Ott ültünk a gumilabdán és a lábfejünkett állítgattuk spicc pipa spicc pipa pózokba. Aztán meg hol felemeltük a kezünket a plafon felé hol letettük. A gumilabdák meg olyan furcsán nyikorogtak (nem is nyikorgás volt már az) alattunk, mintha star wars űrhajók közelítenének a földhöz. A hajtóművek leállnak vagy inkább lerobbannak.

Akkor volt egy kismama torna próbálkozás pénteken ( tudom az volt, hogy erről élmény beszámolok szombaton de felvettem a zebra mintás pulóverem ami, meg mint kiderült akkor van rajtam mikor épp rohadt depis vagyok- de ez egy másik eset, történet ) . Rettegek új helyre egyedül menni.  Ismeretlen emberek, arcok, hangok,  környezet, levegő, légnyomás egy szó mint száz ha tehetem úgy megyek egy új dolgot kipróbálni, felfedezni, hogy valaki eljön velem. Mert úgy jobb. Nekem jobb. Most meg egoista hormonzavaros néha idegbajos hullámzó lelki állapotú kismamaként pláne. Mint írtam már nekem a mozgás, a sport nagyon fontos. Kikapcsol, feltölt – mondjuk akkor, mikor elfáradok, lila a fejem és a frissen mosott hajam az izzadságtól tucsog és nem száll már a szélben. Na akkor vagyok jól. terhesség előtt napi szinten futottam legalább 10 – 15 km-ert aztán még fogtam magam és beálltam egy órás köredzésre ( ez lehetett aerobik, deepwork, saját testsúlyos crossfit tök mindegy ) és a kb 1,5 – 2 órányi mozgás után mondtam azt, hogy jólesett elfáradtam. Most nincs ilyen. Hiányzik is ! Baromira ! Ezt be kell vallanom. Visszavettem a tempóból és mindenből. Nyugdíjas tempóra kapcsoltam. Amiket én szeretnék csinálni lényegében egyáltalán nem lehet. ÉS tartom is hiszen a baba az első. Én meg majd utána. ÉS az én egészségem az a babáé is. Kettőnknek kell jónak lennie. Korábban szó volt róla, Luca a húgom egy belvárosi fitness és wellness teremben üzletvezető, személyi edző, csoportos óra adó meg úszás oktató meg meg meg meg.. vegyes felvágott. Ő az aki oda figyel rám. Odaszól, ha azt látja, hogy egy gyakorlatot esetleg rossz testtartással végzek és ilyenek. Ő lett a személyi sport testőre Ábrisnak. Az anyja azaz én a hordozó - maga a gurulós bőrönd ő pedig a csomag.  FRAGILE. Különleges bánásmódot érdemlő csomag.
Sokszor elhagyja a számat több olyan kifejezés, ami úgy kezdődik, hogy de jó lenne. . .
De jó lenne, meginni egy aperol spritzet… - Hagyjad már / Örülj neki, hogy gyereket vársz !
De jó lenne futni … - Hagyjad már / Örülj neki, hogy gyereket vársz !
De jó lenne elbiciklizni Szentendréig… - Hagyjad már / Örülj neki, hogy gyereket vársz.

De jó lenne elmenni a Széchenyi  fürdőbe és lazulni a termálban, nézni az embereket… - Hagyjad már / Örülj neki, hogy gyereket vársz.

és ehhez hasonló dolgok. Persze, hogy örülök, hogy gyereket várok. Szó sincs arról, hogy ez ne így lenne, na de had vágyakozzak már olyan dolgok után amik az eddigi életem során apróságok voltak, de nekem jólestek. Azért egyik napról a másikra felépül egy ideiglenes gipszkarton fal az életemben ami majd jóval odébb, de le lesz bontva egyszer.

Gondoltam, el kellene nézni egy kismama tornára, hogy mi van ott, hátha nekem találták ki. Aztán imádni fogom és remegve várom, hogy járhassak rá. Gondoltam.
Aztán azt is elgondoltam, hogy mi lehet ott. Rehab, elfekvő. ezt is gondoltam.
Minden mindegy így egy próbát megér. Az egyik „mozgáscentrum” facebookon is magát ontotta eddig nekem. Mindig előugrott. És villogott. Gyere ! próbálj ki ! Én kellek neked ! Kismama torna ( meg van baba mama torna meg mindenféle más is ) Úgy villogott már hónapok óta, hogy muszáj volt ránéznem az oldalra. Tök jó facebook oldal, teljesen rendben lévő weblap. Nem a külső számít… Tudom… de azért mégis azt látom elsőre. Na a külcsíny alapján teljesen bejött a hely. Profi dolognak tűnt. online jelentkezés az órára is, hogy lássák, mennyien lesznek órán, hogy ne legyen tömegnyomor, vagy ha kevesen vannak, akkor… akkor meg nem tudom mi van, gondolom lemondják.  regisztráltam magunkat a péntek délutáni órára.
Eljött a nagy nap. A kismama torna felavatásának ideje. Baromi hideg volt és előbb értünk a terembe kb háromnegyed órával.  Ezt, jeleztük is, hogy tudjuk, hogy korábban van még de, hogy addig használhatjuk e a kardió gépeket ? Mert ha nem akkor elmegyünk még valahova sétálni. (francnak volt kedve sétálni kint a hidegben ). aztán lassan jött a válasz, hogy na jó, nem lehetne , de most az egyszer, majd úgy csinálok, mint aki nem látja – mondta  a recepciós.

Regisztráláskor jött a vinnyogás, amire számítottunk. Cseh-Németh Fruzsina és Luca.
Jujjj de cukiiiiii. Tesók vagytok és együtt várjátok a babát. Jujjjjj jujjj de édi. Hát ez szuper fantasztikus.  A recepciós cukkendáresz kirohanása után közöltük, hogy nem. Én vagyok terhes a húgom csak elkísért. ( Lucát is érdekelte amúgy, hogy mi zajlik egy ilyen órán, ha már ebben a világban mozog, dolgozik )
Átöltöztünk, megkerestük a kardió termet, amit valamikor az 1980-as években hozhattak létre ( fotók alapján nem olyan volt). Lerobbant futó padok és társaik. Nem baj, jó lesz arra a fél órára míg az óra kezdődik. Se zene se semmi. Csak a pince a gépek egy nő és mi ketten. Föld alatti internet mentes részleg. Világvége hangulat. Olyan, ha jönnek a zombik biztos nem találnak meg minket, olyan fedettség van a bunkerban. Nem baj. Jó lesz ez. Úgysem ezért jöttünk. Hanem, hogy egy ultra szuper fasza kismama tornán részt vegyünk.  Odamentünk a „kisteremhez”, ahol az óra volt. Tényleg kicsi. nem a méret a lényeg úgyhogy tökmindegy. A termen nem volt ajtó, hanem vm kis szakadt függöny lógott. Megint tökmindegy, külcsíny –a belbecs meg a tartalom. A felszereltség az az volt, amire vártunk. Nagy gumi labdák, polifoam, apró súlyok oszt ennyi. Meg egy tároló zsák. Lucával azonnal rá is ugrottunk, hogy mi lehet benne. Mert nem ám nyugton vagyunk, hanem mindenről mindent tudni kell. Kopott retkes dzsuvás plüssök voltak benne. A gyerek torna kellékei. Hát nem tudom… A lepukkantság csúcsa. Az órára mi ketten vártunk meg még egy szerintem velem egykorú lány. Míg nem jött az oktató gyorsan fotózkodtunk a plüssökkel, hogy legyen képi anyag a bloghoz. Meg amúgy is, miért ne. A selfik világát éljük. Egy plüssös selfivel több kép a telefonban vagy sem hát nem mindegy?
Bejött az oktató. Egyem a szívét. Nagyon zavarodott volt, izgult, kicsit hadart, kinézetre olyan volt mint a combom. Mármint a méretei. Alacsony rettenetesen vékony, olyan, akire kétszer kell ránézni, hogy észre vegye az ember. Bemutatkozott, elmondta hogy gyógytornász meg mittudom én mi, meg mesterképzésen tanul még gyógyabb tornászatot.  A nevünket nem kérdezte meg, noha csak hárman voltunk és azért mégiscsak jobb és könnyebb nevén megszólítani valakit, mint addig szuggerálni míg elkapja az ember a tekintetét és akkor megszólítás nélkül lehet beszélni. Annak örültem, hogy megkérdezte, ki hol tart a terhességben és, hogy van e bármi panasz, kellemetlenség satöbbi.
Semmit nem vártam az órától, meg volt elképzelésünk is hogy mi lesz rajta így meglepetés sem ért. Igen, gumi labda polifoam meg a kis súlyzó. Az edző lány zavara a későbbiekben sem csökkent, sőt talán nőtt is. Lucával akarva akaratlanul kacagtunk. Saját magunkon. Ott ültünk a gumilabdán és a lábfejünkett állítgattuk spicc pipa spicc pipa pózokba. Aztán meg hol felemeltük a kezünket a plafon felé hol letettük. A gumilabdák meg olyan furcsán nyikorogtak alattunk, mintha star wars űrhajók közelítenének a földhöz. A hajtóművek leállnak vagy inkább  lerobbannak. Fetrengtünk a polifoamon, mint partra vetett viziuborkák és vártuk a csodát. De az nem jött. Spicc pipa spicc pipa. Ábszolúte, mintha valami boka törés utáni rehabon lettünk volna. Ami persze fontos, átmozgatni, mert terhesség alatt bedagadhat. De ehhez nem kell  nekem edző.  Az edző csaj aranyos volt, noha nem tudtam komolyan venni. Volt, hogy elfelejtette milyen gyakorlat következik. Nekem mindegy volt, mert úgysem éreztem, hogy mozgok, Luca viszont kisegítette ( szakmai ). Szuszogtunk, bokáztunk, mi jókat nevettünk saját magunkon. remélem az oktató nem vette magára még véletlenül sem. Azzal próbált baromira szakmai lenni, hogy nyomta a betanult latin szavakat. nekünk nem csípőnk volt, hanem os iliumunk. De néha  bal és a jobb oldal kifejezést össze keverte. Épp háton feküdtünk és kérdezte, hogy szédül e bárki is. Vagy tapasztalt e már szédülést. Ekkor, ebben a pózban, egy új dolgot tanultam, hogy 6 hónapos kortól nem ajánlott sokat háton feküdni, mert a  méh és a magzat súlya összenyomja az alsó testből a vért a szívbe visszaszállítani hivatott vena cava-t, ami vérnyomás vesztést és ájulást okozhat. Káosz valami a neve. Káosz andulandusz. Luca reflexből nekem akarta mondani, de végül annál hangosabb lett, hogy  Ő a tegnapi hat korsó sörtől van káoszban. ezen persze mindenki jót röhögött.
A tornán számomra semmi nem történt. Lett egy pár plüssös fotó. Megkérdeztem egy két fenékre végzendő gyakorlatról, hogy szabad-e ( ha már szakember, meg gyógytornász) . Arra megkaptam a választ és a helyes test tartást is.
Gondolkodom még azon, hogy elmenjek-e máshova is kipróbálni, de nem hiszem, hogy többet ki tudnak hozni, abból a szűk keresztmetszetből, amit szabad egy terhes nőnek csinálnia. Aztán ki tudja, ha valaki tud valami jót… khmm khmm az szóljon.
Természetesen ez a torna teljesen megfelelő azon kismamák számára akik esetleg nem sportoltak terhesség előtt se (azok ne most akarják bepótolni ezt ), de a babavárás alatt rájuk jön a roham, hogy na akkor elkezdek sportolni. Ahhoz jó, hogy a semminél több legyen. Segít karbantartani. Meg a test meg a lélek egyensúlya és ilyenek.

Oké egyértelmű számomra, hogy a várandósság alatt a sport nem szólhat a teljesítményről, vagy arról, hogy jó ég híztam 4 kilót (ha csak ennyit híztam volna...). Teljesen egyetértek. De akkor is. Hiányzik. Nagyon. Ez van. De jó lenne…

A torna után fogtuk magunkat és beültünk moziba. Férfiak és csirkék. . . Imádom az északi népek filmjeit ( dán, finn, norvég stb ). Ebben a  filmben szereplő férfi színészeket is nagyon szeretem és a korábbi filmjeiket is. A Féfiak és csirkék egy nagyon bizarr nagyon beteg Dán fekete komédia volt. Pont ez kellett a spicc pipa után nekünk péntek estére.

 

u.i: a képen három fej látható : Lucáé egy dzsuvaplüss törpe feje és az enyém. 

 

Megosztás a facebookon