Azért biztos nagy dolog egy baba életében az első cumi – na, nem mintha valaha emlékezne rá – magamat ismerve, majd megoldom, hogy maradjanak emlékek a jövőre nézve.

Valahogy elkeveredtünk Tibivel ( a párom ) egy drogériában a cumi részlegre. Cumi még nincs. Vagyis a cikk végére lehet más lesz a helyzet. Alaphelyzet cumi nincs. Hova még? – hogy, hogy hova? Cumiból sose elég, és majd ruhából se.  Jaj csak pár száz forint vegyünk a babának egy cumit- amiről tudjuk, hogy az első. Azért biztos nagy dolog egy baba életében az első cumi – na, nem mintha valaha emlékezne rá – magamat ismerve, majd megoldom, hogy maradjanak emlékek a jövőre nézve. Éljenek a bármikor előkapható okos telefonok. Lehet egyetlen pillanatról ezer és egy képet csinálni. Milyen más volt régen, mikor az ember vitte a kis fényképezőgépét és avval dicsekedett, hogy nekem 36 kockányi filmem van és nem csak 24. Fel volt mérve minden pillanat, hogy ellövök- e rá egy kockát. Majd az ember beadta és remélte, hogy az előhívott képekből lesznek azért olyanok, amiket büszkén lehet mutogatni. Ezek a fényképek még mind megvannak. Nem úgy mint, több ezer kép, amik elszálltak a telefonnal vagy a számítógéppel együtt… na meg ilyenek. Nyomok majd a babáról egy első cumis képet és ráteszem pendivera és már viszem is azonnali előhívásra, hogy el ne tűnjön. Amit aztán évek múltán elő tudok venni és meg tudom majd neki mutatni. Hogy láthassa az első cumis képét.
Álltunk a cumik előtt.  Az erő velem volt. Hatalmába kerített és csak vitte a kezemet. Nemhogy vitte tépte úgy ment a testem utána, hogy levegőt alig kaptam. A cumi. A nagybetűs A cumi meglett.

Itt hozzá kell tennem, hogy csak szerintem ez A cumi. Tibinek (a páromnak), annyira azért nem volt ez drámai pillanat. A dobozból egy rózsaszín unicornissal ellátott műremek kacsingatott rám. UNICORNISOS. Innentől pedig megindult egy rövidke párbeszéd a vegyünk meg kontra ne vegyük meg ügyben.

Tibi: Nemár.

Én: Mit nemár. Gyönyőrű.

Tibi: De még azt se tudjuk fiú vagy lány lesz.

(itt el kellett volna bizonytalanodnom, hogy mi van ha fiú, de ez valahogy nem következett be, mert az elmém hatalmába kerítette a mágikus unicornisos cumi.)

Én: És?

Tibi: Mit, mit és? Nem akarom, hogy ha fiú lesz egy unicornisos cumit szopogasson.

Én: Most neked csak az unicornissla van bajod? Az nem is baj, hogy rózsaszín?

Tibi: Jézusom, azt észre se vettem. Csak azt a lovat néztem.

Én: Ló? Ez nem ló.

Tibi: Miért mi?

Én: Egy gyönyörű unicornis.

Tibi: Tehát egy ló.

( Férfiak…….)

Én: Úgyis dolgozol, nem is látod , mit fog szopogatni a baba.

Tibi: Kösz.

Én: De most nem? Ha nem vagy otthon nem is látod. Amúgy meg ő se látja. Meg nem is fog rá emlékezni .
(itt egy kicsit meginogtam a fényképes bizonyíték kontra soha nem fog rá emlékezni elméletemmel kapcsolatban)

Tibi: Ha kisfiú lesz tényleg nem szeretném, ha ezt a szájába adnád. ( ekkor le emelt a polcról egy zebrásat ) Tessék ez is ló.

Én: Olyasmi.

Tibi: Akkor jó lesz ez ?

Én: Nem. Ez nem A cumi. (és magasba emeltem majd teátrálisan hadonásztam  A cumival)

Tibi: Úgyis megtudom, ah ezt rágcsálja.

Én: Honnan?

Tibi: Látom mennyire szopogatja kopottra a gumit.

 

A cumit megvettük.

Mert mi van ha lány lesz?

 

puszipá a blogbaba 

 

Megosztás a facebookon