Mindenből 5 példány volt (biztos ami biztos). Egy kupac ötös adagot elém nyomott egy másik ötös kupacot a Tibi elé és kérte, hogy ahol a nevünk szerepel ott olvashatóan gyöngy betűkkel írjuk alá. Az én papír adagomon egy oldalon 7- szer szerepelt a nevem, amit a Tibi elé adott azon csak 3- szor. Na ez össze adva összesen 10 és ez megszorozva 5 példánnyal aláírás mennyiségét tekintve 50 darab. CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA…

 Az apasági elismerő nyilatkozat. Kell hozzá amiket már leírtam mag az anya gondolom ez meglepő, aztán még a férfi akit apukának mondunk és kettejük minden irata. „Minden” irata: személyi és lakcímkártya.  Nálunk én vagyok az anya szereplő Tibi pedig az apuka. És nekem még pluszba be kellett szereznem két hivatalos papírt. Egyet a Zuglói önkormányzattól, hogy hajadon vagyok (tuti nem vagyok férjnél) ez összesen harminc napig érvényes papír, utána újat kell igényelni. Fűha ki tudja mik történtek már a történelemben 30 nap alatt. Oké volt háború is, ami röpke negyven percig tartott. Itt A Britek meg a Zanzibárok harakiztek egymással. A kálvária abból adódott, hogy brit gyarmat voltak szultánus rendszerrel és akkor meghalt a szultán a zanzibárok meg kikurjantottak a britek beleszólása nélkül egy másikat na de a britek ezen puffogtak és jött az ultimátum, hogy szultán tessék lemondani reggel 9-ig mert ha nem lesz nemulass. Az meg persze nem mondott le mire megreggelizet és akkor piff puff mert a britek fél óra alatt rommá lőtték a palotát (ettől biztos jobban érezték magukat), aztán 40 perc után megadták magukat a Zanzibárok, a szultán nem, mert ő meg elszaladt. Kedves. Röpke 40 perc alatt 500 ember halt meg. Mind Zanzibár. Na ez valahogy így volt. Úgyhogy ha 40 perc alatt lehet háború, aminek van eleje közepe és vége, akkor 30 nap alatt micsoda esküvőket lehet tartani dínom dánom. 

Megvoltak a papírok, nem volt a hajadopni lapom után dínom dánom plusz kikértem a szülész orvosomtól egy ehhez kellő plusz papírt, amin rajta volt, hogy körülbelül mikor eshettem teherbe. Na megvolt mindenünk. Úgyhogy mehettünk is a Zuglói gyámhivatalba, hogy mihamarább meglegyenek a papírok arról, hogy Ábris Krasznai legyen születése pillanatától. Így ingyenes is. Ha születése után jut ez eszünkbe akkor macerásabb meg fizetős az ügy.
Múlthét szerdán tudtuk úgy alakítani az életünket, hogy eljussunk kéz a kézben szökdécselve a gyámhivatalba. Tibi civil munkájából adódóan full csiniben jött. Szexi volt. Olyan fesön magazinos. Öltöny, nyakkendő, szép cipő foncsoros napszemüveg hello Mr. Milánó. Megadta a módját annak, hogy a kisfia a nevét kapja meg.

A zuglói önkormányzatot éppen átépítik vagy felújítják a lényeg, hogy romokban van. Nem volt ki írva az ajtóra, hogy ’ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel (köszi Dante ) és működött is a fotocella így átléptünk a kapun. Porfelhő, de olyan, hogy ilyet utoljára tavaly nyáron a sziget fesztiválon láttam. Borzalom. Sitt, építési törmelék, lécek, gépek zúgása, melósok.  A porta eltűnt, az információ sehol ekkor én kicsit elbizonytalanodtam, hogy akkor most mi a f@sz van itt. Tibire néztem, mert Ő beszélt telefonon az itteniekkel ( lehet egy melós vette fel a telefont aztán mondta, ami az eszébe jutott) Ő meg tiltakozva nézett a gyilok nézésemmel szemben és közölte, hogy de márpedig tegnap telefonon mondták, hogy ide kell jönni. Oké… remélem nem önkéntes zuglói polgárként glettelni vártak minket. Kicsit bolyongtunk hátha találunk valakit aki ott dolgozik és nem építési melósként, hanem olyan hivatalnok féle. Felkapaszkodtunk az emeletre – egyre nehezebben kapok levegőt a növekvő gyerek miatt így az egy emeltnyi lépcsősor maga volt a Csomolungma csak nem hó hanem por viharral. Oxigénmaszkot ide nekem. Nem kaptam az nem volt. Tibi volt a hegyi serpám. A porlepte emeleten – na most ugrott be hogyan nézett ki – mint egy vulkán kitörés után a hamu lepte falu vagy város. Ücsörgött két széken két nő, kiderült ők is ügyet érkeztek intézni így megcsillant a fény. Volt is ott egy ajtó, ahol állítólag láttak már mozgást. Be is kopogtunk, hogy hello szia szeretnénk megcsinálni az apaságit. És talált ! Jó helyen túráztunk. Csicseregve boldogan fogadtak minket és kértek 3 perc türelmet. Azalatt benyeltem fél kiló puha port. El se mernék menni tüdőszűrésre. Aztán egy teljesen más részéről a folyosónak kurjantott egy hölgy, hogy na menjünk befele. Bementünk a nő után az „irodájába” ami kb 3 négyzetméter volt. És papírhalmok amerre a szem ellát már ha el lehet látni egy három négyzetméteres irodában bárhova is. Még nem is kérte de sorra kipakoltuk neki az iratokat papírokat asz asztalra. Mosolygott majd kérdezte van még más is? Kac kac kac. elfordult a gépéhez és elkezdett mindent begépelni. Melegem volt vörösödött a fejem, a hölgy persze azt hitte izgulok. Marhára. Persze igen.. illedelmesen mosolygok ha ha ha takargatni valóm van. Kis huncut.
A hölgy gépelt, mi meg ültünk ott mint két tök. A rendszerben mindig megnyitja ezt a programot – a hivatalos szöveget, ami az apasági nyilatkozat maga és nem újat indít, hanem azt kell újra írni, aki előttünk járt ott.  Ez csak akkor tűnt fel mikor láttam , hogy gépel  és ránéztem a monitorra majd azt láttam rajta, hogy Cseh-Németh Luca és szóltam neki, hogy elnézést, de ő a húgom és Fruzsina vagyok. Nevetett majd mondta, hogy nem Cseh – Németh Luca és mutatta, hogy épp átírja a nevet. Szóval végig az iratban előbb volt ott a tesóm neve, mint anya, mint az enyém. Vagy ki tudja. LUCA?????? Nincs valami mondanivalód?????  Pötyögött  a hölgy. delet delet delet pötty C pötty s pötty e pötty h kötőjel.. szépen lassan pötyögte az információkat. A fejem az a pantone színskála összes piros árnyalatán végigment. Meglett az átírt verzió és elment nyomtatni. Addig kicsit beszélgettünk és mikor vissztért pont mondtam Tibinek hogy eszméletlenül fáj a derekam. Ezt a hölgy meghallotta és csak mondta mondta mondta utána a magáét. Otthon kell már maradni pihenni nem szabad semmit csinálni nyugton lenni. Olvasni tv-t nézni zenét hallgatni, nem gondolkodni és a többi. Kellett ez a felvilágosítás… Én ? Aki nem hagyja el a lakást innentől kezdve még 14 hétig vagy ami még rosszabb nem gondolkodik? Ugyanmár. Nembaj. Jót akart a hölgy elmondta, hogy neki is feküdnie kellett  a terhessége alatt mert ez és ez volt a baja ( jött a horror sztori) .

A mono dráma után elénk tolta a papírokat, amiket ki kellett tölteni. Mindenből 5 példány volt (biztos ami biztos). Egy kupac ötös adagot elém nyomott egy másik ötös kupacot a Tibi elé és kérte, hogy ahol a nevünk szerepel ott olvashatóan gyöngy betűkkel írjuk alá. Az én papír adagomon egy oldalon 7- szer szerepelt a nevem, amit a Tibi elé adott azon csak 3- szor. Na ez össze adva összesen 10 és ez megszorozva 5 példánnyal  aláírás mennyiségét tekintve 50 darab. CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA… ez ötvenszer leírva ínhüvelygyulladás. Golyózott a szemem a saját nevemtől. Volt, hogy a harmincadik környékén elakadtam a nevemben és kihagytam betűt vagy össze cseréltem. Régen, mikor kicsi voltam, pontosabban az biztos, hogy sulis, mert már tudtam írni, akkor volt olyan bűntetés, hogy : írd le százszor vagy kétszázszor, hogy : nem beszélek csúnyán, nem beszélek csúnyán, vagy nem feleselek vissza nem feleselek vissza és ehhez hasonlók. Ezt alkalmazták a tanárok is de otthon is előfordult. Soha nem lázadtam ellene. Mindig megcsináltam. Hmmm fura. De szerintem ez a büntetés fajta sokak számára ismerős. Az apaságin a nevem  volt a büntetés. Tibinek ha négyszer szerepelt a neve már sokat mondtam vele. Vele csak az a baj, hogy csúnyán ír. A gyöngybetűt távolról sem ismeri. Ezt szóvá is tettem akkor, hogyha a nőnek nem tetszik ahogy Tibi aláírta (mert az minden volt csak olvasható nem ) és újra íratja velünk az összest, akkor Ábris Cseh-Németh lesz. Szerencsére nem kellett. Közben a nő megkérdezte Tibit, hogy tisztában van-e a jogaival, amit ez a dokumentum nyújt majd. Tibi persze rávágta, hogy igen engem meg érdekelt, hogy mi is az így Tibire néztem, hogy na akkor mondja, mert kíváncsi vagyok. Tibi mondott valamit, majd a nő mondta, hogy hát na ez pont nem az. És felvilágosította a leendő apukát, hogy ez arra lesz jó leginkább, ha mi szétválunk akkor tud perelni a gyerekért ugyan olyan jogokkal, erővel, mint én. ( Szép jövőkép ).
Megvoltak a papírok, még gyorsan elmondtam, hogy egy gyerekágyat össze szerelni nehezebb, mint maga a szülés és rákérdezett, hogy megvan e már a gyerek neve. Igen meg, Ábris. Erre a nő mosolygott és boldogan mondta, hogy ahonnan ő származik falu ott volt egy Ábris bácsi.

Életemben eddig egyszer találkoztam az Ábris névvel vagyis kétszer. Első alkalommal egy kisfiú, aki a tesómhoz jár úszni tanulni másodjára pedig múltkor a Kolibri pincében egy ifjúsági darabon az egyik néző srácra szólt rá a tanárnője, hogy ülj már le végre Ábris. Na de, hogy vannak Ábris bácsik is a világon. Őrület.
Felálltunk, leporoltuk magunkat és plusz egy jövendőbeli hivatalos Krasznaival távoztunk. 

Megosztás a facebookon

Milyen egyszerű annak, aki kijelenti, hogy márpedig a gyerek Dömper lesz vagy Radiátor- fogja magát bemegy a hivatalba, engedélyezteti ott rábólintanak ( ezt ki teszi meg ? Ki dönti el? ) és kész.

Nomen est omen ejtsd: nómen eszt ómen. Ez most azonnal beugrott. Nemhiába tanultam gimnáziumban két éven át latinul. Akkor nem gondoltam volna, hogy még hasznát veszem, de így több mint tíz év elteltével véééégre eljött az ideje. Éljenek a holt nyelvek. Amiket soha de soha nem fogok használni tisztelet a kivétel, ha orvosnak áll az ember. Én nem álltam. Így maradt a blogban való villogás. Bár lehet, hogy egy ilyen „híres” szállóigéhez nem kellett volna két évig tanulni, mert anélkül is szembe jött itt ott az emberrel. Nevében a sorsa, a név előjel, a név kötelez és társai kapcsolódnak, ehhez, de van egy sanda gyanúm, hogy ezt mindenki tudta.

Csilliárd darab név van. Volt pár név a fejünkben már régebbről, ami talán…De, hogy örülünk, ha ki tudunk választani kettőt – egy fiút egy lányt – az összes közül ami mindkettőnknek tetszik ( a gyereknek nem tudjuk kikérni a  véleményét – majd megtudja ) és hogy az ilyen bazi nehezen fog menni, nem gondoltuk volna. Fogtuk letöltöttük az összes nevet, ami jelenleg már él, létezik engedélyezve lett Magyarországon és elkezdtük sorra venni ők. Egyesével. Dögunalom. Egy döglött dögunalomnak a dög unalma. Csak jönnek és jönnek. Vibrálnak villognak. Talán tetszik, de inkább nem. Ez tökjó!  Áh mégsem. Ez ? Kizárt? Te sem gondolod komolyan ugye? És ez így ment. És ment. Aztán már csak vonszolta magát. Milyen egyszerű annak, aki kijelenti, hogy márpedig a gyerek Dömper lesz vagy Radiátor-  fogja magát bemegy a hivatalba, engedélyezteti ott rábólintanak ( ezt ki teszi meg ? Ki dönti el? ) és kész. Megvan, hogy a fiúk Dömper bá lesz, vagy Radiátor bácsi. Remélem ezek férfi nevek és most nem sértettem meg egy Radiátor hölgyet sem.
Volt, hogy hiába tetszett egy név, azonnal hozzá társítottunk valakit akarva akaratlanul , akit ismerünk és esetleg nem rajongunk az illetőért így azonnal elúszott majd megfulladt a név.
Bepróbálkoztam Tibinél egy, mi lenne ha fiú lenne és a Boromír nevet kapná? Férfias, erős, nem jön vele túl gyakran szemben, és hát igen, J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Ura című regényének szereplője. II. Denethor gondori helytartó és a Dol- Amorth-iFindulas  első fiaként született a harmadkor 2978. évében Minas Tirithben. Kell ennél több? Tibinek igen. Nem igazán ragadta magával a Boromír jelenség. Vissza kellett lépnem Középföldéről Magyarhonba.

Majd váltogattuk egymást. Mondott nevet Tibi aztán én majd Tibi és én. De semmi.

És egyszer csak megszülettek.

Én: Ábris

Tibi: Dejó. Ez tetszik.

Én: Imádom!

Tibi: Ábris. Krasznai Ábris. (fogott egy tollat leírta. Mosolygott. Ez még leírva is szuper)
A fiunk neve megszületett.  Ábris.

És utána érkezett is a kislány. Olívia. Trallalázva csicseregve mondtam, hogy egy kis toszkán hangulatot megteremtsek. Olív, Oliva, Olajbogyó, Olajfa. Friss, üde, zamatos. Erre is rábólintottunk mind a ketten.
Mondanám, hogy ennek örömére koccintottunk, de nem tettük.
Jó, hogy nem ikreket várunk – jó, ha épp fiú lány együttes érkezik, akkor nincsen gond, de ha két fiú vagy két lány…akkor azért jön a Anonimus. Lehet már be is van jegyeztetve.

A nevek vegyes fogadtatásra leltek mindenfelé.

Na és, hogy fogják hívni? Ha fiú Ábris ha Lány Olívia. Biztos? néztek jó páran kérdően. Mi az, hogy biztos-e? Persze, hogy biztos. De ez lesz a neve ? Nem. Nem ez lesz, ezt a nem létező hörcsögöknek találtuk ki, hogy addig is elüssük valamivel az időt. Nem lesz még egy neve? Nem. Ez a neve. Ábris vagy Olívia.

Az értetlenség leginkább Ábris esetében ütközött ki. Olyan Ponyvaregényesen. Mi vagyunk Samuel. L. Jackon vagyis Winnifield, mikor egy férfitól meg akarja tudni, hogy néz ki Marsellus Wallace…

Hogy fogják hívni?

Ábris

Hogy mi?

Ábris

Hogy mi? 

Te beszélsz magyarul? Akkor érted mit mondok nem ? A fiúnk neve Ábris lesz.  Á_B_R_I_S

Hogy mi?

Mondd ezt még egyszer (a filmben ekkor Samuel L. J. már pisztolyt szegez a férfi fejéhez…) Mondd ezt, még egyszer, hogy hogy mi. Mondd még egyszer te... / itt kisípolok mindent, mert nagyon nagyon nagyon csúnyán beszél a Winnfield-et megformázó Samuel L.J. / Mondd még egyszer.

Hogy mi? /és ekkor jön a filmben egy  laza vállon lövés/  

 

Nos szépen nyugodalmasan így festett belülről lejátszva Ábris nevének néhány személy tudomásra juttatása. Bájos. Édes. Kisfiús.

A nevek ezek lesznek. Nincs bizonytalanság, kérdés, esteleges változtatás. Nem emlékszem, olyanra, hogy én valaha megkérdeztem volna a szülőket, hogy ez most komoly? Elfogadom, hogy ők, azt a nevet választották. Nem kezdem el őket nyúzni. Ha kikéri a véleményemet, mert még nem biztos a döntésben, akkor persze kifejtem. De ha, határozottan kijelenti, akkor csak felfogom, és ha éppen tetszik akkor röviden tudomására adom, ha pedig engem nem nyert meg a név (ami neki tetszik ) azt megtartom magamnak és megyünk tovább.

Ábris.

Újabb kérdés.

És azt, hogy lehet becézni?  

Mókuska. Hogy máshogy?

 

puszipá a blogbababa  

 

Megosztás a facebookon

Na és esküvő? Mikor lesz? - Hmm lesz, amikor lesz. Nem úgy várjuk, mint Godot azért annál több az esélye annak, hogy összeházasodunk, mint, hogy Godot úr megérkezzen.

 

Várjuk a babát szeptember óta. Házasok vagyunk-e ? Nem. Legalábbis hivatalosan nem. Nyáron ugyan a Sziget fesztiválon azért csak sikerült beszédülnünk igencsak jókedvűen, becsiccsentve egy ott felállított házasságkötő sátorba. Randivonal köszönjük. Húgom és barátaink voltak a tanuk. Mint utólag megtudtam- mert ott az elsöprő ultragiccses részeges rózsaszín ködös szerelem hevében észre se vettem, hogy ez egy fizetős program volt. Így meg lettünk a barátaink által finanszírozva, hogy összeköthessük életünket háromezer forintból. A gyűrűket kellett állni. Ezek a gyűrűn nem ám olyan Gyűrűk ura féle fajta - Ash nazg durbatulûk, ash nazg gimbatul, ash nazg thrakatulûk, agh burzum-ishi krimpatul! - magyar verzió azt talán többen ismerik Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen- hanem inkább olyan tekerő automatás 100 Ft-os bizsus. Na de nem baj a lényeg, hogy az én drágassszágommmm….Ha a Gyűrűk ura gyűrűjének vezér mondatát rávetítjük a házasságra, akkor azért vannak bajok. A házasságkötő hölgynek csak az élmény jutott, nem kapott plusz juttatást. Rémlik valami ál mosoly a kissé boglya fejű nő arcán.  Utána még menyasszony tánc se volt, hogy a bele ölt 3000 Ft visszajöjjön. Készült hanganyag is.  Csodálatos és értelmes két perc: külön kérésre elküldöm privátban bárkinek . Ezek szerint így is úgy is bárhogyan és bárhol csinálja az anyagi vonzatokkal rendelkezik egy esküvő ha józan az ember közben ha nem. Áfa nem volt legalábbis nem talált magánál senki másnap számlát az esküvőről. Nem vagyok házasság ellenes. Mindenkinek szíve jog mire vágyik, miként, hol és hogyan hány ember előtt szeretné össze kötni az életét. Templomi vagy polgári. Anyakönyvvezető előtt nem szükséges a polgármesteri hivatalban ácsorogni lehet az a tenger fenekén, a levegőben, folyón csordogálva egy fűnyírót soha nem látott mező közepén. A lényeg, hogy legyen helyrajzi száma. Milyen szép. Folyón esküdik valaki és leírják a folyamkilométer számát, hogy hivatalos legyen. Nem vágytam soha és a mai napig nem vágyom hatalmas cécóra. Arra, hogy egy csomó olyan, ember legyen ott,akiket eddigi életemben csak temetésen láttam. Már akkor az esküvőm is éppen temetve van? Pillanatnyi elmezavar. Kit is temetünk? Valahogy nem az én világom. Én a Férfi és annyi tanú amennyi kell. Néhány barát, szűk család. Nekem bőven elég. Semmi kölcsönzött ruha. Ez is elképesztő ugyan az a ruha más áron van egy szalagavatóra, mint egy esküvőre. What a faka ? Én nekem teljesen jó egy H&M-es vagy egy Zara fehér ruci. Biztos van most is valami a szekrényben, ami teljesen megfelelő lenne az alkalomra. Abban a túlcsorduló ruha áradattal megáldott óriásban, amit ha kinyitok úgyis arra jutok, hogy nincs mit felvennem. Nálunk más a sorrend, mint az elvárt. Együtt járás, eljegyzés, esküvő aztán baba. Nem. Mi együtt járunk és jön a baba. Számunkra nem kizáró tényező az esküvő hiánya a babavállaláshoz. Miután sorra megtudták, az emberek, hogy jön a gyerek második  kérdés a becsúszott vagy tervezett volt- e után – Na és esküvő? Mikor lesz? - Hmm lesz, amikor lesz. Nem úgy várjuk, mint Godot azért annál több az esélye annak, hogy összeházasodunk, mint, hogy Godot úr megérkezzen. Engem leginkább azért izgat, hogy felvegyem a párom nevét. Nem akarok én klikket alkotni a nevemmel a kis családomban. Ő itt a kislányom Krasznai O. vagy a fiam Krasznai Á. a párom Krasznai. Jah én? Én Cseh-Németh. Nem, nem a babysitter vagyok. Áh. Nem. Kéretik ide nekem a neve. Nem akarok brazil szappanoperás lenni, hogy kötőjelek-kötőjelek hátán vannak és mire leírom a nevem görcsöt kap a kezem. Krasznai-Cseh-Németh Fruzsina. Így is csupán az eredeti nevem alapján, mindenki azt hiszi házas vagyok. Két ország együtt kötőjellel elválasztva csak házas lehet. Nem. Leánykori név. Köszi. Puszi. Társadalmi nyomások, barátok kérdéseinek hada sem fog minket esküvőre bírni. Azzal nem foglalkozom, hogy tíz házasságból, hány végződik válással, mert ha ebből indulnék ki, akkor nem biztos, hogy belevágnék. Egy papírnál erősebb életre szóló kötelék lesz a közös gyerek ( gyerekek). Bármi is történjen velünk össze leszünk kötve halálunkig egy hamarosan születő kis babának. köszönhetően. A Sziget fesztiválos papírról már nem is beszélek. 

Megosztás a facebookon