...Engem meg a mellem ráncigált előre. És ott világított a bolt a hömpölygő humánmasszán túl. Végre. Betrappoltam a téli csizmámban, olyan igazán nőiesen...

Először az egyes villamosról a kika környékén láttam meg egy plakátot róla, aztán egy mélygarázsban. Arany csillogó, fekete, gyönyőrű – nekem legalábbis az. Melltartó. A plakáton Rita Ora tekeri magát full szexin, vagy a fejét vakarja mert viszket a lenövésnél. Póz póz tetkó itt enyhén kívánósra tátott száj amott. Rengeteg lámpa, profi sminkes, fodrász meg gondolom én stylist feltételezésem szerint azt a Tezenis küldte, ha már az ő reklám plakátjuk. Gondolom volt egy photoshop mester is vagy a fotós maga, de a végeredmény – egy számomra borzasztóan tetsző melltartót reklámozó erotikára hajlamos bőrhibáktól mentes sugárzik az underweartól. Kell nekem. Nem a nő, hanem a melltartó, amit visel. Kell. Kell. Kell. Úgyis melltartó expedícióban vagyok, hogy a terhesség következményében kinőtt melltartó állományomat lecseréljem. Nagyra. Nagyobbra. Óriásira. És ebben a Tezenizes Rita Orásban ezer százalékosan istennő leszek. Vagy ha már csak egy kicsit is úgy érzem benne magam, hogy elviselhető, akkor már nyertem. Nem olyan könnyű ám nőként tökéletes melltartót találni. Minden fajta, stílusú, fazonú, márkájú más és más. Melltartó para. 

Tegnap este léptem az ügy érdekében. Plázába be. Legjobb télen. Fűtött meleg. Téli sapka, sál, csízma nagykabát pulóverek. Ezt mind magamra csüngetni, mint egy agyon pakolt málhás szamár vagy öszvér, valami hegyvidéki területen.  Csak az a hegyvidék biztos exclusive környezetben van és olyan friss és tiszta a levegő, hogy egy városi ember tüdeje köhögő rohammal reagál rá. Nem, én nem ez a fajta öszvér voltam, hanem az akiről ömlik a veríték és attól liheg nem a friss katartikus oxigén mennyiségtől és az  exclusive környezet is maximum egy Zara kirakat. Tegnap este cserlétem volna egy hivatásos hegyi öszvérrel.  Hol a bolt? Még el sem kezdtem az egész shopping túrát, már a hátam közepére kívántam, aztán megnyugtatásként szembe jött velem Rita Ora plakátja aki erőt adott a küzdelemhez. A melleim is húztak előre. Mint a répa mese. Óriás répa húzták vonták ráncigálták. Anyóka meg apóka meg egy kisebb állatkert. Engem meg a mellem ráncigált előre. És ott világított a bolt a hömpölygő humánmasszán túl. Végre. Betrappoltam a téli csizmámban, olyan igazán nőiesen. Akció is van. Legjobb. Szinte ingyen az emberhez vágnak bármit. A cél hatalmas mellet új ruhába öltöztetni, hogy ne fájjon hébe hóba annyira a hátam és egy kis nyugalmat kapjon a testem. azért a Tezenis huncut ám. Nem hülye. Karácsony után az össze boltban leárazás volt. De ők kivártak. Kivárták a szilvesztert, hogy akkor azért még a hölgyek teljes áron akarjanak új fehér neműben vadítani az éccaka folyamán. De szerencsémre szilveszter az nem ma volt így csak kutatni kellett a melltartó áradat között. Pöttyös, masnis, csipke, csíkos, kiskacsás de hol az aranyyy??? Igen. És volt. És találtam egy giga méretűt, ami hátban sem tép, mellben is elég szupernek kell lenne. És szinte ingyen hozzám is vágják. Nem szeretek próbálni, de most nem bírtam magammal és látni akartam magam mihamarabb a csilivili giccsparádémban. Beálltam a sorba. A homlokomon végig gördülő izzadság savó a szemembe folyt. Csípte. Meg a levegő is szúrós volt a boltban a rengeteg nő valamint unatkozó telefont nyomkodó férfinek köszönhetően. Én voltam a hab a tortán a tömegben. Sorban állás közben leakasztottam még egy sima egyszerű feket pamutot, hogy legyen még nálam valami, mert miért ne. Ha már akció van. Nem volt hosszú a sor csupán nem haladt. Milyen divatbemutatót tarthatnak a nők a próbafülkében, hogy nem jönnek elő? A kedvencem mikor látom a lábát, hogy egy helyben áll és telefonál. És telefonál. És telefonál. Végre sorra kerültem. Levetettem magamról a málhát. Végre kaptam levegőt. A próbafülke függönyét pont úgy lehet elhúzni, hogy belássanak. Kicsit ugyan de belátni. Nemár. Nem vagyok a kukkoljatok csak formámban. A próbafülke gonosz. Érthetetlen, hogy pont egy ilyen helyen, ahol a csupasz való látszik valahogy inkább csalnának a tükrökkel és a fényekkel. De nem. ezek a fentről érkező neon fények még a nemlétező narancsbőrt is reflektorfény alá helyezik. Mindenre fényt derít. Szó szerint. NCIS tezenis. Állok nyomkodom az arcomat nézem, hogy tényleg így festek? Mi ez a bőrszín? Tudom, hogy éppen sápkóros vagyok, na de hogy ez már nem is sápkór, hanem inkább szürkés sárga? Vagy ez a fény miatt van? remélem nem így nézek ki. A melltartót lecsatoltam a kis vállfáról és beleraktam a testemet. Nem voltam Rita Ora. Biztos a fények miatt. Igen. A profi fotós, a profi fényeivel meg a photoshop nagymester hiányzott onnan mellőlem. Nem volt ott senki. Csak én és három tükör és a három tükörben az elkeseredett sírásra biggyedt szájú kerek fejem. Bőr. Test. Én. Hibák. Neon. Síráskerülgetés. Az arany álom összetörött. Hegyes volt a melltartó nem szép lekerekített, mint  a képen. Borzalmas varrásokkal és már nem is csillogott annyira, mint egy órával előtte. Levettem magamról. Levettem? Le téptem, igen talán még reccsent is egyet. Vissza akasztottam a  vállfára össze vissza gubancolva.  Megtörten felöltöztem. Közben a feketéről el is feledkeztem, mert a csillogás elhomályosította az elmémet. Utána már francnak volt kedve levetkőzni újra. Megfogtam a feketét, magamhoz szorítottam az arany bizbasz bizsu melltartót meg ledobtam a mégsem kellő melltartók kupacára. Beálltam vereséget szenvedve a sorba megvettem az akciós sima feketét próba nélkül.

Hazavittem. És oda hajítottam az ágyra. Fürdés előtt gondoltam beleugrom, ha már megvan, mert ha nem jó vissza kell vinnem. Felvettem. Tökéletesen állt. Simul, puha, gyönyörűen formáz, kényelmes. Szeret engem. Én pedig őt. Nem vagyok Rita Ora. Cseh-Németh Fruzsi vagyok, az otthonomban a csillár alatt. Szépnek éreztem magam.

 

puszipá a blogbababa 

 

 

Megosztás a facebookon