A bokámon keresztül a lábfejemen át szépen tovább jut a konyha csempére és gyűlik. Állok egy helyben, mint egy hülye, hogy na akkor most mi a fene van – sikerült egy durvább inkontinencia dologgal találkoznom és lazán össze pisiltem magam vagy ezt hívják úgy hogy ELFOLYT A MAGZATVÍZ ?

Május 11. Szerda este 20:55 körül.

Szokásos pisilni kell. Mint írtam folyton úgyhogy nem meglepő. Pisilek és pisilés közben már újra pisilnem kell, ördögi kör. Nappaliban lightosan el vagyok terülve mint a ’nagyAlföld szokták volt mondani. Erő összegyűjt, agyilag össze szedem magam, hogy kimásszak a fürdőszobáig pisilni, amúgy be is költözhetnék oda- egy függőágy felszerelése a kád fölé nem is lenne rossz, és akkor félálomban meglóbálom magam és rá esek a wcre. Feltápászkodás uccu neki pisilni. Magamban gondoltam, tök jó Tibi edzésének nemsokára vége ( 21:0-ig edz) és jön haza hozzám. Pisilés elvégez. Elindulok kifelé a fürdőből, átlépem a küszöböt és jön és jön és jön. Állok egyhelyben a rózsaszín melegítő nadrágomban és csak folyik és folyik a meleg „víz” belőlem. Szépen végig csurog a lábamon, nagy részét felissza a cukkeráj melegítő naci de nemelég nagy a nedvszívó képessége és engedi tovább a levet. A bokámon keresztül a lábfejemen át szépen tovább jut a konyha csempére és gyűlik. Állok egy helyben, mint egy hülye, hogy na akkor most mi a fene van – sikerült egy durvább inkontinencia dologal találkoznom és lazán össze pisiltem magam vagy ezt hívják úgy hogy ELFOLYT A MAGZATVÍZ ? Ühüm. Oké. Gatya letolása állok félpucéran a konyha közepén nézek le magam alá a tócsára magam mellé a gatyára, ami szintúgy tocsog és még mindig csurog. Áttetsző. Mit is kell tudni a magzat vízről? Kb 5 dl várható – oké a korsónyi adag szemmel láthatóan megvan. Áttetsző igen az. És az íze édeskés. Fúbazzeg most vagy soha. Valaki vagy valakik kijelentették, hogy édeskés úgyhogy volt kóstoló már valahol. Ühüm. Tök nyugodt vagyok, egyáltalán semmi stressz nincs bennem. Megkóstolom, bajom nem lehet belőlem jött és ha valóban magzatvíz akkor meg menni kell a kórházba mert a gyerek elő akar jönni. Mutató ujjam combomra helyezése – végighúzás és szájhoz emelés. Bekap rácuppan ez édes – de pisit se kóstoltam még azt a természetfilmekben szokták inni a sivatagban mielőtt szomjan halnak mert nincs víz. Jólvan. Május 11 van Ábris hivatalosan június 11-re van ki írva. De ez most baromira mindegy, a magzatvizet nem tudom vissza toszkolni magamba, hogy folytatódjon Ábrisnak a bennem való wellness szolgáltatás. Fontos ha a víz elmegy – akkor azonnal irány a kórház hiszen sokkal nagyobb a fertőzés veszély, mint mikor a „normális” sorrenddel megy a dolog, hogy fájások vannak és majd utána megy el a víz. Leráztam a lábamról a magzatvizet, becsoszogtam a nappaliba  telefonomért. 21.05 oké Tibi edzésének vége. Felhívom. Kicsöng. Tudni kell, hogy kb egy hete már viszi be magával Tibi az edzésre a telefonját, hogyha bármi van el tudjam érni. Kicsöng. Felveszi.

T: Halló.

Én: Szia, most mondani fogok valamit, ne ijedj meg, semmi baj nincsen, de szerintem elfolyt a magzatvíz és menni kellene be a kórházba. Vagyis nemhiszem, hogy bepisiltem úgyhogy majd gyere.

T: pár másodperc csönd… Ez most komoly?

Én: Hát. Más nem nagyon lehet.

T: Jól van, jól van ! ROHANOK

Telefon letesz. Hmmm akkor most mit csináljak? Mi legyen a program ? Nem szültem még. Hogy kell ezt ? Végtelen nyugalom ül rajtam, nem is értem, hogy lehetséges ez.

Az albérlet amiben lakunk szerencsére pont úgy lett találva, hogy a szomszéd házban lakik az édesanyám és a húgom. Felhívom őket, addig valaki jöjjön már át hozzám míg megjön Tibi, meg egy melegítő gatyát is hozhatna, mert ami van az inkább egy felmosó rongy. Hívom húgom persze nem veszi fel, hívom anyukám ő se. ismét telefonálás. Tesómnak írtam egy üzenetet, hogy vegye fel valaki a telefont, mert én asszem szülni fogok. Végre a sokadik hívásra Luca (tesóm) felvette a telefont.

Én: Szia azt hiszem elfoyt a magzatvíz vagy lehet összepisáltam magam, valaki jöjjön át és hozzon egy melegítő gatyát.

Luca: kacag egyet… ő is a következő – Ez komoly?

Én: Igen. Na légy szíves szólj anyának kérek egy melegítő gatyát.

Luca: Tibi tudja már?

Én: Persze, hogy tudja jön már hazafele és megyünk be a kórházba.

Telefon le rak.

A magzatvíz hát én nem tudom milyen mennyiségű, de ilyen csapként lett megnyitva és nem igazán akart elfogyni és folydogált. Juhuuuuu vettem tena ladyt – óriás betét az a pelenka fíling fudejólesz nekem az most. Atyavilág borzalom, bele raktam a bugyimba. Botrányosan kényelmetlen- de ebben a helyzetben olyan sok választási lehetőség nincs. A magzatvizes melegítőmmel feltöröltem a konyha csempét és félre rúgtam. Bementem a gyerekszobába ahol a már pár napja össze készített „szülős” táskák voltak. Kihoztam őket, elkezdtem bennük kotorászni, benne van e minden. Tibi szülinapjára megkapta tőlem az apás szüléshez való kórházi dresszt – mert nem ám csak úgy becsoszog oda az apuka – van kék ruha felső alsó lábra húzható bizbasz meg maszk benne – hogy ne az adott napon kelljen az automatával bénázni. Mert ezt a kórházban ilyen automatából lehet megvenni, 2500 Ft ért. Van a Kávé automata mellette meg a szülős szettes automata.

pakolászás közben persze non stop Ábrisra gondoltam, hogy életem értelme ma pont úgy döntött, hogy világra jön. Ez tényleg egy olyan dolog, amire nem lehet felkészülni. Csak történik.

/ Itt akkor egy kis kitérő  - mert a későbbiekben fontos lesz a történet szempontjából. Pont ezen a napon reggel kellett mennem az első CTG vizsgálatra – amire szülésig, heti kétszer utolsó héten napi szinten kellett volna mennem.  Hogy mi az a CTG hát ez : A magzat pulzusszámának (szívfrekvenciájának) a méh összehúzódásával, illetve a magzat mozgásával egyidőben, az idő függvényében történő észlelése és papírszalagon történő rögzítése a kardiotokográfia (CTG-vizsgálat). Az anyuka beül egy székre – hasára zselé és mérő műszert rá cuppantják a hasára, ami 20-30 percen keresztül figyel és mér. Na erre elmentem reggel. Minden rendben volt. Utána pedig az orvosommal találkoztam, mert pont a 36. heti GBS szűrés és kenetvétel volt soron. Ez egy nagyon fontos szűrés – a streptococcust szűri – ami egy olyan baktériumami tünet mentesen éldegélhet az emberben. És a szülésnél kell ennek a kenet vételnek az eredménye. Na mivel én ezt reggel csináltam meg ki lehet találni előre, hogy meg volt e az eredmény este a kórházban… sallalalala. /

Anyukám átjött. Hozta a gatyát. Mosolygott, nagyon nem tudott ő se mit mondani nekem, azon kívül, hogy nagyon szeret és, hogy minden rendben lesz.

Tibi pont megérkezik. Imádom. Látom az arcán és a tekintetén, hogy nagyon izgul – mégis csak apa lesz és ott áll vele szembe a nő akit szeret és aki szíve alatt hordja a gyermeküket. Persze, hogy izgul. Mi történt? Jól vagy ? kérdezi. Mosolygok persze, hogy jól, nem folyt még el magzatvizem és lehet csak össze pisiltem magam, mert nem értek én ehhez az egészhez, de inkább menjünk be  a kórházba és küldjenek onnan haza mondván kedveském ez csak pisi.

Cuccokat össze szed, kocsiba mind a hárman be és irány a Margit kórház. Fájások sehol. magzatvíz még mindig jön. Törölközőt dugok magam alá, nehogy a kocsi ülés is kapjon belőle egy adagot. Kórházhoz oda is érünk kb 15 perc alatt. Vígan kiszállok trappolok előre a szívem hevesen ver. Ahogy sétálunk az épület felé ahol a szülészet van egyre határozottabban zakatol. Fura, megfogalmazhatatlan érzés kerít hatalmába. Kórházba be liftbe becsődülünk harmadik emeletre fel ajtó kinyílik kiszállás és farkasszem nézés az ajtóval, ami felett a SZÜLÉSZET szó áll. 

facebookon: Blogbababa

https://www.facebook.com/blogbababa/

Fogtam magam és kimentem a mosdóba mondván pisilnem kell és kivittem magammal az eldobható bugyit. Kibontottam. Az apró bugyi ami kb mutató ujj vastagságúra volt össze tekerve egyszercsak olyan volt, mint egy queachua sátor- az a 2 seconds easy fajta – tudjátok, ami egy kerek „zsákba” van majd ki cipzározzátok előveszitek és eldobjátok akkor mire földet ér egy sátorrá változik. És ott áll előttetek. Na ez a bugyi ez pont olyan volt. Ujjam vastag de ahogy kivettem akkora lett, mint egy kemping sátor.

És bekövetkezett. És el sem hiszem, bár hinni a templomban kell szokták volt mondani. Jelenlegi korom 28, május vége felé 29. Tehát mire jön a gyerek inkább 29 sőt ! Biztos. Na eljött az a kor – elég hamar amire nem számítottam. Használtam egy szót. Nem hogy használtam – ömlik a számon kifelé, amire azt hittem soha, esetleg majd 70 év múlva 100 éves korom környékén (akkor meg már valószínűleg nem élek úgyhogy akkor még egy szavazat a soha mellett) fogok használni, ami pedig nem más, mint a TENA. TENA TENA TENA így itt villlog – a fejemben, mint az ilyen tv műsorokban – amiket nem is értem hogyan engedélyezhetnek – jóslós showk meg pénzenergia show villog hogy telefonáljon most most most azonnal. Tena Tena Tena. Most kell ez kelleni fog !

Igen szóba került hölgyek és urak ezen tárgy. Mert ez egy tárgy. Én nem csak a betét szó hanem van olyan, hogy tena eldobható bugyi, meg olyan is van, hogy tena pelenka. És akkor most röviden arról, hogyan keveredett bele a 28 éves agyamba, testembe lelkembe ez a soha nem várt márkanév. Adott, hogy terhes vagyok és az is, hogy hamarosan megszületik a kisfiúnk Ábris, namármost vannak olyan dolgok, hogy listák. Lista erről arról amarról. Bevásárló lista, csak ezen nem a túrórudi meg a tíz de párizsi és két darab kaszinó tojás szerepel hanem az, hogy miket vigyen magával a leendő anyuka a szülés utánra a kórházi napokra. És mindenhol – ahol eddig rákérdeztem (ha nem kérdeztem rá akkor is jött ez a válasz) – pl.: kórházban a szülőszoba látogatása során, baba elsősegély tanfolyamon, fórumokon, kórház honlapján – hogy szülés után jó pár napig nagyon erős a vérzése az anyának. Oké oké persze hiszen azért mégicsak min megy keresztül a test azon túl, hogy kihord egy 3-4 kilós gyereket ( az egész méhe megnő meg méhlepény meg minden) szóval és akkor azt megszüli és akkor belül egy hatalmas ha azt vesszük tátongó üresség marad és egy sebes méh meg miden féle maradék váladék meg ilyen ultra gusztusos dolgok.  Igen kedves drága ides férfi nép akik olvassátok a blogomat igen tudjuk van, hogy  a gólya hozza aztán le pakolja a kéményre a fészekbe a babát.. ühüm.. hogyne. Azért bele lehet nyugodtan gondolni, hogy kedves apukák – férfiak – vígan „megdolgoznak „ a babáért aztán várnak jó néhány hónapot és végül a kezükbe kerül. Nem úgy, mint a csikó halaknál, hogy a hím hordja ki a baby csikóhalat. Na … ugye… meg, hogy kedves pasik hányszor jártok ti a féltett ékességetekkel egyáltalán bármiféle vizsgálatra ? heh ? Pontosan. Úgyhogy itt és most jelzem – vagyis kérem a férfi népet, ne legyenek ezek a dolgok gusztustalanok számukra vagy kellemetlenek. A betét szó meg a vérzés és az egyéb dolgok pláne ilyenkor – terhesség – szülés – környékén. Hiszen mi nők se vagyunk tőle elájulva – vagyis el vagyunk ájulva de nem a pozitív értelemben. . . 
Na ezen kanyar után vissza gabalyodva a véres valóságba. Szülés után a nő maga  a piros lámpás negyed – nem, nem.. nincs seholse az Amszetrdami vöröslámpás fajta, meg ilyen Párizsi MolánRúúúzsok… nix. Nem a fekete csipke bugyi és push up melltartó uralkodik ilyenkor a nők életében a piroslámpás negyedben. Mondjuk a push up melltartó nem is kell, a mellünk épp elég push up lesz a terhesség alatt a cickó– én felvennék még egy ilyen melltartót eltűnne a fejem a melleim mögött.
És ekkor jönnek az infók. Szülés után – ami egy igencsak komoly harakiri meló a nőknek, ami után tisztul gyógyul belül a test és vérzik – ekkor jön az, hogy kedves kismamák használjanak Tenát. Mert kell. Mert legyen. Mert az lesz képes felfogni Quentin Tarantino által is megirigyelt vérmennyiséget. Mi ahoz képest a Kill Bill. 
Azért el lehet képzelni mekkora egy tena betét… Most komolyan, melyik nő vágyik ilyenre? Melyik  nő érzi magát ebben kényelmesen? Úgyhogy el lehet hinni, nem mi vágyunk erre, de a szükség nagy úr. És ha ez kell hát ez kell. El kell fogadni.
És aztán jönnek a további tippek, hogy ez a „pelenka” méretű vaddisznó betét egyáltalán miben kényelmes. Kényelmes.. ezt a szót szerintem még én sem gondoltam komolyan.
Megoldás legtöbb helyen ? ELDOBHATÓ bugyi. Igen eldobható. Mert ilyen is van. Nem, ez nem a felnőtt boltokban kapható elszopogatható eper meg mittudom én milyen ízű bugyika vagy tanga. Amit elrágcsálnak, mint egy vattacukrot.
Ez olyan használjuk és dobjuk el – most itt egy kicsit meginogtam – nem azért van a tena, hogy egy vérátömlesztéshez is elegendő mennyiség is szépen meglapuljon benne? Vagy tovább engedi a bugyihoz? Hmm… gyanus. Mivel sok helyről jött az eldobható bugyi téma- hogy márpedig az kell meg kényelmes meg szuper jó lesz és mindenképpen venni kell hiszen egy kincs szülés után így úgy döntöttem ám legyen vegyünk. Nehogymár nekem ne legyen úgy hogy mindenkinek van.

Tibi kérte, hogy pakoljuk össze azt a bőröndöt, amit majd  a kórházba viszünk hiszen bármi történjék és egyszercsak jön a baba (5-6 hét mire hivatalosan elő kell bújnia) akkor legyen mihez nyúlnia (nyúlnunk) ne maradjon magára egy ekkora feladattal , hogy engem be visz és ez nincs kész és akkor ő meg majd hozza utánam. Jó persze igaza van. Pakoljuk össze. Elővettük a listát. Hogy mit kell vinni… törölköző, papucsok, hálóruha satöbbi satöbbi.  Papucsom van-e ? Nincs. Plusz fogkefe nincs. Eldobható bugyi ? Nincs. és még sorolhatnám. Fogtuk magunkat és hétvégén elmentünk pár boltba, hogy ezeket beszerezzük. Útba ejtettük a Dm-et is – tudtam hogy ott is van eldobható bugyi.. meg a többi apróság, törlőkendő, fogkefe, fogkrém …

És ott nézett rám az 5-ös csomagolású eldobható bugyi a polcon. Egy kb akkora doboz, mint a tenyerem. Igencsak apró. Benne pedig 5 darab szépen feltekert bugyika – tehát igencsak apró helyen elfér ez az 5 „csoda” bugyogó. Jaj de cuki még a mintája is fehér alapon rózsaszín/ sárga/ kék/ zöld pöttyök. Szóóó szexi. Be vele a kosárba.

Hazamentünk. Bőrönd elő. Tibi listával a kezében leült a kanapéra és elkezdte sorolni, hogy na akkor mit tegyünk be. Imádtam. Annyira lelkes volt és közben komoly. Néztem és ámultam rajta, hogy mennyire lelkiismeretes és odafigyelő. Törődik velem. Ki be jött a szobából. Felállt elment 2 törölközőért. Behozta. Aztán kiment a cumis üvegekért. Lecsüccs. Néha rám pillantott és mosolygott. Nagyon élvezte a pakolást – én pedig élveztem azt, hogy ő így élvezi így körbe élveztük egymás élvezését. Fogtam magam és kimentem a mosdóba mondván pisilnem kell és kivittem magammal az eldobható bugyit. Kibontottam. Az apró bugyi ami kb mutató ujj vastagságúra volt össze tekerve egyszercsak olyan volt, mint egy queachua sátor- az a 2 seconds easy fajta – tudjátok, ami egy kerek „zsákba” van majd ki cipzározzátok előveszitek és eldobjátok akkor mire földet ér egy sátorrá változik. És ott áll előttetek. Na ez a bugyi ez pont olyan volt. Ujjam vastag de ahogy kivettem akkora lett, mint egy kemping sátor. Ott hevert a földön a fürdőszoba szőnyegen ( a rózsazsín pöttyös, mert a  rózsazsín pöttyöstől vártam a csodát). Néztem az meg nézett engem. Méregettük egymást. Végül gondoltam, egy életem egy halálom én ezt felveszem és besasszézom Tibihez – ájem szexi end áj knáwit … ha ettől a látványtól nem szeret ki belőlem Tibi, akkor semmi nem állhat közénk, még az eldobható bugyi se. Felhúztam. Mivel a fürdőszoba tükörben csak max köldökig látom magam így fogalmam sem volt, hogyan festek kívülről. Lefele meg hiába nézek csak a nagylábujjam végét látom. De azt éreztem, hogy az ami rajtam van lóg és caffog valahol a térdem környékén. A fenekemre biztos nem simul hanem rottyos. És nagyon  nagyon fura anyaga van. A lényeget tudtam full idiótán festhetek benne. Ez az ! Ez kell nekünk vasárnapra ! Bementem a nappaliba. Tibi a listát bújta. Megálltam a szoba közepén és vártam, hogy felnézzen. Megtette. elkerekedett a szeme, aztán a szeme sarkában megjelentek az apró mosoly ráncai végül teli vigyorra kanyarodott a szája és olyan jóízűen kezdett el nevetni, ami még a normafánál is hallható volt. (Zuglóban lakunk). Szakadt a röhögéstől, én pedig attól, hogy ő milyen jóízűen nevet. Hát ez valami borzalom ! Mondta két röhögés között. Borzalom ! Vedd le ! És röhögött a tovább. Kérdeztem miért? Mi a baja vele? Utána használhatatlanná vált Tibi a nevetéstől. Én is röhögtem majd kimentem az előszobába  a nagytükörhöz, hogy láthassam én is teljes valójában magamat. Ott álltam, és a bugyi az úgy nézett ki rajtam mint egy újszülött csecsemő egy 12 kg-os gyerekre való pelenkában. Én eltűntem csak a bugyi volt. Vissza sasszéztam a nappaliba és olyan röhögő görcsöt kaptam, hogy szó szerint majdnem bepisiltem – alig bírtam kirohanni a fürdőszobába. Ilyenkor jó gondolom a tena… A bugyi meg tényleg majdnem eldobahtó lett de szerencsére közel volt a wc. Szépen is néznénk ki ha összepisilném magam. A bugyi meg tényleg quechua sátor mert elővenni könnyű volt – viszont vissza tömni a dobozába azért az bűvésztrükk. A dobozba nem ment vissza így felhúztam a fejemre, mert hajhálónak jobban beválik mint bugyinak.

Aztán felmentem a netre fórumokat böngészve ezzel az üggyel kapcsolatban. Rengeteg tipp,tapasztalat jött – tena eldobható bugyi (mert ezek szerint ez is van a tenának), nemhogy eldobható bugyit vegyek hanem a tenának van pelenka bugyija… bugyi pelus, hálós eldobható, ilyen eldobható és amolyan, babyono fajtájú, meg van bugyi fazon, meg „forrónaci” fazon, volt aki a „nagyi” bugyi stylet javasolta és hogy neki felejtős volt az eldobható. A milliónyi tanácsot most listába szedem és annyira lelkes lettem, hogy csinálok egy tesztet. Amiről aztán élménybeszámolok. Hmmm de fincsi  lesz. Úgyhogy köszi anyukák itt is a tippeket.

Kedves uraim – hát – tessék szépen türelemmel lenni a nőkkel, el lehet hinni, hogy mi sem élvezzük ezt a helyzetet. (mármint nem a babát meg a terhességet …) Csak persze mi is jól elvagyunk a tezenises meg intimissimis szép bugyikban. De a kórház nem egy Victoria Secret bemutató. Tena Secret. Na az már inkább. 

facebookon is megtaláltok : Blogbababa 

Elkezdtem azon agyalni, hogy miként fogom közölni Tibivel a hírt. Délután 5-ig dolgozik 7-re színházba megyünk. A kettő között? Nem mert, akkor nem fog a darabra figyelni, majd utána. De akkor is hogyan?

Ma a lábam meglepő méret növekedéséről akartam írni. Mert ez baromi érdekes. Hobbit lettem. A terhesség végére ha már nem érem el a lábam végét hogy leborotváljam akkor hivatalosan is Zsákos Frodó leszek. A gyerek nő bennem meg a lábfejem. Az én csoda cipőim nem jönnek rám. Belebújok és be kell húzzam a lábujjaimat…na de !

Ma reggel gondoltam helyére vágom a fürdőszobát, mert az ecseri piac kutyafasza, ahhoz képest, ami nálunk van. A Superman alakú szappantól kezdve a 80 féle körömlakkig – aminek a fele vagy még nagyobb része be van száradva és használhatatlan –de azért van ki nem dobnám a szétszórt fültisztító pálcikákig fél pár fülbevalókig minden van. Nyithatnék egy lakás vásárt – csak a fürdőre orientálódva. Azt kell, hogy mondjam, hogy kb 500 dolog közül 492 az enyém a maradék 8 a Tibié. Persze a 492-ből én is max 8-at használok. Ez olyan, mint egy női ruhásszekrényen a polcok. Tömve ruhákkal – de az emberek 99 %-a a úgyis a legfelül lévő ruhákat használja… Pakolásztam rakodtam és a haszontalan dzsundzsa tengerben megtaláltam a 3 darab pozitív terhességi tesztet. Igen 3 darab. Mert ez is ott van. Esküszöm nem vagyok kényszeres gyűjtögető. D ezektől nem volt szívem megválni. Ha bele gondolok ezek pisis kis műanyag tárgyak. Na de a tartalom ! Hát az emlék ! Kell kell kell ! A pisi már biztos elpárolgott, leszáradt vagy tudom is én – full klín az egész cucc.

és jöjjön a nem hollywoodi filmbe illő szívem babát várok csirivir csinnandratta bejelentés !
Nálunk, hogyan történt? Hát így.

Amit már annak idején leírtam tervezett baba volt Ábris.

Jó persze nem jött meg a havi dolog. Ez egy tény. De hát ez mindegy. Nő a cici meg feszül. Oké oké. Gyanús. Amit férfi és nő meg tud tenni egy gyerekért megtettük. Oké oké. A szagok. Fúhhh elviselhetetlen. Oké oké.  Ennek örömére, hogy testileg biztos, ami biztos reggel elhatároztam, hogy veszek egy tesztet (amiből aztán három darab lett), hogy az is kimutassa a csíkjaival, hogy tavasz végére nyár elejére jönni fog egy kis csoda az életünkbe. ( a csoda helyett szerzeményt akartam írni, de olyan nem is tudom degradálóan hangzott így csak zárójel mögé került). Le ugrabugráltam a gyógyszertárba – mert mittudom én, hogy ilyen teszteket amúgy hol lehet kapni. Boldogan jónapot kívánok egy terhességi tesztet szeretnék venni – mondtam boldogan a gyógyszertáros hölgynek, aki egy mosoly nélkül végigmért kétszer tetőtől talpig, majd megkérdezte milyet? Az a végig mérés nem volt kedves. Nem is értettem – mit ártottam neki és miért akarja elbaszni az én jókedvemet? A mai napig van, hogy elkérik a személyimet, ha boltban alkoholt akarok venni, vagy beszaladok egy nemzeti dohányboltba egy üdítőért – ÜDÍTŐÉRT ! nem dohány áruért – soha nem dohányoztam most verem a mellem büszkén – még csak ki se próbáltam. Lehet a gyógyszertáros is „fiatalnak” nézett.. próbáltam erre fogni a rosszindulatú méricskélést. Na nem mintha ahhoz köz elenne.

Szóval, milyet szeretnék? Nem tudom. Milyen van? Mormolt két márkát. Megkérdeztem mi a különbség  a kettő között. Kelletlenül választolt, hogy emez már két hét után kimutatja a terhességet ama meg már nem is emlékszem mit mondott. Végül megvettem mind a kettőt.

Hazamentem már nem ugrabugrálva, mert az a gyógyszertáros nő lelombozott. Kinyitottam az egyiket – használati utasítás. Pisi ide oda aztán várni satöbbi satöbbi. Jelentem pisilnem persze nem kellett. Nem úgy mint azóta, hogy  bármikor képes vagyok rá. Ittam sok vizet, hogy valami csapást mérjek a vesékre aztán kis idő múlva eljött a nagy pillanat. Wc-be be aztán mehet. Kb 5 másodperc után világított és szirénázott a teszt ( a szirénázás költői túlzás) villogott a két csík POZITÍV POZITÍV POZITÍV ! Mosolyogtam. Yesss.

Elkezdtem azon agyalni, hogy miként fogom közölni Tibivel a hírt. Délután 5-ig dolgozik 7-re színházba megyünk.  A kettő között? Nem mert, akkor nem fog a darabra figyelni, majd utána. De akkor is hogyan?

Annyira bele jöttem a pisi tesztbe, hogy a másikat bedobtam a táskámba, hogy azért később is megcsinálom hátha mást mutat. Elindultam a városba közben beszaladtam a Müllerbe – drogéria – és szembe jött velem még egy fajta teszt. Wuhuu megveszem ! Az is kell! Három a magyar igazság – a plusz egy a ráadást már hagytam a fenébe. A vásárlás után két oroginal bontatlan teszt volt a táskámban. Pár óra múlva egy pláza mosdójában megismételtem a másik fajtával. Két csík ott is. Yesss. Kettőből kettő. Fude nagyon örültem neki, hogy nem az első volt esetleg „hibás”.  Végül a harmadikat is megcsináltam. Mielőtt Tibivel találkoztam elmentem sportolni a wellness- fitnessbe ahova járok és akkor ott is. Elfogytak a tesztek. Háromból három csont nélkül. A harmadikat úgy csináltam , meg hogy a tesóm kb 50 méterre tőlem az irodában dolgozott éppen. Visítoztam volna neki, de első a Tibi és mindenki más, majd ha le telt az a bizonyos első 12 hét.

Fruzsi féle haditerv. Kedvtelen leszek, sőt inkább rossz kedvű szótlan Tibivel, hogy had higgye, hogy valami baj van. Milyen kedves vagyok mi? Marhára. Ez volt a legnagyobb ötletem. Mások kiscipőket  vesznek meg becsomagolják meg baba ruhát és úgy lepik meg a párjukat – na de én? Gratulálok magamnak, hogy ennyi tellett tőlem. A szótlanság. Nem sütöttem tortát otthonra, aminek  a tetejére valami ehetetlen cukormázzal firkantom rá, hogy jön a baba yuppiiyáééé. Nem tekertem magamra dísz szalagot és masnival nem kötöttem meg a hasamnál és nem nyomtam bele a tesztet valami csokipudingba – fúj de undorító gondolat – bele a csoki pudingba eszi aztán megtalálja és lenyalogatja. Persze előtte biztos fertőtlenítettem volna. Meg van aki a sivatagban ragad és a saját vizeletét issza. Na de nem ez se.

Elindultunk a színházba – A Nemzeti színházba mentünk Háy János : Nehéz című drámájára, amit én már láttam korában de nagyon mély nyomot hagyott azóta is cipelek magamon valami terhet, ami a darab végére rám került. Mucsi elképesztő mit alakít benne és Lázár Kati színésznő súlya színpadon úgy, hogy egy szót sem szól megrázó. Na hát szerettem volna ha Tibi is elsüllyed a darabban mert ha meg megtudja, hogy jön a baba, akkor vége a drámának – vagy lehet pont a terhesség híre a dráma.
/Pl.: tesóm úgy tudta meg, hogy egy nagyon rossz mozifilm előtt, amire hárman mentünk – Luca Tibi meg én még leültünk gyorsan megenni pár gombóc fagylaltot majd a tejszínhab után közöltem vele, hogy fél év múlva lesz egy kisbaba akit dögönyözhet. Nagynéni lesz… Luca csak nézett, azt hitte viccelek majd eljutott hozzá az, hogy ez tényleg így lesz … sokkhatás öröm boldogság sírás és egy ilyen felfokozz idegállapotban beültünk a moziba… marha jól tudok időzíteni… van érzékem hozzá/

Mielőtt bementünk az előadásra oda súgtam Tibinek, hogy otthon majd beszélnünk kell. Próbáltam vészjósló lenni – én a marha kedves kismama… szörnyű. Így utólag vissza gondolni, hát nem vagyok komplett.

A darab ismét zseniális volt – mindenkinek ajánlom, nem árt néha beledögleni egy színdarabba.

Hazamentünk. Jeleztem pisilnem kell utána beszélünk. Bementem a mosdóba kipakoltam szépen sorba a pozitív teszteket a mosdókagyló peremére ott kígyózott, aztán visítottam Tibinek, hogy jöjjön gyorsan. Gyorsan gyorsan. Tibi beszaladt kérdezte, hogy mi van ?  zavarba jöttem, elvörösödött  a fejem, majd a mosdó kagyló felé pillogtam „cukin”. Tibi oldalra pillantott beszkennelte a végelláthatatlan hosszú babánk lesz jelentésű tesztet. Aztán rám nézett, utána vissza majd megint rám. Én meg néztem őt, és vártam, hogy reagáljon már valamit ! Hát atyaúristen hát valamit mondj már kérlek! Nézett és elkezdett mosolyogni. Egy fokkal jobb lett ettől a helyzet. És állt és mosolygott. Láttam a szemén, hogy valami megmagyarázhatatlan megfogalmazhatatlan öröm kezdi el átjárni de meg se nyekkent. Hahó örülsz? Kérdeztem meg végül. Ő meg köpni nyelni nem tudott és mondta, hogy hát persze.  Jah jó hát akkor örülök, azt hittem nagyobb lesz az extázis. Mondom én aki egész nap tudta pisilgetett le mindenféle tesztet össze vissza … Tibi nem az a hatalmas dumás – akkor beszél amikor kell – beszélek én helyette is. ezért is szeretem. Mármint nem azért mert beszélek helyette.

Aztán elkezdett neki tényleg le esni, hogy miről is van éppen szó és végre magához szorított és ölelt és ölelt és ölelt és vigyorogtunk, mint két hülye egymásra és szépen csöndben egymást nézve örültünk és voltunk boldogok, hogy egy új életszakaszba léptünk együtt ott a fürdőszoba csempéjén állva. Annyira természetes volt az egész, hogy nem volt sírás rívás se csoki puding se masni csak a tiszta csendes öröm hármunk között. Mert azóta mindig hárman vagyunk.

facebookon: Blogbababa

Vagyok üldögélek és akkor jönnek a hülyébbnél hülyébb lökések kérdések önmagamhoz. elképzelni nem tudom, hogy egyáltalán, hogy jutnak eszembe – szeretni fog Ábris? Vagy rám vicsorog és ahányszor meglát sír? De nem nem nem ! csak fog szeretni, meg tudni fogja, hogy én vagyok az anyukája. Hiszen itt vagyunk együtt lüktetünk. Nem? Vagy ez nem jelent semmit ? Na el lehet képzelni, mikor egy kismama ilyen dolgokba kezdi el magát belehergelni – talán nem normális, de a mai világban ki az úgyhogy nem véletlenül disney land-i hullámvasút.

És akkor jöhet az, hogy a terhesség csodálatos varázslatos hiszen tényleg az. Egy új emberi lénynek ad életet az anya. Persze kellet hozzá az apa is. Kinek több kinek kevesebb munkája van benne – lásd anya VS apa. Persze, ha nincsen apa akkor meg nincsen baba. Ez logikus.
Tök jól vagyok, eddig még egyszer sem kopogtam ezt le, lehet pont ez a jó úgyhogy koporászással már el se rontom ezt. fizikailag semmi bajom – az elején se volt. Csak úgy terhes vagyok aztán jónapot kívánok. Ha nem lenne ennek az egész cécónak lelki háttere biztos néha meg is feledkeznék arról, hogy babát várok, annyira elvagyok mint a befőtt. És köszönöm ezt a nem tudom kinek. Ki, hogy hívja nevezi. De tényleg örülök, neki hogy nincsenek drámai bajaim. A gyerek egészségesen fejlődik, hurrá – jelenleg olyan 38 cm körül jár és a súlya lassan közelíti a két kilót. Mérete kelkáposzta, ha valaki nem tudja, hirtelene, hogy az hogy néz ki keressen rá – a lényeg, hogy nem akkora, mint egy citrom, vagy egy alma hanem nagy. Jó nagy. Egy kiadós kelkáposzta főzelék adag a menzán. Így baj nincs csak néha lelkileg van ilyen disney landos hullámvasút. Mondtam volna a budapesti vidámparkot de azt meg lebontották és valahova elpakolászták – a maradék retró fa hullámvasút meg túl könnyed az ilyen lelki roppanásokhoz képest. Vagyok üldögélek és akkor jönnek a hülyébbnél hülyébb lökések kérdések önmagamhoz. elképzelni nem tudom, hogy egyáltalán, hogy jutnak eszembe – szeretni fog Ábris? Vagy rám vicsorog és ahányszor meglát sír? De nem nem nem ! csak fog szeretni, meg tudni fogja, hogy én vagyok az anyukája. Hiszen itt vagyunk együtt lüktetünk. Nem? Vagy ez nem jelent semmit ? Na el lehet képzelni, mikor egy kismama ilyen dolgokba kezdi el magát belehergelni – talán nem normális, de a mai világban ki az úgyhogy nem véletlenül disney land-i hullámvasút. Ábrisnak ránk van szüksége majd, minket választott és hozzánk érkezik. Recept nincs a szülőségre. Tibi ott van mellettem. Kő kemény kapuőrző démonként figyel és segít. Ha nem úgy pislogok, ha látja a tekintetemen már ott terem és próbálja kivenni ő is a részét a terhességből. Férfiaknak sem lehet egyszerű. Sőt. Hatalmas meló. Kiállni a nő mellett, akit szeret, aki valamilyen szinten megváltozik és sokkal érzékenyebb és ingadozóbb és igenis kell neki a férfi. Ha csak némán egy szót se szólva de legyen ott. A férfi pedig nem míg kezébe nem veszi a babát, addig milyen „kizártnak” érezheti magát ebből az egészből. Hiába akarja nem tudja átélni. Kézzelfogható majd a 9 hónap után lesz. Azt se tudom mit akarok ezzel mondani. Na mindegy. Bíztat támogat minden vizsgálatra elkísér – noha kb az 5 %-ra tud ténylegesen bejönni és ott lenni mellettem. De jön és akkor ő velem van. Fú de negédes ez így már. Biztos azért kezdek ilyen csöpögős folyós lenni, mert egyre közelebb a szülés ideje. Aztán tudjuk… a hormonok…
Úgy érzem magam néha mint egy felfújt, vagyis majdnem teljesen felfújt strandlabda. Olyan sima egyszerű, amit bárhol meg lehet venni párszáz forintért. Kék fehér sárga zöld piros fehér majd ismétlődő csíkos. Le van eresztve aztán szépen lassan elkezd megtelni. Lassan gömbölyödik. Na én 9 hónapnyi felfúvás alatt vagyok. Nem ám berohanunk a benzinkútra aztán két gombnyomás és már kőkemény – „kőkemény” egy strandlabda sose lesz kőkemény. És akkor fúj fúj fúj fúj. Nem lukas nem ereszt. Csak gömbölyödik. Már majdnem teljesen kész és akkor jön egy fuvallat ( orkán erejű szél), ami berúgja a velencei tóba – dehogy a Velencei tóba még csak nem is a Balatonba hanem valami magyarok által közkedvelt olaszországi bícsen mondjuk Lignanoban a tengerbe aztán elkezd sodródni és sehol a homokos tengerpart és sehol egy palackorrú delfin, aki kibohóckodja őt a partra. Csak úgy sodródik, a partot nem látja és reméli nem süllyed el. Na vannak magammal kapcsolatban ilyen csoda érzéseim. Ez a para tenger. Ami el van sózva. És akkor jön az ördögi kör, hogy stresszelek és a stresszre rá stresszelek, hogy ez a stressz árt a babának és ezért egyre idegesebb vagyok attól, hogy ideges vagyok. Bravó. Holott az ég egy adta világon semmi okom nincsen erre de én megoldom az önstresszesítő jóslatot. Ilyen furcsa lelki dolgok miatt húzódtam vissza kicsit.

Szerencsére tényleg totálisan jó kezekben vagyok. Például a szülés miatt egyáltalán nem stresszelek. Semmitse. (lehet, hogy majd fogok) de egyelőre olyan biztonságban érzem magam, hogy úgyis lesz, ami lesz és jó helyen vagyok. Sok sok milliárd anyuka megoldotta már a szülést a világon úgyhogy azért csak megmarad az ember a végére. Anyukám is két gyereket szült, ha annyira pokoli lett volna az első – vagyis én akkor biztos nem lenne húgom ( már csak az hiányozna, hogy nem lenne az életemben a tesóm, Luca, aki a világon az egyik legfontosabb nekem – remélem olvassa ezt most…) A múltkori vizsgálaton is jött az információ, hogy a méhlepényen van egy kevés meszesedés. Oké – padló fogás – mi az, hogy meszesedés ? Most akkor baj van? Baj lesz? Az orvos megnyugtatott, hogy ez teljesen természetes folyamat nem kell ezen idegeskedni. A baba jól van a méh is tök jól érzi magát Ábris bent. Eszik iszik dínom dánom. Természetesen megnyugodtam. Aztán hazamentünk Tibivel és másnaptól kezdve jött a depi. Meszesedés..meszesedés…meszesedés… elkezdtem mantrázni. Meg lakást meg házat szoktak meszelni. Pl nagypapám az erkélyüket egy hete. Égetett mészből oltott vagy híg meg ilyenek. Meg ez munka. Nem? Meszelést vállalok. Van a kültéri mész, nekem meg beltéri meszem van. Össze esküvés elmélet tuti korábban jön majd  a gyerek mint kellene. És bele hergeltem magam. Rossz kedvem lett befordultam, Tibi meg ott van és próbál segíteni, de nem tud, hogyan. Végül felhívta az orvosomat, hogy most mi van mert Fruzsi teljesen megváltozott befordult. Aggódik értem. Az orvosom ismét behívott magához, hogy beszélgessünk arról, hogy MINDEN RENDBEN VAN senki nem fog hamarabb szülni, semmi baj nincs se  a gyerekkel se a méhlepénnyel. Jó-jó-jó elhiszem. Aztán az nyugtatott meg igazából, hogyha bajom lenne és veszélyeztetett terhessé váltam volna (amiről szó sincs se közel se távol) akkor arról biztos tudnék.

Valamiért parázom azon, hogy kijönnek a hasamon azok a durva vérvörös zebracsíkok. Sok anyuka mondja, akinek csíkos lett a hasa, hogy, hát a csíkok plusz jelek és emlékek, hogy egy új életet adtak. Jó, ha valaki képes ilyen pozitívan látni az ilyen dolgokat. Én kenem a hasam rendesen „csodakrémmel” még mindig napi 3-4 alkalommal. Két napja reggel felhúztam a pólómat, hogy bekenjem a hasam és néztem, hogy mi a szar az ott a hasamon a köldökömtől a bal féltekre eső részen. Ilyen vörös csíkokat láttam. Hunyorogtam gyorsan egy világ omlott össze bennem, hogy éjszaka kinőttek a striák és ennyi volt. Aztán a pár pillanatos fixírozás után rájöttem, hogy olyan hülyén aludtam el a bőrömet, hogy valahogy a ruha az ilyen gyönyörű veteményes ágy csíkokat hagyott hátra és a striáknak semmi köze hozzá. Éjjel nem nőnek a stiák. Maximum a gyerek a hasamban. Úgyhogy a bőröm még sima. Kivéve ottan van az a line nigra – az a (nekem világos halvány barna) csík ami a köldöktől pontosan középen függőlegesen húzódik a szemérem csontig. Egy szögmérővel és vonalzóval nem lehetne ilyen egyenest húzni a matekfüzetbe sem. És, hogy ez mi? Ez állítólag amúgy is ott van csak nem látszik, aztán ha az ember terhes lesz akkor a melanin jobban termelődik és attól válik sötétebbé. Ilyen pigmentes történet. Aztán szülés után eltűnik. De van egy sanda gyanúm, hogy szülés után nem ez lesz az első a testemmel kapcsolatban ami érdekelni fog.  

Pl.: láttam anyukákat akik szültek és szülés után ugyan akkora a hasuk, mint a 9. hónap végén – mikor megy – lapul le a has és itt most nem a zsírrétegről beszélek hanem arról a strandlabda gömbölyűségről?  Erről nem találok infót. Csak érdekel, hogy szülés után is hosszú ideig „vakon” fogom e borotválni a lábamat… Mert például ez már nem olyan egyszerű művelet.

Meg amiről még foggalmam sincs, hogy szülés után a kórházban miben leszek. Oké persze könnyű hálóruha – de abban, miként, hogyan lehet szoptatni? Mert eddig amit 1-2 darabot láttam elöl gombosat – kritikán aluliak- ilyen neonzöld elöl strasszos kiscicák vagy rikító sárga és rajta csókolózó zsiráfok… el lehet képzelni… hahó világ… hahó anyukák ti miben voltatok?

Na ezért a kis disney landért voltam eltűnve, de már jó passzban vagyok és sok minden történt az elmúlt héten, ami érdekes tapasztalat volt úgyhogy super power erővel berobbanok.

Az a fajta fájdalom, mikor már nem elég, hogy potyognak a könnyeim a fájdalomtól, de röhögő görcsöt is kapok. Na olyan. És ez hajnali 3-4 körül nem buli. Ábris persze nagy party face a méhemben, méhparty, de az anyja meg idegeli „otthon” a kinti világban magát, hogy mikor érsz haza és mikor fekszel le aludni. Ő se alszik én se alszom így teljes a kör.

Na az mostmár biztos, hogy nem tudom cuki meg öntyöm pöntyöm de édes dolognak megélni azt, h ahajnali 3kor a bordáim közé hatol egy láb. Izomból. Aztán egy másik. És rúgja és nyomja és közben feszíti a fenekét is kifelé és, mint egy kis elszabadult rinocérosz randalírozik a testemben, mint valami herendi porcelángyárban. Mert a testem hajnalban az herendi porcelán puccom bolt. Igen. Nyomja gyúrja, dagasztja a belső szerveimet van, hogy úgy, hogy egy ideget is eltalál, amitől úgy nyilal a fenekemtől egészen a térdemig, hogy megpusztulok. Az a fajta fájdalom, mikor már nem elég, hogy potyognak a könnyeim a fájdalomtól, de röhögő görcsöt is kapok. Na olyan. És ez hajnali 3-4 körül nem buli. Ábris persze nagy party face a méhemben, méhparty, de az anyja meg idegeli „otthon” a kinti világban magát, hogy mikor érsz haza és mikor fekszel le aludni. Ő se alszik én se alszom így teljes a kör. Tibi alszik. Szerencsére. Én meg vonyítok némán. Így telnek az éjszakák az elmúlt egy hét óta. Megerősödött a fiam, úgyhogy fel tud kelteni, és ezt meg is oldja. Amúgy is rossz alvó vagyok úgyhogy most még inkább rá edzem arra, hogy megszületik és sír, visít az éccaka folyamán. Ide nekem ! Úgyis fent vagyok ! De ez a nyilaló fenék fájdalom, nem kívánom senkinek.
Ebben az időben számolni kell a magzat mozgásokat, és a lényeg, hogy egy nap bármilyen erős is de meg legyen a 10 db. Na nálunk éjszaka van kb 110 nappal meg még rátesz egy lapáttal. Elvan a gyerek ha játszik. Emiatt jelenleg nem izgulok, hogy jaj nem mozog miért nem mozog. Na de persze az úrfi ki tud ám szúrni a szüleivel. Tudja mikor kell nyugton lenni és visszavonulót fújni a randalírozásban. Na és mikor? Hát persze, hogy akkor mikor a szülei izgatottan várják a 30. heti ultrahangot, hogy láthassák újra és végre viszonylag szépen kirajzolódva a kis arcát. Orrát száját homlokát mindenét.
Tegnap mentünk is a kórházba 18:00-ra a 30. heti UH-ra. Mérések vannak, mekkora a feje a combcsont, alkarcsont, szívhang, vérerek, agya, szívének pitvarai, mindent megnéznek, hogy rendesen üzemel- e baba (magzat). Fekszem jön a hideg trutyi – uh zselatin és kezdődhet a mozi. Ilyenkor van 4D uh is, amin tényleg mindent szépen lehet (lehetne ) látni. A kis ujjait és az ARCÁT.
Lezajlottak a hivatalos mérések, közben is mondta a hölgy, hogy a keze épp az arca előtt van, reméljük elveszi. Magamban mondtam Ábrisnak, hogy kérlek vedd el a kezed, ne csak éjszaka boxolj vele most csak egy kicsit kérlek. . .  és ekkor váltottunk 4D verzióra. Mondnaom se kell gyönyörű szép kézfejeket láthattunk. Ujjpercek, kézfejecske. De Ábris fejecske na az eldugva. Két kézzel dugdosta. Köszönjük fiam az inkognitót. Na akkor csináljunk valamit, oldalfekvés hátha kibillenti, nem, nem billentette, pár felülés, semmi kicsit megsimogattam – ekkor már a lábait is az arca elég húzta – igencsak ruganyos a gyerek. Arc semmi, csak 4 db végtag. Bunkert épített magának a testéből. Begböködtem. SEMMI. ( kitérő: most, hogy írom a blogot természetesen mozog…). Az uh hölgy mondta, hogy legyen az, hogy akkor most kimegyünk iszom vagy eszem valami csokoládét, hátha attól beindul. És 10 perc múlva újra próbáljuk. Köszönjük a lehetőséget. Hallottad Ábris? Automata forrócsoki ahh hmm dejó. Megittam, sétáltam guggoltam, BÖKÖDTEM ismét vissza mentünk újabb adag zselé változás? Semmi. Hátat fordított totál. Elmondhatom, hogy még meg sem született a fiunk, de már összeveszett velünk és behisztizett. Az egész kórház zselé állománya a testemen volt már. Próbálkoztunk megváltoztatni a helyzetét de sztrájk volt. A hölgy mondta nembaj nem adjuk fel ! Még egy próba behív egy következő párt, addig menjünk ki és utána újabb próba. Ez meg is történt.

Ki – be mondtam, hogy majd hozok ajándékba uh zselét, mert kifogyott egy flakon. Három a magyar igazság reméltem nem jön a szokásos és egy a rá adás dolog. Lefeküdtem hideg trutyi zselé. Közben persze a dvd (mert azon megkapjuk az egész vizsgálat anyagát ) vissza  a gépbe és indít. És ez az egy kicsit odébb vitte a kezeit. (biztos megunta ezt a herce hurcát ). Persze csak úgy, hogy profilból egy pár másodpercre látni lehessen, szemből azért nehogy – túlzásokba ő sem esik. Ő se lát minket 9 hónapig, akkor tuti így tartja fernek, hogy mi is bírjunk magunkkal 9 hónapot. Talán jogos. Nem, nem az. És akkor picit megmutatta az orrát a száját és a homlokát. Az orra az enyém tagadhatatlan, a szája az nem tudom vegyes- nekem is és az apjának is viszonylag telt ajka van így azt a közösbe dobjuk. A homloka és szemöldök csontja az az apjáé. Slussz passz mi így leosztottuk már most, hogy kiből mit örököl. De úgy szokott lenni nagyrészt, hogy a fiúk az anyjukra a lányok az apjukra hasonlítanak. Vagy nem. Majd kiderül. Ott volt a kis pisze orra a csókos kis szájával. Köszönjük a lehetőséget kisfiam, hogy egy picit azért oda adtál magadból ha csak pár másodpercre is. Természetesen ahogy elindultunk, nyomta bent a bugit – láb a bordába be popó az égnek és ment is a sanda csacsa .. utána egész éjjel.

teljes ultrahangos képeket és videókat nem szeretnék megosztani, de Ábris is adott magából egy picit, abból a piciből én meg egy még pöttömebbnyi részt mutatok, ha már erről volt szó végig. 

A legtöbb gyerek ruha természetesen fel van lógatva, viszont ami nekem baby méret kell az ilyen tipikus nagy fa ládákba van beömlesztve. Ebből 6 óriási láda egymás mellett. Persze látni nem lehet csak a felszínét. Mint az a tipikus kép a jéghegyről a vízben - aminek a csúcsa látszik az igazi nagyság meg a víz felszíne alatt lapul. Na mármost ebbe kb fejest kell ugrani, mert mélyek és mélyen betúr aztán előránt.

Ez tény. Ezeket a babaruhákat, mind magunknak shoppingoljuk, hiszen nekik fogalmuk sincs eleinte, hogy milyen göncöket adunk rájuk. De ruha az kell. És én fogom nézni, vagyis mi a családja meg a barátok. Ábris majd ezer év múlva nézeget magáról babakori fotókat és veszi észre, hogy már akkor is H&M meg Zara cuccban randalírozott a világon. De most ? Vagyis majd. Ha megszületik. Mindenki várja készül. jaj de édes ez a body jaj de cuki az a póló na és ez a zokni vagy sapka.. Áhh nem lehet ott hagyni. Édes fiam, nagyon készülünk a jöttödre. A babaruhákat majd kb hetente növi ki úgyis. Tudooooooom, hogy kinövi pikk pakk, de KELL !  Nembaj ha csak egyszer lesz rajta. Vagy lehet,hogy soha nem is lesz rá jó - esetleg mire sorra kerülne a 20. body már kinövi - de ha azt valakitől kaptuk azért valahogy csak rá kell adni, hogy ne legyen sértődés. Mióta tudjuk, hogy fiú lesz azért eleinte is fél szemmel ugyan de rá rá sandítottam a gyerekruhákra - noha még messze volt a születésének az ideje. Néha én is csodálkozom, hogy kisbabákra mennyi pénzt elkölt az ember, amikor , mint írtam ripsz ropsz kinövi. Pláne az első gyereknél. Aztán már "rutin". Mostanában már rá se nézek nagyon a felnőtt ruhákra célirányosan törtetek befele a gyerek részlegre (ha van a boltban ) és ott is a baby szekció felé veszem az irányt. És ha a piros %-al ellátott akciós táblák lógnak a plafonról megörülök, hogy biztos valami jó üzletet fogok csinálni. Yeaaaahhhh... Szinte ingyen van sőt inkább a bolt fizet nekem. Tibi is berendelt már ebay-ről kis rugdalózót. Na és, hogy milyet? Michael Jordan 23. bevallom tündéri. Majd ebben a szerkóban megyünk szurkolni apának a meccseire. A baba téma előtt imádtam vásárolni - magamnak. El se merem mondani hány olyan ruhadarabom van a szekrényben amiben még az ár címke is rajta lóg.. De akciós volt - szinte ingyen... Nembaj jön a jóidő, Tibi nagyon fellelkesült azon, hogy kimenjünk a Pecsába ( Petőfi csarnok a Város ligetben) hétvégén a bolhapiacra árulni. Majd ő eladja őket. Igazi biznisszman - pláne a ruhatáramat illetően. Úgyhogy ha valaki majd vadi új Bershka Zara Stardivarius stb cuccra vágyik keresse meg a standunkat aztán turkáljon kedvére. És elértünk a turkáló dologhoz. Ma délelőtt rávett anyukám, hogy menjünk el egybe - nem messze a bosnyák tértől van egy nagy turi bolt, hátha találunk valami kincset. Itthon kellene túrnia  szekrényben tele van kincsekkel. Sőt van kb 10 teli Ikeás doboz tele általunk nem használt ruhákkal. . . na a lényeg menjünk hátha van baba ruha is - olyan gyorsan kinövik, hogy tönkre se tudnak menni. 

Elmentünk felnőtt részlegen átszáguldottam, majd végre megtaláltam a " gyerek osztályt ". A legtöbb gyerek ruha természetesen fel van lógatva, viszont ami nekem baby méret kell az ilyen tipikus nagy fa ládákba van beömlesztve. Ebből 6 óriási láda egymás mellett. Persze látni nem lehet csak a felszínét. Mint az a tipikus kép a jéghegyről a vízben - aminek a csúcsa látszik az igazi nagyság meg a víz felszíne alatt lapul. Na mármost ebbe kb fejest kell ugrani, mert mélyek és mélyen betúr aztán előránt. Megnézi az ember mit halászott aztán újra alá merül is kitúrja. És egy idő után bele fullad. nem csodálom, hogy a Titanic is elsüllyedt Ezt terhesen nagy hassal azért elég macera. Pont egy olyan mozgást kell véghez vinni ami nem igazán esik jól. Derékból tartva bedőlni aztán vissza. Oké hátizom erősítés na de ne. Nem nem jó. Azt nem mondom hogy lógjanak a tenyérnyi kis ruhák vállfán de valahogy jó lenne, ha ezekért nem kellene mélytengeri búvárnak állni. Tudatos vásárló vagyok így viszonylag gyorsan lezavarom, nem tudok szédelegni órákat egy egy boltban. Túrtam mint egy vaddisznó egész jó cuccok voltak találtam is ezt azt, amit nem lehetett otthagyni. Jó márkák hibátlan állapot. Vásárlás közben rájöttem, hogy itt kilóra adják a ruhát. Hol a krumplit narancsot, hol a rugdalózót. Kíváncsi voltam mennyi ruhát túrtam össze. elég is volt. 6 db ruhanemű volt a kezemben. 2 sapka 1 body 1 rugdalózó és 2 póló. Pénztár. Jött a mázsálás. Egyem a szívét 21,5 dkg lett a cuccok súlya. Fasírthoz való darált húsból is többet veszek. 750 Ft-ot hagytam ott a szettekért. 

Kényelmetlen volt háton feküdni a derekam is fáj ezért fogtam magam és a bal oldalamra fordultam, felhúztam a lábaimat, ilyen fóka magzat pózba vágtam magam. – kitérő blokk: olvastam, hogyha csokoládét eszünk és a bal oldalunkra fordulunk, akkor a baba nagyon boldog lesz és biztos mocorogni kezd.

Hát olyan elképesztően atya világ de nagyon nagyon nagyon übe rbrutál sokkoló pillanat volt.

Nos történt tegnap az a dolog velünk – itt a velünk a kis családot jelenti – én az anya és Tibi az apa és Ábris hasamban való dagasztása rúgkapálása. Azt vettem észre hogy tipikus idehaza, hogy mikor munkaszüneti nap van lásd tegnap március 15 és mindenfelé szabadtéri programok akkor valamiért az idő úgy gondolja hogy szar lesz és esik egész nap az eső. Most, hogy babát várok sokkal jobban elszomorított ez az ügy- eszméletlen érzékeny tudok lenni… hormonok- na és rossz kedvem volt, és sajnáltam azokat a kisgyerekes családokat ahol tervezik, hogy mindenféle szabadtéri programokon részt vesznek, sétálnak a jó időben eszem iszom dínom dánom. Reggel már az jutott eszembe, hogy pár év és mi is megyünk Ábrissal, hogy legyen majd saját fa kardja meg csákót készíthessen magának és ha úgy alakul akkor „feldobjam „ egy ló hátára is. De ez még odébb van.

Reggel felkeltünk én is szerettem volna sétálni ide oda vonulni napközben, de éljen a szakadó eső ez a program sztornó. Tibi örült, hogy szabadnapja van végre össze szerelheti a kombi babaágyat, amit kb egy hónapja vettünk.  Rossz idő legaláb van program ha be is vagyunk zárva. Röviden tömören a babagy esete, mert az egy külön sztori: kibontotta a dobozokat, mert lapjára volt szerelve a bútor ( a boltban annyit tudtunk megnézni, hogy az a szín van benne, amit mi rendeltünk és szerettünk volna). Neki esett ki bontotta kipakolta a nappali közepére nézte nézte némán majd egy jó negyed óra szuggerálás után kiderült, ez egyáltalán nem az a típus, amit mi szerettünk volna és nemhogy nem az a típus de totál hiányos. Hiányoznak fő elemek, fa lapok – egyenlő totál használhatatlan fa elemek. Amiből fogalmam nincs mit lehet építeni de kombi rácsos babaágyat na azt biztos nem. Oké. Nyugi. Majd balhézunk a boltban és vissza kérjük a pénzt. Persze elkeserítő, hogy hogyan tehetnek meg ilyet az emberrel de valahogy nem pörögtünk rá nagyon a dologra – holott én ilyenkor már fejhangon őrjöngök és szidok mindenkit hogy mégis mit képzelnek magukról…  de most nem. fúha nem tudom mi van velem. De relax volt.

Én feküdtem a kanapén, mint egy kis (nagy)  fóka Tibi meg pakolt – nem engedte, hogy segítsek, ne emelgessek. Hol Tibit figyeltem, hol néztem ki az ablakon és az ázó március 15-ei programosokra gondoltam. Meg Ábrisra. De rá tudat alatt 0-24-ben figyelek. Az csak a figyelem csak úgy van. Folyton pulzál. Kényelmetlen volt háton feküdni a derekam is fáj ezért fogtam magam és a bal oldalamra fordultam, felhúztam a lábaimat, ilyen fóka magzat pózba vágtam magam.  – kitérő blokk: olvastam, hogyha csokoládét eszünk és a bal oldalunkra fordulunk, akkor a baba nagyon boldog lesz és biztos mocorogni kezd. Terheseknél mozog, aki csokit eszik aztán eldől de nem várandós és mozog valami akkor az inkább a belekben zajló akciók miatt van. Szóval kell csoki is. Én nem ettem csak eldőltem. )
És eltelt pár perc, mikor érzetem, hogy Ábris akcióba kezd. Elképesztő energiákkal és erővel. Tudom hol a feje a feneke keze lába. Eddig a fenekét éreztem tenyérrel ha nyomkodta kifele. Most viszont hihetetlen mozgást érzetem a lábai irányából így a kezemet oda nyomtam a hasamra – nem durván de nem is úgy hogy jaj jaj meg ne nyomjam. És akkor jött. Megtörtént. Katartikus. Jobb sarok, bal sarok, aztán megint  a jobb sarka és a bal. Felváltva nyomta a sarkait mint az őrült a tenyerembe. Ez egy olyan pillanat, mikor az embernek a lélegzete is elakad. Legalábbis nálam olyna volt. Te jó ég lábak. Sarkak. Éreztem, ahogy a tenyerembe fúrja a mutató ujj vastagságú pici sarkait. Érezni lehetett, hogy az egy láb aztán a másik. Mozdulni nem mertem, jeleztem Tibinek, hogy jöjjön, mert olyat fog tapasztalni, amit még soha. Eldobta a kókuszmatracot, szalad mögém bújt nagy kifliben fogtam a kezét és rányomtam a hasamra, ahol a lábak harcolnak és gyúrnak odabent. És tolta Ábris az apja kezét. Érzetem , hogy Ők ketten kontaktban vannak és pulzálnak. Se én se Tibi nem vett levegőt. Olyan pozitívan „megrázó” élmény volt. A sarkak. A lába. Jézusom. Bevallom eddig egyszer sem érzékenyültem el  olyan szinten, hogy könny szökött volna a szemembe a meghatódottságtól. Azt hittem, hogy velem van a baj, hogy érzelmileg nem ragad olyan szinten magával, hogy levegőt ne kapjak. De most megtörtént. Se levegő se semmi. Beszippantott valami olyan megmagyarázhatatlan energia, amiről eddig nem is hallottam. Ez annyira fizikai volt. Kontakt. Mindent felülmúlt. És még csoki sem kellett hozzá. Se milka csoki se tibi csoki. Elég volt csak Tibi !

Mindenből 5 példány volt (biztos ami biztos). Egy kupac ötös adagot elém nyomott egy másik ötös kupacot a Tibi elé és kérte, hogy ahol a nevünk szerepel ott olvashatóan gyöngy betűkkel írjuk alá. Az én papír adagomon egy oldalon 7- szer szerepelt a nevem, amit a Tibi elé adott azon csak 3- szor. Na ez össze adva összesen 10 és ez megszorozva 5 példánnyal aláírás mennyiségét tekintve 50 darab. CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA…

 Az apasági elismerő nyilatkozat. Kell hozzá amiket már leírtam mag az anya gondolom ez meglepő, aztán még a férfi akit apukának mondunk és kettejük minden irata. „Minden” irata: személyi és lakcímkártya.  Nálunk én vagyok az anya szereplő Tibi pedig az apuka. És nekem még pluszba be kellett szereznem két hivatalos papírt. Egyet a Zuglói önkormányzattól, hogy hajadon vagyok (tuti nem vagyok férjnél) ez összesen harminc napig érvényes papír, utána újat kell igényelni. Fűha ki tudja mik történtek már a történelemben 30 nap alatt. Oké volt háború is, ami röpke negyven percig tartott. Itt A Britek meg a Zanzibárok harakiztek egymással. A kálvária abból adódott, hogy brit gyarmat voltak szultánus rendszerrel és akkor meghalt a szultán a zanzibárok meg kikurjantottak a britek beleszólása nélkül egy másikat na de a britek ezen puffogtak és jött az ultimátum, hogy szultán tessék lemondani reggel 9-ig mert ha nem lesz nemulass. Az meg persze nem mondott le mire megreggelizet és akkor piff puff mert a britek fél óra alatt rommá lőtték a palotát (ettől biztos jobban érezték magukat), aztán 40 perc után megadták magukat a Zanzibárok, a szultán nem, mert ő meg elszaladt. Kedves. Röpke 40 perc alatt 500 ember halt meg. Mind Zanzibár. Na ez valahogy így volt. Úgyhogy ha 40 perc alatt lehet háború, aminek van eleje közepe és vége, akkor 30 nap alatt micsoda esküvőket lehet tartani dínom dánom. 

Megvoltak a papírok, nem volt a hajadopni lapom után dínom dánom plusz kikértem a szülész orvosomtól egy ehhez kellő plusz papírt, amin rajta volt, hogy körülbelül mikor eshettem teherbe. Na megvolt mindenünk. Úgyhogy mehettünk is a Zuglói gyámhivatalba, hogy mihamarább meglegyenek a papírok arról, hogy Ábris Krasznai legyen születése pillanatától. Így ingyenes is. Ha születése után jut ez eszünkbe akkor macerásabb meg fizetős az ügy.
Múlthét szerdán tudtuk úgy alakítani az életünket, hogy eljussunk kéz a kézben szökdécselve a gyámhivatalba. Tibi civil munkájából adódóan full csiniben jött. Szexi volt. Olyan fesön magazinos. Öltöny, nyakkendő, szép cipő foncsoros napszemüveg hello Mr. Milánó. Megadta a módját annak, hogy a kisfia a nevét kapja meg.

A zuglói önkormányzatot éppen átépítik vagy felújítják a lényeg, hogy romokban van. Nem volt ki írva az ajtóra, hogy ’ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel (köszi Dante ) és működött is a fotocella így átléptünk a kapun. Porfelhő, de olyan, hogy ilyet utoljára tavaly nyáron a sziget fesztiválon láttam. Borzalom. Sitt, építési törmelék, lécek, gépek zúgása, melósok.  A porta eltűnt, az információ sehol ekkor én kicsit elbizonytalanodtam, hogy akkor most mi a f@sz van itt. Tibire néztem, mert Ő beszélt telefonon az itteniekkel ( lehet egy melós vette fel a telefont aztán mondta, ami az eszébe jutott) Ő meg tiltakozva nézett a gyilok nézésemmel szemben és közölte, hogy de márpedig tegnap telefonon mondták, hogy ide kell jönni. Oké… remélem nem önkéntes zuglói polgárként glettelni vártak minket. Kicsit bolyongtunk hátha találunk valakit aki ott dolgozik és nem építési melósként, hanem olyan hivatalnok féle. Felkapaszkodtunk az emeletre – egyre nehezebben kapok levegőt a növekvő gyerek miatt így az egy emeltnyi lépcsősor maga volt a Csomolungma csak nem hó hanem por viharral. Oxigénmaszkot ide nekem. Nem kaptam az nem volt. Tibi volt a hegyi serpám. A porlepte emeleten – na most ugrott be hogyan nézett ki – mint egy vulkán kitörés után a hamu lepte falu vagy város. Ücsörgött két széken két nő, kiderült ők is ügyet érkeztek intézni így megcsillant a fény. Volt is ott egy ajtó, ahol állítólag láttak már mozgást. Be is kopogtunk, hogy hello szia szeretnénk megcsinálni az apaságit. És talált ! Jó helyen túráztunk. Csicseregve boldogan fogadtak minket és kértek 3 perc türelmet. Azalatt benyeltem fél kiló puha port. El se mernék menni tüdőszűrésre. Aztán egy teljesen más részéről a folyosónak kurjantott egy hölgy, hogy na menjünk befele. Bementünk a nő után az „irodájába” ami kb 3 négyzetméter volt. És papírhalmok amerre a szem ellát már ha el lehet látni egy három négyzetméteres irodában bárhova is. Még nem is kérte de sorra kipakoltuk neki az iratokat papírokat asz asztalra. Mosolygott majd kérdezte van még más is? Kac kac kac. elfordult a gépéhez és elkezdett mindent begépelni. Melegem volt vörösödött a fejem, a hölgy persze azt hitte izgulok. Marhára. Persze igen.. illedelmesen mosolygok ha ha ha takargatni valóm van. Kis huncut.
A hölgy gépelt, mi meg ültünk ott mint két tök. A rendszerben mindig megnyitja ezt a programot – a hivatalos szöveget, ami az apasági nyilatkozat maga és nem újat indít, hanem azt kell újra írni, aki előttünk járt ott.  Ez csak akkor tűnt fel mikor láttam , hogy gépel  és ránéztem a monitorra majd azt láttam rajta, hogy Cseh-Németh Luca és szóltam neki, hogy elnézést, de ő a húgom és Fruzsina vagyok. Nevetett majd mondta, hogy nem Cseh – Németh Luca és mutatta, hogy épp átírja a nevet. Szóval végig az iratban előbb volt ott a tesóm neve, mint anya, mint az enyém. Vagy ki tudja. LUCA?????? Nincs valami mondanivalód?????  Pötyögött  a hölgy. delet delet delet pötty C pötty s pötty e pötty h kötőjel.. szépen lassan pötyögte az információkat. A fejem az a pantone színskála összes piros árnyalatán végigment. Meglett az átírt verzió és elment nyomtatni. Addig kicsit beszélgettünk és mikor vissztért pont mondtam Tibinek hogy eszméletlenül fáj a derekam. Ezt a hölgy meghallotta és csak mondta mondta mondta utána a magáét. Otthon kell már maradni pihenni nem szabad semmit csinálni nyugton lenni. Olvasni tv-t nézni zenét hallgatni, nem gondolkodni és a többi. Kellett ez a felvilágosítás… Én ? Aki nem hagyja el a lakást innentől kezdve még 14 hétig vagy ami még rosszabb nem gondolkodik? Ugyanmár. Nembaj. Jót akart a hölgy elmondta, hogy neki is feküdnie kellett  a terhessége alatt mert ez és ez volt a baja ( jött a horror sztori) .

A mono dráma után elénk tolta a papírokat, amiket ki kellett tölteni. Mindenből 5 példány volt (biztos ami biztos). Egy kupac ötös adagot elém nyomott egy másik ötös kupacot a Tibi elé és kérte, hogy ahol a nevünk szerepel ott olvashatóan gyöngy betűkkel írjuk alá. Az én papír adagomon egy oldalon 7- szer szerepelt a nevem, amit a Tibi elé adott azon csak 3- szor. Na ez össze adva összesen 10 és ez megszorozva 5 példánnyal  aláírás mennyiségét tekintve 50 darab. CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA… ez ötvenszer leírva ínhüvelygyulladás. Golyózott a szemem a saját nevemtől. Volt, hogy a harmincadik környékén elakadtam a nevemben és kihagytam betűt vagy össze cseréltem. Régen, mikor kicsi voltam, pontosabban az biztos, hogy sulis, mert már tudtam írni, akkor volt olyan bűntetés, hogy : írd le százszor vagy kétszázszor, hogy : nem beszélek csúnyán, nem beszélek csúnyán, vagy nem feleselek vissza nem feleselek vissza és ehhez hasonlók. Ezt alkalmazták a tanárok is de otthon is előfordult. Soha nem lázadtam ellene. Mindig megcsináltam. Hmmm fura. De szerintem ez a büntetés fajta sokak számára ismerős. Az apaságin a nevem  volt a büntetés. Tibinek ha négyszer szerepelt a neve már sokat mondtam vele. Vele csak az a baj, hogy csúnyán ír. A gyöngybetűt távolról sem ismeri. Ezt szóvá is tettem akkor, hogyha a nőnek nem tetszik ahogy Tibi aláírta (mert az minden volt csak olvasható nem ) és újra íratja velünk az összest, akkor Ábris Cseh-Németh lesz. Szerencsére nem kellett. Közben a nő megkérdezte Tibit, hogy tisztában van-e a jogaival, amit ez a dokumentum nyújt majd. Tibi persze rávágta, hogy igen engem meg érdekelt, hogy mi is az így Tibire néztem, hogy na akkor mondja, mert kíváncsi vagyok. Tibi mondott valamit, majd a nő mondta, hogy hát na ez pont nem az. És felvilágosította a leendő apukát, hogy ez arra lesz jó leginkább, ha mi szétválunk akkor tud perelni a gyerekért ugyan olyan jogokkal, erővel, mint én. ( Szép jövőkép ).
Megvoltak a papírok, még gyorsan elmondtam, hogy egy gyerekágyat össze szerelni nehezebb, mint maga a szülés és rákérdezett, hogy megvan e már a gyerek neve. Igen meg, Ábris. Erre a nő mosolygott és boldogan mondta, hogy ahonnan ő származik falu ott volt egy Ábris bácsi.

Életemben eddig egyszer találkoztam az Ábris névvel vagyis kétszer. Első alkalommal egy kisfiú, aki a tesómhoz jár úszni tanulni másodjára pedig múltkor a Kolibri pincében egy ifjúsági darabon az egyik néző srácra szólt rá a tanárnője, hogy ülj már le végre Ábris. Na de, hogy vannak Ábris bácsik is a világon. Őrület.
Felálltunk, leporoltuk magunkat és plusz egy jövendőbeli hivatalos Krasznaival távoztunk. 

A hasam az növöget. Nem vagyok ugyan egy búbos kemence, vagy egy vörösboros hordó egy jó illatú dohos pincében, de én a magam módján növök. Látom. És kész. – Hú már itt tartasz, több, mint a fele lassan 6 hónapos vagy és ilyen pici a hasad?

Mozog ? És most ? Na és már mozog ? Érzed ? Rugdos ? Mocorog ? Na és már most ? Még nem ? És most ? És most ? És most ? Ilyen kérdések után totál tehetetlennek éreztem magam a hasamban növekvő babámmal kapcsolatban.

Ma a 23. hétbe léptünk. (Legyen ez Michael Jordan hete. Ha már van egy még aktív kosárlabdázó a családban - aki nem más, mint a jövendőbeli apuka Tibi, legyen némi kosaras vonatkozás. Szóval Michael Jordan- Chicago Bulls - 23- ha valaki esetleg nem tudja ki Ő, vagy hogy néz ki az hát az nézzen utána. Vagy nézze meg a Space Jam filmet. És nem az egyik rajzfilmfigura az se nem a Bill Murray, hiszen Bill Murray az Bill Murray és nem Michael Jordan ). Kevesebb van már előre, mint amit magunk mögött tudunk. Nyilván az ember várja és figyeli, hogy mikor ad végre magáról valami jelet. Az életjelet nem használom itt, mert az egy alap helyzet. Na de akkor is. Helloka ! Én itt kint idegelem magam , hogy minden rendben van e ott bent veled és mivel nem látlak légy oly kedves ütni vágni rúgni köldök zsinóron majomhintázni magzatvíz kick-boxolni kérlek bármit csinálj csak, hogy tudjam jól vagy odabent. Az első 20-21 hétben minden alkalommal nagyon vártam már az ultrahangos vizsgálatokat, mert akkor láthattam Ábrist, hogy tök jól elvan bent a maga kis világában. Izeg, mozog fészkelődik. Azért mert jó? Vagy mert szűk? Jó neked? Biztosan.

Jönnek a bombázó mozog-e már meg érzed-e kérdések. Ami még inkább nyomasztóvá válik egy idő után hiszen a válaszom az volt, hogy nem, még egyelőre nem érzem. Óóóó miért nem érzed ? XY már ekkor akkor érzett mindent. Köszi, hogy szólsz nekem erről. Én nem vagyok XY és persze most akkor idegesíts fel, hogy valami biztosan nincs rendben.
Megértem én, hogy mindenki izgul, meg szurkol csak lehet nekem jobb lenne, ha nem adnának az ilyenfajta izgalmaknak hangot. Én majd úgyis mondom magamtól, hogy képzeld már  érzem őt.
A hasam az növöget. Nem vagyok  ugyan egy búbos kemence, vagy egy vörösboros hordó egy jó illatú dohos pincében, de én a magam módján növök. Látom. És kész.
– Hú már itt tartasz, több, mint a fele lassan 6 hónapos vagy és ilyen pici a hasad? Nem lesz túl pici a baba ?
Most miért kell ezt ? Engem ez úgy elkeserít. De pici, icipici törpe és eladtam E-bay-en egy francia vándorcirkusznak.
Semmi baja nincsen a babánknak. Baromi jól van, mindenféle vizsgálat méricskélés kimutatta, hogy egészségesen fejlődik és nő. A hasam mérete nem befolyásol semmitse. Anyukám is mesélte régebben, hogy mikor velem volt terhes a 9. hónapban nem tudta, hogyan dugja előre a hasát, hogy észrevegyék, hogy babát vár és esetleg átadják neki a helyet a buszon. Most meg itt van egy nagy cula 28, lassan 29 éves lánya, aki nem egy vándorcirkuszban dolgozik és babát vár a „pici” hasával együtt.
A sok idegelés miatt tényleg remegve vártam, mindig a vizsgálatot, hogy lássam Ábrist, hogy mozog. Él és virul. Az orvossal is többször beszéltem, hogy te jó ég mi van velem miért nem érzem más már érzi baj van baj van baj van… Minden alkalommal megnyugtatott, hogy az égegyadta világon semmiféle probléma nincsen, nyugodjak meg. Mindenki máskor kezdi el érezni. van aki már a 17-héten érzi, hogy mocorog de van aki csak a 25-26-ban kezdi el egyáltalán megérezni. Sőt lehet már én is éreztem csak nem tudtam, hogy az a baba.  Naja. Ki tudja, hogy az aktimel joghurt volt az vagy Ábris. Az én kis joghurtom. Nyilván könnyebb úgy, nyugodtnak maradni, hogy a súlygyarapodáson stb tüneteken kívül érzékeli az ember a gyereke mozgását. Ráadásul első gyerek. Nagy az izgalom. Na nemmitha másnál a többi terhesség alatt nem lenne semmi izgalom. Csak az állítólag azért más, mert már egyszer tapasztalta az anya és sokkal érzékenyebben reagál már  a teste az apró jelekre.

A nagy mozog- e stressz elszállt kb 1 hete. Apró lüktetések, hullámzások cikáznak a hasamon. A párom Tibi is nagyon örül. Volt, hogy már ő is látta. Legalábbis azt mondta látja, hogy mozog.  Meg van veszve, hogyha napközben érzem, hogy mozog, azonnal értesítsem őt is. Nem akar lemaradni semmiről. Jhajjj egyem a zuzáját megzabálom.

Úgyhogy a mi kis aktimel joghurtunk kezd egyre erősebb lenni és nyomja bent a sanda csacsát meg a zumbát.

Soha nem voltam egy ’partiállat. Nem is tudom miért használom ezt a kifejezést. Mi az a partiállat? Mondjuk múltkor pont felreppent ez, mikor az egyik politikusunk Ibizán pislog meg szipákol egy szórakozóhely videofelvételén.

Soha nem voltam egy ’partiállat. Nem is tudom miért használom ezt a kifejezést. Mi az a partiállat? Mondjuk múltkor pont felreppent ez, mikor az egyik politikusunk Ibizán pislog meg szipákol egy videofelvételen.  Hab**y Partiállat Ár**d. Ki Ibizára jár pénteken ki meg a Morrisonsba. Meg akkor ki az a parti állat? Aki mondjuk puffog ha reggel 7-kor rá kapcsolják a fejére a diszkó fényeket, mert zár a hely és kint már az emberek a hetes busszal mennek éppen munkába vagy ahova akarnak. Egész héten várja a pénteket vagy a szombatot, hogy jöhet a csapatás. Tegnap a villamoson egy srác és egy csaj arról beszélgettek, hogy idén a sziget fesztiválra majd sátorba tekerve viszik  be a töményet… Igen sziget fesztivál. nem lehet elég korán elkezdeni készülni. Van aki még az építkezés alatt bejut és egy fa tövébe elássa a piát, ahonnan később előkotorja. Hűha. De visszatérve oda amiről ma szónokolni szeretnék, az az esti nyomottságom. Nem voltam soha olyan, aki meg volt őrülve, hogy végre hétvége legyen és már hetekkel előre tudta, hogy hol milyen party lesz. Jó a koncert az más. Azt persze előre tudom, hogy meglegyen rá a jegy. De szívesen beültem a húgommal vagy a barátokkal sörözni dumálni, ha esetleg úgy alakult kicsit tovább menni valahova tipegni. A táncparketten való tipi topi hajnali legkésőbb 2- kor véget ért általában számomra, mert már nem éreztem azt, hogy bármi érdemleges történhetne a buliban. Szép volt jó volt elég volt. De nyáron fröccsözgetni, sörözgetni a teraszokon a jó időben, beszélgetni, röhögcsélni az élet nagy dolgairól filozofálni például a világ keletkezéséről a nagy Bummról és, hogy oké a bumm de előtte mi volt ? Bennem nem volt baba aztán lett a nagy bumm és most júniusban meg megszületik az első gyerekünk. Na ez bumm. Nagy bádábumm, olyan Milla Jovovichosan Ötödik elem módjára. Biztos voltam benne még nemrégiben, hogy a szociális életem a helyén marad. Simán ezek az esti beülések ugyan úgy megmaradnak baba ide vagy oda. Ábris alszik a kocsijában mellettünk majd  a teraszon mi meg vígan traccspartizunk. Szerencsére (ennek én örülök), hogy a páromnak Tibinek az „éjszakai élet” igényei ugyan azok mint nekem. Egy két jó ital és a társaság. Úgyhogy minden a sínen van. Barátok jó idő satöbbi satöbbi. Összejövetelekre eljárogatni, koncertre, hogy az élet ne álljon meg.  De hol van ez még ? Már most nem bírom !!! Megőrülök ! Olyan szinten kipurcan a testem eset 8- 9 körül, hogy elképesztő. Kissé nyűgössé válok itt a kissé elég lightos kifejezés… szóval inkább nagyon. Jön egy holtpont és szeretnék otthon lenni nyugton. Eldőlni, mint egy zsák krumpli. És persze nem alszom, mert azt nem tudok – fent vagyok hajnali 1-2-ig, de ha egy kocsmában ülnék eddig ott borulnék bele az almafröccsömbe. Semmi erőm, energiám. Hol van a kedv? Az talán van. Bár lehet nincs is. Múltkor sikerült fél 11-ig a többiekkel maradni és csak utána haza menni. Wow. Kemény partiállat voltam. Odatettem magam.  Tök jól bírom azt is, hogy nem iszom alkoholt. Nem is nagyon vágyom rá, csak azért, mikor mindenki jóízűen issza a különféle cseh söröket hát áhhhh én is szeretnék egy meggyeset legurítani, ha azt vesszük gurítom is meggylé formájában. Jó lenne ha kicsit helyre billennék, mert ez nem állapot. És foggalmam sincs mit tegyek. Nyilván az a helyes, amit a szervezetem diktál. Ábris bent kiadja az agyamnak az utasítást, hogy menjünk haza az meg úgy adja nekem tovább az egész ügyet, hogy én akarok hazamenni. A többiek meg mindig mondják, de rég láttunk már titeket, meg jaj maradjatok még. Maradnék én…

Rajta vagyok az ügyön, hogy ne kopjak el az életből részt vegyek különféle összejöveteleken. Még a baba sincs kint. Teljesen elhatároztam magam. Jött is egy meghívó a virtuális világban facebookon. Tíz éves gimnáziumi osztálytalálkozó. Most májusban lesz, hogy tíz éve leérettségiztünk és jobbra balra szétszóródtunk.
Az osztálytalálkozó dátuma: 2016. június 11. Ábris születésének belőtt dátuma: Na tipp?  2016. június 11. 

Remélem a kórház kantinjába szervezik. És én leszek a kantin partiállata. 

Bevallom reggel, mikor hunyorogva feküdtem ébredés után az ágyban végigszaladt rajtam egy furcsa érzés. Egy félelem. Para. Mit kell csinálni egy fiúval? Majd jön és akkor ütköztetjük a dömpereket romboljuk a felépített legó tornyot lövöldözünk, miközben az ujjainkból pisztolyt formálunk?

Kisfiú. Fiú. Fiú. Fiú. Bevallom reggel, mikor hunyorogva feküdtem ébredés után az ágyban végigszaladt rajtam egy furcsa érzés. Egy félelem. Para. Mit kell csinálni egy fiúval?  Majd jön és akkor ütköztetjük a dömpereket, leromboljuk a felépített legó tornyot, lövöldözünk, miközben az ujjainkból pisztolyt formálunk? Még jó pár évvel ezelőtt, mikor csak úgy beszélgettünk a gyerek dologról a húgommal meg anyukámmal szóba jött a fiú vs lány. Én csak annyit mondtam : de hát ha fiú lesz mi lesz? Majd jön utánam és követ ? És most akkor rossz anya vagyok, hogy ilyen egyáltalán eszembe jut ? Milyen anya vagyok én? Ez azzz önostorozás ez kell kora reggel. 

Követni, követ.  Persze. Ha fiú ha lány. Figyel. Les. Utánoz. Mindent elraktároz. De akkor is egy fiúval mit kell csinálni? Nagyon kicsi a családunk és lányok vagyunk többen így lányosnak mondom magam. Pláne, hogy magamat ismerem, hiszen nőből vagyok. Hajfonás. Tinci tünci ruhák babák pónilovak persze vagánykodás is. Csúcsszuper anya – lánya páros. Ugyanakkor csúcsszuper anya – fia páros. Titkos össze nézések, kuncogások dömper ütköztetések.  Mi lesz? Hogy lesz ? Itt növekszik bennem. Belőlem. Egymás részei leszünk. Megszületik. Az apukájából és belőlem fejlődött ki. Kettőnkből áll. Rengeteg minden végig pergett a félálomban lévő agyamon.  Rájöttem, hogy a főiskolán is a három évnyi óvodai gyakorlat alatt mindig a fiúkkal jöttem ki jobban. Apró szerelmek voltak. És tulajdonképpen azóta is. Tanultam is jó néhány dolgot a főiskolán, amiből lehet semmit nem fogok tudni kamatoztatni a saját gyerekemnél. Három év óvodapedagógia Szegeden. Játék, pszichológia, filozófia, beszédművelés, logopédia, ének zene, anyanyelv satöbbi satöbbi a lényeg hogy rengeteg minden volt. Tele vagyok, azóta is mint a déli busz a jegyzetekkel meg könyvekkel. Csak jobbról balra pakolom őket. Mint a kihízott gatyáimat. De semmitől nincs szívem megválni.  A gatyáimtól mégannyira se. Szó is volt a Freud Ödipusz-konfliktusáról is annak idején. dráma dráma dráma. Egyem a szívét. Ha minden igaz  a fiúgyermek elsősorban az anyukájával azonosul aztán pedig át kell állnia az apára a nemi azonosságtudat (ezt még leírni is fura. Atya ég a fiam nemi azonosságtudata körül keringenek a gondolataim. Nemi. . . ) kialakulása folytán.  Ilyenkor meg az jön, hogyha a kisfiú azonosul az apukájával, akkor azzal a nemi szereppel is azonosul, amit az apa az anyával szemben gyakorol. Tibi ezúton is jelzem, hogy Ábris figyel majd téged, hogy mit művelsz. Konklúzió: mindenki szerelmes lesz belém. Holláré hó. Látom magam előtt, ahogy Ábris igazi férfiként próbál majd viselkedni, és végül féltékeny lesz az apjára. Ha kislány lenne éppen fordítva működne. Szép kör. Családi brazil szappanopera Budapesten. Remélem Tibi megküzd értem. Pár szál tulipán most igencsak jól jönne. (jah nem utalgatok semmire ) 

Meg is nyugodtam. Jöhet a dömper. 

...Engem meg a mellem ráncigált előre. És ott világított a bolt a hömpölygő humánmasszán túl. Végre. Betrappoltam a téli csizmámban, olyan igazán nőiesen...

Először az egyes villamosról a kika környékén láttam meg egy plakátot róla, aztán egy mélygarázsban. Arany csillogó, fekete, gyönyőrű – nekem legalábbis az. Melltartó. A plakáton Rita Ora tekeri magát full szexin, vagy a fejét vakarja mert viszket a lenövésnél. Póz póz tetkó itt enyhén kívánósra tátott száj amott. Rengeteg lámpa, profi sminkes, fodrász meg gondolom én stylist feltételezésem szerint azt a Tezenis küldte, ha már az ő reklám plakátjuk. Gondolom volt egy photoshop mester is vagy a fotós maga, de a végeredmény – egy számomra borzasztóan tetsző melltartót reklámozó erotikára hajlamos bőrhibáktól mentes sugárzik az underweartól. Kell nekem. Nem a nő, hanem a melltartó, amit visel. Kell. Kell. Kell. Úgyis melltartó expedícióban vagyok, hogy a terhesség következményében kinőtt melltartó állományomat lecseréljem. Nagyra. Nagyobbra. Óriásira. És ebben a Tezenizes Rita Orásban ezer százalékosan istennő leszek. Vagy ha már csak egy kicsit is úgy érzem benne magam, hogy elviselhető, akkor már nyertem. Nem olyan könnyű ám nőként tökéletes melltartót találni. Minden fajta, stílusú, fazonú, márkájú más és más. Melltartó para. 

Tegnap este léptem az ügy érdekében. Plázába be. Legjobb télen. Fűtött meleg. Téli sapka, sál, csízma nagykabát pulóverek. Ezt mind magamra csüngetni, mint egy agyon pakolt málhás szamár vagy öszvér, valami hegyvidéki területen.  Csak az a hegyvidék biztos exclusive környezetben van és olyan friss és tiszta a levegő, hogy egy városi ember tüdeje köhögő rohammal reagál rá. Nem, én nem ez a fajta öszvér voltam, hanem az akiről ömlik a veríték és attól liheg nem a friss katartikus oxigén mennyiségtől és az  exclusive környezet is maximum egy Zara kirakat. Tegnap este cserlétem volna egy hivatásos hegyi öszvérrel.  Hol a bolt? Még el sem kezdtem az egész shopping túrát, már a hátam közepére kívántam, aztán megnyugtatásként szembe jött velem Rita Ora plakátja aki erőt adott a küzdelemhez. A melleim is húztak előre. Mint a répa mese. Óriás répa húzták vonták ráncigálták. Anyóka meg apóka meg egy kisebb állatkert. Engem meg a mellem ráncigált előre. És ott világított a bolt a hömpölygő humánmasszán túl. Végre. Betrappoltam a téli csizmámban, olyan igazán nőiesen. Akció is van. Legjobb. Szinte ingyen az emberhez vágnak bármit. A cél hatalmas mellet új ruhába öltöztetni, hogy ne fájjon hébe hóba annyira a hátam és egy kis nyugalmat kapjon a testem. azért a Tezenis huncut ám. Nem hülye. Karácsony után az össze boltban leárazás volt. De ők kivártak. Kivárták a szilvesztert, hogy akkor azért még a hölgyek teljes áron akarjanak új fehér neműben vadítani az éccaka folyamán. De szerencsémre szilveszter az nem ma volt így csak kutatni kellett a melltartó áradat között. Pöttyös, masnis, csipke, csíkos, kiskacsás de hol az aranyyy??? Igen. És volt. És találtam egy giga méretűt, ami hátban sem tép, mellben is elég szupernek kell lenne. És szinte ingyen hozzám is vágják. Nem szeretek próbálni, de most nem bírtam magammal és látni akartam magam mihamarabb a csilivili giccsparádémban. Beálltam a sorba. A homlokomon végig gördülő izzadság savó a szemembe folyt. Csípte. Meg a levegő is szúrós volt a boltban a rengeteg nő valamint unatkozó telefont nyomkodó férfinek köszönhetően. Én voltam a hab a tortán a tömegben. Sorban állás közben leakasztottam még egy sima egyszerű feket pamutot, hogy legyen még nálam valami, mert miért ne. Ha már akció van. Nem volt hosszú a sor csupán nem haladt. Milyen divatbemutatót tarthatnak a nők a próbafülkében, hogy nem jönnek elő? A kedvencem mikor látom a lábát, hogy egy helyben áll és telefonál. És telefonál. És telefonál. Végre sorra kerültem. Levetettem magamról a málhát. Végre kaptam levegőt. A próbafülke függönyét pont úgy lehet elhúzni, hogy belássanak. Kicsit ugyan de belátni. Nemár. Nem vagyok a kukkoljatok csak formámban. A próbafülke gonosz. Érthetetlen, hogy pont egy ilyen helyen, ahol a csupasz való látszik valahogy inkább csalnának a tükrökkel és a fényekkel. De nem. ezek a fentről érkező neon fények még a nemlétező narancsbőrt is reflektorfény alá helyezik. Mindenre fényt derít. Szó szerint. NCIS tezenis. Állok nyomkodom az arcomat nézem, hogy tényleg így festek? Mi ez a bőrszín? Tudom, hogy éppen sápkóros vagyok, na de hogy ez már nem is sápkór, hanem inkább szürkés sárga? Vagy ez a fény miatt van? remélem nem így nézek ki. A melltartót lecsatoltam a kis vállfáról és beleraktam a testemet. Nem voltam Rita Ora. Biztos a fények miatt. Igen. A profi fotós, a profi fényeivel meg a photoshop nagymester hiányzott onnan mellőlem. Nem volt ott senki. Csak én és három tükör és a három tükörben az elkeseredett sírásra biggyedt szájú kerek fejem. Bőr. Test. Én. Hibák. Neon. Síráskerülgetés. Az arany álom összetörött. Hegyes volt a melltartó nem szép lekerekített, mint  a képen. Borzalmas varrásokkal és már nem is csillogott annyira, mint egy órával előtte. Levettem magamról. Levettem? Le téptem, igen talán még reccsent is egyet. Vissza akasztottam a  vállfára össze vissza gubancolva.  Megtörten felöltöztem. Közben a feketéről el is feledkeztem, mert a csillogás elhomályosította az elmémet. Utána már francnak volt kedve levetkőzni újra. Megfogtam a feketét, magamhoz szorítottam az arany bizbasz bizsu melltartót meg ledobtam a mégsem kellő melltartók kupacára. Beálltam vereséget szenvedve a sorba megvettem az akciós sima feketét próba nélkül.

Hazavittem. És oda hajítottam az ágyra. Fürdés előtt gondoltam beleugrom, ha már megvan, mert ha nem jó vissza kell vinnem. Felvettem. Tökéletesen állt. Simul, puha, gyönyörűen formáz, kényelmes. Szeret engem. Én pedig őt. Nem vagyok Rita Ora. Cseh-Németh Fruzsi vagyok, az otthonomban a csillár alatt. Szépnek éreztem magam.

puszipá a blogbababa