...Azonnal érthetővé tette számunkra a ultrahangos kép mondanivalóját. A filmben ezzel akarják a nézőt érzelmileg még inkább megragadni. Sikerült. A síkképernyőn tagadhatatlanul egy...

A Föld népessége júniusban egy fővel fog bővülni. Ha úgy vesszük most is többen vagyunk már egyel csak még nem látható. Kivéve az ultrahangon. Elképesztő az ultrahang, hogy mindent láthatunk. Szegény gyerek már most megfigyelés alatt van, nem elég, hogy majd egész életében szülei  figyelemmel fogják kísérni. Mit csinál, hova megy, kivel, mivel. Már csak egy vallató lámpa hiányzik az arcába. Esetlegesen egy szék,a mihez ki van kötözve és a feje fölé tartjuk a zuhany rózsát majd ippeghogy megeresztjük a vizet, aztán csak csöpög a fejére. Mint a filmekben. A filmekben így szoktak vallatni. Kihez mész át aludni? Ki lesz ott? ÁÁÁ én nem leszek ilyen. Csak szépen sunyin nem is tudja majd, hogy mi mindent tudunk. Mint most. Az ultrahang elől nem lehet elbújni. Kezek lábak arc elé való behúzása vagy sem. Tegnap este mentünk izgatottan óbudára az egyik kórházba, hogy a megadott időpontra eső ultrahangot megcsináltassuk. 21. hét van. A banános hét. A kókuszdiót kinőtte. Levedlette a szőrt. Tibi sokkal izgatottabb, mint én, mert ilyenkor ő is bejön velem és részese lehet mindennek. Bementünk, elfoglaltuk a helyünket. Én letolom a gatyát meg a bugyit mélyen a csípőmig,feldobom magam hanyatt egy ágyra, mint a strandon felhúzom a pólót a mellemre, mint aki napozni készül és várom az isteni jéghideg zselatint a hasamra. Yeah. Mint, az ice bár télen. A kezemmel nem nagyon tudok mit kezdeni. Valahogy feleslegesnek tartom őket és csak a baj van velük. Vagy magam mellé teszem le őket vagy a tarkóm alatt fonom össze. Az a baj, hogy folyton mozognék. Pedig nyugton kell lenni. Tibi beül mögém és nézi a síkképernyős tévét, mint a moziban és várja az élő közvetítést. Ez még az amerikai focinál is izgalmasabb, Peyton Manning ide vagy Tom Brady oda. Tom Brady- Gisele Bündchen férje. Gisele – mint a kádban a melleim. Kicsi ez a sztár világ a mi életünkben. Miután megkaptam a jeges zselatint (nyáron azért jobb egy jégkása) a csodálatos – ultrahangos doktornőtől  ( nem a nőgyógyász – ő férfi, róla is lesz szó.. . persze, hogy lesz, hiszen csak nála szülök.. így megérdemel némi figyelmet ) szóval aki tényleg csodálatos. Nyugodt, kedves, kiegyensúlyozott, gyönyörű pink orvosi ruhát visel a hangja az is szuper- elmehetne szinkronizálni, vagy legalább a 4-es 6-os villamoson lehetne inkább ő a hang. Next stop…
Közelített a kütyüvel , az ultrahangossal majd mielőtt még elérte volna a hasam felvinnyogtam: Hogy nagyon nagyon nagyon szeretnénk megtudni, hogy kisfiú vagy kislány. Tibi is helyeselt mögöttem. Rajta lesz az ügyön mondta és, hogy reméli a baba is fel akarja fedni magát. Rám tette. És jött azonnal. Szemet kiverve a premier plán. Azonnal az volt a fókuszban. A doktornő mosolyogva huncutul közölte, hogy na itt is van amit látni szerettünk volna. Azonnal érthetővé tette számunkra a ultrahangos kép mondanivalóját. A filmben ezzel akarják a nézőt érzelmileg még inkább megragadni.  Sikerült. A síkképernyőn tagadhatatlanul egy kisfiú virított. Széttárt lábakkal.  Láttuk. tagadhatatlanul Fiú. A mi fiunk. Őrület. Fiút éreztem, de valahogy valamiért azért mégis a kislány szót vártam a doktornő szájából.  Lányos családból vagyok. De júniustól a férfiak válogatottja erősödik majd. Kis pöcsi. Felnevettem örömömben, mert sírni nem sírtam így öröm kacagás jött ki. Ekkor eltűnt az ultrahang kép mert összehúzódott a hasizmom és mire kitisztult már össze zárta a lábait Ábris. És onnantól kezdve a maradék húsz percben már nem mutatta meg magát. Édes szívem nem rajtad nevettem ezt innen üzenem neki  szavaim gondolataim által. Nem kell zavarba jönni. Utána jöttek a mérések alkarcsont , hossza, combcsont, orra, feje mindene – rendesen fejlődik és nődögél. Hát nem véletlenül banán már a mi fiunk. A banán kötelez.
Tibi annyira lelkes volt, hogy amint kiderült, már nyomta is a telefonját és küldte a hírt hogy FIÚÚÚÚÚÚ (miközben én ott feküdtem és folyt a vizsgálat). A büszke apa. Fiunk fog születni.

 

puszipá a blogbababa 

 

Megosztás a facebookon