Baromira nem mindegy, hogy az ember kit talál magának ezen orvosok közül. Teljes kiszolgáltatottság. Mintha a dzsungelben foglyul ejtenének, meztelenre vetkőztetnének rám parancsolnának, hogy feküdjek hanyatt és még valami gyilkos méreggel ellátott köpőcsővel is becéloznának...

Bevallom konkrétan az elnevezéstől is kiráz a hideg. Számomra nem cseng jól se szépen se sehogyan. NŐGYÓGYÁSZ. Baromira nem mindegy, hogy az ember kit talál magának ezen orvosok közül. Teljes kiszolgáltatottság. Mintha a dzsungelben fogjul ejtenének, meztelenre vetkőztetnének rám parancsolnának, hogy feküdjek hanyatt és még valami gyilkos méreggel ellátott köpőcsővel is becéloznának. Dzusngel nincs csak beton rengeteg, esetleg a Margit-sziget, de az nőgyógyászok meg nem ott rendelnek a susnyásban. Jól indul ez a mai bejegyzés, annak ellenére, hogy az én szuper nőgyógyászomat szeretném bemutatni. Ma megyünk hozzá délután.  Innentől marad csak doktorúr, doktor, orvos vagy valami ehhez hasonló, mert ez így leírva békésebb.  Viva Harry Potter és Voldemort nagyúr kinek a nevét nem ejtjük. Nem is láttam az összes részt. De most épp megint valami válogatás van szereplőkre.
Kiszolgáltatottan egy középkori kínzóeszközhöz hasonló ágyban/ székben görcsösen fekve. Közben meg persze lazulj. Lazulj, mert úgy szorítasz, hogy eltörik a vizsgáló szerszám. Igen? Mindjárt feldugok én is neked valamit és akkor majd beszélgetünk a chill-ről, meg a lazulásról. Itt jelezném a férfi olvasóknak, hogy a nők gyilkológépek is tudnak lenni. Soha nem voltak jó tapasztalataim ezekkel az orvosokkal. Az orvos, aki ott keresi a problémát, ahol más az élvezetet. Lehet, vannak nők, akik imádnak ilyen vizsgálatokra járni, hát én nem az ő csoportjukat erősítem. De muszáj menni kedv ide vagy oda. Rákszűrés. Kötelező. Régen míg meg nem találtam az én mostani szuper doktoromat az örsre jártam. Szabad ilyet leírni, hogy Örsvezér tere ? Leírtam. Ez van. Borzalmasan nyomasztó falak, csempék, néha az várakozók is. Ott ül az ember a retro székeken , mint valami mészárszéken és várja, hogy rálépjen a futószalagra. Aztán hívnak. Az ember bemegy és próbál túlélni. Nem szidom az orvost, aki ott ül és fogad, mert ez a dolga a hivatása csak valahogy nincsen jól csomagolva az egész. Még csak nem is olyan, mint a savanyú cukor. Hogy a papír csillogó viszont, ami belül van az cseppet sem édes.
Ahogy kiderült a testi jelekből, hogy babát várok, egy biztos volt, hogy kell keresni egy orvost, akihez „szívesen” megyek. Megvan az összhang a kölcsönös rezgés, minden. Addig nem kötelezem el magam, míg meg nincs a megfelelő személy. Azt tudtam, hogy az előbb említette intézménybe nem fogok vissza térni. Még ha erőszakkal cipelnek akkor sem. Ezt megbeszéltük Tibivel, teljesen megértett és mellém állt. Egyértelmű volt számára is. Annyit mondott bízzam rá a dolgot ő majd kerít valakit. Talán egy nap sem telt bele, mikor közölte, hogy rengeteg embernél utána érdeklődött és kapott 2-3 nevet. Olyanoktól, akik már szültek valakinél és csak ajánlani tudják.

Mindketten azt mondtuk, hogy ez az amire nem fogunk pénzt sajnálni, akár magán orvos, akár nem. Tibire bíztam magam. Átadtam ezzel kapcsolatban neki az irányítást. Bevallom elképesztően jófej, mert imád segíteni intézni bármit. Ha már terhes nem lehet ( Arnold Schwarzenegger pedig szült egy filmben nem ? Vagy legalábbis terhes volt. Neki ment. Akkor bármi lehetséges.)  és helyettem nem tudja végig csinálni legalább az időpontokat had egyeztesse ő. ÓÓÓÓ ámen. Köszi. Gyűlölök úgyis telefonálni. Kicseng beleszólnak a túl végen. fúj. És el is intézett egy hét mulvára egy időpontot egy Óbudai kórházhoz tartozó orvoshoz. Rendel a kórházban is, de mi úgy döntöttünk először a magán rendelésére megyünk, nézzük,meg az milyen, hogyan működik.

Tudtam persze ajánlás útján megyünk, az orvos a telefonban kedves volt blablbalbla. De akkor is rettegtem. frusztrált voltam. reméltem soha nem érünk oda. Inkább ne ma menjünk, majd máskor sipákoltam Tibinek a kocsiban, az első három felsipákolás után nyugtatott, hogy jó lesz, minden rendben megy majd. Nyugi. Aztán már nem tudott, komolyan venni és csak nevetett rajtam.
Izgultam. Minden jel azt mondta, hogy baba lesz, de nekem kellett, hogy ezt egy orvos is hitelessé tegye. Megerősítsen. Támaszt várok.
Megérkeztünk. Egy csodálatos kis rendelő. Időpontra mentünk, de előbb érkeztünk, had tudjak még a váróban is stresszelni. A kicsi ez a falu/világ teória ismét beigazolódott. Egy pár lépett be a rendelőbe nem sokkal utánunk. Tibi nézte a nőt, majd megbökött, hogy szerinte Ő egy általános iskolás osztálytársnője volt Dombóváron. Valóban így volt. Elterelődött az idegről a gondolatom kb fél percre. Ők is elmondták, hogy nagyon jó a doktor úr…stb stb… Hiszem ha látom.

Szólítottak. Felálltam. Elhaló hangon elköszöntem Tibitől  és elindultam, mint aki a kivégzésére megy. Halálsoron. Csak Tom Hanks nem volt ott.

Beléptem. Egy szép, tiszta igényes vizsgáló fogadott, aminek külön kis fürdőszobája, mosdója öltözője van. De ez kit is érdekelt akkor. Szúrós tekintetemmel elkaptam az orvost és gyorsan beszkenneltem. Szimpatikus, szemüveges, van egy kis hasa  talán 35 körüli lehet, tudtam róla, hogy van már gyereke. Köszöntött. Csodás orgánum. Legalábbis az adott stresszes szituációmhoz az pont csodás volt. Megnyugodtam. Na Fruzsina, miért jött? Tette fel a  költői kérdést, mire majdnem feleltem, hogy egy kiló kenyérért mi másért. Csacsogva kacarászva elmeséltem, miket érzek, hogy vagyok éppen. Kérdezett ő is erről arról. Majd mondta, hogy akkor megvizsgál. Ekkor a kacarászásom kicsit visszább esett. Bekullogtam az öltözőbe. Félpucérra bontottam magam aztán egy rózsaszín papucskában kicsoszogtam. Feküdjek fel. És ott volt. Ott a középkori kínzó eszköz. Egy életem egy halálom szokták volt, mondani ez van. A gyerekért bármit. Pláne, ha ő is kimondja, hogy van baba. Közben beszélt hozzám elterelte a figyelmemet és sikerült ellazulnom. Elengedni a frusztrációt a stresszt. Jött az ultrahang. És már mutogatta is a monitort, hogy na ott is van. Mire én csak annyit tudtam kinyögni: Hogy van bennem most akkor valaki?  Ezt megmosolyogta és közölte, hogy Fruzsina babát várnak. Ugyan csak egy kis foltot láttam. De az már a mi fiunk volt a monitoron. Leszálltam az ágyról, felöltöztem és tovább folyt a beszélgetés. elmondta, hova kell elmennem, milyen vizsgálatokon kell részt vennem és miegymás. Mindent megtudakoltam a sportolási lehetőségekről, mit szabad mit nem. Boldog voltam, mert sikerült találni egy embert elsőre, akiben megbízom, akire tudom, hogy számíthatok majd, akinek kitárulkozom. Azóta jártam már nála párszor.

Legyőztem a középkori kínzó eszközt. Én lettem az orvosi szék hóhérja.
Most kifejezetten várom a mai vizsgálatot. Aztán ki tudja. Lehet, megint vinnyogok. 

 

puszipá a blogbababa  

 

Megosztás a facebookon