A hasam az növöget. Nem vagyok ugyan egy búbos kemence, vagy egy vörösboros hordó egy jó illatú dohos pincében, de én a magam módján növök. Látom. És kész. – Hú már itt tartasz, több, mint a fele lassan 6 hónapos vagy és ilyen pici a hasad?

Mozog ? És most ? Na és már mozog ? Érzed ? Rugdos ? Mocorog ? Na és már most ? Még nem ? És most ? És most ? És most ? Ilyen kérdések után totál tehetetlennek éreztem magam a hasamban növekvő babámmal kapcsolatban.

Ma a 23. hétbe léptünk. (Legyen ez Michael Jordan hete. Ha már van egy még aktív kosárlabdázó a családban - aki nem más, mint a jövendőbeli apuka Tibi, legyen némi kosaras vonatkozás. Szóval Michael Jordan- Chicago Bulls - 23- ha valaki esetleg nem tudja ki Ő, vagy hogy néz ki az hát az nézzen utána. Vagy nézze meg a Space Jam filmet. És nem az egyik rajzfilmfigura az se nem a Bill Murray, hiszen Bill Murray az Bill Murray és nem Michael Jordan ). Kevesebb van már előre, mint amit magunk mögött tudunk. Nyilván az ember várja és figyeli, hogy mikor ad végre magáról valami jelet. Az életjelet nem használom itt, mert az egy alap helyzet. Na de akkor is. Helloka ! Én itt kint idegelem magam , hogy minden rendben van e ott bent veled és mivel nem látlak légy oly kedves ütni vágni rúgni köldök zsinóron majomhintázni magzatvíz kick-boxolni kérlek bármit csinálj csak, hogy tudjam jól vagy odabent. Az első 20-21 hétben minden alkalommal nagyon vártam már az ultrahangos vizsgálatokat, mert akkor láthattam Ábrist, hogy tök jól elvan bent a maga kis világában. Izeg, mozog fészkelődik. Azért mert jó? Vagy mert szűk? Jó neked? Biztosan.

Jönnek a bombázó mozog-e már meg érzed-e kérdések. Ami még inkább nyomasztóvá válik egy idő után hiszen a válaszom az volt, hogy nem, még egyelőre nem érzem. Óóóó miért nem érzed ? XY már ekkor akkor érzett mindent. Köszi, hogy szólsz nekem erről. Én nem vagyok XY és persze most akkor idegesíts fel, hogy valami biztosan nincs rendben.
Megértem én, hogy mindenki izgul, meg szurkol csak lehet nekem jobb lenne, ha nem adnának az ilyenfajta izgalmaknak hangot. Én majd úgyis mondom magamtól, hogy képzeld már  érzem őt.
A hasam az növöget. Nem vagyok  ugyan egy búbos kemence, vagy egy vörösboros hordó egy jó illatú dohos pincében, de én a magam módján növök. Látom. És kész.
– Hú már itt tartasz, több, mint a fele lassan 6 hónapos vagy és ilyen pici a hasad? Nem lesz túl pici a baba ?
Most miért kell ezt ? Engem ez úgy elkeserít. De pici, icipici törpe és eladtam E-bay-en egy francia vándorcirkusznak.
Semmi baja nincsen a babánknak. Baromi jól van, mindenféle vizsgálat méricskélés kimutatta, hogy egészségesen fejlődik és nő. A hasam mérete nem befolyásol semmitse. Anyukám is mesélte régebben, hogy mikor velem volt terhes a 9. hónapban nem tudta, hogyan dugja előre a hasát, hogy észrevegyék, hogy babát vár és esetleg átadják neki a helyet a buszon. Most meg itt van egy nagy cula 28, lassan 29 éves lánya, aki nem egy vándorcirkuszban dolgozik és babát vár a „pici” hasával együtt.
A sok idegelés miatt tényleg remegve vártam, mindig a vizsgálatot, hogy lássam Ábrist, hogy mozog. Él és virul. Az orvossal is többször beszéltem, hogy te jó ég mi van velem miért nem érzem más már érzi baj van baj van baj van… Minden alkalommal megnyugtatott, hogy az égegyadta világon semmiféle probléma nincsen, nyugodjak meg. Mindenki máskor kezdi el érezni. van aki már a 17-héten érzi, hogy mocorog de van aki csak a 25-26-ban kezdi el egyáltalán megérezni. Sőt lehet már én is éreztem csak nem tudtam, hogy az a baba.  Naja. Ki tudja, hogy az aktimel joghurt volt az vagy Ábris. Az én kis joghurtom. Nyilván könnyebb úgy, nyugodtnak maradni, hogy a súlygyarapodáson stb tüneteken kívül érzékeli az ember a gyereke mozgását. Ráadásul első gyerek. Nagy az izgalom. Na nemmitha másnál a többi terhesség alatt nem lenne semmi izgalom. Csak az állítólag azért más, mert már egyszer tapasztalta az anya és sokkal érzékenyebben reagál már  a teste az apró jelekre.

A nagy mozog- e stressz elszállt kb 1 hete. Apró lüktetések, hullámzások cikáznak a hasamon. A párom Tibi is nagyon örül. Volt, hogy már ő is látta. Legalábbis azt mondta látja, hogy mozog.  Meg van veszve, hogyha napközben érzem, hogy mozog, azonnal értesítsem őt is. Nem akar lemaradni semmiről. Jhajjj egyem a zuzáját megzabálom.

Úgyhogy a mi kis aktimel joghurtunk kezd egyre erősebb lenni és nyomja bent a sanda csacsát meg a zumbát.

Megosztás a facebookon