Jöhet a dömper

Bevallom reggel, mikor hunyorogva feküdtem ébredés után az ágyban végigszaladt rajtam egy furcsa érzés. Egy félelem. Para. Mit kell csinálni egy fiúval? Majd jön és akkor ütköztetjük a dömpereket romboljuk a felépített legó tornyot lövöldözünk, miközben az ujjainkból pisztolyt formálunk?

Kisfiú. Fiú. Fiú. Fiú. Bevallom reggel, mikor hunyorogva feküdtem ébredés után az ágyban végigszaladt rajtam egy furcsa érzés. Egy félelem. Para. Mit kell csinálni egy fiúval?  Majd jön és akkor ütköztetjük a dömpereket, leromboljuk a felépített legó tornyot, lövöldözünk, miközben az ujjainkból pisztolyt formálunk? Még jó pár évvel ezelőtt, mikor csak úgy beszélgettünk a gyerek dologról a húgommal meg anyukámmal szóba jött a fiú vs lány. Én csak annyit mondtam : de hát ha fiú lesz mi lesz? Majd jön utánam és követ ? És most akkor rossz anya vagyok, hogy ilyen egyáltalán eszembe jut ? Milyen anya vagyok én? Ez azzz önostorozás ez kell kora reggel. 

Követni, követ.  Persze. Ha fiú ha lány. Figyel. Les. Utánoz. Mindent elraktároz. De akkor is egy fiúval mit kell csinálni? Nagyon kicsi a családunk és lányok vagyunk többen így lányosnak mondom magam. Pláne, hogy magamat ismerem, hiszen nőből vagyok. Hajfonás. Tinci tünci ruhák babák pónilovak persze vagánykodás is. Csúcsszuper anya – lánya páros. Ugyanakkor csúcsszuper anya – fia páros. Titkos össze nézések, kuncogások dömper ütköztetések.  Mi lesz? Hogy lesz ? Itt növekszik bennem. Belőlem. Egymás részei leszünk. Megszületik. Az apukájából és belőlem fejlődött ki. Kettőnkből áll. Rengeteg minden végig pergett a félálomban lévő agyamon.  Rájöttem, hogy a főiskolán is a három évnyi óvodai gyakorlat alatt mindig a fiúkkal jöttem ki jobban. Apró szerelmek voltak. És tulajdonképpen azóta is. Tanultam is jó néhány dolgot a főiskolán, amiből lehet semmit nem fogok tudni kamatoztatni a saját gyerekemnél. Három év óvodapedagógia Szegeden. Játék, pszichológia, filozófia, beszédművelés, logopédia, ének zene, anyanyelv satöbbi satöbbi a lényeg hogy rengeteg minden volt. Tele vagyok, azóta is mint a déli busz a jegyzetekkel meg könyvekkel. Csak jobbról balra pakolom őket. Mint a kihízott gatyáimat. De semmitől nincs szívem megválni.  A gatyáimtól mégannyira se. Szó is volt a Freud Ödipusz-konfliktusáról is annak idején. dráma dráma dráma. Egyem a szívét. Ha minden igaz  a fiúgyermek elsősorban az anyukájával azonosul aztán pedig át kell állnia az apára a nemi azonosságtudat (ezt még leírni is fura. Atya ég a fiam nemi azonosságtudata körül keringenek a gondolataim. Nemi. . . ) kialakulása folytán.  Ilyenkor meg az jön, hogyha a kisfiú azonosul az apukájával, akkor azzal a nemi szereppel is azonosul, amit az apa az anyával szemben gyakorol. Tibi ezúton is jelzem, hogy Ábris figyel majd téged, hogy mit művelsz. Konklúzió: mindenki szerelmes lesz belém. Holláré hó. Látom magam előtt, ahogy Ábris igazi férfiként próbál majd viselkedni, és végül féltékeny lesz az apjára. Ha kislány lenne éppen fordítva működne. Szép kör. Családi brazil szappanopera Budapesten. Remélem Tibi megküzd értem. Pár szál tulipán most igencsak jól jönne. (jah nem utalgatok semmire ) 

Meg is nyugodtam. Jöhet a dömper.