Na vagyunk mi a Homo sapiens sapiensek a csúcson. Közben meg furcsa, de tényleg a többi állat baby megszületik aztán már rohangál is. Jön a Zsiráf mama aki megellik, és a toronyból lezuhan a baba zsiráf. Épp elég sok nyaka van a zsiráfnak kész csoda, hogy mikor lezuhog az anyjából nem töri ki a nyakát.

Annyira félelmetes. Félek. Kiszolgáltatott. Tőlem függ. Tőlünk függ. H ami nem vagyunk Ő sincs. Rettegek. Megszületik és teljesen ki van szolgáltatva nekünk. Hozzáteszem mi pedig neki. Első baba. 14-15 hét múlva be fog toppanni az életünkbe. Kézzelfoghatóvá válik. Egy hús vér emberi lény. Ábris.
Egy teljesen új világ lesz számára és Ő miatta számunkra is.

Az ember szül és a gyereke teljesen magatehetetlen. Csak úgy van. Lélegzik, ver a szíve, eszik, alszik, néz, figyel, pislog, ásít és még sorolhatnám. Egy biztos, hogy nem beszél, nem jár, nem tud egyedül táplálkozni. Őrület. Mi vagyunk a Homo sapiens sapiens. Rengeteg tanulmány foglalkozik azzal, hogy mi különbözteti meg az embert az állattól. Itt mellékesen megjegyzem, hogy sajnos néha az emberek is állatok. Nagyobb állatok, mint magunk az állat állatok. Szokták volt mondani, hogy nagy az Isten állatkertje…  vagy csak alacsony a kerítése.

Na vagyunk mi a Homo sapiens sapiensek a csúcson. Közben meg furcsa, de tényleg a többi állat baby megszületik aztán már rohangál is. Jön a zsiráf mama aki megellik, és a toronyból lezuhan a baba zsiráf. Épp elég sok nyaka van a zsiráfnak kész csoda, hogy mikor lezuhog az anyjából nem töri ki a nyakát. Nemhogy nem töri ki a nyakát. Fogja magát megrázza kis nyegle testét aztán vidáman szökdécsel. Már ha a zsiráfok szökdécselnek. De a lényeg, hogy jön megy  „intézi a dolgát”.

Az ember baba nem. Elég morbid lenne, mondjuk ha szülnék és a gyerek elszaladna a kórházban aztán az egész osztály őt kergetné, meglepődnék. Nincs az a túlhordási idő.
Hogyan lehet egy babára felkészülni ? Fel lehet- e egyáltalán? Oké oké megvesszük az összes cuccot, amivel elkezdjük az egészet vele, de ezek tárgyak. Kajája van, legalábbis én vagyok az étel. A két lábon járó – guruló -  tejeskocsi. Ez is adva van. De az, hogy mire, hogyan miként fogunk reagálni el nem tudom képzelni. Sokan kérdezik olvasok-e könyveket ezzel kapcsolatban. Nem tudom, hogy van-e értelme. Tanultam is valamennyit a babákról a főiskolán, de hogy azokból bármit lehet-e kamatoztatni, hát nem tudom. Szakkönyveket egyelőre nem vettem kézbe. Örülnék, ha egy kortárs írón könyvét végre a kezembe venném és kicsit olvasnék. Ott szemezek nap mint nap Cserna- Szabóval, Grecsóval, Háyal a nappaliban és egyszerűen nincs erőm. Pofám leszakad. Hiányzik az olvasás mégse teszek ezellen semmit. A fáradtságnak teret adok és elpunnyadok a kanapén. elpunnyadok? Elterülök, mint egy félig levágott tehén. És filmezek. Csináltam egy „művészfilm” gyűjteményt – francia, dán, norvég, olasz, spanyol…- ezek igazán élet szagúak és azokkal együtt tespedek a kanapén. Szóval, szakkönyvet nem, nem vettem a kezembe. Pont Tibinek egy ismerőse mondta, aki pszichológus, ráadásul tanult is mindenről ( nemrég született ott baba)megjegyezte, hogy mindent tanult, tanítottak neki, de minden máshogy van, semmit nem úgy csinál, mint ahogy az a nagykönyvekben meg van írva.

Majd az élet adja úgyis. A büfit, a sírást, a mosolyt, a pelenkát, a „beszélgetéseket”.  Lesz, ami lesz. Ide nekem.
Életemben egyetlen egyszer fogtam újszülöttet (az is inkább már1-2 hetes volt)… Azt a frusztrált, kiszolgáltatott stresszen pillanatot soha nem fogom elfelejteni. Egyszercsak a kezembe nyomták és tessék csinálj vele amit szeretnél. Valami furcsa pózba bevágtam  a kezeimet rettegtem, hogy összetöröm, tönkre teszem ártok neki. Le esik a feje a helyéről. Nincs semmi tartása. Fogni kell, tartani. És ott ültem begörcsölt karokkal  és próbáltam úgy csinálni, mint aki imádja a pillanatot. Tényleg féltem. Megfélemlített egy 60 cm-es baba egy nagy megtermett felnőtt nőt. Lefagytam. Nem az enyém így még jó, hogy féltem, hogy baja lesz. Soha nem volt még ilyen kis emberi lény a kezemben. HELP HELP HELP.  Majd mikor éreztem hogy már nem kap vért a karom a fura pózban vissza adtam a babát az apukájának. Mikor már nagyobb egy baba és van „tartása” értem azt, hogy nem bicsaklik le a feje a helyéről, már bátran gyüszkölöm… de addig… Majd Ábrist. Muszáj lesz. Határozottnak lenni és magabiztosnak. nyilván jön ez magától. A kis zsiráf is szalad. Mindenkinek megvan a dolga. Ösztönös lesz. Remélem. Nagyon remélem. Nem félhetek a saját fiamtól. Biztos a szülés után ez lesz a világ legtermészetesebb dolga.
Azért, hogy erre arra felkészüljünk, most hétvégén Lucával, a húgommal elmegyünk egy két napos Baba elsősegély tanfolyamra. Vesztenivalónk nincs. A tesóm meg még soha nem fogott babát a kezébe. Így meg aztán majd stresszelhet ő Ábrissal. Na de elmegyünk erre a tanfolyamra. Mindkét napra más a program.  A terhes torna utánra egy újabb tesós program. Mindkettőnknek hasznos lesz. Oké anyit aput várják, de ez a tanfolyam most van Tibi pedig egész szombaton nincs itthon, mert Debrecenben lesz kosármeccsük. Majd átadom a megszerzett tudást. Úgyis ismétlés a tudás anyja. Felkészítenek sorsdöntő pillanatokra, amik esetleg vészhelyzetek lehetnek. Ebből a tudásból baj nem lehet.

Szombat: gátmasszázs,szülés, napirend, altatás, mindent a szoptatásról, hasfájás, sárgaság, fürdetés, köldökcsonk-kezelés, oltások, gyermekbalesetek, természetes gyógymódok, homeopátia, házipatika

Vasárnap: légzésfigyelő, bölcsőhalál és újraélesztés, légúti akadály, láz, lázmérés, lázcsillapítás, lázgörcs, gyermekbetegségek, mérgezések, fogzás, fogápolás, csecsemőkori kancsalság, csípőszűrés, mozgásfejlődés és segítése.

Szóval remélem nyáron minden mozdulat jön az anyasággal és természetes lesz, mint a nem nyaka törött kis zsiráf szökdécselése, miután kizuhant az emeletről. 

u.i: a képen "hülye fejet " vágok, nem vagyok pszichopata, a tündéri kislány pedig a személyiségi jogai miatt kap rózsaszín szívecskés "szemvédőt" - mert őt nem tudom megkérdezni arról, hogy szeretne e szerepelni a blogban egy fényképen. Az anyukája pedig, ha éppen olvas nem sértődik meg ezen a tündibündi képen ;) (innen is millió puszi Nekik) 

Gyarapodik a gyerek. Ütlegeli az anyját. Édesem nem tehetek róla, hogy nincs egy egész játszóházad, ugráló várral, csúszda parkkal odabent a testemben. Elhiszem, hogy szűk. Még jó, hogy nem lehet egy baba klausztrofóbiás. Azért az milyen csúnya húzás lenne az anyatermészettől ?

Bevallom szeretném elkerülni a hasamon a striákat. Azokat a karcolásokat, repedéseket, vörös barázdákat,  amik a terhesség alatt kialakulhatnak. Nemhogy szeretném elkerülni, de ezúton is könyörgöm a testemhez meg mindenhez, hogy ha megoldható kerüljenek majd el. Jó messzire.  Tök jól el voltam és vagyok nélkülük. Nem voltam soha fan-ja a saját hasamnak, meg nem tudom mondani miért nem, egyszerűen nem. Van aki a kislábujját van aki a fülét, homlokát szemöldökét nem szereti úgy ahogy azt kellene. Én imádom a lábujjaimat, noha úgy néznek ki, mint a kukorica szemek. Főtt kukorica nyáron. Meg szeretem a lábaimat. Meg a bőrömet. Meg ezt azt. A hasat pont nem.

Nos a csíkok. Állítólag az ember vagy hajlamos rá vagy sem. Állítólag genetika leginkább. Legtöbben nem is beszélnek (beszélünk róluk) inkább eltitkoljuk, meg takargatják ahogy csak tudják. Persze nekem is van egy két helyen pár nagyon halovány ilyen kis bizbasz csík( comb, fenék ). Magam előtt is letagadnám, de minek. Hajlam ide vagy oda, nyilván azért, amit lehet megteszek ellenük most terhesen.  A has az egyik legérzékenyebb pont a szülés után, meg közben is, hiszen az változik a legtöbbet. Oké nő a cici (giga mell) meg a fenék is, meg mindenkinél változó mi hova rakódik le ezalatt a 9 hónap alatt. Nekem a hasam és a csípőm az ami hurkázódik. A has a szülés után megereszkedhet, ráncos lehet, az izmok meggyengülhetnek és felesleges zsír is lerakódhat. Na neeee. Meg még mit nem. Fight a zsírokkal. Fight a csíkokkal. A csíkok jellemzően nagy hízás és fogyás után jelentkeznek, esetleg éppen ezért terhesség következtében, vagy ha valaki túl intenzíven folytatja a testépítést. Még nem vagyok body builder. Úgyhogy az agyon gyúrt bicepszemnél még nem pattant ki a bőröm. Attól biztos nem csíkos itt ott a combom. Jönnek a striák, mert a bőr alatti kötőszövet nem tud ugyanolyan ütemben növekedni, mint a bőr felső rétege, így megreped vagy elszakad. Nyúlnak nyúldogálnak a kötőszövetek aztán elegük lesz és feladják aztán fogják magukat bedobják a törölközőt és elszakadnak. Harakiri van. Eddig szépen lassan nődögélt a hasam. Sallaalla. De most mintha Ábris rákapcsolt volna és napról napra egyre többet nőne. Egyre erősebb. Érzem, hiszen az eddig alig érezhető rúgások odabentről hirtelenjében felerősödtek. Gyarapodik a gyerek. Ütlegeli az anyját. Édesem nem tehetek róla, hogy nincs egy egész játszóházad, ugráló várral, csúszda parkkal odabent a testemben. Elhiszem, hogy szűk. Még jó, hogy nem lehet egy baba klausztrofóbiás. Azért az milyen csúnya húzás lenne az anyatermészettől ? A baba aki klausztrofóbiás volt a kilenc hónap letöltendője alatt. ÍÍÍ de laza ez a mondat. Ilyenekkel besztszellerek jelennek meg világszerte.

Stria elleni egyik tanács, hogy kerüljük a hízást – hát köszi.
Rajta vagyok a megelőzésen. Már a terhesség legeleje óta minden reggel kenem a hasamat valami spéci krémmel, amitől rugalmasabb lesz állítólag meg nem engedi kiszáradni a bőrt állítólag meg mindent megtesz a krém, amit csak lehet egy ilyen helyzetben tennie kell. Nekem ez nagy macera, mert semmilyen krémet nem bírok elviselni a bőrömön. Zavar az állaga, utána a bőröm tapintása. Meg az, ahogy a kezemen rajtamarad. Szerencsére Tibi szeret kontaktban lenni a hasamon keresztül Ábrissal így hétvégén ő kenegeti a hasamat. nagyon idilli mi? Tojásrántotta, virsli, kávé has kenés. Kellene nyomatnom a napi legalább 2 liter folyadékot. Képtelen vagyok rá. Örülök, ha egy litert magamba erőszakolok. Nagy hiba. Igyon mindenki eleget ! Helyettem sajnos senki nem tud.
Irigylem azokat a nőket, akik szülés után csíkosak lettek és boldogan büszkén tekintenek a hasukra, a striákra. Irigy vagyok tényleg, dög irigy. Ilyen szuper pozitívan elfogadni a test változását. Hihetetlen. Hősnők.

Meg kell védeni a kollagénrostokat. Rengeteg krémet árulnak, aztán hogyan döntsem el azt, hogy melyikkel is kéne magamat „kezelni”. ?

Amit én teszek a striagyilkosság érdekében – sport, krém, figyelek (oké néha nem ) a táplálkozásra, plusz könyörgés, meg anyukám hasa sem repedt meg két gyerek után – így remélem az ő hasa lesz a genetikai minta az enyémnek. Plusz,amit meg kellene tennem a sokkal több folyadék bevitele. Tehát míg nem teszek meg mindent, addig ne is vinnyogjak, nem? Há de.

Ott ültünk a gumilabdán és a lábfejünkett állítgattuk spicc pipa spicc pipa pózokba. Aztán meg hol felemeltük a kezünket a plafon felé hol letettük. A gumilabdák meg olyan furcsán nyikorogtak (nem is nyikorgás volt már az) alattunk, mintha star wars űrhajók közelítenének a földhöz. A hajtóművek leállnak vagy inkább lerobbannak.

Akkor volt egy kismama torna próbálkozás pénteken ( tudom az volt, hogy erről élmény beszámolok szombaton de felvettem a zebra mintás pulóverem ami, meg mint kiderült akkor van rajtam mikor épp rohadt depis vagyok- de ez egy másik eset, történet ) . Rettegek új helyre egyedül menni.  Ismeretlen emberek, arcok, hangok,  környezet, levegő, légnyomás egy szó mint száz ha tehetem úgy megyek egy új dolgot kipróbálni, felfedezni, hogy valaki eljön velem. Mert úgy jobb. Nekem jobb. Most meg egoista hormonzavaros néha idegbajos hullámzó lelki állapotú kismamaként pláne. Mint írtam már nekem a mozgás, a sport nagyon fontos. Kikapcsol, feltölt – mondjuk akkor, mikor elfáradok, lila a fejem és a frissen mosott hajam az izzadságtól tucsog és nem száll már a szélben. Na akkor vagyok jól. terhesség előtt napi szinten futottam legalább 10 – 15 km-ert aztán még fogtam magam és beálltam egy órás köredzésre ( ez lehetett aerobik, deepwork, saját testsúlyos crossfit tök mindegy ) és a kb 1,5 – 2 órányi mozgás után mondtam azt, hogy jólesett elfáradtam. Most nincs ilyen. Hiányzik is ! Baromira ! Ezt be kell vallanom. Visszavettem a tempóból és mindenből. Nyugdíjas tempóra kapcsoltam. Amiket én szeretnék csinálni lényegében egyáltalán nem lehet. ÉS tartom is hiszen a baba az első. Én meg majd utána. ÉS az én egészségem az a babáé is. Kettőnknek kell jónak lennie. Korábban szó volt róla, Luca a húgom egy belvárosi fitness és wellness teremben üzletvezető, személyi edző, csoportos óra adó meg úszás oktató meg meg meg meg.. vegyes felvágott. Ő az aki oda figyel rám. Odaszól, ha azt látja, hogy egy gyakorlatot esetleg rossz testtartással végzek és ilyenek. Ő lett a személyi sport testőre Ábrisnak. Az anyja azaz én a hordozó - maga a gurulós bőrönd ő pedig a csomag.  FRAGILE. Különleges bánásmódot érdemlő csomag.
Sokszor elhagyja a számat több olyan kifejezés, ami úgy kezdődik, hogy de jó lenne. . .
De jó lenne, meginni egy aperol spritzet… - Hagyjad már / Örülj neki, hogy gyereket vársz !
De jó lenne futni … - Hagyjad már / Örülj neki, hogy gyereket vársz !
De jó lenne elbiciklizni Szentendréig… - Hagyjad már / Örülj neki, hogy gyereket vársz.

De jó lenne elmenni a Széchenyi  fürdőbe és lazulni a termálban, nézni az embereket… - Hagyjad már / Örülj neki, hogy gyereket vársz.

és ehhez hasonló dolgok. Persze, hogy örülök, hogy gyereket várok. Szó sincs arról, hogy ez ne így lenne, na de had vágyakozzak már olyan dolgok után amik az eddigi életem során apróságok voltak, de nekem jólestek. Azért egyik napról a másikra felépül egy ideiglenes gipszkarton fal az életemben ami majd jóval odébb, de le lesz bontva egyszer.

Gondoltam, el kellene nézni egy kismama tornára, hogy mi van ott, hátha nekem találták ki. Aztán imádni fogom és remegve várom, hogy járhassak rá. Gondoltam.
Aztán azt is elgondoltam, hogy mi lehet ott. Rehab, elfekvő. ezt is gondoltam.
Minden mindegy így egy próbát megér. Az egyik „mozgáscentrum” facebookon is magát ontotta eddig nekem. Mindig előugrott. És villogott. Gyere ! próbálj ki ! Én kellek neked ! Kismama torna ( meg van baba mama torna meg mindenféle más is ) Úgy villogott már hónapok óta, hogy muszáj volt ránéznem az oldalra. Tök jó facebook oldal, teljesen rendben lévő weblap. Nem a külső számít… Tudom… de azért mégis azt látom elsőre. Na a külcsíny alapján teljesen bejött a hely. Profi dolognak tűnt. online jelentkezés az órára is, hogy lássák, mennyien lesznek órán, hogy ne legyen tömegnyomor, vagy ha kevesen vannak, akkor… akkor meg nem tudom mi van, gondolom lemondják.  regisztráltam magunkat a péntek délutáni órára.
Eljött a nagy nap. A kismama torna felavatásának ideje. Baromi hideg volt és előbb értünk a terembe kb háromnegyed órával.  Ezt, jeleztük is, hogy tudjuk, hogy korábban van még de, hogy addig használhatjuk e a kardió gépeket ? Mert ha nem akkor elmegyünk még valahova sétálni. (francnak volt kedve sétálni kint a hidegben ). aztán lassan jött a válasz, hogy na jó, nem lehetne , de most az egyszer, majd úgy csinálok, mint aki nem látja – mondta  a recepciós.

Regisztráláskor jött a vinnyogás, amire számítottunk. Cseh-Németh Fruzsina és Luca.
Jujjj de cukiiiiii. Tesók vagytok és együtt várjátok a babát. Jujjjjj jujjj de édi. Hát ez szuper fantasztikus.  A recepciós cukkendáresz kirohanása után közöltük, hogy nem. Én vagyok terhes a húgom csak elkísért. ( Lucát is érdekelte amúgy, hogy mi zajlik egy ilyen órán, ha már ebben a világban mozog, dolgozik )
Átöltöztünk, megkerestük a kardió termet, amit valamikor az 1980-as években hozhattak létre ( fotók alapján nem olyan volt). Lerobbant futó padok és társaik. Nem baj, jó lesz arra a fél órára míg az óra kezdődik. Se zene se semmi. Csak a pince a gépek egy nő és mi ketten. Föld alatti internet mentes részleg. Világvége hangulat. Olyan, ha jönnek a zombik biztos nem találnak meg minket, olyan fedettség van a bunkerban. Nem baj. Jó lesz ez. Úgysem ezért jöttünk. Hanem, hogy egy ultra szuper fasza kismama tornán részt vegyünk.  Odamentünk a „kisteremhez”, ahol az óra volt. Tényleg kicsi. nem a méret a lényeg úgyhogy tökmindegy. A termen nem volt ajtó, hanem vm kis szakadt függöny lógott. Megint tökmindegy, külcsíny –a belbecs meg a tartalom. A felszereltség az az volt, amire vártunk. Nagy gumi labdák, polifoam, apró súlyok oszt ennyi. Meg egy tároló zsák. Lucával azonnal rá is ugrottunk, hogy mi lehet benne. Mert nem ám nyugton vagyunk, hanem mindenről mindent tudni kell. Kopott retkes dzsuvás plüssök voltak benne. A gyerek torna kellékei. Hát nem tudom… A lepukkantság csúcsa. Az órára mi ketten vártunk meg még egy szerintem velem egykorú lány. Míg nem jött az oktató gyorsan fotózkodtunk a plüssökkel, hogy legyen képi anyag a bloghoz. Meg amúgy is, miért ne. A selfik világát éljük. Egy plüssös selfivel több kép a telefonban vagy sem hát nem mindegy?
Bejött az oktató. Egyem a szívét. Nagyon zavarodott volt, izgult, kicsit hadart, kinézetre olyan volt mint a combom. Mármint a méretei. Alacsony rettenetesen vékony, olyan, akire kétszer kell ránézni, hogy észre vegye az ember. Bemutatkozott, elmondta hogy gyógytornász meg mittudom én mi, meg mesterképzésen tanul még gyógyabb tornászatot.  A nevünket nem kérdezte meg, noha csak hárman voltunk és azért mégiscsak jobb és könnyebb nevén megszólítani valakit, mint addig szuggerálni míg elkapja az ember a tekintetét és akkor megszólítás nélkül lehet beszélni. Annak örültem, hogy megkérdezte, ki hol tart a terhességben és, hogy van e bármi panasz, kellemetlenség satöbbi.
Semmit nem vártam az órától, meg volt elképzelésünk is hogy mi lesz rajta így meglepetés sem ért. Igen, gumi labda polifoam meg a kis súlyzó. Az edző lány zavara a későbbiekben sem csökkent, sőt talán nőtt is. Lucával akarva akaratlanul kacagtunk. Saját magunkon. Ott ültünk a gumilabdán és a lábfejünkett állítgattuk spicc pipa spicc pipa pózokba. Aztán meg hol felemeltük a kezünket a plafon felé hol letettük. A gumilabdák meg olyan furcsán nyikorogtak alattunk, mintha star wars űrhajók közelítenének a földhöz. A hajtóművek leállnak vagy inkább  lerobbannak. Fetrengtünk a polifoamon, mint partra vetett viziuborkák és vártuk a csodát. De az nem jött. Spicc pipa spicc pipa. Ábszolúte, mintha valami boka törés utáni rehabon lettünk volna. Ami persze fontos, átmozgatni, mert terhesség alatt bedagadhat. De ehhez nem kell  nekem edző.  Az edző csaj aranyos volt, noha nem tudtam komolyan venni. Volt, hogy elfelejtette milyen gyakorlat következik. Nekem mindegy volt, mert úgysem éreztem, hogy mozgok, Luca viszont kisegítette ( szakmai ). Szuszogtunk, bokáztunk, mi jókat nevettünk saját magunkon. remélem az oktató nem vette magára még véletlenül sem. Azzal próbált baromira szakmai lenni, hogy nyomta a betanult latin szavakat. nekünk nem csípőnk volt, hanem os iliumunk. De néha  bal és a jobb oldal kifejezést össze keverte. Épp háton feküdtünk és kérdezte, hogy szédül e bárki is. Vagy tapasztalt e már szédülést. Ekkor, ebben a pózban, egy új dolgot tanultam, hogy 6 hónapos kortól nem ajánlott sokat háton feküdni, mert a  méh és a magzat súlya összenyomja az alsó testből a vért a szívbe visszaszállítani hivatott vena cava-t, ami vérnyomás vesztést és ájulást okozhat. Káosz valami a neve. Káosz andulandusz. Luca reflexből nekem akarta mondani, de végül annál hangosabb lett, hogy  Ő a tegnapi hat korsó sörtől van káoszban. ezen persze mindenki jót röhögött.
A tornán számomra semmi nem történt. Lett egy pár plüssös fotó. Megkérdeztem egy két fenékre végzendő gyakorlatról, hogy szabad-e ( ha már szakember, meg gyógytornász) . Arra megkaptam a választ és a helyes test tartást is.
Gondolkodom még azon, hogy elmenjek-e máshova is kipróbálni, de nem hiszem, hogy többet ki tudnak hozni, abból a szűk keresztmetszetből, amit szabad egy terhes nőnek csinálnia. Aztán ki tudja, ha valaki tud valami jót… khmm khmm az szóljon.
Természetesen ez a torna teljesen megfelelő azon kismamák számára akik esetleg nem sportoltak terhesség előtt se (azok ne most akarják bepótolni ezt ), de a babavárás alatt rájuk jön a roham, hogy na akkor elkezdek sportolni. Ahhoz jó, hogy a semminél több legyen. Segít karbantartani. Meg a test meg a lélek egyensúlya és ilyenek.

Oké egyértelmű számomra, hogy a várandósság alatt a sport nem szólhat a teljesítményről, vagy arról, hogy jó ég híztam 4 kilót (ha csak ennyit híztam volna...). Teljesen egyetértek. De akkor is. Hiányzik. Nagyon. Ez van. De jó lenne…

A torna után fogtuk magunkat és beültünk moziba. Férfiak és csirkék. . . Imádom az északi népek filmjeit ( dán, finn, norvég stb ). Ebben a  filmben szereplő férfi színészeket is nagyon szeretem és a korábbi filmjeiket is. A Féfiak és csirkék egy nagyon bizarr nagyon beteg Dán fekete komédia volt. Pont ez kellett a spicc pipa után nekünk péntek estére.

u.i: a képen három fej látható : Lucáé egy dzsuvaplüss törpe feje és az enyém. 

Képzeld valami folyik a mellemből. És nem Coca-Cola zéró.

Több mint tíz éve. Van az már vagy 12-13 is. Sokszor és rettenetesen fájt a fejem. Aztán fogtam magam és egyik nap az előszobában összerogytam és a csempén landoltam. Anya csak egy dübbenést hallott, és szaladt oda hozzám. Tarthatatlan volt a fejfájásom, tényleg már a migrén szintjén is túllépett az állapot. Gimis voltam. Nem, nem iskola undorom volt. Nem megjátszottam, hogy otthon lehessek és kihagyjam a dolgozatokat és a feleléseket. Jó persze nemhiszem, hogy bárkinek a hobbija volt felelni vagy dogát írnia de a fejfájás nem a matek meg a kémia és egyéb cukkendáresz dolgok miatt volt. Azóta se tudom, hogy X=Y, akkor hogy jön ki a végén, hogy X= 7. Kik vagyunk mi, hogy bármiféle egyenlethez, amiben nincsen szám, csak úgy hozzá rendelgessünk a nagyvilágból mondjuk plusz 3-at mindkét oldalhoz. Lehet a fejfájásom miatt nem bírtam ezzel megbarátkozni soha. Na mindegy a lényeg, hogy az ájulás után sorra kezdtünk el vizsgálatokra járni. Rengeteg vérvétel, volt egész napos is. reggel be kellett feküdnöm a kórházba és egész nap a véremet szívták le fél óránként óránként. Eleinte adta magát a testem aztán gondolom ő se értette, hova kell az a 12. ampulla vér és már nehezen adta magát így só oldatokat lövelltek fel a vénámba majd 3 ápoló gyüszködte ki belőlem a vért – egyik az ampullával volt elfoglalva a másik kettő meg szorította tépte préselte a karomat hogy kifacsarjanak belőlem vérlevet. Mint a narancslé gyártása. A gép ami sorra bedarálja a narancsokat és a szuszt is kipréseli belőlük. Én voltam a narancs és az ápolók a gép.
Végül egy ismerős segítségével nem kellett egy évet várni agyi MR vizsgálatra és viszonylag hamar egy hónapon belül már időpontom is volt. Az agyi MR vizsgálat az kb úgy néz ki, hogy van egy szoba, amiben van egy gép. És van egy üveggel elválasztott vizsgáló, ahol a számítógépek és egyéb kütyük vannak, amik az ember agyáról mutatják a felvételeket. Maga az, hogy miket lehet nézni azért elég horror egy ember számára. Maga a tudat, hogy mit keresnek bennem. Az agyi elváltozások kimutatását MR-rel végzik. A vizsgálat során láthatók az agyi képletek, erek és a koponyát alkotó csontos elemek elváltozásai, kimutathatók a fejlődési variációk, agykamrák elváltozásai és az agyállomány bizonyos elsődleges és másodlagos daganatos elváltozásai esetleges vérzések. Szóval nem egy barátságos vizsgálat. Van a gép, amibe be kell feküdni. Futurisztikus. Kicsúszik egy ágy a gépből fel kell rá feküdni a fejet rögzítik beállítják a testet és utána búcsút vesznek megnyomják az indítást és az ágy becsúszik a gépbe. Mozogni tilos. Lehetőleg csukott szemmel kell lenni, hogy a felvételek sikeresek legyenek az agyról. A vizsgálat előtt szóltak, hogy van egy kontraszt anyag, amit néha be kell adni. Ez abból áll, hogy fogják és a kari vénán keresztül a kontraszt anyagot a véráramon át eljuttatják az agyba, ami különféle területeket megszínez. Bementem a masinába és tudtam, hogy onnantól kezdve fél óráig meg se moccanhatok. Hatalmas kihívás. Elkezdődött. A gép zúgott fénylett, majd egy mikrofonon keresztül beszóltak nekem, hogy most ne ijedjek meg és ne is mozogjak, de kell a kontraszt anyag. Köszi. Ne mozogjak és mindjárt belém döfnek egy tűnt és én ezt bírjam rezzenéstelenül. Muszáj volt. Bírtam. Fél óra magány a gondolatokkal. Közben semmit nem tudok mi történik odakint. Azt nem mondom, hogy féltem, mert bele se gondoltam mélyebben, hogy mit is mutathat ki ez a gép. Akár agydaganatot. Vége lett a vizsgálatnak. Kimentem az öltözőbe, majd onnan a váróba. Anyukám sehol nem volt. Leültem és vártam, hogy előkerüljön. Aztán eltelt 10-15 perc és kijött a vizsgáló szobából. Falfehéren, próbált mosolyogni. Anya minden orvosi vizsgálat előtt nagyon izgul így a tekintetét arra fogtam, hogy már megint valamit túl aggódott. Elindultunk haza.  Kiderült, hogy nyugalommal várt, kint a váróban rám, majd egyszercsak szóltak neki, hogy legyen kedves befáradni, mert valamit találtak. Valamit találtak a lánya fejében. El nem tudom képzelni, milyen érzés lehet, mikor valakit egy ilyen mondattal szólítanak pláne egy agyi vizsgálat közben. Anyukámmal közölték, hogy az agyalapi mirigyemen látnak elváltozást. Ez egy cseresznye nagyságú agyi függelék, ami leginkább a hormon háztartásért felelős. Pl.: oxitocin, ami most pont utána olvastam a , hogy az oxitocin a méh összehúzódását segíti elő a szülés során, ezenkívül szorongáscsökkentő és euforizáló hatása van. Nos ezen az agyalapi mirigyen találtak egy jóindulatú kis cisztát. Ami ott van. Jobb lenne ha nem lenne. Kinek kell az?
Utána értekeztünk orvossal, aki megnyugtatott minket, hogy ez apró és valószínűleg majd magától el fog tűnni, amúgy meg az orron keresztül egy műtét során el lehet tüntetni. Felsorolta, hogy mikkel járhat ha  a ciszta nő. Mikre kell oda figyelni. Mert akkor változik a mérete és elkezdi nyomni azokat a részeket, amiket nem éppen kellene. És ha súlyos meddőséget is okozhat. A tünetek. Bajszom nőhet, meg szakállam, szőrös mellek, látás romlás valamint a mellemből folyhat a tej. Azért 16 évesen ilyen dolgokat hallani nem túl kellemes. Bajusz, szakáll, szőrös mellből tej folyás. Szerencsére egyik tünet sem jelentkezett a későbbiekben. Nem lettem Chewbakka, tudjátok Star Wars meg Han Solo. A legnagyobb szőrös szereplő.
Ez az egész jelenlegi terhességi fázisomban azért jutott eszembe és elevenedett meg tisztán, nagyon régen nem is gondoltam az agyalapi mirigyemre, szóval azért jutott eszembe, mert a terhesség során már bőven a szülés előtt elkezdhet folyni az anya teje. Azért ez mégiscsak egy új dolog. Fura. Tej. Belőlem. Tehén. Emlő. Emlőváladék. De két kezemet össze teszem, hogy a kisbabánk miatt tapasztalom ezt. Így nézve már nem is olyan szörnyű és boldoggá tesz. Itt nem azt kell elképzelni, hogy mintha dobozból öntené az ember reggel a 2,8-as tejet a kávéjába. Minimális mennyiség. Egy két csepp. Van, hogy annyi se. Van, hogy átlátszó, fehér,  a kettő keveréke. Mint a Mehemed. Volt egy török  Mehemed meg a tehenei. Én vagyok a Mehemed a melleim meg a tehenek. Fú de szép hasonlat. Köszönöm Móricz Zsigmond, hogy tudtam mihez hasonlítani magam. Szóval igen cseppekben folyik. Van, hogy nem is veszem észre, mert a melltartóban köt ki. Most már tudom miért árulnak melltartó betétet.  Ha valakinek ez gusztustalan azért gondoljon bele, hogy egyszer ő is volt baba és az anyukája szoptatta. És vizuálisan ezt most elképzelni. Na igen az már hát izé na.
Totál normális folyamat az előtej, nem kell tőle megijedni, a hormonális változások okozzák. Ez az egész tejes dolog semmit nem jelent  a későbbi szoptatással kapcsolatban. Ez van.  A terhességgel jár, kinek több kinek kevesebb. Eleinte furcsálltam, bizarrnak tartottam. Nem tudom, hogy miért… Sokat segített az elfogadásában, hogy ezt a jelenséget meg tudtam osztani a párommal, Tibivel. Jó volt elmondani neki. Képzeld valami folyik a mellemből. És nem Coca-Cola zéró.

Rájöttem, hogy azért hízok, mert szerintem még a karácsonyi ebéd is bennem kering valahol. Lubickolnak a halászlé tengerben a bejglik. El tudom képzelni, hogy az anyai hormonjaim kiállnak a babáért és össze fognak az emésztőrendszer izmaival.

Püffedt a fejem. Rettenetesen. Meg kiégett az egyik izzó reggelre a fürdőben így első találkozásom önmagam képmásával olyan volt, mint aki egy nehézsúlyú boxmeccs után tükörbe nézni (mármint sportolóként, nem egy nézőként ). Hunyorogva vizslattam, hogy az karika vagy álmomban valahogy úgy fordultam, hogy bele mentem szemmel valamibe és belilult a szemem alatt. Elég régóta nem vagyok, egy minta példája  a jó alvásnak olyannyira nem, hogy lehet fel kellene keresnem egy szakembert, aki megtanít aludni. Mióta babát várok egyre többet forgolódom. Viszonylag éber vagyok éjszaka. Napközben meg nem alszom – tehát nem áll fent egy fordított életvitel.  Lehet elkezdtem tudat alatt edzeni már arra az időre, mikor drága újszülött kisfiunk visít majd az éjszaka közepén, mert valami éppen eszébe jut.

Nos a jelenlegi kinézetem egy vemhes hörcsögére hajaz. Soha nem láttam még hörcsögöt sok kis hörcsöggel a hasában de az odújában bujkálva pont úgy festhet, mint most én. Tibi szerint gyönyörű vagyok. Biztos nagy állatbarát. 

Lekopogom, hogy eszméletlen simán zajlik a terhesség. Tényleg semmi komolyabb bajom nincsen. Itt a komolyabb például a hányás. Mert számomra az már komolyabb lenne. Meg az kinek jó ? Persze van olyan, hogy valaki sikeresen több szeszt fogyaszt, mint amit kellene, aztán meg már jobb, kint mint bent  a dolog, na de csak úgy random hányogatni egyáltalán nem lehet jó.
Nálam apróbb dolgok vannak terítéken egyelőre. Állandóan wc-re kell mennem (nem nagy dolog csak kicsi) . Pisilni kell. Folyton. Ennek következtében nem is értem miért van bevizesedve és hörcsögösen felpüffedve a fejem. Hiszen a folytonos pisilés az fent áll.  Jön kifele a folyadék. Igen. Elmegyek wc-re és mire lehúzom újra kell. Nyilván nem töltöm bent a napom a toálettben, de amúgy simán lehetne. Be költözöm a budiba, mint az Örkény István Tótja azt jónapot. Át van mosva a testem az biztos.  Aztán nekem nehogy valaki össze keverje a dolgokat – a vizelési inger nem egy spéci terhességi jel (tünet), tehát csak azért, mert gyakran pisilnie kell még valakinek az nem azt jelenti, hogy terhes. Ez olyan bogaras rovaros dolog, nem ? Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.
A tuti duó az lehet, mikor valaki a terhesség  első harmadában (alhasi vérbőség miatt) érezi állandóan a pisilhetnéket, de emellett még fel is fázik. Álom az álomban. Aztán meg már azért kell, mert a baba nő és nyomja a hólyagot. Ki van ez találva kéremszépen. Viva la vida. A wc-ben történő másik dolog az meg megint más. Az meg szinte semmi. Hát igen riogattak is vele, hogy várható lesz ezen gyönyörű szó . székrekedés – mert terhesség alatt ez is normális és ez van ezt kell szeretni. Van is ez is van. De szeretni? Hogyne. Rájöttem, hogy azért hízok, mert szerintem még a karácsonyi ebéd is bennem kering valahol. Lubickolnak a halászlé tengerben a bejglik. El tudom képzelni, hogy az anyai hormonjaim kiállnak a babáért és össze fognak az emésztőrendszer izmaival, hogy figyi már akkor lehet egy kicsit sztrájkolni. Nem kell itten dolgozni. Majd ráér az nyáron is. Meg a méh az mindent nyom. Elnyom. Helyet csinál magának. Nyomja a többi belső szervet. Nincs rá orvosság. El kell fogadni. És házipatika ide vagy oda szilva meg tej és társai –áh semmise. Rostok – az se semmise. Bennem van már egy fél nagybani piac teljes gyümölcs készlete. Kész csoda, hogy nem nő narancsfa az orromból alma meg a fülemből. Az ananász nem tudom, honnan tudna kinőni. Az majd a baba lesz. Egy jól megtermett giga ananász.
Össze teszem a két kezemet, hogy ezen terhességi állapot kísérő haverja az arannyal kezdődő és ér-el végződő nem is értem, hogy lehet ez a neve ellenfél még sehol nincs. Bár magamat ismerve, most hogy gondoltam rá meg írtam is róla… na de ne. Könyörgöm ne. Azt ne. Inkább egy aranyhal, arany nyaklánc, aranytallér, arany középút bármi ami arany csak az ér szó ne szerepeljen benne.

Egy kis karikás szem vemhes hörcsögfej nyugtatásként kattintok is a google-re és ott meg be a keresőbe :  shocking pictures of celebrities without make up ... igen ez kell most ezzel a fejjel 

A hasam az növöget. Nem vagyok ugyan egy búbos kemence, vagy egy vörösboros hordó egy jó illatú dohos pincében, de én a magam módján növök. Látom. És kész. – Hú már itt tartasz, több, mint a fele lassan 6 hónapos vagy és ilyen pici a hasad?

Mozog ? És most ? Na és már mozog ? Érzed ? Rugdos ? Mocorog ? Na és már most ? Még nem ? És most ? És most ? És most ? Ilyen kérdések után totál tehetetlennek éreztem magam a hasamban növekvő babámmal kapcsolatban.

Ma a 23. hétbe léptünk. (Legyen ez Michael Jordan hete. Ha már van egy még aktív kosárlabdázó a családban - aki nem más, mint a jövendőbeli apuka Tibi, legyen némi kosaras vonatkozás. Szóval Michael Jordan- Chicago Bulls - 23- ha valaki esetleg nem tudja ki Ő, vagy hogy néz ki az hát az nézzen utána. Vagy nézze meg a Space Jam filmet. És nem az egyik rajzfilmfigura az se nem a Bill Murray, hiszen Bill Murray az Bill Murray és nem Michael Jordan ). Kevesebb van már előre, mint amit magunk mögött tudunk. Nyilván az ember várja és figyeli, hogy mikor ad végre magáról valami jelet. Az életjelet nem használom itt, mert az egy alap helyzet. Na de akkor is. Helloka ! Én itt kint idegelem magam , hogy minden rendben van e ott bent veled és mivel nem látlak légy oly kedves ütni vágni rúgni köldök zsinóron majomhintázni magzatvíz kick-boxolni kérlek bármit csinálj csak, hogy tudjam jól vagy odabent. Az első 20-21 hétben minden alkalommal nagyon vártam már az ultrahangos vizsgálatokat, mert akkor láthattam Ábrist, hogy tök jól elvan bent a maga kis világában. Izeg, mozog fészkelődik. Azért mert jó? Vagy mert szűk? Jó neked? Biztosan.

Jönnek a bombázó mozog-e már meg érzed-e kérdések. Ami még inkább nyomasztóvá válik egy idő után hiszen a válaszom az volt, hogy nem, még egyelőre nem érzem. Óóóó miért nem érzed ? XY már ekkor akkor érzett mindent. Köszi, hogy szólsz nekem erről. Én nem vagyok XY és persze most akkor idegesíts fel, hogy valami biztosan nincs rendben.
Megértem én, hogy mindenki izgul, meg szurkol csak lehet nekem jobb lenne, ha nem adnának az ilyenfajta izgalmaknak hangot. Én majd úgyis mondom magamtól, hogy képzeld már  érzem őt.
A hasam az növöget. Nem vagyok  ugyan egy búbos kemence, vagy egy vörösboros hordó egy jó illatú dohos pincében, de én a magam módján növök. Látom. És kész.
– Hú már itt tartasz, több, mint a fele lassan 6 hónapos vagy és ilyen pici a hasad? Nem lesz túl pici a baba ?
Most miért kell ezt ? Engem ez úgy elkeserít. De pici, icipici törpe és eladtam E-bay-en egy francia vándorcirkusznak.
Semmi baja nincsen a babánknak. Baromi jól van, mindenféle vizsgálat méricskélés kimutatta, hogy egészségesen fejlődik és nő. A hasam mérete nem befolyásol semmitse. Anyukám is mesélte régebben, hogy mikor velem volt terhes a 9. hónapban nem tudta, hogyan dugja előre a hasát, hogy észrevegyék, hogy babát vár és esetleg átadják neki a helyet a buszon. Most meg itt van egy nagy cula 28, lassan 29 éves lánya, aki nem egy vándorcirkuszban dolgozik és babát vár a „pici” hasával együtt.
A sok idegelés miatt tényleg remegve vártam, mindig a vizsgálatot, hogy lássam Ábrist, hogy mozog. Él és virul. Az orvossal is többször beszéltem, hogy te jó ég mi van velem miért nem érzem más már érzi baj van baj van baj van… Minden alkalommal megnyugtatott, hogy az égegyadta világon semmiféle probléma nincsen, nyugodjak meg. Mindenki máskor kezdi el érezni. van aki már a 17-héten érzi, hogy mocorog de van aki csak a 25-26-ban kezdi el egyáltalán megérezni. Sőt lehet már én is éreztem csak nem tudtam, hogy az a baba.  Naja. Ki tudja, hogy az aktimel joghurt volt az vagy Ábris. Az én kis joghurtom. Nyilván könnyebb úgy, nyugodtnak maradni, hogy a súlygyarapodáson stb tüneteken kívül érzékeli az ember a gyereke mozgását. Ráadásul első gyerek. Nagy az izgalom. Na nemmitha másnál a többi terhesség alatt nem lenne semmi izgalom. Csak az állítólag azért más, mert már egyszer tapasztalta az anya és sokkal érzékenyebben reagál már  a teste az apró jelekre.

A nagy mozog- e stressz elszállt kb 1 hete. Apró lüktetések, hullámzások cikáznak a hasamon. A párom Tibi is nagyon örül. Volt, hogy már ő is látta. Legalábbis azt mondta látja, hogy mozog.  Meg van veszve, hogyha napközben érzem, hogy mozog, azonnal értesítsem őt is. Nem akar lemaradni semmiről. Jhajjj egyem a zuzáját megzabálom.

Úgyhogy a mi kis aktimel joghurtunk kezd egyre erősebb lenni és nyomja bent a sanda csacsát meg a zumbát.

Soha nem voltam egy ’partiállat. Nem is tudom miért használom ezt a kifejezést. Mi az a partiállat? Mondjuk múltkor pont felreppent ez, mikor az egyik politikusunk Ibizán pislog meg szipákol egy szórakozóhely videofelvételén.

Soha nem voltam egy ’partiállat. Nem is tudom miért használom ezt a kifejezést. Mi az a partiállat? Mondjuk múltkor pont felreppent ez, mikor az egyik politikusunk Ibizán pislog meg szipákol egy videofelvételen.  Hab**y Partiállat Ár**d. Ki Ibizára jár pénteken ki meg a Morrisonsba. Meg akkor ki az a parti állat? Aki mondjuk puffog ha reggel 7-kor rá kapcsolják a fejére a diszkó fényeket, mert zár a hely és kint már az emberek a hetes busszal mennek éppen munkába vagy ahova akarnak. Egész héten várja a pénteket vagy a szombatot, hogy jöhet a csapatás. Tegnap a villamoson egy srác és egy csaj arról beszélgettek, hogy idén a sziget fesztiválra majd sátorba tekerve viszik  be a töményet… Igen sziget fesztivál. nem lehet elég korán elkezdeni készülni. Van aki még az építkezés alatt bejut és egy fa tövébe elássa a piát, ahonnan később előkotorja. Hűha. De visszatérve oda amiről ma szónokolni szeretnék, az az esti nyomottságom. Nem voltam soha olyan, aki meg volt őrülve, hogy végre hétvége legyen és már hetekkel előre tudta, hogy hol milyen party lesz. Jó a koncert az más. Azt persze előre tudom, hogy meglegyen rá a jegy. De szívesen beültem a húgommal vagy a barátokkal sörözni dumálni, ha esetleg úgy alakult kicsit tovább menni valahova tipegni. A táncparketten való tipi topi hajnali legkésőbb 2- kor véget ért általában számomra, mert már nem éreztem azt, hogy bármi érdemleges történhetne a buliban. Szép volt jó volt elég volt. De nyáron fröccsözgetni, sörözgetni a teraszokon a jó időben, beszélgetni, röhögcsélni az élet nagy dolgairól filozofálni például a világ keletkezéséről a nagy Bummról és, hogy oké a bumm de előtte mi volt ? Bennem nem volt baba aztán lett a nagy bumm és most júniusban meg megszületik az első gyerekünk. Na ez bumm. Nagy bádábumm, olyan Milla Jovovichosan Ötödik elem módjára. Biztos voltam benne még nemrégiben, hogy a szociális életem a helyén marad. Simán ezek az esti beülések ugyan úgy megmaradnak baba ide vagy oda. Ábris alszik a kocsijában mellettünk majd  a teraszon mi meg vígan traccspartizunk. Szerencsére (ennek én örülök), hogy a páromnak Tibinek az „éjszakai élet” igényei ugyan azok mint nekem. Egy két jó ital és a társaság. Úgyhogy minden a sínen van. Barátok jó idő satöbbi satöbbi. Összejövetelekre eljárogatni, koncertre, hogy az élet ne álljon meg.  De hol van ez még ? Már most nem bírom !!! Megőrülök ! Olyan szinten kipurcan a testem eset 8- 9 körül, hogy elképesztő. Kissé nyűgössé válok itt a kissé elég lightos kifejezés… szóval inkább nagyon. Jön egy holtpont és szeretnék otthon lenni nyugton. Eldőlni, mint egy zsák krumpli. És persze nem alszom, mert azt nem tudok – fent vagyok hajnali 1-2-ig, de ha egy kocsmában ülnék eddig ott borulnék bele az almafröccsömbe. Semmi erőm, energiám. Hol van a kedv? Az talán van. Bár lehet nincs is. Múltkor sikerült fél 11-ig a többiekkel maradni és csak utána haza menni. Wow. Kemény partiállat voltam. Odatettem magam.  Tök jól bírom azt is, hogy nem iszom alkoholt. Nem is nagyon vágyom rá, csak azért, mikor mindenki jóízűen issza a különféle cseh söröket hát áhhhh én is szeretnék egy meggyeset legurítani, ha azt vesszük gurítom is meggylé formájában. Jó lenne ha kicsit helyre billennék, mert ez nem állapot. És foggalmam sincs mit tegyek. Nyilván az a helyes, amit a szervezetem diktál. Ábris bent kiadja az agyamnak az utasítást, hogy menjünk haza az meg úgy adja nekem tovább az egész ügyet, hogy én akarok hazamenni. A többiek meg mindig mondják, de rég láttunk már titeket, meg jaj maradjatok még. Maradnék én…

Rajta vagyok az ügyön, hogy ne kopjak el az életből részt vegyek különféle összejöveteleken. Még a baba sincs kint. Teljesen elhatároztam magam. Jött is egy meghívó a virtuális világban facebookon. Tíz éves gimnáziumi osztálytalálkozó. Most májusban lesz, hogy tíz éve leérettségiztünk és jobbra balra szétszóródtunk.
Az osztálytalálkozó dátuma: 2016. június 11. Ábris születésének belőtt dátuma: Na tipp?  2016. június 11. 

Remélem a kórház kantinjába szervezik. És én leszek a kantin partiállata. 

Az újszülött Jézust egy jászolba fektették. A jászol nagyobb állatok etetésére szolgáló, illetve takarmány tárolására is alkalmas helyiség. Ha minden igaz az akkor létező jászolokat barlangfalba vájták, így inkább volt kőből, mint fából. Noha a legtöbb esetben fából készült jászolban ábrázolják a kis jézust. Se kókusz se memória habszivacs, se masszázs se semmi sehol. Úgyhogy kissé hadiláb van matrac fronton.

A gyerek komfortjáról mi döntünk.  Hiszen a döntés nem a még bennem lévő baba kezében van, hanem a miénkben. De matrac az kell. Milyen? A baba ergonómiája azért olyan sokban nem tér el a felnőttekétől. Mindene megvan, ami nekünk is. Beszélek hébe hóba Ábrishoz. Lehet kikérem a véleményét a matracával kapcsolatban. Egy köldökzsinór rángatás igent jelent kettő nemet. Hátha.

Trend van. Matrac trend. Kókusz. A kókuszrost, ha jobban belegondolok egy élelmiszeripari melléktermék. De trend van. Mondjuk annak idején a nylon anyagú ruhák is trendik voltak, szerencsére manapság már nem igazán flangál, illatozik bennük senkise.

Szóval állítólag a kókusz a csúcs. Mivel rossz alvó vagyok, nekem például teljesen mindegy milyen matracot raknak alám csak forgolódom. De a keményet azt szeretem. Most jut eszembe, aludhatnék az ágy mellett a földön. És semmi gond. A kókusz matrac kemény. Az jó? Nekem biztos. Ha nekem jó a gyereknek is jó, gondolom. Alátámasztja a testet. Meg a kókuszmatrac az bió- ezt több helyen olvastam. És lehet mosni is. De nem veszi fel a baba testének vonalát, mert kemény. Most akkor mi van ? Semmisejó? Élek és virulok és az biztos, hogy mikor kisbaba voltam nem volt memóriahabos  matracom se kókusz. És itt óriási történelmi ugrás. Az újszülött Jézust egy jászolba fektették. A jászol nagyobb állatok etetésére szolgáló, illetve takarmány tárolására is alkalmas helyiség. Ha minden igaz az akkor létező jászolokat barlangfalba vájták, így inkább volt kőből, mint fából. Noha a legtöbb esetben fából készült jászolban ábrázolják a kis Jézust. Se kókusz se memória habszivacs, se masszázs se semmi sehol. Úgyhogy kissé hadiláb van matrac fronton.

Igyekszünk mindent szépen sorra beszerezni a babának, hogy ne egyszerre vegyünk meg mindent hiszen összeírtunk egy listát azokról a dolgokról, amik kelleni fognak és a végeredmény nem kevés pénz…
Matrac fronton túl sok információ jött eddig szembe. Ilyen olyan anyagú formájú összetételű borzalmas. Magamnak könnyű. fogom magam elmegyek a matrac boltba azt rá vetem magam egy kettő darabra és majd a testem megmondja melyik kell. De a gyerek…

 Döntöttünk. Kókusz matrac lesz. Árát tekintve nem túl barátságos. Nem éppen egy bounty csoki szelet. De amúgy egyik matrac sem az ha az anyagiakat nézzük. És nem spórolok a gyereken, most ez nem olyan árát tekintve puffogás. Kell és kész. Kókuszunk lesz. Aztán majd meglátjuk.  Találtam interneten egy boltot. „Boltot „ nem is tudom mi ez azóta. Bolt féleség. nagyon jó áron baba bútorok, kelengyék miden szir szar (bocsánat a kifejezésért ) ami csak kellhet. Kókuszmatracokat 15-20 ezer forint-tól kezdődő ár környékén találtam. Ebben a boltban a hirdetés szerint, az amit kiválasztottam pont akciós ! AKCIÓS ! KÓKUSZ ! Kell ! Megyünk. Telefonáltunk – vagyis nem én hanem Tibi a párom, ő az aki szeret bármit telefonon intézni, nekem nem az erősségem a halló jónapot kívánok láttam inetreneten a hirdetését érdeklődnék meg az ilyenek. Tibi felhívta, mondta neki a nő a vonal túlvégén, hogy igen van a matrac. Igen az a matrac. Igen akciós. Igen kókusz. Igen igen igen minden igen. Tehát ne értetlenkedjünk vegyük meg csak kuss. Szombatra be is programoztuk, hogy elmegyünk érte. Nem pest, így egy autós program lett belőle. Elmentünk nagy nehezen megtaláltuk, hiszen oké hogy van egy helyiség de se egy bolt név se egy tábla se semmise. Csak reméltem, ha bemegyünk élve ki is jövünk onnan. És nem elég, hogy élve de úgy hogy minden szervünk meg is van. 

Jónapot beszéltünk telefonon, kókuszmatrac ügyben. Tudja, ami az interneten fent van hirdetésként, akciósan. Igen, de nem akciós. Na nekem ne jöjjön azzal, hogy nem akciós ha még a neten is és telefonon is az volt most meg hirtelen mégsem az. Ilyenkor jobb, ha Tibi beszél, mert én hamar fel tudom húzni magam ha az embert hülyének akarják nézni.
Eljutottunk oda, hogy akkor akciós, de nincs. Nincs? ( na persze…) De hát ott van látom. A falnak támasztva a baba ágyak mögött. Ugyan az, mint az interneten. Egy az egyben. A rajz, a méret, a csomagolás és kókusz. De ez nem azon az áron van. Fúúúúúú… hogy rohadjál meg, ne szórakozzál velünk. Ezt csak magamban gondoltam. Erre előhúzott egy teljesen más matracot Aloe vera. Rajz is rajta a matracon szép aloe vera minta. Aloe ver abirodalom. Mondom a hölgynek, hogy ez nem az. Ez aleo verás, hiszen rá van írva. Mire ő erősködött, hogy ugyan az a két matrac. DE EZ KÉT KÜLÖNBÖZŐ NÖVÉNY mondtam emelt hangon. Az egyik kókusz a másik aleo vera. Nem nem ez ugyan az. Mire mondtam, hogy nézze asszonyom az aleo vera egy teljesen másik növény. Erre ő annyit mondott dehogy növény az aleo vera.  Ekkor átadtam Tibinek a szót, mert éreztem, hogy sorra pusztulnak el az agysejtjeim és a szemem alatt tikkel egy ideg szépen ritmusra abba se hagyja.
Tibi lazán bedobott két szót a vásárlókkönyvét meg a fogyasztóvédelmet, mire hirtelen terülj-terülj asztalkámmá változott a bababolt. Persze kókuszmatrac. Áh itt is van. Hirtelen meglett. Jéééé előkerült. Jééééé. csodák csodája, mit látott mit látott, látta az akciós kókusz matracot a boltos.   

Nehéz szülés volt, de meglett. Remélem ha ismét a kókusz lesz a téma, az már azért lesz, mert épp virgin pina coládát szürcsölök valahol. nagyon agyon remélem, hogy Ábris imádni fogja a lengyel kókuszmatracát, mert ha nem, akkor én alszom a rácsos ágyban ’csakazértis.

Bevallom reggel, mikor hunyorogva feküdtem ébredés után az ágyban végigszaladt rajtam egy furcsa érzés. Egy félelem. Para. Mit kell csinálni egy fiúval? Majd jön és akkor ütköztetjük a dömpereket romboljuk a felépített legó tornyot lövöldözünk, miközben az ujjainkból pisztolyt formálunk?

Kisfiú. Fiú. Fiú. Fiú. Bevallom reggel, mikor hunyorogva feküdtem ébredés után az ágyban végigszaladt rajtam egy furcsa érzés. Egy félelem. Para. Mit kell csinálni egy fiúval?  Majd jön és akkor ütköztetjük a dömpereket, leromboljuk a felépített legó tornyot, lövöldözünk, miközben az ujjainkból pisztolyt formálunk? Még jó pár évvel ezelőtt, mikor csak úgy beszélgettünk a gyerek dologról a húgommal meg anyukámmal szóba jött a fiú vs lány. Én csak annyit mondtam : de hát ha fiú lesz mi lesz? Majd jön utánam és követ ? És most akkor rossz anya vagyok, hogy ilyen egyáltalán eszembe jut ? Milyen anya vagyok én? Ez azzz önostorozás ez kell kora reggel. 

Követni, követ.  Persze. Ha fiú ha lány. Figyel. Les. Utánoz. Mindent elraktároz. De akkor is egy fiúval mit kell csinálni? Nagyon kicsi a családunk és lányok vagyunk többen így lányosnak mondom magam. Pláne, hogy magamat ismerem, hiszen nőből vagyok. Hajfonás. Tinci tünci ruhák babák pónilovak persze vagánykodás is. Csúcsszuper anya – lánya páros. Ugyanakkor csúcsszuper anya – fia páros. Titkos össze nézések, kuncogások dömper ütköztetések.  Mi lesz? Hogy lesz ? Itt növekszik bennem. Belőlem. Egymás részei leszünk. Megszületik. Az apukájából és belőlem fejlődött ki. Kettőnkből áll. Rengeteg minden végig pergett a félálomban lévő agyamon.  Rájöttem, hogy a főiskolán is a három évnyi óvodai gyakorlat alatt mindig a fiúkkal jöttem ki jobban. Apró szerelmek voltak. És tulajdonképpen azóta is. Tanultam is jó néhány dolgot a főiskolán, amiből lehet semmit nem fogok tudni kamatoztatni a saját gyerekemnél. Három év óvodapedagógia Szegeden. Játék, pszichológia, filozófia, beszédművelés, logopédia, ének zene, anyanyelv satöbbi satöbbi a lényeg hogy rengeteg minden volt. Tele vagyok, azóta is mint a déli busz a jegyzetekkel meg könyvekkel. Csak jobbról balra pakolom őket. Mint a kihízott gatyáimat. De semmitől nincs szívem megválni.  A gatyáimtól mégannyira se. Szó is volt a Freud Ödipusz-konfliktusáról is annak idején. dráma dráma dráma. Egyem a szívét. Ha minden igaz  a fiúgyermek elsősorban az anyukájával azonosul aztán pedig át kell állnia az apára a nemi azonosságtudat (ezt még leírni is fura. Atya ég a fiam nemi azonosságtudata körül keringenek a gondolataim. Nemi. . . ) kialakulása folytán.  Ilyenkor meg az jön, hogyha a kisfiú azonosul az apukájával, akkor azzal a nemi szereppel is azonosul, amit az apa az anyával szemben gyakorol. Tibi ezúton is jelzem, hogy Ábris figyel majd téged, hogy mit művelsz. Konklúzió: mindenki szerelmes lesz belém. Holláré hó. Látom magam előtt, ahogy Ábris igazi férfiként próbál majd viselkedni, és végül féltékeny lesz az apjára. Ha kislány lenne éppen fordítva működne. Szép kör. Családi brazil szappanopera Budapesten. Remélem Tibi megküzd értem. Pár szál tulipán most igencsak jól jönne. (jah nem utalgatok semmire ) 

Meg is nyugodtam. Jöhet a dömper. 

A számba az elmúlt másfél hétben beköltözött Tarantino. Olyan harakiri Kill Bill vérfürdő van fogmosások alkalmával, hogy Uma Thurman is megirigyelné.

A számba az elmúlt másfél hétben beköltözött Tarantino. Olyan harakiri Kill Bill vérfürdő van fogmosások alkalmával, hogy Uma Thurman is megirigyelné. Én kivétel vagyok. Velem aztán nem fog, mindenféle terhességi  bizbasz szembe jönni. Nekem – fogínyvérzés? Kizárt. Tévedni emberi dolog szokták volt mondani. Utolért a véres száj végzet. A gingivitis azaz fogínygyulladás gyakori tünet. Köszönöm szépen, veszem észre. És persze, hogy hozzam magamra a frászt még jobban sikerült még inkább rá idegelődnöm a  dologra gondolatban már egészen odáig eljutottam, hogy ha az ember  a fogínygyulladását nem kezeli tuti fogínysorvadás lesz belőle és a végén kipotyognak a fogaim mire szülök. Aztán, mint a boldog anya fogak nélkül mosolygok rá Ábrisra. Neki nincs még foga nekem meg már nincs fogam. Szép páros. Csak annyi a különbség, hogy neki majd nő én meg vehetek magamnak a boltban fogat. rémálom. Alapból rémálom a fogorvos. Olyan, mint  a nőgyógyász az ember szintúgy fekszik kiszolgáltatva és kész. Száj kitát valamivel kitömi vagy szét tartja aztán beledugja a nyál elszívót, ami nem tudom mennyit ér, mert én folyton azt érzem, hogy folyik vissza a nyál a torkomba és nyelni próbálok. Közben még egy tükör is van a számban és ekkor jön a legjobb rész, hogy beszélgetni akar. Én nem tudom, mit lát onnan felülről, hogy egy cseppet is úgy festek, mintha beszélgetős állapotban lennék? A kedvről már nem is beszélek.

Szóval a napi többszöri Tarantinózás a számban igencsak elkeserítő. Most volt nemrég a moziban az aljas nyolcas- na ez a számban az aljas 29-es. Igen ez nem 32. Annyi soha nem is volt. Két bölcsesség fog nem fejlődött ki a másik kettőből meg már egyet kihúzattam, mondván a fogorvos teljesen feleslegesen van ez a kettő ott, hiszen nincsen ellen rágás így valószínűleg majd tönkre megy. Szuper. Így kitépettem egyet. Egy másfél hete kezdődött el ez a száj vérengzés igazán. Mostam a fogam és csak a piros fogkrém hab jött elő. Igen tudtam, hogy ez is megtörténhet. De azért megkérdeztem az orvosomat (szülész-nőgyógy), hogy akkor ez van most így jártam. Megnyugtatott, hogy igen ez a legtöbb nőnél bekövetkezik és egészen a szülésig is eltart, utána hamar helyére billen a dolog. A gyulladás valójában a szervezetben megnövekedett progeszteronszint, valamint a megnövekedett véráramlás miatt jelentkezik és amiatt a fogíny sokkal érzékenyebb lesz.

Vettem puha fogkefét, spéci fogrémet itt a reklám helye kár, hogy nem fizet érte Paradontaxot, fogselymet és próbálok a magam módján mindent megtenni ez ügyben. De a vér nem válik vízzé. Mosom és érzem a vas ízét a számban. A fogkrémét nem minősítem, ez van ezt kell szeretni. Néha már szerintem attól elered az inyem vére, hogy meglátja a fogkefét és akkor ilyen Pavlovi reflexből elkezdődik. Nem vagyok oda érte. Persze fogadjam el. Hmm egy finom alma a második harapás után imitt amott véres, egye fene kell a vas a szervezetemnek. Isteni.
A fogselyem. Az meg kell, hogy nehogy a fogaim között meg emiatt valami baktérium letelepedjen aztán meg még ki is lukadjon. El lehet képzelni, hogyha a puha sörtéjű fogkefe ezt váltja ki, mi történik fogselymezés közben. A selyem is egy olyan bájos szép szó. Miért kell ezt tennie a számban. Eljött az ideje, hogy meglátogassam a fogorvost, addig, amíg van mit mosni. A maradék bölcsesség fogamat is kitépetem a számból, megelőzőm, hogy magától vesse ki magát belőlem. A többit meg ápolom az inyemmel együtt szeretgetem és minden földi jót megadok neki, hogy ne legyen a későbbiekben baj. Tényleg nincs kedvem majd a fiammal bébi papit enni.  

Igen a baba várás szép dolog csak néha véres. 

Szét pattannak rajtam a felsőim , mint Superman-en az ing, csak neki alatta van a cuppanós S ruci nekem meg a bőr. A csupasz bőr

Megszámoltam őket. Megszámoltam hány nadrágom van. 32 azaz harminckettő. Minden féle színű leginkább farmer anyagú, szűk, streccs, kicsit lazább amilyenek a gatyák lenni tudnak. De inkább a szűkek vannak többségben, mert azokat  kedvelem.  Vagyis lehet,hogy már csak kedveltem.  Ebből a hatalmas kupacból, ami rám jön az konkrétan :  0 azaz nulla duplanulla, semmi, zéró, zérus. Egy retkes gatya sem jön fel rám. Haszontalan tárgyakká lettek. A lábam és a fenekem az elmúlt öt hónapban semmit nem változott, csak a hasam, valamint  a csípőm kezdett el nőni, de ezek pont elegek ahhoz, hogy innentől kezdve a gatya gyűjteményem csupán a helyet foglalja  a lakásban. Megpróbáltam én azt, hogy nem gombolom be és egy hajgumival bővítem a csípő méretet, de áhhh kritikán aluli szituáció. A zipzár lecsúszik a bugyi kilátszik – és nem vagyok tele térdig érő pulóverekkel, felsőkkel, egyáltalán semmivel se, hogy ezt eltakarjam következésképpen gyűlölöm a gatyáimat. Enemy. A méreteim a terhesség előtt felsőben leginkább S-es méretűek voltak egyszer-egyszer becsúszott akár az XS vagy az M. Nos ezek a másik ellen hadsereg már a szekrényemben. Mellem megnőtt így minden feszül. Szét pattannak rajtam a felsőim , mint Superman-en az ing, csak neki alatta van a cuppanós S ruci nekem meg a bőr. A csupasz bőr. Felsőből nem nehéz nagyobbat találni, mert a mellem felveszi a méret különbséget. Na de a gatya? Rettenet. Hétvégén úgy volt bevásárolunk pár olyan ruhát, ami esetleg jó is rám. Boltból boltba túra. Télen pláne utálok, bent a plázákban boltokban meleg van rajtam meg caffog a télikabát sapka sál minden (mint az aranymelltartó akciómban) , amit pont úgy tépnék le magamról, mint Superman, mikor munkába indul.  Ha hasban jó egy gatya lent lóg és úgy nézek ki, mint aki besz@rt. Ezt nem tudom szebben kifejezni. Nem is akarom. Ha lábban fenékben jó a nadrág, akkor meg a hasamnál kritikán aluli. A csípőmön lévő bőr – bőr – inkább hurka párna réteg szépen kibuggyan és maga alá kényszeríti a nadrág derekát. A gombos verziósok kizárva. Nemhogy zárva- Tiltva az éltemből már. Maradt a gumírozott derekú. A baba-mamam részlegen hiába vannak ott a spéci gatyák a plusz pamut bevarrással,de azok hatalmasak. Egyelőre a  fejemre tudom őket húzni. Mondjuk van olyan reggel mikor rá is húznám a fejemre és még egy napszemüveget is vennék rá biztos ami biztos, mert kissé lufi fejjel kelek, hiszen hébe- hóba bevizesedik a fejem, mióta babát várok. Na jó hazudok – előtte is voltam légballon fejű. Ilyenkor tükörbe nézek vagyis hunyorgok próbálok a szemem alatti táskák fölött kilátni és mintha egy hetesbusz jönne velem szembe a tükörben. A rajzfilmekben ilyenkor szokott megpattanni a tükör és apró darabokra hullani. Na jó, de kinek ne lennének időnként buszfejű reggelei? Vagy legalább a szemei ne lennének úgy puffadva, mintha Bud Spencer lenne. Buongiorno a tutti. Vállaljuk büszkén! Kint a Hősök terén transzparensekkel gyűlve skandálva együtt buszfejűek buszfejűek buszfejűek.

De ez a fejforma nem hoz megoldást a nadrág dologra. Leggingseket is próbáltam, de az is annyira lelombozó mikor lóg az emberen. És nem csak a nőknek vannak gatya bajai igenis a férfiak közül is vannak, akiknek nem egyszerű megtalálni a megfelelő méretet. Há nem ? Há de. Ami még rátesz egy lapáttal, hogy általában hiába van meg egy fix méret, hogy jó a 36-os itt az máshol már nem biztos. Meg vagyok róla győződve, hogy egyre kisebb gatyákat gyártanak az eredeti 36/38/40/42 számozások helyett. Ezúton is üzenem Amancio Ortegának, hogy tegyen valamit a nőkért ! Ortega a világ második leggazdagabb embere és hogy miből ? A Zara ruházati lánc tulajdonosa. Őt már csak Bill Gatesnek sikerült megelőznie. Így a második helyen Oretgának  71,5 milliárd dollárból kell kihoznia napi háromszori étkezést meg a rezsit. ennek örömére Ortega bácsi tessék valamit csinálni, mert teljesen elvesztem gatya fronton.

Várom a tippeket, hogy kinek, mi volt a legjobb megoldása. Bár lehet csak nekem macera az ez az egész.
A vásárlás során szombaton azért találtam egy viszonylag jó sztreccs nadrágot ( ez az egyetlen egy volt a boltban és ezzel ennyi volt az egész Magyarországi készlet ). A vásárlás során mikor nem fért bele a kezem, egy bőrkesztyűbe arra a következetésre jutottam, hogy egyedül a táskák azok, amik jók rám. A viszonylag jónak mondható gatyámat boldogan fel is vettem miután haza értünk és ki ugrabugráltam vele a konyhába,mert elkészült a sütőben a hurka kolbász és persze, hogy bele kellett ennem. Bele hát.  És le ettem e magam? Azonnal ráfolyt a gatyára az a szép téglavörös kolbász zsír. Az ráfolyt a gatyára nekem meg a könnyem folyt utána. A zsírfolt mosás ide vagy mosás oda ott hagyott egy foltot az egyetlen gatyán, ami jó volt rám. 

puszipá  a blogbababa 

...Engem meg a mellem ráncigált előre. És ott világított a bolt a hömpölygő humánmasszán túl. Végre. Betrappoltam a téli csizmámban, olyan igazán nőiesen...

Először az egyes villamosról a kika környékén láttam meg egy plakátot róla, aztán egy mélygarázsban. Arany csillogó, fekete, gyönyőrű – nekem legalábbis az. Melltartó. A plakáton Rita Ora tekeri magát full szexin, vagy a fejét vakarja mert viszket a lenövésnél. Póz póz tetkó itt enyhén kívánósra tátott száj amott. Rengeteg lámpa, profi sminkes, fodrász meg gondolom én stylist feltételezésem szerint azt a Tezenis küldte, ha már az ő reklám plakátjuk. Gondolom volt egy photoshop mester is vagy a fotós maga, de a végeredmény – egy számomra borzasztóan tetsző melltartót reklámozó erotikára hajlamos bőrhibáktól mentes sugárzik az underweartól. Kell nekem. Nem a nő, hanem a melltartó, amit visel. Kell. Kell. Kell. Úgyis melltartó expedícióban vagyok, hogy a terhesség következményében kinőtt melltartó állományomat lecseréljem. Nagyra. Nagyobbra. Óriásira. És ebben a Tezenizes Rita Orásban ezer százalékosan istennő leszek. Vagy ha már csak egy kicsit is úgy érzem benne magam, hogy elviselhető, akkor már nyertem. Nem olyan könnyű ám nőként tökéletes melltartót találni. Minden fajta, stílusú, fazonú, márkájú más és más. Melltartó para. 

Tegnap este léptem az ügy érdekében. Plázába be. Legjobb télen. Fűtött meleg. Téli sapka, sál, csízma nagykabát pulóverek. Ezt mind magamra csüngetni, mint egy agyon pakolt málhás szamár vagy öszvér, valami hegyvidéki területen.  Csak az a hegyvidék biztos exclusive környezetben van és olyan friss és tiszta a levegő, hogy egy városi ember tüdeje köhögő rohammal reagál rá. Nem, én nem ez a fajta öszvér voltam, hanem az akiről ömlik a veríték és attól liheg nem a friss katartikus oxigén mennyiségtől és az  exclusive környezet is maximum egy Zara kirakat. Tegnap este cserlétem volna egy hivatásos hegyi öszvérrel.  Hol a bolt? Még el sem kezdtem az egész shopping túrát, már a hátam közepére kívántam, aztán megnyugtatásként szembe jött velem Rita Ora plakátja aki erőt adott a küzdelemhez. A melleim is húztak előre. Mint a répa mese. Óriás répa húzták vonták ráncigálták. Anyóka meg apóka meg egy kisebb állatkert. Engem meg a mellem ráncigált előre. És ott világított a bolt a hömpölygő humánmasszán túl. Végre. Betrappoltam a téli csizmámban, olyan igazán nőiesen. Akció is van. Legjobb. Szinte ingyen az emberhez vágnak bármit. A cél hatalmas mellet új ruhába öltöztetni, hogy ne fájjon hébe hóba annyira a hátam és egy kis nyugalmat kapjon a testem. azért a Tezenis huncut ám. Nem hülye. Karácsony után az össze boltban leárazás volt. De ők kivártak. Kivárták a szilvesztert, hogy akkor azért még a hölgyek teljes áron akarjanak új fehér neműben vadítani az éccaka folyamán. De szerencsémre szilveszter az nem ma volt így csak kutatni kellett a melltartó áradat között. Pöttyös, masnis, csipke, csíkos, kiskacsás de hol az aranyyy??? Igen. És volt. És találtam egy giga méretűt, ami hátban sem tép, mellben is elég szupernek kell lenne. És szinte ingyen hozzám is vágják. Nem szeretek próbálni, de most nem bírtam magammal és látni akartam magam mihamarabb a csilivili giccsparádémban. Beálltam a sorba. A homlokomon végig gördülő izzadság savó a szemembe folyt. Csípte. Meg a levegő is szúrós volt a boltban a rengeteg nő valamint unatkozó telefont nyomkodó férfinek köszönhetően. Én voltam a hab a tortán a tömegben. Sorban állás közben leakasztottam még egy sima egyszerű feket pamutot, hogy legyen még nálam valami, mert miért ne. Ha már akció van. Nem volt hosszú a sor csupán nem haladt. Milyen divatbemutatót tarthatnak a nők a próbafülkében, hogy nem jönnek elő? A kedvencem mikor látom a lábát, hogy egy helyben áll és telefonál. És telefonál. És telefonál. Végre sorra kerültem. Levetettem magamról a málhát. Végre kaptam levegőt. A próbafülke függönyét pont úgy lehet elhúzni, hogy belássanak. Kicsit ugyan de belátni. Nemár. Nem vagyok a kukkoljatok csak formámban. A próbafülke gonosz. Érthetetlen, hogy pont egy ilyen helyen, ahol a csupasz való látszik valahogy inkább csalnának a tükrökkel és a fényekkel. De nem. ezek a fentről érkező neon fények még a nemlétező narancsbőrt is reflektorfény alá helyezik. Mindenre fényt derít. Szó szerint. NCIS tezenis. Állok nyomkodom az arcomat nézem, hogy tényleg így festek? Mi ez a bőrszín? Tudom, hogy éppen sápkóros vagyok, na de hogy ez már nem is sápkór, hanem inkább szürkés sárga? Vagy ez a fény miatt van? remélem nem így nézek ki. A melltartót lecsatoltam a kis vállfáról és beleraktam a testemet. Nem voltam Rita Ora. Biztos a fények miatt. Igen. A profi fotós, a profi fényeivel meg a photoshop nagymester hiányzott onnan mellőlem. Nem volt ott senki. Csak én és három tükör és a három tükörben az elkeseredett sírásra biggyedt szájú kerek fejem. Bőr. Test. Én. Hibák. Neon. Síráskerülgetés. Az arany álom összetörött. Hegyes volt a melltartó nem szép lekerekített, mint  a képen. Borzalmas varrásokkal és már nem is csillogott annyira, mint egy órával előtte. Levettem magamról. Levettem? Le téptem, igen talán még reccsent is egyet. Vissza akasztottam a  vállfára össze vissza gubancolva.  Megtörten felöltöztem. Közben a feketéről el is feledkeztem, mert a csillogás elhomályosította az elmémet. Utána már francnak volt kedve levetkőzni újra. Megfogtam a feketét, magamhoz szorítottam az arany bizbasz bizsu melltartót meg ledobtam a mégsem kellő melltartók kupacára. Beálltam vereséget szenvedve a sorba megvettem az akciós sima feketét próba nélkül.

Hazavittem. És oda hajítottam az ágyra. Fürdés előtt gondoltam beleugrom, ha már megvan, mert ha nem jó vissza kell vinnem. Felvettem. Tökéletesen állt. Simul, puha, gyönyörűen formáz, kényelmes. Szeret engem. Én pedig őt. Nem vagyok Rita Ora. Cseh-Németh Fruzsi vagyok, az otthonomban a csillár alatt. Szépnek éreztem magam.

puszipá a blogbababa