják az agyba, ami különféle területeket megszínez. Bementem a masinába és tudtam, hogy onnantól kezdve fél óráig meg se moccanhatok. Hatalmas kihívás. Elkezdődött. A gép zúgott fénylett, majd egy mikrofonon keresztül beszóltak nekem, hogy most ne ijedjek meg és ne is mozogjak, de kell a kontraszt anyag. Köszi. Ne mozogjak és mindjárt belém döfnek egy tűnt és én ezt bírjam rezzenéstelenül. Muszáj volt. Bírtam. Fél óra magány a gondolatokkal. Közben semmit nem tudok mi történik odakint. Azt nem mondom, hogy féltem, mert bele se gondoltam mélyebben, hogy mit is mutathat ki ez a gép. Akár agydaganatot. Vége lett a vizsgálatnak. Kimentem az öltözőbe, majd onnan a váróba. Anyukám sehol nem volt. Leültem és vártam, hogy előkerüljön. Aztán eltelt 10-15 perc és kijött a vizsgáló szobából. Falfehéren, próbált mosolyogni. Anya minden orvosi vizsgálat előtt nagyon izgul így a tekintetét arra fogtam, hogy már megint valamit túl aggódott. Elindultunk haza.  Kiderült, hogy nyugalommal várt, kint a váróban rám, majd egyszercsak szóltak neki, hogy legyen kedves befáradni, mert valamit találtak. Valamit találtak a lánya fejében. El nem tudom képzelni, milyen érzés lehet, mikor valakit egy ilyen mondattal szólítanak pláne egy agyi vizsgálat közben. Anyukámmal közölték, hogy az agyalapi mirigyemen látnak elváltozást. Ez egy cseresznye nagyságú agyi függelék, ami leginkább a hormon háztartásért felelős. Pl.: oxitocin, ami most pont utána olvastam a , hogy az oxitocin a méh összehúzódását segíti elő a szülés során, ezenkívül szorongáscsökkentő és euforizáló hatása van. Nos ezen az agyalapi mirigyen találtak egy jóindulatú kis cisztát. Ami ott van. Jobb lenne ha nem lenne. Kinek kell az?
Utána értekeztünk orvossal, aki megnyugtatott minket, hogy ez apró és valószínűleg majd magától el fog tűnni, amúgy meg az orron keresztül egy műtét során el lehet tüntetni. Felsorolta, hogy mikkel járhat ha  a ciszta nő. Mikre kell oda figyelni. Mert akkor változik a mérete és elkezdi nyomni azokat a részeket, amiket nem éppen kellene. És ha súlyos meddőséget is okozhat. A tünetek. Bajszom nőhet, meg szakállam, szőrös mellek, látás romlás valamint a mellemből folyhat a tej. Azért 16 évesen ilyen dolgokat hallani nem túl kellemes. Bajusz, szakáll, szőrös mellből tej folyás. Szerencsére egyik tünet sem jelentkezett a későbbiekben. Nem lettem Chewbakka, tudjátok Star Wars meg Han Solo. A legnagyobb szőrös szereplő.
Ez az egész jelenlegi terhességi fázisomban azért jutott eszembe és elevenedett meg tisztán, nagyon régen nem is gondoltam az agyalapi mirigyemre, szóval azért jutott eszembe, mert a terhesség során már bőven a szülés előtt elkezdhet folyni az anya teje. Azért ez mégiscsak egy új dolog. Fura. Tej. Belőlem. Tehén. Emlő. Emlőváladék. De két kezemet össze teszem, hogy a kisbabánk miatt tapasztalom ezt. Így nézve már nem is olyan szörnyű és boldoggá tesz. Itt nem azt kell elképzelni, hogy mintha dobozból öntené az ember reggel a 2,8-as tejet a kávéjába. Minimális mennyiség. Egy két csepp. Van, hogy annyi se. Van, hogy átlátszó, fehér,  a kettő keveréke. Mint a Mehemed. Volt egy török  Mehemed meg a tehenei. Én vagyok a Mehemed a melleim meg a tehenek. Fú de szép hasonlat. Köszönöm Móricz Zsigmond, hogy tudtam mihez hasonlítani magam. Szóval igen cseppekben folyik. Van, hogy nem is veszem észre, mert a melltartóban köt ki. Most már tudom miért árulnak melltartó betétet.  Ha valakinek ez gusztustalan azért gondoljon bele, hogy egyszer ő is volt baba és az anyukája szoptatta. És vizuálisan ezt most elképzelni. Na igen az már hát izé na.
Totál normális folyamat az előtej, nem kell tőle megijedni, a hormonális változások okozzák. Ez az egész tejes dolog semmit nem jelent  a későbbi szoptatással kapcsolatban. Ez van.  A terhességgel jár, kinek több kinek kevesebb. Eleinte furcsálltam, bizarrnak tartottam. Nem tudom, hogy miért… Sokat segített az elfogadásában, hogy ezt a jelenséget meg tudtam osztani a párommal, Tibivel. Jó volt elmondani neki. Képzeld valami folyik a mellemből. És nem Coca-Cola zéró.

Rájöttem, hogy azért hízok, mert szerintem még a karácsonyi ebéd is bennem kering valahol. Lubickolnak a halászlé tengerben a bejglik. El tudom képzelni, hogy az anyai hormonjaim kiállnak a babáért és össze fognak az emésztőrendszer izmaival.

Püffedt a fejem. Rettenetesen. Meg kiégett az egyik izzó reggelre a fürdőben így első találkozásom önmagam képmásával olyan volt, mint aki egy nehézsúlyú boxmeccs után tükörbe nézni (mármint sportolóként, nem egy nézőként ). Hunyorogva vizslattam, hogy az karika vagy álmomban valahogy úgy fordultam, hogy bele mentem szemmel valamibe és belilult a szemem alatt. Elég régóta nem vagyok, egy minta példája  a jó alvásnak olyannyira nem, hogy lehet fel kellene keresnem egy szakembert, aki megtanít aludni. Mióta babát várok egyre többet forgolódom. Viszonylag éber vagyok éjszaka. Napközben meg nem alszom – tehát nem áll fent egy fordított életvitel.  Lehet elkezdtem tudat alatt edzeni már arra az időre, mikor drága újszülött kisfiunk visít majd az éjszaka közepén, mert valami éppen eszébe jut.

Nos a jelenlegi kinézetem egy vemhes hörcsögére hajaz. Soha nem láttam még hörcsögöt sok kis hörcsöggel a hasában de az odújában bujkálva pont úgy festhet, mint most én. Tibi szerint gyönyörű vagyok. Biztos nagy állatbarát. 

Lekopogom, hogy eszméletlen simán zajlik a terhesség. Tényleg semmi komolyabb bajom nincsen. Itt a komolyabb például a hányás. Mert számomra az már komolyabb lenne. Meg az kinek jó ? Persze van olyan, hogy valaki sikeresen több szeszt fogyaszt, mint amit kellene, aztán meg már jobb, kint mint bent  a dolog, na de csak úgy random hányogatni egyáltalán nem lehet jó.
Nálam apróbb dolgok vannak terítéken egyelőre. Állandóan wc-re kell mennem (nem nagy dolog csak kicsi) . Pisilni kell. Folyton. Ennek következtében nem is értem miért van bevizesedve és hörcsögösen felpüffedve a fejem. Hiszen a folytonos pisilés az fent áll.  Jön kifele a folyadék. Igen. Elmegyek wc-re és mire lehúzom újra kell. Nyilván nem töltöm bent a napom a toálettben, de amúgy simán lehetne. Be költözöm a budiba, mint az Örkény István Tótja azt jónapot. Át van mosva a testem az biztos.  Aztán nekem nehogy valaki össze keverje a dolgokat – a vizelési inger nem egy spéci terhességi jel (tünet), tehát csak azért, mert gyakran pisilnie kell még valakinek az nem azt jelenti, hogy terhes. Ez olyan bogaras rovaros dolog, nem ? Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.
A tuti duó az lehet, mikor valaki a terhesség  első harmadában (alhasi vérbőség miatt) érezi állandóan a pisilhetnéket, de emellett még fel is fázik. Álom az álomban. Aztán meg már azért kell, mert a baba nő és nyomja a hólyagot. Ki van ez találva kéremszépen. Viva la vida. A wc-ben történő másik dolog az meg megint más. Az meg szinte semmi. Hát igen riogattak is vele, hogy várható lesz ezen gyönyörű szó . székrekedés – mert terhesség alatt ez is normális és ez van ezt kell szeretni. Van is ez is van. De szeretni? Hogyne. Rájöttem, hogy azért hízok, mert szerintem még a karácsonyi ebéd is bennem kering valahol. Lubickolnak a halászlé tengerben a bejglik. El tudom képzelni, hogy az anyai hormonjaim kiállnak a babáért és össze fognak az emésztőrendszer izmaival, hogy figyi már akkor lehet egy kicsit sztrájkolni. Nem kell itten dolgozni. Majd ráér az nyáron is. Meg a méh az mindent nyom. Elnyom. Helyet csinál magának. Nyomja a többi belső szervet. Nincs rá orvosság. El kell fogadni. És házipatika ide vagy oda szilva meg tej és társai –áh semmise. Rostok – az se semmise. Bennem van már egy fél nagybani piac teljes gyümölcs készlete. Kész csoda, hogy nem nő narancsfa az orromból alma meg a fülemből. Az ananász nem tudom, honnan tudna kinőni. Az majd a baba lesz. Egy jól megtermett giga ananász.
Össze teszem a két kezemet, hogy ezen terhességi állapot kísérő haverja az arannyal kezdődő és ér-el végződő nem is értem, hogy lehet ez a neve ellenfél még sehol nincs. Bár magamat ismerve, most hogy gondoltam rá meg írtam is róla… na de ne. Könyörgöm ne. Azt ne. Inkább egy aranyhal, arany nyaklánc, aranytallér, arany középút bármi ami arany csak az ér szó ne szerepeljen benne.

Egy kis karikás szem vemhes hörcsögfej nyugtatásként kattintok is a google-re és ott meg be a keresőbe :  shocking pictures of celebrities without make up ... igen ez kell most ezzel a fejjel 

A hasam az növöget. Nem vagyok ugyan egy búbos kemence, vagy egy vörösboros hordó egy jó illatú dohos pincében, de én a magam módján növök. Látom. És kész. – Hú már itt tartasz, több, mint a fele lassan 6 hónapos vagy és ilyen pici a hasad?

Mozog ? És most ? Na és már mozog ? Érzed ? Rugdos ? Mocorog ? Na és már most ? Még nem ? És most ? És most ? És most ? Ilyen kérdések után totál tehetetlennek éreztem magam a hasamban növekvő babámmal kapcsolatban.

Ma a 23. hétbe léptünk. (Legyen ez Michael Jordan hete. Ha már van egy még aktív kosárlabdázó a családban - aki nem más, mint a jövendőbeli apuka Tibi, legyen némi kosaras vonatkozás. Szóval Michael Jordan- Chicago Bulls - 23- ha valaki esetleg nem tudja ki Ő, vagy hogy néz ki az hát az nézzen utána. Vagy nézze meg a Space Jam filmet. És nem az egyik rajzfilmfigura az se nem a Bill Murray, hiszen Bill Murray az Bill Murray és nem Michael Jordan ). Kevesebb van már előre, mint amit magunk mögött tudunk. Nyilván az ember várja és figyeli, hogy mikor ad végre magáról valami jelet. Az életjelet nem használom itt, mert az egy alap helyzet. Na de akkor is. Helloka ! Én itt kint idegelem magam , hogy minden rendben van e ott bent veled és mivel nem látlak légy oly kedves ütni vágni rúgni köldök zsinóron majomhintázni magzatvíz kick-boxolni kérlek bármit csinálj csak, hogy tudjam jól vagy odabent. Az első 20-21 hétben minden alkalommal nagyon vártam már az ultrahangos vizsgálatokat, mert akkor láthattam Ábrist, hogy tök jól elvan bent a maga kis világában. Izeg, mozog fészkelődik. Azért mert jó? Vagy mert szűk? Jó neked? Biztosan.

Jönnek a bombázó mozog-e már meg érzed-e kérdések. Ami még inkább nyomasztóvá válik egy idő után hiszen a válaszom az volt, hogy nem, még egyelőre nem érzem. Óóóó miért nem érzed ? XY már ekkor akkor érzett mindent. Köszi, hogy szólsz nekem erről. Én nem vagyok XY és persze most akkor idegesíts fel, hogy valami biztosan nincs rendben.
Megértem én, hogy mindenki izgul, meg szurkol csak lehet nekem jobb lenne, ha nem adnának az ilyenfajta izgalmaknak hangot. Én majd úgyis mondom magamtól, hogy képzeld már  érzem őt.
A hasam az növöget. Nem vagyok  ugyan egy búbos kemence, vagy egy vörösboros hordó egy jó illatú dohos pincében, de én a magam módján növök. Látom. És kész.
– Hú már itt tartasz, több, mint a fele lassan 6 hónapos vagy és ilyen pici a hasad? Nem lesz túl pici a baba ?
Most miért kell ezt ? Engem ez úgy elkeserít. De pici, icipici törpe és eladtam E-bay-en egy francia vándorcirkusznak.
Semmi baja nincsen a babánknak. Baromi jól van, mindenféle vizsgálat méricskélés kimutatta, hogy egészségesen fejlődik és nő. A hasam mérete nem befolyásol semmitse. Anyukám is mesélte régebben, hogy mikor velem volt terhes a 9. hónapban nem tudta, hogyan dugja előre a hasát, hogy észrevegyék, hogy babát vár és esetleg átadják neki a helyet a buszon. Most meg itt van egy nagy cula 28, lassan 29 éves lánya, aki nem egy vándorcirkuszban dolgozik és babát vár a „pici” hasával együtt.
A sok idegelés miatt tényleg remegve vártam, mindig a vizsgálatot, hogy lássam Ábrist, hogy mozog. Él és virul. Az orvossal is többször beszéltem, hogy te jó ég mi van velem miért nem érzem más már érzi baj van baj van baj van… Minden alkalommal megnyugtatott, hogy az égegyadta világon semmiféle probléma nincsen, nyugodjak meg. Mindenki máskor kezdi el érezni. van aki már a 17-héten érzi, hogy mocorog de van aki csak a 25-26-ban kezdi el egyáltalán megérezni. Sőt lehet már én is éreztem csak nem tudtam, hogy az a baba.  Naja. Ki tudja, hogy az aktimel joghurt volt az vagy Ábris. Az én kis joghurtom. Nyilván könnyebb úgy, nyugodtnak maradni, hogy a súlygyarapodáson stb tüneteken kívül érzékeli az ember a gyereke mozgását. Ráadásul első gyerek. Nagy az izgalom. Na nemmitha másnál a többi terhesség alatt nem lenne semmi izgalom. Csak az állítólag azért más, mert már egyszer tapasztalta az anya és sokkal érzékenyebben reagál már  a teste az apró jelekre.

A nagy mozog- e stressz elszállt kb 1 hete. Apró lüktetések, hullámzások cikáznak a hasamon. A párom Tibi is nagyon örül. Volt, hogy már ő is látta. Legalábbis azt mondta látja, hogy mozog.  Meg van veszve, hogyha napközben érzem, hogy mozog, azonnal értesítsem őt is. Nem akar lemaradni semmiről. Jhajjj egyem a zuzáját megzabálom.

Úgyhogy a mi kis aktimel joghurtunk kezd egyre erősebb lenni és nyomja bent a sanda csacsát meg a zumbát.

Soha nem voltam egy ’partiállat. Nem is tudom miért használom ezt a kifejezést. Mi az a partiállat? Mondjuk múltkor pont felreppent ez, mikor az egyik politikusunk Ibizán pislog meg szipákol egy szórakozóhely videofelvételén.

Soha nem voltam egy ’partiállat. Nem is tudom miért használom ezt a kifejezést. Mi az a partiállat? Mondjuk múltkor pont felreppent ez, mikor az egyik politikusunk Ibizán pislog meg szipákol egy videofelvételen.  Hab**y Partiállat Ár**d. Ki Ibizára jár pénteken ki meg a Morrisonsba. Meg akkor ki az a parti állat? Aki mondjuk puffog ha reggel 7-kor rá kapcsolják a fejére a diszkó fényeket, mert zár a hely és kint már az emberek a hetes busszal mennek éppen munkába vagy ahova akarnak. Egész héten várja a pénteket vagy a szombatot, hogy jöhet a csapatás. Tegnap a villamoson egy srác és egy csaj arról beszélgettek, hogy idén a sziget fesztiválra majd sátorba tekerve viszik  be a töményet… Igen sziget fesztivál. nem lehet elég korán elkezdeni készülni. Van aki még az építkezés alatt bejut és egy fa tövébe elássa a piát, ahonnan később előkotorja. Hűha. De visszatérve oda amiről ma szónokolni szeretnék, az az esti nyomottságom. Nem voltam soha olyan, aki meg volt őrülve, hogy végre hétvége legyen és már hetekkel előre tudta, hogy hol milyen party lesz. Jó a koncert az más. Azt persze előre tudom, hogy meglegyen rá a jegy. De szívesen beültem a húgommal vagy a barátokkal sörözni dumálni, ha esetleg úgy alakult kicsit tovább menni valahova tipegni. A táncparketten való tipi topi hajnali legkésőbb 2- kor véget ért általában számomra, mert már nem éreztem azt, hogy bármi érdemleges történhetne a buliban. Szép volt jó volt elég volt. De nyáron fröccsözgetni, sörözgetni a teraszokon a jó időben, beszélgetni, röhögcsélni az élet nagy dolgairól filozofálni például a világ keletkezéséről a nagy Bummról és, hogy oké a bumm de előtte mi volt ? Bennem nem volt baba aztán lett a nagy bumm és most júniusban meg megszületik az első gyerekünk. Na ez bumm. Nagy bádábumm, olyan Milla Jovovichosan Ötödik elem módjára. Biztos voltam benne még nemrégiben, hogy a szociális életem a helyén marad. Simán ezek az esti beülések ugyan úgy megmaradnak baba ide vagy oda. Ábris alszik a kocsijában mellettünk majd  a teraszon mi meg vígan traccspartizunk. Szerencsére (ennek én örülök), hogy a páromnak Tibinek az „éjszakai élet” igényei ugyan azok mint nekem. Egy két jó ital és a társaság. Úgyhogy minden a sínen van. Barátok jó idő satöbbi satöbbi. Összejövetelekre eljárogatni, koncertre, hogy az élet ne álljon meg.  De hol van ez még ? Már most nem bírom !!! Megőrülök ! Olyan szinten kipurcan a testem eset 8- 9 körül, hogy elképesztő. Kissé nyűgössé válok itt a kissé elég lightos kifejezés… szóval inkább nagyon. Jön egy holtpont és szeretnék otthon lenni nyugton. Eldőlni, mint egy zsák krumpli. És persze nem alszom, mert azt nem tudok – fent vagyok hajnali 1-2-ig, de ha egy kocsmában ülnék eddig ott borulnék bele az almafröccsömbe. Semmi erőm, energiám. Hol van a kedv? Az talán van. Bár lehet nincs is. Múltkor sikerült fél 11-ig a többiekkel maradni és csak utána haza menni. Wow. Kemény partiállat voltam. Odatettem magam.  Tök jól bírom azt is, hogy nem iszom alkoholt. Nem is nagyon vágyom rá, csak azért, mikor mindenki jóízűen issza a különféle cseh söröket hát áhhhh én is szeretnék egy meggyeset legurítani, ha azt vesszük gurítom is meggylé formájában. Jó lenne ha kicsit helyre billennék, mert ez nem állapot. És foggalmam sincs mit tegyek. Nyilván az a helyes, amit a szervezetem diktál. Ábris bent kiadja az agyamnak az utasítást, hogy menjünk haza az meg úgy adja nekem tovább az egész ügyet, hogy én akarok hazamenni. A többiek meg mindig mondják, de rég láttunk már titeket, meg jaj maradjatok még. Maradnék én…

Rajta vagyok az ügyön, hogy ne kopjak el az életből részt vegyek különféle összejöveteleken. Még a baba sincs kint. Teljesen elhatároztam magam. Jött is egy meghívó a virtuális világban facebookon. Tíz éves gimnáziumi osztálytalálkozó. Most májusban lesz, hogy tíz éve leérettségiztünk és jobbra balra szétszóródtunk.
Az osztálytalálkozó dátuma: 2016. június 11. Ábris születésének belőtt dátuma: Na tipp?  2016. június 11. 

Remélem a kórház kantinjába szervezik. És én leszek a kantin partiállata. 

Az újszülött Jézust egy jászolba fektették. A jászol nagyobb állatok etetésére szolgáló, illetve takarmány tárolására is alkalmas helyiség. Ha minden igaz az akkor létező jászolokat barlangfalba vájták, így inkább volt kőből, mint fából. Noha a legtöbb esetben fából készült jászolban ábrázolják a kis jézust. Se kókusz se memória habszivacs, se masszázs se semmi sehol. Úgyhogy kissé hadiláb van matrac fronton.

A gyerek komfortjáról mi döntünk.  Hiszen a döntés nem a még bennem lévő baba kezében van, hanem a miénkben. De matrac az kell. Milyen? A baba ergonómiája azért olyan sokban nem tér el a felnőttekétől. Mindene megvan, ami nekünk is. Beszélek hébe hóba Ábrishoz. Lehet kikérem a véleményét a matracával kapcsolatban. Egy köldökzsinór rángatás igent jelent kettő nemet. Hátha.

Trend van. Matrac trend. Kókusz. A kókuszrost, ha jobban belegondolok egy élelmiszeripari melléktermék. De trend van. Mondjuk annak idején a nylon anyagú ruhák is trendik voltak, szerencsére manapság már nem igazán flangál, illatozik bennük senkise.

Szóval állítólag a kókusz a csúcs. Mivel rossz alvó vagyok, nekem például teljesen mindegy milyen matracot raknak alám csak forgolódom. De a keményet azt szeretem. Most jut eszembe, aludhatnék az ágy mellett a földön. És semmi gond. A kókusz matrac kemény. Az jó? Nekem biztos. Ha nekem jó a gyereknek is jó, gondolom. Alátámasztja a testet. Meg a kókuszmatrac az bió- ezt több helyen olvastam. És lehet mosni is. De nem veszi fel a baba testének vonalát, mert kemény. Most akkor mi van ? Semmisejó? Élek és virulok és az biztos, hogy mikor kisbaba voltam nem volt memóriahabos  matracom se kókusz. És itt óriási történelmi ugrás. Az újszülött Jézust egy jászolba fektették. A jászol nagyobb állatok etetésére szolgáló, illetve takarmány tárolására is alkalmas helyiség. Ha minden igaz az akkor létező jászolokat barlangfalba vájták, így inkább volt kőből, mint fából. Noha a legtöbb esetben fából készült jászolban ábrázolják a kis Jézust. Se kókusz se memória habszivacs, se masszázs se semmi sehol. Úgyhogy kissé hadiláb van matrac fronton.

Igyekszünk mindent szépen sorra beszerezni a babának, hogy ne egyszerre vegyünk meg mindent hiszen összeírtunk egy listát azokról a dolgokról, amik kelleni fognak és a végeredmény nem kevés pénz…
Matrac fronton túl sok információ jött eddig szembe. Ilyen olyan anyagú formájú összetételű borzalmas. Magamnak könnyű. fogom magam elmegyek a matrac boltba azt rá vetem magam egy kettő darabra és majd a testem megmondja melyik kell. De a gyerek…

 Döntöttünk. Kókusz matrac lesz. Árát tekintve nem túl barátságos. Nem éppen egy bounty csoki szelet. De amúgy egyik matrac sem az ha az anyagiakat nézzük. És nem spórolok a gyereken, most ez nem olyan árát tekintve puffogás. Kell és kész. Kókuszunk lesz. Aztán majd meglátjuk.  Találtam interneten egy boltot. „Boltot „ nem is tudom mi ez azóta. Bolt féleség. nagyon jó áron baba bútorok, kelengyék miden szir szar (bocsánat a kifejezésért ) ami csak kellhet. Kókuszmatracokat 15-20 ezer forint-tól kezdődő ár környékén találtam. Ebben a boltban a hirdetés szerint, az amit kiválasztottam pont akciós ! AKCIÓS ! KÓKUSZ ! Kell ! Megyünk. Telefonáltunk – vagyis nem én hanem Tibi a párom, ő az aki szeret bármit telefonon intézni, nekem nem az erősségem a halló jónapot kívánok láttam inetreneten a hirdetését érdeklődnék meg az ilyenek. Tibi felhívta, mondta neki a nő a vonal túlvégén, hogy igen van a matrac. Igen az a matrac. Igen akciós. Igen kókusz. Igen igen igen minden igen. Tehát ne értetlenkedjünk vegyük meg csak kuss. Szombatra be is programoztuk, hogy elmegyünk érte. Nem pest, így egy autós program lett belőle. Elmentünk nagy nehezen megtaláltuk, hiszen oké hogy van egy helyiség de se egy bolt név se egy tábla se semmise. Csak reméltem, ha bemegyünk élve ki is jövünk onnan. És nem elég, hogy élve de úgy hogy minden szervünk meg is van. 

Jónapot beszéltünk telefonon, kókuszmatrac ügyben. Tudja, ami az interneten fent van hirdetésként, akciósan. Igen, de nem akciós. Na nekem ne jöjjön azzal, hogy nem akciós ha még a neten is és telefonon is az volt most meg hirtelen mégsem az. Ilyenkor jobb, ha Tibi beszél, mert én hamar fel tudom húzni magam ha az embert hülyének akarják nézni.
Eljutottunk oda, hogy akkor akciós, de nincs. Nincs? ( na persze…) De hát ott van látom. A falnak támasztva a baba ágyak mögött. Ugyan az, mint az interneten. Egy az egyben. A rajz, a méret, a csomagolás és kókusz. De ez nem azon az áron van. Fúúúúúú… hogy rohadjál meg, ne szórakozzál velünk. Ezt csak magamban gondoltam. Erre előhúzott egy teljesen más matracot Aloe vera. Rajz is rajta a matracon szép aloe vera minta. Aloe ver abirodalom. Mondom a hölgynek, hogy ez nem az. Ez aleo verás, hiszen rá van írva. Mire ő erősködött, hogy ugyan az a két matrac. DE EZ KÉT KÜLÖNBÖZŐ NÖVÉNY mondtam emelt hangon. Az egyik kókusz a másik aleo vera. Nem nem ez ugyan az. Mire mondtam, hogy nézze asszonyom az aleo vera egy teljesen másik növény. Erre ő annyit mondott dehogy növény az aleo vera.  Ekkor átadtam Tibinek a szót, mert éreztem, hogy sorra pusztulnak el az agysejtjeim és a szemem alatt tikkel egy ideg szépen ritmusra abba se hagyja.
Tibi lazán bedobott két szót a vásárlókkönyvét meg a fogyasztóvédelmet, mire hirtelen terülj-terülj asztalkámmá változott a bababolt. Persze kókuszmatrac. Áh itt is van. Hirtelen meglett. Jéééé előkerült. Jééééé. csodák csodája, mit látott mit látott, látta az akciós kókusz matracot a boltos.   

Nehéz szülés volt, de meglett. Remélem ha ismét a kókusz lesz a téma, az már azért lesz, mert épp virgin pina coládát szürcsölök valahol. nagyon agyon remélem, hogy Ábris imádni fogja a lengyel kókuszmatracát, mert ha nem, akkor én alszom a rácsos ágyban ’csakazértis.