Fogtam magam és kimentem a mosdóba mondván pisilnem kell és kivittem magammal az eldobható bugyit. Kibontottam. Az apró bugyi ami kb mutató ujj vastagságúra volt össze tekerve egyszercsak olyan volt, mint egy queachua sátor- az a 2 seconds easy fajta – tudjátok, ami egy kerek „zsákba” van majd ki cipzározzátok előveszitek és eldobjátok akkor mire földet ér egy sátorrá változik. És ott áll előttetek. Na ez a bugyi ez pont olyan volt. Ujjam vastag de ahogy kivettem akkora lett, mint egy kemping sátor.

És bekövetkezett. És el sem hiszem, bár hinni a templomban kell szokták volt mondani. Jelenlegi korom 28, május vége felé 29. Tehát mire jön a gyerek inkább 29 sőt ! Biztos. Na eljött az a kor – elég hamar amire nem számítottam. Használtam egy szót. Nem hogy használtam – ömlik a számon kifelé, amire azt hittem soha, esetleg majd 70 év múlva 100 éves korom környékén (akkor meg már valószínűleg nem élek úgyhogy akkor még egy szavazat a soha mellett) fogok használni, ami pedig nem más, mint a TENA. TENA TENA TENA így itt villlog – a fejemben, mint az ilyen tv műsorokban – amiket nem is értem hogyan engedélyezhetnek – jóslós showk meg pénzenergia show villog hogy telefonáljon most most most azonnal. Tena Tena Tena. Most kell ez kelleni fog !

Igen szóba került hölgyek és urak ezen tárgy. Mert ez egy tárgy. Én nem csak a betét szó hanem van olyan, hogy tena eldobható bugyi, meg olyan is van, hogy tena pelenka. És akkor most röviden arról, hogyan keveredett bele a 28 éves agyamba, testembe lelkembe ez a soha nem várt márkanév. Adott, hogy terhes vagyok és az is, hogy hamarosan megszületik a kisfiúnk Ábris, namármost vannak olyan dolgok, hogy listák. Lista erről arról amarról. Bevásárló lista, csak ezen nem a túrórudi meg a tíz de párizsi és két darab kaszinó tojás szerepel hanem az, hogy miket vigyen magával a leendő anyuka a szülés utánra a kórházi napokra. És mindenhol – ahol eddig rákérdeztem (ha nem kérdeztem rá akkor is jött ez a válasz) – pl.: kórházban a szülőszoba látogatása során, baba elsősegély tanfolyamon, fórumokon, kórház honlapján – hogy szülés után jó pár napig nagyon erős a vérzése az anyának. Oké oké persze hiszen azért mégicsak min megy keresztül a test azon túl, hogy kihord egy 3-4 kilós gyereket ( az egész méhe megnő meg méhlepény meg minden) szóval és akkor azt megszüli és akkor belül egy hatalmas ha azt vesszük tátongó üresség marad és egy sebes méh meg miden féle maradék váladék meg ilyen ultra gusztusos dolgok.  Igen kedves drága ides férfi nép akik olvassátok a blogomat igen tudjuk van, hogy  a gólya hozza aztán le pakolja a kéményre a fészekbe a babát.. ühüm.. hogyne. Azért bele lehet nyugodtan gondolni, hogy kedves apukák – férfiak – vígan „megdolgoznak „ a babáért aztán várnak jó néhány hónapot és végül a kezükbe kerül. Nem úgy, mint a csikó halaknál, hogy a hím hordja ki a baby csikóhalat. Na … ugye… meg, hogy kedves pasik hányszor jártok ti a féltett ékességetekkel egyáltalán bármiféle vizsgálatra ? heh ? Pontosan. Úgyhogy itt és most jelzem – vagyis kérem a férfi népet, ne legyenek ezek a dolgok gusztustalanok számukra vagy kellemetlenek. A betét szó meg a vérzés és az egyéb dolgok pláne ilyenkor – terhesség – szülés – környékén. Hiszen mi nők se vagyunk tőle elájulva – vagyis el vagyunk ájulva de nem a pozitív értelemben. . . 
Na ezen kanyar után vissza gabalyodva a véres valóságba. Szülés után a nő maga  a piros lámpás negyed – nem, nem.. nincs seholse az Amszetrdami vöröslámpás fajta, meg ilyen Párizsi MolánRúúúzsok… nix. Nem a fekete csipke bugyi és push up melltartó uralkodik ilyenkor a nők életében a piroslámpás negyedben. Mondjuk a push up melltartó nem is kell, a mellünk épp elég push up lesz a terhesség alatt a cickó– én felvennék még egy ilyen melltartót eltűnne a fejem a melleim mögött.
És ekkor jönnek az infók. Szülés után – ami egy igencsak komoly harakiri meló a nőknek, ami után tisztul gyógyul belül a test és vérzik – ekkor jön az, hogy kedves kismamák használjanak Tenát. Mert kell. Mert legyen. Mert az lesz képes felfogni Quentin Tarantino által is megirigyelt vérmennyiséget. Mi ahoz képest a Kill Bill. 
Azért el lehet képzelni mekkora egy tena betét… Most komolyan, melyik nő vágyik ilyenre? Melyik  nő érzi magát ebben kényelmesen? Úgyhogy el lehet hinni, nem mi vágyunk erre, de a szükség nagy úr. És ha ez kell hát ez kell. El kell fogadni.
És aztán jönnek a további tippek, hogy ez a „pelenka” méretű vaddisznó betét egyáltalán miben kényelmes. Kényelmes.. ezt a szót szerintem még én sem gondoltam komolyan.
Megoldás legtöbb helyen ? ELDOBHATÓ bugyi. Igen eldobható. Mert ilyen is van. Nem, ez nem a felnőtt boltokban kapható elszopogatható eper meg mittudom én milyen ízű bugyika vagy tanga. Amit elrágcsálnak, mint egy vattacukrot.
Ez olyan használjuk és dobjuk el – most itt egy kicsit meginogtam – nem azért van a tena, hogy egy vérátömlesztéshez is elegendő mennyiség is szépen meglapuljon benne? Vagy tovább engedi a bugyihoz? Hmm… gyanus. Mivel sok helyről jött az eldobható bugyi téma- hogy márpedig az kell meg kényelmes meg szuper jó lesz és mindenképpen venni kell hiszen egy kincs szülés után így úgy döntöttem ám legyen vegyünk. Nehogymár nekem ne legyen úgy hogy mindenkinek van.

Tibi kérte, hogy pakoljuk össze azt a bőröndöt, amit majd  a kórházba viszünk hiszen bármi történjék és egyszercsak jön a baba (5-6 hét mire hivatalosan elő kell bújnia) akkor legyen mihez nyúlnia (nyúlnunk) ne maradjon magára egy ekkora feladattal , hogy engem be visz és ez nincs kész és akkor ő meg majd hozza utánam. Jó persze igaza van. Pakoljuk össze. Elővettük a listát. Hogy mit kell vinni… törölköző, papucsok, hálóruha satöbbi satöbbi.  Papucsom van-e ? Nincs. Plusz fogkefe nincs. Eldobható bugyi ? Nincs. és még sorolhatnám. Fogtuk magunkat és hétvégén elmentünk pár boltba, hogy ezeket beszerezzük. Útba ejtettük a Dm-et is – tudtam hogy ott is van eldobható bugyi.. meg a többi apróság, törlőkendő, fogkefe, fogkrém …

És ott nézett rám az 5-ös csomagolású eldobható bugyi a polcon. Egy kb akkora doboz, mint a tenyerem. Igencsak apró. Benne pedig 5 darab szépen feltekert bugyika – tehát igencsak apró helyen elfér ez az 5 „csoda” bugyogó. Jaj de cuki még a mintája is fehér alapon rózsaszín/ sárga/ kék/ zöld pöttyök. Szóóó szexi. Be vele a kosárba.

Hazamentünk. Bőrönd elő. Tibi listával a kezében leült a kanapéra és elkezdte sorolni, hogy na akkor mit tegyünk be. Imádtam. Annyira lelkes volt és közben komoly. Néztem és ámultam rajta, hogy mennyire lelkiismeretes és odafigyelő. Törődik velem. Ki be jött a szobából. Felállt elment 2 törölközőért. Behozta. Aztán kiment a cumis üvegekért. Lecsüccs. Néha rám pillantott és mosolygott. Nagyon élvezte a pakolást – én pedig élveztem azt, hogy ő így élvezi így körbe élveztük egymás élvezését. Fogtam magam és kimentem a mosdóba mondván pisilnem kell és kivittem magammal az eldobható bugyit. Kibontottam. Az apró bugyi ami kb mutató ujj vastagságúra volt össze tekerve egyszercsak olyan volt, mint egy queachua sátor- az a 2 seconds easy fajta – tudjátok, ami egy kerek „zsákba” van majd ki cipzározzátok előveszitek és eldobjátok akkor mire földet ér egy sátorrá változik. És ott áll előttetek. Na ez a bugyi ez pont olyan volt. Ujjam vastag de ahogy kivettem akkora lett, mint egy kemping sátor. Ott hevert a földön a fürdőszoba szőnyegen ( a rózsazsín pöttyös, mert a  rózsazsín pöttyöstől vártam a csodát). Néztem az meg nézett engem. Méregettük egymást. Végül gondoltam, egy életem egy halálom én ezt felveszem és besasszézom Tibihez – ájem szexi end áj knáwit … ha ettől a látványtól nem szeret ki belőlem Tibi, akkor semmi nem állhat közénk, még az eldobható bugyi se. Felhúztam. Mivel a fürdőszoba tükörben csak max köldökig látom magam így fogalmam sem volt, hogyan festek kívülről. Lefele meg hiába nézek csak a nagylábujjam végét látom. De azt éreztem, hogy az ami rajtam van lóg és caffog valahol a térdem környékén. A fenekemre biztos nem simul hanem rottyos. És nagyon  nagyon fura anyaga van. A lényeget tudtam full idiótán festhetek benne. Ez az ! Ez kell nekünk vasárnapra ! Bementem a nappaliba. Tibi a listát bújta. Megálltam a szoba közepén és vártam, hogy felnézzen. Megtette. elkerekedett a szeme, aztán a szeme sarkában megjelentek az apró mosoly ráncai végül teli vigyorra kanyarodott a szája és olyan jóízűen kezdett el nevetni, ami még a normafánál is hallható volt. (Zuglóban lakunk). Szakadt a röhögéstől, én pedig attól, hogy ő milyen jóízűen nevet. Hát ez valami borzalom ! Mondta két röhögés között. Borzalom ! Vedd le ! És röhögött a tovább. Kérdeztem miért? Mi a baja vele? Utána használhatatlanná vált Tibi a nevetéstől. Én is röhögtem majd kimentem az előszobába  a nagytükörhöz, hogy láthassam én is teljes valójában magamat. Ott álltam, és a bugyi az úgy nézett ki rajtam mint egy újszülött csecsemő egy 12 kg-os gyerekre való pelenkában. Én eltűntem csak a bugyi volt. Vissza sasszéztam a nappaliba és olyan röhögő görcsöt kaptam, hogy szó szerint majdnem bepisiltem – alig bírtam kirohanni a fürdőszobába. Ilyenkor jó gondolom a tena… A bugyi meg tényleg majdnem eldobahtó lett de szerencsére közel volt a wc. Szépen is néznénk ki ha összepisilném magam. A bugyi meg tényleg quechua sátor mert elővenni könnyű volt – viszont vissza tömni a dobozába azért az bűvésztrükk. A dobozba nem ment vissza így felhúztam a fejemre, mert hajhálónak jobban beválik mint bugyinak.

Aztán felmentem a netre fórumokat böngészve ezzel az üggyel kapcsolatban. Rengeteg tipp,tapasztalat jött – tena eldobható bugyi (mert ezek szerint ez is van a tenának), nemhogy eldobható bugyit vegyek hanem a tenának van pelenka bugyija… bugyi pelus, hálós eldobható, ilyen eldobható és amolyan, babyono fajtájú, meg van bugyi fazon, meg „forrónaci” fazon, volt aki a „nagyi” bugyi stylet javasolta és hogy neki felejtős volt az eldobható. A milliónyi tanácsot most listába szedem és annyira lelkes lettem, hogy csinálok egy tesztet. Amiről aztán élménybeszámolok. Hmmm de fincsi  lesz. Úgyhogy köszi anyukák itt is a tippeket.

Kedves uraim – hát – tessék szépen türelemmel lenni a nőkkel, el lehet hinni, hogy mi sem élvezzük ezt a helyzetet. (mármint nem a babát meg a terhességet …) Csak persze mi is jól elvagyunk a tezenises meg intimissimis szép bugyikban. De a kórház nem egy Victoria Secret bemutató. Tena Secret. Na az már inkább. 

facebookon is megtaláltok : Blogbababa 

Megosztás a facebookon

Elkezdtem azon agyalni, hogy miként fogom közölni Tibivel a hírt. Délután 5-ig dolgozik 7-re színházba megyünk. A kettő között? Nem mert, akkor nem fog a darabra figyelni, majd utána. De akkor is hogyan?

Ma a lábam meglepő méret növekedéséről akartam írni. Mert ez baromi érdekes. Hobbit lettem. A terhesség végére ha már nem érem el a lábam végét hogy leborotváljam akkor hivatalosan is Zsákos Frodó leszek. A gyerek nő bennem meg a lábfejem. Az én csoda cipőim nem jönnek rám. Belebújok és be kell húzzam a lábujjaimat…na de !

Ma reggel gondoltam helyére vágom a fürdőszobát, mert az ecseri piac kutyafasza, ahhoz képest, ami nálunk van. A Superman alakú szappantól kezdve a 80 féle körömlakkig – aminek a fele vagy még nagyobb része be van száradva és használhatatlan –de azért van ki nem dobnám a szétszórt fültisztító pálcikákig fél pár fülbevalókig minden van. Nyithatnék egy lakás vásárt – csak a fürdőre orientálódva. Azt kell, hogy mondjam, hogy kb 500 dolog közül 492 az enyém a maradék 8 a Tibié. Persze a 492-ből én is max 8-at használok. Ez olyan, mint egy női ruhásszekrényen a polcok. Tömve ruhákkal – de az emberek 99 %-a a úgyis a legfelül lévő ruhákat használja… Pakolásztam rakodtam és a haszontalan dzsundzsa tengerben megtaláltam a 3 darab pozitív terhességi tesztet. Igen 3 darab. Mert ez is ott van. Esküszöm nem vagyok kényszeres gyűjtögető. D ezektől nem volt szívem megválni. Ha bele gondolok ezek pisis kis műanyag tárgyak. Na de a tartalom ! Hát az emlék ! Kell kell kell ! A pisi már biztos elpárolgott, leszáradt vagy tudom is én – full klín az egész cucc.

és jöjjön a nem hollywoodi filmbe illő szívem babát várok csirivir csinnandratta bejelentés !
Nálunk, hogyan történt? Hát így.

Amit már annak idején leírtam tervezett baba volt Ábris.

Jó persze nem jött meg a havi dolog. Ez egy tény. De hát ez mindegy. Nő a cici meg feszül. Oké oké. Gyanús. Amit férfi és nő meg tud tenni egy gyerekért megtettük. Oké oké. A szagok. Fúhhh elviselhetetlen. Oké oké.  Ennek örömére, hogy testileg biztos, ami biztos reggel elhatároztam, hogy veszek egy tesztet (amiből aztán három darab lett), hogy az is kimutassa a csíkjaival, hogy tavasz végére nyár elejére jönni fog egy kis csoda az életünkbe. ( a csoda helyett szerzeményt akartam írni, de olyan nem is tudom degradálóan hangzott így csak zárójel mögé került). Le ugrabugráltam a gyógyszertárba – mert mittudom én, hogy ilyen teszteket amúgy hol lehet kapni. Boldogan jónapot kívánok egy terhességi tesztet szeretnék venni – mondtam boldogan a gyógyszertáros hölgynek, aki egy mosoly nélkül végigmért kétszer tetőtől talpig, majd megkérdezte milyet? Az a végig mérés nem volt kedves. Nem is értettem – mit ártottam neki és miért akarja elbaszni az én jókedvemet? A mai napig van, hogy elkérik a személyimet, ha boltban alkoholt akarok venni, vagy beszaladok egy nemzeti dohányboltba egy üdítőért – ÜDÍTŐÉRT ! nem dohány áruért – soha nem dohányoztam most verem a mellem büszkén – még csak ki se próbáltam. Lehet a gyógyszertáros is „fiatalnak” nézett.. próbáltam erre fogni a rosszindulatú méricskélést. Na nem mintha ahhoz köz elenne.

Szóval, milyet szeretnék? Nem tudom. Milyen van? Mormolt két márkát. Megkérdeztem mi a különbség  a kettő között. Kelletlenül választolt, hogy emez már két hét után kimutatja a terhességet ama meg már nem is emlékszem mit mondott. Végül megvettem mind a kettőt.

Hazamentem már nem ugrabugrálva, mert az a gyógyszertáros nő lelombozott. Kinyitottam az egyiket – használati utasítás. Pisi ide oda aztán várni satöbbi satöbbi. Jelentem pisilnem persze nem kellett. Nem úgy mint azóta, hogy  bármikor képes vagyok rá. Ittam sok vizet, hogy valami csapást mérjek a vesékre aztán kis idő múlva eljött a nagy pillanat. Wc-be be aztán mehet. Kb 5 másodperc után világított és szirénázott a teszt ( a szirénázás költői túlzás) villogott a két csík POZITÍV POZITÍV POZITÍV ! Mosolyogtam. Yesss.

Elkezdtem azon agyalni, hogy miként fogom közölni Tibivel a hírt. Délután 5-ig dolgozik 7-re színházba megyünk.  A kettő között? Nem mert, akkor nem fog a darabra figyelni, majd utána. De akkor is hogyan?

Annyira bele jöttem a pisi tesztbe, hogy a másikat bedobtam a táskámba, hogy azért később is megcsinálom hátha mást mutat. Elindultam a városba közben beszaladtam a Müllerbe – drogéria – és szembe jött velem még egy fajta teszt. Wuhuu megveszem ! Az is kell! Három a magyar igazság – a plusz egy a ráadást már hagytam a fenébe. A vásárlás után két oroginal bontatlan teszt volt a táskámban. Pár óra múlva egy pláza mosdójában megismételtem a másik fajtával. Két csík ott is. Yesss. Kettőből kettő. Fude nagyon örültem neki, hogy nem az első volt esetleg „hibás”.  Végül a harmadikat is megcsináltam. Mielőtt Tibivel találkoztam elmentem sportolni a wellness- fitnessbe ahova járok és akkor ott is. Elfogytak a tesztek. Háromból három csont nélkül. A harmadikat úgy csináltam , meg hogy a tesóm kb 50 méterre tőlem az irodában dolgozott éppen. Visítoztam volna neki, de első a Tibi és mindenki más, majd ha le telt az a bizonyos első 12 hét.

Fruzsi féle haditerv. Kedvtelen leszek, sőt inkább rossz kedvű szótlan Tibivel, hogy had higgye, hogy valami baj van. Milyen kedves vagyok mi? Marhára. Ez volt a legnagyobb ötletem. Mások kiscipőket  vesznek meg becsomagolják meg baba ruhát és úgy lepik meg a párjukat – na de én? Gratulálok magamnak, hogy ennyi tellett tőlem. A szótlanság. Nem sütöttem tortát otthonra, aminek  a tetejére valami ehetetlen cukormázzal firkantom rá, hogy jön a baba yuppiiyáééé. Nem tekertem magamra dísz szalagot és masnival nem kötöttem meg a hasamnál és nem nyomtam bele a tesztet valami csokipudingba – fúj de undorító gondolat – bele a csoki pudingba eszi aztán megtalálja és lenyalogatja. Persze előtte biztos fertőtlenítettem volna. Meg van aki a sivatagban ragad és a saját vizeletét issza. Na de nem ez se.

Elindultunk a színházba – A Nemzeti színházba mentünk Háy János : Nehéz című drámájára, amit én már láttam korában de nagyon mély nyomot hagyott azóta is cipelek magamon valami terhet, ami a darab végére rám került. Mucsi elképesztő mit alakít benne és Lázár Kati színésznő súlya színpadon úgy, hogy egy szót sem szól megrázó. Na hát szerettem volna ha Tibi is elsüllyed a darabban mert ha meg megtudja, hogy jön a baba, akkor vége a drámának – vagy lehet pont a terhesség híre a dráma.
/Pl.: tesóm úgy tudta meg, hogy egy nagyon rossz mozifilm előtt, amire hárman mentünk – Luca Tibi meg én még leültünk gyorsan megenni pár gombóc fagylaltot majd a tejszínhab után közöltem vele, hogy fél év múlva lesz egy kisbaba akit dögönyözhet. Nagynéni lesz… Luca csak nézett, azt hitte viccelek majd eljutott hozzá az, hogy ez tényleg így lesz … sokkhatás öröm boldogság sírás és egy ilyen felfokozz idegállapotban beültünk a moziba… marha jól tudok időzíteni… van érzékem hozzá/

Mielőtt bementünk az előadásra oda súgtam Tibinek, hogy otthon majd beszélnünk kell. Próbáltam vészjósló lenni – én a marha kedves kismama… szörnyű. Így utólag vissza gondolni, hát nem vagyok komplett.

A darab ismét zseniális volt – mindenkinek ajánlom, nem árt néha beledögleni egy színdarabba.

Hazamentünk. Jeleztem pisilnem kell utána beszélünk. Bementem a mosdóba kipakoltam szépen sorba a pozitív teszteket a mosdókagyló peremére ott kígyózott, aztán visítottam Tibinek, hogy jöjjön gyorsan. Gyorsan gyorsan. Tibi beszaladt kérdezte, hogy mi van ?  zavarba jöttem, elvörösödött  a fejem, majd a mosdó kagyló felé pillogtam „cukin”. Tibi oldalra pillantott beszkennelte a végelláthatatlan hosszú babánk lesz jelentésű tesztet. Aztán rám nézett, utána vissza majd megint rám. Én meg néztem őt, és vártam, hogy reagáljon már valamit ! Hát atyaúristen hát valamit mondj már kérlek! Nézett és elkezdett mosolyogni. Egy fokkal jobb lett ettől a helyzet. És állt és mosolygott. Láttam a szemén, hogy valami megmagyarázhatatlan megfogalmazhatatlan öröm kezdi el átjárni de meg se nyekkent. Hahó örülsz? Kérdeztem meg végül. Ő meg köpni nyelni nem tudott és mondta, hogy hát persze.  Jah jó hát akkor örülök, azt hittem nagyobb lesz az extázis. Mondom én aki egész nap tudta pisilgetett le mindenféle tesztet össze vissza … Tibi nem az a hatalmas dumás – akkor beszél amikor kell – beszélek én helyette is. ezért is szeretem. Mármint nem azért mert beszélek helyette.

Aztán elkezdett neki tényleg le esni, hogy miről is van éppen szó és végre magához szorított és ölelt és ölelt és ölelt és vigyorogtunk, mint két hülye egymásra és szépen csöndben egymást nézve örültünk és voltunk boldogok, hogy egy új életszakaszba léptünk együtt ott a fürdőszoba csempéjén állva. Annyira természetes volt az egész, hogy nem volt sírás rívás se csoki puding se masni csak a tiszta csendes öröm hármunk között. Mert azóta mindig hárman vagyunk.

facebookon: Blogbababa

 

Megosztás a facebookon

Vagyok üldögélek és akkor jönnek a hülyébbnél hülyébb lökések kérdések önmagamhoz. elképzelni nem tudom, hogy egyáltalán, hogy jutnak eszembe – szeretni fog Ábris? Vagy rám vicsorog és ahányszor meglát sír? De nem nem nem ! csak fog szeretni, meg tudni fogja, hogy én vagyok az anyukája. Hiszen itt vagyunk együtt lüktetünk. Nem? Vagy ez nem jelent semmit ? Na el lehet képzelni, mikor egy kismama ilyen dolgokba kezdi el magát belehergelni – talán nem normális, de a mai világban ki az úgyhogy nem véletlenül disney land-i hullámvasút.

És akkor jöhet az, hogy a terhesség csodálatos varázslatos hiszen tényleg az. Egy új emberi lénynek ad életet az anya. Persze kellet hozzá az apa is. Kinek több kinek kevesebb munkája van benne – lásd anya VS apa. Persze, ha nincsen apa akkor meg nincsen baba. Ez logikus.
Tök jól vagyok, eddig még egyszer sem kopogtam ezt le, lehet pont ez a jó úgyhogy koporászással már el se rontom ezt. fizikailag semmi bajom – az elején se volt. Csak úgy terhes vagyok aztán jónapot kívánok. Ha nem lenne ennek az egész cécónak lelki háttere biztos néha meg is feledkeznék arról, hogy babát várok, annyira elvagyok mint a befőtt. És köszönöm ezt a nem tudom kinek. Ki, hogy hívja nevezi. De tényleg örülök, neki hogy nincsenek drámai bajaim. A gyerek egészségesen fejlődik, hurrá – jelenleg olyan 38 cm körül jár és a súlya lassan közelíti a két kilót. Mérete kelkáposzta, ha valaki nem tudja, hirtelene, hogy az hogy néz ki keressen rá – a lényeg, hogy nem akkora, mint egy citrom, vagy egy alma hanem nagy. Jó nagy. Egy kiadós kelkáposzta főzelék adag a menzán. Így baj nincs csak néha lelkileg van ilyen disney landos hullámvasút. Mondtam volna a budapesti vidámparkot de azt meg lebontották és valahova elpakolászták – a maradék retró fa hullámvasút meg túl könnyed az ilyen lelki roppanásokhoz képest. Vagyok üldögélek és akkor jönnek a hülyébbnél hülyébb lökések kérdések önmagamhoz. elképzelni nem tudom, hogy egyáltalán, hogy jutnak eszembe – szeretni fog Ábris? Vagy rám vicsorog és ahányszor meglát sír? De nem nem nem ! csak fog szeretni, meg tudni fogja, hogy én vagyok az anyukája. Hiszen itt vagyunk együtt lüktetünk. Nem? Vagy ez nem jelent semmit ? Na el lehet képzelni, mikor egy kismama ilyen dolgokba kezdi el magát belehergelni – talán nem normális, de a mai világban ki az úgyhogy nem véletlenül disney land-i hullámvasút. Ábrisnak ránk van szüksége majd, minket választott és hozzánk érkezik. Recept nincs a szülőségre. Tibi ott van mellettem. Kő kemény kapuőrző démonként figyel és segít. Ha nem úgy pislogok, ha látja a tekintetemen már ott terem és próbálja kivenni ő is a részét a terhességből. Férfiaknak sem lehet egyszerű. Sőt. Hatalmas meló. Kiállni a nő mellett, akit szeret, aki valamilyen szinten megváltozik és sokkal érzékenyebb és ingadozóbb és igenis kell neki a férfi. Ha csak némán egy szót se szólva de legyen ott. A férfi pedig nem míg kezébe nem veszi a babát, addig milyen „kizártnak” érezheti magát ebből az egészből. Hiába akarja nem tudja átélni. Kézzelfogható majd a 9 hónap után lesz. Azt se tudom mit akarok ezzel mondani. Na mindegy. Bíztat támogat minden vizsgálatra elkísér – noha kb az 5 %-ra tud ténylegesen bejönni és ott lenni mellettem. De jön és akkor ő velem van. Fú de negédes ez így már. Biztos azért kezdek ilyen csöpögős folyós lenni, mert egyre közelebb a szülés ideje. Aztán tudjuk… a hormonok…
Úgy érzem magam néha mint egy felfújt, vagyis majdnem teljesen felfújt strandlabda. Olyan sima egyszerű, amit bárhol meg lehet venni párszáz forintért. Kék fehér sárga zöld piros fehér majd ismétlődő csíkos. Le van eresztve aztán szépen lassan elkezd megtelni. Lassan gömbölyödik. Na én 9 hónapnyi felfúvás alatt vagyok. Nem ám berohanunk a benzinkútra aztán két gombnyomás és már kőkemény – „kőkemény” egy strandlabda sose lesz kőkemény. És akkor fúj fúj fúj fúj. Nem lukas nem ereszt. Csak gömbölyödik. Már majdnem teljesen kész és akkor jön egy fuvallat ( orkán erejű szél), ami berúgja a velencei tóba – dehogy a Velencei tóba még csak nem is a Balatonba hanem valami magyarok által közkedvelt olaszországi bícsen mondjuk Lignanoban a tengerbe aztán elkezd sodródni és sehol a homokos tengerpart és sehol egy palackorrú delfin, aki kibohóckodja őt a partra. Csak úgy sodródik, a partot nem látja és reméli nem süllyed el. Na vannak magammal kapcsolatban ilyen csoda érzéseim. Ez a para tenger. Ami el van sózva. És akkor jön az ördögi kör, hogy stresszelek és a stresszre rá stresszelek, hogy ez a stressz árt a babának és ezért egyre idegesebb vagyok attól, hogy ideges vagyok. Bravó. Holott az ég egy adta világon semmi okom nincsen erre de én megoldom az önstresszesítő jóslatot. Ilyen furcsa lelki dolgok miatt húzódtam vissza kicsit.

Szerencsére tényleg totálisan jó kezekben vagyok. Például a szülés miatt egyáltalán nem stresszelek. Semmitse. (lehet, hogy majd fogok) de egyelőre olyan biztonságban érzem magam, hogy úgyis lesz, ami lesz és jó helyen vagyok. Sok sok milliárd anyuka megoldotta már a szülést a világon úgyhogy azért csak megmarad az ember a végére. Anyukám is két gyereket szült, ha annyira pokoli lett volna az első – vagyis én akkor biztos nem lenne húgom ( már csak az hiányozna, hogy nem lenne az életemben a tesóm, Luca, aki a világon az egyik legfontosabb nekem – remélem olvassa ezt most…) A múltkori vizsgálaton is jött az információ, hogy a méhlepényen van egy kevés meszesedés. Oké – padló fogás – mi az, hogy meszesedés ? Most akkor baj van? Baj lesz? Az orvos megnyugtatott, hogy ez teljesen természetes folyamat nem kell ezen idegeskedni. A baba jól van a méh is tök jól érzi magát Ábris bent. Eszik iszik dínom dánom. Természetesen megnyugodtam. Aztán hazamentünk Tibivel és másnaptól kezdve jött a depi. Meszesedés..meszesedés…meszesedés… elkezdtem mantrázni. Meg lakást meg házat szoktak meszelni. Pl nagypapám az erkélyüket egy hete. Égetett mészből oltott vagy híg meg ilyenek. Meg ez munka. Nem? Meszelést vállalok. Van a kültéri mész, nekem meg beltéri meszem van. Össze esküvés elmélet tuti korábban jön majd  a gyerek mint kellene. És bele hergeltem magam. Rossz kedvem lett befordultam, Tibi meg ott van és próbál segíteni, de nem tud, hogyan. Végül felhívta az orvosomat, hogy most mi van mert Fruzsi teljesen megváltozott befordult. Aggódik értem. Az orvosom ismét behívott magához, hogy beszélgessünk arról, hogy MINDEN RENDBEN VAN senki nem fog hamarabb szülni, semmi baj nincs se  a gyerekkel se a méhlepénnyel. Jó-jó-jó elhiszem. Aztán az nyugtatott meg igazából, hogyha bajom lenne és veszélyeztetett terhessé váltam volna (amiről szó sincs se közel se távol) akkor arról biztos tudnék.

Valamiért parázom azon, hogy kijönnek a hasamon azok a durva vérvörös zebracsíkok. Sok anyuka mondja, akinek csíkos lett a hasa, hogy, hát a csíkok plusz jelek és emlékek, hogy egy új életet adtak. Jó, ha valaki képes ilyen pozitívan látni az ilyen dolgokat. Én kenem a hasam rendesen „csodakrémmel” még mindig napi 3-4 alkalommal. Két napja reggel felhúztam a pólómat, hogy bekenjem a hasam és néztem, hogy mi a szar az ott a hasamon a köldökömtől a bal féltekre eső részen. Ilyen vörös csíkokat láttam. Hunyorogtam gyorsan egy világ omlott össze bennem, hogy éjszaka kinőttek a striák és ennyi volt. Aztán a pár pillanatos fixírozás után rájöttem, hogy olyan hülyén aludtam el a bőrömet, hogy valahogy a ruha az ilyen gyönyörű veteményes ágy csíkokat hagyott hátra és a striáknak semmi köze hozzá. Éjjel nem nőnek a stiák. Maximum a gyerek a hasamban. Úgyhogy a bőröm még sima. Kivéve ottan van az a line nigra – az a (nekem világos halvány barna) csík ami a köldöktől pontosan középen függőlegesen húzódik a szemérem csontig. Egy szögmérővel és vonalzóval nem lehetne ilyen egyenest húzni a matekfüzetbe sem. És, hogy ez mi? Ez állítólag amúgy is ott van csak nem látszik, aztán ha az ember terhes lesz akkor a melanin jobban termelődik és attól válik sötétebbé. Ilyen pigmentes történet. Aztán szülés után eltűnik. De van egy sanda gyanúm, hogy szülés után nem ez lesz az első a testemmel kapcsolatban ami érdekelni fog.  

Pl.: láttam anyukákat akik szültek és szülés után ugyan akkora a hasuk, mint a 9. hónap végén – mikor megy – lapul le a has és itt most nem a zsírrétegről beszélek hanem arról a strandlabda gömbölyűségről?  Erről nem találok infót. Csak érdekel, hogy szülés után is hosszú ideig „vakon” fogom e borotválni a lábamat… Mert például ez már nem olyan egyszerű művelet.

Meg amiről még foggalmam sincs, hogy szülés után a kórházban miben leszek. Oké persze könnyű hálóruha – de abban, miként, hogyan lehet szoptatni? Mert eddig amit 1-2 darabot láttam elöl gombosat – kritikán aluliak- ilyen neonzöld elöl strasszos kiscicák vagy rikító sárga és rajta csókolózó zsiráfok… el lehet képzelni… hahó világ… hahó anyukák ti miben voltatok?

Na ezért a kis disney landért voltam eltűnve, de már jó passzban vagyok és sok minden történt az elmúlt héten, ami érdekes tapasztalat volt úgyhogy super power erővel berobbanok.

 

Megosztás a facebookon

Az a fajta fájdalom, mikor már nem elég, hogy potyognak a könnyeim a fájdalomtól, de röhögő görcsöt is kapok. Na olyan. És ez hajnali 3-4 körül nem buli. Ábris persze nagy party face a méhemben, méhparty, de az anyja meg idegeli „otthon” a kinti világban magát, hogy mikor érsz haza és mikor fekszel le aludni. Ő se alszik én se alszom így teljes a kör.

Na az mostmár biztos, hogy nem tudom cuki meg öntyöm pöntyöm de édes dolognak megélni azt, h ahajnali 3kor a bordáim közé hatol egy láb. Izomból. Aztán egy másik. És rúgja és nyomja és közben feszíti a fenekét is kifelé és, mint egy kis elszabadult rinocérosz randalírozik a testemben, mint valami herendi porcelángyárban. Mert a testem hajnalban az herendi porcelán puccom bolt. Igen. Nyomja gyúrja, dagasztja a belső szerveimet van, hogy úgy, hogy egy ideget is eltalál, amitől úgy nyilal a fenekemtől egészen a térdemig, hogy megpusztulok. Az a fajta fájdalom, mikor már nem elég, hogy potyognak a könnyeim a fájdalomtól, de röhögő görcsöt is kapok. Na olyan. És ez hajnali 3-4 körül nem buli. Ábris persze nagy party face a méhemben, méhparty, de az anyja meg idegeli „otthon” a kinti világban magát, hogy mikor érsz haza és mikor fekszel le aludni. Ő se alszik én se alszom így teljes a kör. Tibi alszik. Szerencsére. Én meg vonyítok némán. Így telnek az éjszakák az elmúlt egy hét óta. Megerősödött a fiam, úgyhogy fel tud kelteni, és ezt meg is oldja. Amúgy is rossz alvó vagyok úgyhogy most még inkább rá edzem arra, hogy megszületik és sír, visít az éccaka folyamán. Ide nekem ! Úgyis fent vagyok ! De ez a nyilaló fenék fájdalom, nem kívánom senkinek.
Ebben az időben számolni kell a magzat mozgásokat, és a lényeg, hogy egy nap bármilyen erős is de meg legyen a 10 db. Na nálunk éjszaka van kb 110 nappal meg még rátesz egy lapáttal. Elvan a gyerek ha játszik. Emiatt jelenleg nem izgulok, hogy jaj nem mozog miért nem mozog. Na de persze az úrfi ki tud ám szúrni a szüleivel. Tudja mikor kell nyugton lenni és visszavonulót fújni a randalírozásban. Na és mikor? Hát persze, hogy akkor mikor a szülei izgatottan várják a 30. heti ultrahangot, hogy láthassák újra és végre viszonylag szépen kirajzolódva a kis arcát. Orrát száját homlokát mindenét.
Tegnap mentünk is a kórházba 18:00-ra a 30. heti UH-ra. Mérések vannak, mekkora a feje a combcsont, alkarcsont, szívhang, vérerek, agya, szívének pitvarai, mindent megnéznek, hogy rendesen üzemel- e baba (magzat). Fekszem jön a hideg trutyi – uh zselatin és kezdődhet a mozi. Ilyenkor van 4D uh is, amin tényleg mindent szépen lehet (lehetne ) látni. A kis ujjait és az ARCÁT.
Lezajlottak a hivatalos mérések, közben is mondta a hölgy, hogy a keze épp az arca előtt van, reméljük elveszi. Magamban mondtam Ábrisnak, hogy kérlek vedd el a kezed, ne csak éjszaka boxolj vele most csak egy kicsit kérlek. . .  és ekkor váltottunk 4D verzióra. Mondnaom se kell gyönyörű szép kézfejeket láthattunk. Ujjpercek, kézfejecske. De Ábris fejecske na az eldugva. Két kézzel dugdosta. Köszönjük fiam az inkognitót. Na akkor csináljunk valamit, oldalfekvés hátha kibillenti, nem, nem billentette, pár felülés, semmi kicsit megsimogattam – ekkor már a lábait is az arca elég húzta – igencsak ruganyos a gyerek. Arc semmi, csak 4 db végtag. Bunkert épített magának a testéből. Begböködtem. SEMMI. ( kitérő: most, hogy írom a blogot természetesen mozog…). Az uh hölgy mondta, hogy legyen az, hogy akkor most kimegyünk iszom vagy eszem valami csokoládét, hátha attól beindul. És 10 perc múlva újra próbáljuk. Köszönjük a lehetőséget. Hallottad Ábris? Automata forrócsoki ahh hmm dejó. Megittam, sétáltam guggoltam, BÖKÖDTEM ismét vissza mentünk újabb adag zselé változás? Semmi. Hátat fordított totál. Elmondhatom, hogy még meg sem született a fiunk, de már összeveszett velünk és behisztizett. Az egész kórház zselé állománya a testemen volt már. Próbálkoztunk megváltoztatni a helyzetét de sztrájk volt. A hölgy mondta nembaj nem adjuk fel ! Még egy próba behív egy következő párt, addig menjünk ki és utána újabb próba. Ez meg is történt.

Ki – be mondtam, hogy majd hozok ajándékba uh zselét, mert kifogyott egy flakon. Három a magyar igazság reméltem nem jön a szokásos és egy a rá adás dolog. Lefeküdtem hideg trutyi zselé. Közben persze a dvd (mert azon megkapjuk az egész vizsgálat anyagát ) vissza  a gépbe és indít. És ez az egy kicsit odébb vitte a kezeit. (biztos megunta ezt a herce hurcát ). Persze csak úgy, hogy profilból egy pár másodpercre látni lehessen, szemből azért nehogy – túlzásokba ő sem esik. Ő se lát minket 9 hónapig, akkor tuti így tartja fernek, hogy mi is bírjunk magunkkal 9 hónapot. Talán jogos. Nem, nem az. És akkor picit megmutatta az orrát a száját és a homlokát. Az orra az enyém tagadhatatlan, a szája az nem tudom vegyes- nekem is és az apjának is viszonylag telt ajka van így azt a közösbe dobjuk. A homloka és szemöldök csontja az az apjáé. Slussz passz mi így leosztottuk már most, hogy kiből mit örököl. De úgy szokott lenni nagyrészt, hogy a fiúk az anyjukra a lányok az apjukra hasonlítanak. Vagy nem. Majd kiderül. Ott volt a kis pisze orra a csókos kis szájával. Köszönjük a lehetőséget kisfiam, hogy egy picit azért oda adtál magadból ha csak pár másodpercre is. Természetesen ahogy elindultunk, nyomta bent a bugit – láb a bordába be popó az égnek és ment is a sanda csacsa .. utána egész éjjel.

teljes ultrahangos képeket és videókat nem szeretnék megosztani, de Ábris is adott magából egy picit, abból a piciből én meg egy még pöttömebbnyi részt mutatok, ha már erről volt szó végig. 

 

Megosztás a facebookon