Mindenből 5 példány volt (biztos ami biztos). Egy kupac ötös adagot elém nyomott egy másik ötös kupacot a Tibi elé és kérte, hogy ahol a nevünk szerepel ott olvashatóan gyöngy betűkkel írjuk alá. Az én papír adagomon egy oldalon 7- szer szerepelt a nevem, amit a Tibi elé adott azon csak 3- szor. Na ez össze adva összesen 10 és ez megszorozva 5 példánnyal aláírás mennyiségét tekintve 50 darab. CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA…

 Az apasági elismerő nyilatkozat. Kell hozzá amiket már leírtam mag az anya gondolom ez meglepő, aztán még a férfi akit apukának mondunk és kettejük minden irata. „Minden” irata: személyi és lakcímkártya.  Nálunk én vagyok az anya szereplő Tibi pedig az apuka. És nekem még pluszba be kellett szereznem két hivatalos papírt. Egyet a Zuglói önkormányzattól, hogy hajadon vagyok (tuti nem vagyok férjnél) ez összesen harminc napig érvényes papír, utána újat kell igényelni. Fűha ki tudja mik történtek már a történelemben 30 nap alatt. Oké volt háború is, ami röpke negyven percig tartott. Itt A Britek meg a Zanzibárok harakiztek egymással. A kálvária abból adódott, hogy brit gyarmat voltak szultánus rendszerrel és akkor meghalt a szultán a zanzibárok meg kikurjantottak a britek beleszólása nélkül egy másikat na de a britek ezen puffogtak és jött az ultimátum, hogy szultán tessék lemondani reggel 9-ig mert ha nem lesz nemulass. Az meg persze nem mondott le mire megreggelizet és akkor piff puff mert a britek fél óra alatt rommá lőtték a palotát (ettől biztos jobban érezték magukat), aztán 40 perc után megadták magukat a Zanzibárok, a szultán nem, mert ő meg elszaladt. Kedves. Röpke 40 perc alatt 500 ember halt meg. Mind Zanzibár. Na ez valahogy így volt. Úgyhogy ha 40 perc alatt lehet háború, aminek van eleje közepe és vége, akkor 30 nap alatt micsoda esküvőket lehet tartani dínom dánom. 

Megvoltak a papírok, nem volt a hajadopni lapom után dínom dánom plusz kikértem a szülész orvosomtól egy ehhez kellő plusz papírt, amin rajta volt, hogy körülbelül mikor eshettem teherbe. Na megvolt mindenünk. Úgyhogy mehettünk is a Zuglói gyámhivatalba, hogy mihamarább meglegyenek a papírok arról, hogy Ábris Krasznai legyen születése pillanatától. Így ingyenes is. Ha születése után jut ez eszünkbe akkor macerásabb meg fizetős az ügy.
Múlthét szerdán tudtuk úgy alakítani az életünket, hogy eljussunk kéz a kézben szökdécselve a gyámhivatalba. Tibi civil munkájából adódóan full csiniben jött. Szexi volt. Olyan fesön magazinos. Öltöny, nyakkendő, szép cipő foncsoros napszemüveg hello Mr. Milánó. Megadta a módját annak, hogy a kisfia a nevét kapja meg.

A zuglói önkormányzatot éppen átépítik vagy felújítják a lényeg, hogy romokban van. Nem volt ki írva az ajtóra, hogy ’ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel (köszi Dante ) és működött is a fotocella így átléptünk a kapun. Porfelhő, de olyan, hogy ilyet utoljára tavaly nyáron a sziget fesztiválon láttam. Borzalom. Sitt, építési törmelék, lécek, gépek zúgása, melósok.  A porta eltűnt, az információ sehol ekkor én kicsit elbizonytalanodtam, hogy akkor most mi a f@sz van itt. Tibire néztem, mert Ő beszélt telefonon az itteniekkel ( lehet egy melós vette fel a telefont aztán mondta, ami az eszébe jutott) Ő meg tiltakozva nézett a gyilok nézésemmel szemben és közölte, hogy de márpedig tegnap telefonon mondták, hogy ide kell jönni. Oké… remélem nem önkéntes zuglói polgárként glettelni vártak minket. Kicsit bolyongtunk hátha találunk valakit aki ott dolgozik és nem építési melósként, hanem olyan hivatalnok féle. Felkapaszkodtunk az emeletre – egyre nehezebben kapok levegőt a növekvő gyerek miatt így az egy emeltnyi lépcsősor maga volt a Csomolungma csak nem hó hanem por viharral. Oxigénmaszkot ide nekem. Nem kaptam az nem volt. Tibi volt a hegyi serpám. A porlepte emeleten – na most ugrott be hogyan nézett ki – mint egy vulkán kitörés után a hamu lepte falu vagy város. Ücsörgött két széken két nő, kiderült ők is ügyet érkeztek intézni így megcsillant a fény. Volt is ott egy ajtó, ahol állítólag láttak már mozgást. Be is kopogtunk, hogy hello szia szeretnénk megcsinálni az apaságit. És talált ! Jó helyen túráztunk. Csicseregve boldogan fogadtak minket és kértek 3 perc türelmet. Azalatt benyeltem fél kiló puha port. El se mernék menni tüdőszűrésre. Aztán egy teljesen más részéről a folyosónak kurjantott egy hölgy, hogy na menjünk befele. Bementünk a nő után az „irodájába” ami kb 3 négyzetméter volt. És papírhalmok amerre a szem ellát már ha el lehet látni egy három négyzetméteres irodában bárhova is. Még nem is kérte de sorra kipakoltuk neki az iratokat papírokat asz asztalra. Mosolygott majd kérdezte van még más is? Kac kac kac. elfordult a gépéhez és elkezdett mindent begépelni. Melegem volt vörösödött a fejem, a hölgy persze azt hitte izgulok. Marhára. Persze igen.. illedelmesen mosolygok ha ha ha takargatni valóm van. Kis huncut.
A hölgy gépelt, mi meg ültünk ott mint két tök. A rendszerben mindig megnyitja ezt a programot – a hivatalos szöveget, ami az apasági nyilatkozat maga és nem újat indít, hanem azt kell újra írni, aki előttünk járt ott.  Ez csak akkor tűnt fel mikor láttam , hogy gépel  és ránéztem a monitorra majd azt láttam rajta, hogy Cseh-Németh Luca és szóltam neki, hogy elnézést, de ő a húgom és Fruzsina vagyok. Nevetett majd mondta, hogy nem Cseh – Németh Luca és mutatta, hogy épp átírja a nevet. Szóval végig az iratban előbb volt ott a tesóm neve, mint anya, mint az enyém. Vagy ki tudja. LUCA?????? Nincs valami mondanivalód?????  Pötyögött  a hölgy. delet delet delet pötty C pötty s pötty e pötty h kötőjel.. szépen lassan pötyögte az információkat. A fejem az a pantone színskála összes piros árnyalatán végigment. Meglett az átírt verzió és elment nyomtatni. Addig kicsit beszélgettünk és mikor vissztért pont mondtam Tibinek hogy eszméletlenül fáj a derekam. Ezt a hölgy meghallotta és csak mondta mondta mondta utána a magáét. Otthon kell már maradni pihenni nem szabad semmit csinálni nyugton lenni. Olvasni tv-t nézni zenét hallgatni, nem gondolkodni és a többi. Kellett ez a felvilágosítás… Én ? Aki nem hagyja el a lakást innentől kezdve még 14 hétig vagy ami még rosszabb nem gondolkodik? Ugyanmár. Nembaj. Jót akart a hölgy elmondta, hogy neki is feküdnie kellett  a terhessége alatt mert ez és ez volt a baja ( jött a horror sztori) .

A mono dráma után elénk tolta a papírokat, amiket ki kellett tölteni. Mindenből 5 példány volt (biztos ami biztos). Egy kupac ötös adagot elém nyomott egy másik ötös kupacot a Tibi elé és kérte, hogy ahol a nevünk szerepel ott olvashatóan gyöngy betűkkel írjuk alá. Az én papír adagomon egy oldalon 7- szer szerepelt a nevem, amit a Tibi elé adott azon csak 3- szor. Na ez össze adva összesen 10 és ez megszorozva 5 példánnyal  aláírás mennyiségét tekintve 50 darab. CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA CSEH-NÉMETH FRUZSINA… ez ötvenszer leírva ínhüvelygyulladás. Golyózott a szemem a saját nevemtől. Volt, hogy a harmincadik környékén elakadtam a nevemben és kihagytam betűt vagy össze cseréltem. Régen, mikor kicsi voltam, pontosabban az biztos, hogy sulis, mert már tudtam írni, akkor volt olyan bűntetés, hogy : írd le százszor vagy kétszázszor, hogy : nem beszélek csúnyán, nem beszélek csúnyán, vagy nem feleselek vissza nem feleselek vissza és ehhez hasonlók. Ezt alkalmazták a tanárok is de otthon is előfordult. Soha nem lázadtam ellene. Mindig megcsináltam. Hmmm fura. De szerintem ez a büntetés fajta sokak számára ismerős. Az apaságin a nevem  volt a büntetés. Tibinek ha négyszer szerepelt a neve már sokat mondtam vele. Vele csak az a baj, hogy csúnyán ír. A gyöngybetűt távolról sem ismeri. Ezt szóvá is tettem akkor, hogyha a nőnek nem tetszik ahogy Tibi aláírta (mert az minden volt csak olvasható nem ) és újra íratja velünk az összest, akkor Ábris Cseh-Németh lesz. Szerencsére nem kellett. Közben a nő megkérdezte Tibit, hogy tisztában van-e a jogaival, amit ez a dokumentum nyújt majd. Tibi persze rávágta, hogy igen engem meg érdekelt, hogy mi is az így Tibire néztem, hogy na akkor mondja, mert kíváncsi vagyok. Tibi mondott valamit, majd a nő mondta, hogy hát na ez pont nem az. És felvilágosította a leendő apukát, hogy ez arra lesz jó leginkább, ha mi szétválunk akkor tud perelni a gyerekért ugyan olyan jogokkal, erővel, mint én. ( Szép jövőkép ).
Megvoltak a papírok, még gyorsan elmondtam, hogy egy gyerekágyat össze szerelni nehezebb, mint maga a szülés és rákérdezett, hogy megvan e már a gyerek neve. Igen meg, Ábris. Erre a nő mosolygott és boldogan mondta, hogy ahonnan ő származik falu ott volt egy Ábris bácsi.

Életemben eddig egyszer találkoztam az Ábris névvel vagyis kétszer. Első alkalommal egy kisfiú, aki a tesómhoz jár úszni tanulni másodjára pedig múltkor a Kolibri pincében egy ifjúsági darabon az egyik néző srácra szólt rá a tanárnője, hogy ülj már le végre Ábris. Na de, hogy vannak Ábris bácsik is a világon. Őrület.
Felálltunk, leporoltuk magunkat és plusz egy jövendőbeli hivatalos Krasznaival távoztunk. 

A 4 gázrózsán 3 lábos dolgozik. az egyikben pörkölt fő. A másikban tészta. A harmadikban pedig a lényeg ! Egy üres befőttes üveg rotyog a sima vízben. És, hogy miért? Mert holnap kora reggel, megyek terhességi terheléses vércukor vizsgálatra és kell vinni vizelet mintát.

Életkép. Csendélet Zuglóban. A legelső csendéleteket Michelangelo és Caravaggio nevéhez kötik na ez nem olyan, ami itt van nálam. Rusztikus katyvasz.

Végre rávettem magam arra, hogy hajat mosok. Miért kell erre rávenni magam nem tudom. Mosással szárítással együtt kb 7, 5 percet vesz igénybe és utána sokkal jobban érzem magam, mint zsíros lófarokba kötött szopottgombóc fejjel. Pláne, hogy sokszor dumáltunk erről Lucával (húgom), hogy majd ha én anyuka leszek, biztos nem hagyom el magam mikor alszik a baba miért ne lehetne hajat mosni, körmöt kenni bármit, ami a közérzetet kicsit feldobja. És nem is értem, értettem, hogy anyukák, hogy mondhatják hogy sosincs kibontva a hajuk, nincs idejük hajat mosni satöbbi. Meg levágatják a hajukat nagyon. Mert úgy minden egyszerűbb. Így bele gondolok nemsokkal azután, hogy kiderült, vagyis nyilvánosságra hoztuk, hogy babát várok fogtam magam és elmentem fodrászhoz aztán egy hattori hanzo csapással a derékig érő hajamat lecsapattam és most kb a lapockám aljáig ér. Lehullott vagy 30-40 centi. Most jut eszembe azt miért nem úgy vágták le nekem, hogy a szinte hajkoronának beillő mennyiséget el is lehetett volna adni, vagy valakinek felajánlani vagy valami ilyen. Na de lecsapattam. Lehullott. Könnyebb lett a fejem. Akkor ott úgy csináltam, mint aki imádja, mert a kérésem az volt, hogy a végéből egy 3-5 centit vágjon, hogy az eltöredezett részek pusztuljanak. Na ez nem így lett. „Megkopasztott”. Kimentem a levegőre, aztán gondoltam sírva fakadok, mert előre bukott a fejem, hiányzott a megszokott súly onnan hátulról. Aztán mire végig sétáltam az Andrássyn megszerettem, kibékültem vele. Puha lágy friss. Azonnal gondoltam szuper hetente 2-3 alkalommal hajat is mosok, mert még hamarabb végzek vele és mindig csillogni fog a hajam. Na ezt nem csinálom. Húzom halasztom. Kifogásokat keresek. Most azért nem mert megyek tornázni és úgyis tucskos lesz. Most meg azért nem mert esik az eső. Most meg a sapka miatt nem. És csak gyűlnek ezek. Szóval a hajam levágattam (tudat alatt – meg nem is ez volt a terv csak az a pár centi), mint sok anyuka meg nem is mosom meg. Pfff. Nem baj, ha itt lesz Ábris másként lesz. A hajmosások királynője leszek. A fittipaldi anyuka. Ragyogó shine haj.
Megmostam a hajam és felcsaptam az arcomra egy collagénes arc hidratáló maszkot. Csak, hogy hátha… a közérzetért. Közben főzök. A 4 gázrózsán 3 lábos dolgozik. az egyikben pörkölt fő. A másikban tészta. A harmadikban pedig a lényeg ! Egy üres befőttes üveg rotyog a sima vízben. És, hogy miért? Mert holnap kora reggel, megyek terhességi terheléses vércukor vizsgálatra és kell vinni vizelet mintát. Aztán kell a sterilitás. Mert kémcsövem nincs. Bár azt is, aki kitalálta, hogy egy nő pisiljen abba bele, hát nem volt normális azt biztos. Egy férfi hagyján, mert ott azért ez máshogy megy. Van az a mese a A róka és a gólya. Egyszer a ravasz róka meghívta ebédre gólya uramat. A gólya megköszönte a meghívást, és nagy örömmel el is ment hozzá… aztán meg szivatták egymást azzal, hogy miben tálalták fel az ételt. Mikor a gólya miután átveri a róka vissza adja a kicseszést. Aztán minden szűk nyakú korsókban és üvegekben tálal. Ahogy ezt a róka meg  meglátja, kiakad, mert a pofája nem fér bele ezekbe az üvegekbe. Pont mint a vizelet. Úgyhogy a kémcső helyett, most kifőztem egy üres barack lekváros  üveget, amiben azelőtt a nagymamám házi lekvárja volt. Remélem kifőtt minden, mielőtt még ettől leszek cukros. Jó, persze, hogy nem leszek ettől cukros. Csak látják a szakemberek, hogy hmm egy kis barack lekvár lerakat.
Holnap kora reggel éhgyomorra kell menni. Kérik, hogy előtte már tíz azaz 10 órával ne fogyasszunk semmit. Ez ilyen orális vércukor mérés lesz. Leveszik az éhgyomri vért. Reggel 8 körül. Tibi jó fej, mert elvisz munka előtt kocsival a kórházba, anyukám meg azért jó fej mert elkísér, hogy ne szédelegjek ott egyedül utána. Úyg zajlik, hogy Éh gyomorra megy az első vér vétel  utána két órával később jön a második menet. Venni kellett gyógyszertárban 75 gramm glükózt, amit viszek magammal a vizsgálatra. Jó kis súlya van. Az ember konkrétan cukrot iszik. Ezt a 75 grammot ott elkeverik 3 dl vízzel és fel kell húzni. Sokkolni akarnak vele. Annyi ez a cukor ennyi vízhez, hogy megáll benne a kanál. Javasolták, még a citromot is. Úgy elviselhetőbb. Ahhh egy agyon cukrozott friss limonádé. Utána pedig nyugton kell maradni két órán át. Nem szabad sehova se lemnni, ott kell ücsörögni, mert a mozgás is befolyásolja a végeredményt. És miután megittam egy tortát és eltelik a két óra újra lecsapolják a véremet. És a kettőből konklúziót vonnak. Ezt a vizsgálatot a terhesség 24-26 hetében végzik el. Ha megállapítják a terhességi cukorbetegséget, akkor az  a magzatot veszélyeztető állapot. Ezért kell elmenni és ezt elvégezni, hogyha bármi gond van, azt kezelni lehessen mihamarabb. Remélem nem lesz semmi gond. Ha bármi van utána egyénre szabnak, mint mint egy spéci szabó. Nyilván attól függően milyen szinten van ez a cukorbetegség. Akár elegendő a "csak" diétás kezelés, étkezésre való odafigyelés, ha pedig ez kevés akkor e mellé jön az inzulin is. Sajnos sokan elódázzák ezt és nem mennek el rá, de nem csak magunkkal szúrunk ki hanem a kisbabánkkal, aki totál tehetetlen. Ilyet meg, hogy lehet tenni ? Két pofon. 
Megyek kiszedem a pisilős befőttes üveget a vízből és nemsokára jön Tibi, akivel megyünk a gyámhivatalba, hogy hivatalosan is végigcsináljuk az apasági nyilatkozat tételt. 

A tanfolyamon azonban Tibi volt az apa aki ott se volt, de olyan felvilágosítást kapott esténként mindenről, hogy nem maradt le semmiről és tudja már most jól előre, ha magas láza lesz a babának ő fog beülni a kádba Ábrissal és az ő nyakába fogom engedni a hideg vizet.

Itt ülök bámulom az üres lapot, vagyis Microsoft word dokumentum 1-et és van egy rossz érzésem. Nem az írás miatt. Azt imádom. Jobban szeretek írni, mint beszélni. Csak úgy egy ilyen alap rám ült rossz érzés, vagy kedv -  franc se tudja mi ez. Csak rossz. A hormonok miatt (arra fogom persze úgy egyszerűbb) igen  ingadozó a hangulatom. Biztos vannak anyukák, akik egész terhesség alatt jókedvűek boldogok csiriviribe látnak mindnet, hiszen az egyik legszebb dolog  a világon anyává válni. Jóhogy az ! persze hogy az! Csak jönnek ilyen hullámok, mert feszült vagyok és stresszes, hogy bent minden rendben van-e. Nem látom, de erről már írtam, nyilván nem rugdos egész nap csak hébe hóba aztán itt ülök, mint a hülye és azon kattogok, hogy jól van-e. Nem fog e kiesni belőlem ha sokat állok. Csak nem tud. D eilyen baromság is megfordult a fejemben, hogy állok és akkor kicsusszann. És akkor mi van, jó ég koraszülött és rá idegelem magam a koraszülött dologra. Pedig nem szabad ilyen dolgokat hajtogatni. Egészséges vagyok, az a bajom biztos, hogy nincs bajom. Néha megyek az utcán és borzasztó dolgok fordulnak meg a fejemben. Megyek sétálok és valami elmebeteg odajön és hasba mondjuk hasba rúg vagy szúr. Szörnyű. Mindjárt bőgök. Ülök írom a blogom és bőgök. Hát gyönyörű.

Ez van most. Közben rántott gombát sütök és tiszta sült panír szagom van. Jó, hogy nem mostam hajat. Friss syoss sampon feat égett panír. És zsír. Szól a Kossuth rádió, ahol egy édesanya arról mesél épp, hogy az első gyermeke koraszülött volt és a 8. hónapnál sajnos elvesztették a babát. Ki is kapcsolom a rádiót. Ezt most nem bírja se lelkem se testem.

Elég tömény volt péntektől máig az élet. Alkohol mentesen.  Szerencsére nem szeretem a töményet így az nem is tud hiányozni a szervezetemből. Annyira volt programokkal telített és a program is tartalmas volt, hogy azt se tudom miként osszam meg veletek az ott történteket.
Így babával a hasamban próbálok minél több „új „ dolgot kipróbálni. Legyen az tanfolyam, edzés forma, masszázs, relax satöbbi satöbbi.
Luca a tesóm talált alig egy hónapja egy helyet, ahol vannak különböző tanfolyamok. Ki is választottuk erre a hétvégére a baba elsősegélyt. Ez szombat vasárnap 11-től délután 5-ig volt. Egésznapos. Kárunk nem lehet belőle, mert egy ilyennel azért remélhetőleg az ember csak több lesz. Pláne, hogy első gyerek és nulla tapasztalat. Állítólag Lucának egyszer azt mondtam, hogy nem nyúlhat Ábrishoz míg el nem végez egy baba elsősegély tanfolyamot. na én erre egyáltalán nem emlékszem. Mi vagyok én, hogy ilyet mondtam? De ő bizton állítja, hogy én ezt diktatórikusan kijelentettem neki. Oké Oké.
Ezen a tanfolyamon bárki részt vehet. Egyedül vagy párban. Mi Lucával képeztük a párt. Úgy kedvezményes is volt. Majdnem annyi, mintha egyedül mennék. Egyedül meg nem megyek sehova. Francokat. Szépen jöjjön el velem mindig valaki. Legjobb persze az lenne, ha az mindig az apuka, Tibi lenne. Csak ez nálunk Nem mindig megoldható. Sőt. Reggel elmegy a civil munkába este pedig dolgozik tovább, mint még aktív kosárlabdázó. A profi szintről visszavonult a kicsit ( dehogy kicsit…) Lightosabb verzióba, a B szintre. Minden hétvégén meccs van. Így ez a hétvégi ilyesfajta tanfolyamból totál kizárja. Na persze nem terhes tornára szeretném ha eljönne velem. Csak hát na. Szívét lelkét kiteszi értem. Értünk. Mi vagyunk az Ő családja. Mindig eljön velem, terhes gondozásra.  Mindennek utána jár telefonon. Kiderít helyszínt, időpontokat egyeztet és bármit megtenne értem. Most megint mindjárt bőgök. Csodálatos ember. Neki már nem élnek a szülei. Meghalt az anyukája. Ahogy ezt leírtam bele remegett az ujjam. A szívem. A testem. Mindenem.  ( 20 perc szünet jött itt mert sírva fakadtam).  A szeretteimre, szeretteinkre gondolok, akik már nem lehetnek velünk. De itt élnek bennünk. Örökké. Az emlékeiket soha senki nem veheti el tőlünk.

Na az érzelmi kirohanásom után ugrok is. Lucával mentünk el a baba elsősegély tanfolyamra. Mikor oda értünk már név szerint szóltak hozzánk. Sziasztooook Fruzsi és Luca ugye?  Igen.
A hétvégi tanfolyamról szétszedve fogok írni, mert annyi információ birtokába jutottunk, hogy brutális. A legfontosabb, hogy meg voltunk vele elégedve ezer százalékosan. A tanfolyamot egy nagyon vehemens hambuci bekaplak nő tartotta, de olyan szakértelemmel és tudással, valamint tapasztalattal, hogy le a kalappal. Nem szépített nem köntörfalazott minden nyomott ami a csövön kifért. A szülést, a szoptatást, nem szépítette. A szétázott kirágott újszülött által agyon cupákolt szoptatásos sebeket hatásosan adta elő. Egy biztos, hogy semmin nem fogok meglepődni.
Rengeteg mindenről szó volt. A szoptatástól kezdve a baba hasfájásáig a lázcsippalítás menete, köldökcsonk kezelése, orrszívó porszívózás… salalallaal csodás. De ezekről bővebben lesz szó a továbbiakban.
A tanfolyamra párok érkeztek. A párok gyűltek az első napon mi ott ültünk Lucával közben Tibivel chaten váltottam pár szót, aki épp úton volt Debrecenbe a csapattal egy meccsre.
Szóval voltunk mi a két lány az apa aki ott se volt a párok és egy nő aki egyedül érkezett. Eleinte nem éreztem azt, hogy „fura”, hogy én miért a húgommal vagyok, de közben meg ahogy telt az idő valahogyan mindenig úgy jött, ki, mintha én egy olyan nő lennék akit sajnálni kell, hogy biztos elhagyta őt az a szemét férfi aki teherbe ejtette, de van egy tök jó fej húga aki mellette áll ebben a szörnyű időszakban. Nem mintha érdekelne mások véleménye, csak hülyén jött ki minden. Ez leginkább abból adódott, hogy a lelkes párok mindig minden babánál felmerülő problémát úgy kezeltek agyilag, hogy a megoldásnál ketten vannak ott. És ez alap. Ha az orrszívót kell bedugni a gyerek orrába akkor ketten fogják le, ha láz görcsöt kap a gyerek, akkor azt azonnal ketten kezelik, ha ha ez ha az ha amaz van akkor apuci is mindig ott van. Mintha anyuci és apuci ketten lennének ott egész nap a babával. Ami azért valljuk be elég ritka. Sőt van egyáltalán ilyen? Noha a tanfolyam vezető nő úgy adott elő, hogy az anya egyedül mit kell, hogy tegyen – valahogy mindig oda lukadtunk ki, hogy apuci ugyan úgy ott van. Ketten fogják le a gyereket. Egyik cselekszik másik telefonál blablabla. ÉN meg nagy lelkesen mindig rákérdeztem, na jó, de mi van ha nincs ott apa. Mert dolgozik, vagy éppen úton van valahol. Mert mégiscsak a legtöbb időt az anya kell, hogy a babával legyen ( most itt nem úgy kell érteni a kellt hogy kell – de ezt szerintem érti mindenki). Akkor is agyilag és mindenhogyan úgy kell igenis felkészülni, hogy anyuci a problémával egyedül fog találkozni otthon és nincs ott apuci 11-kor, mikor a gyerek mondjuk félrenyel vagy fejre áll.
És miután ennek hangot adtam, hogy na de mi van ha nincs ott az apa….?  Kicsit furán éreztem magam. Mert nálam is van apa. ( Úgy kellett volna az elején bemutatkozni, mert ott is volt, hogy mindenki mondja el a nevét, hol tart a terhesség alatt és hol fog szülni. Sziasztok Ő a húgom Luca én Fruzsi vagyok az apa Tibi csak sajnos  nem tud itt lenni mert meccse van 25 hetes vagyok és Szent Margit kórház. Puszika. ) Csak józan paraszti ésszel tudni akarom, hogy egyedül mitévő legyek a bajban. Azon kívül, hogy pánikba esem. Mert egyértelmű, ha nagy gáz van akkor hívom azonnal Tibit, aki majd jön, de addig meg cselekedni kell. Mert a sipákolás visítás nem lesz megoldás semmire.
Mi voltunk a két lány a tanfolyamon ha valaki nem vette le, hogy testvérek vagyunk, akkor szép lezbikus párnak is nézhet minket. Mindenhova ahova Lucával megyek (torna, edzés ) – mert jó fej és elkísér úgy mutatkozik be, hogy: Nem vagyok terhes csak elkísértem a tesóm.
Apa az aki mindenben támogat, ott van ha kell. Tűri a néha pofátlanul elviselhetetlen magatartásomat – a hormonok miatt… és ha este 11-kor sajtburgerre vágyom akkor elmegy és levadássza. Erre jelentem még nem volt példa. Vagyis volt, odáig, hogy mit nem adnék egy sima egyszerű gagyi McDonaldsos sajtburgerhez, de nem engedtem, hogy elmenjen érte. Menni ment volna, de uralkodtam a felesleges falási rohamomon. A tanfolyamon azonban Tibi volt az apa aki ott se volt, de olyan felvilágosítást kapott esténként mindenről, hogy nem maradt le semmiről és tudja már most jól előre, ha magas láza lesz a babának ő fog beülni a kádba Ábrissal és az ő nyakába fogom engedni a hideg vizet, noha utálja. 

Az elsősegély tanfolyam 10/10 pontot kapott tőlünk úgyhogy, innentől kezdve lesznek plusz blog bejegyzések - mert a baba első segély tanfolyamon nagyon sok fontos és hasznos, dolgot tanultam. Rengeteg információ az újdonság hatásával ért,mert még életemben nem hallottam róla. De most már baromi okos vagyok. Megmondom a tutit a frankót a köldökcsonkról és a belső csarnokos tejmirigyekről. 

Na vagyunk mi a Homo sapiens sapiensek a csúcson. Közben meg furcsa, de tényleg a többi állat baby megszületik aztán már rohangál is. Jön a Zsiráf mama aki megellik, és a toronyból lezuhan a baba zsiráf. Épp elég sok nyaka van a zsiráfnak kész csoda, hogy mikor lezuhog az anyjából nem töri ki a nyakát.

Annyira félelmetes. Félek. Kiszolgáltatott. Tőlem függ. Tőlünk függ. H ami nem vagyunk Ő sincs. Rettegek. Megszületik és teljesen ki van szolgáltatva nekünk. Hozzáteszem mi pedig neki. Első baba. 14-15 hét múlva be fog toppanni az életünkbe. Kézzelfoghatóvá válik. Egy hús vér emberi lény. Ábris.
Egy teljesen új világ lesz számára és Ő miatta számunkra is.

Az ember szül és a gyereke teljesen magatehetetlen. Csak úgy van. Lélegzik, ver a szíve, eszik, alszik, néz, figyel, pislog, ásít és még sorolhatnám. Egy biztos, hogy nem beszél, nem jár, nem tud egyedül táplálkozni. Őrület. Mi vagyunk a Homo sapiens sapiens. Rengeteg tanulmány foglalkozik azzal, hogy mi különbözteti meg az embert az állattól. Itt mellékesen megjegyzem, hogy sajnos néha az emberek is állatok. Nagyobb állatok, mint magunk az állat állatok. Szokták volt mondani, hogy nagy az Isten állatkertje…  vagy csak alacsony a kerítése.

Na vagyunk mi a Homo sapiens sapiensek a csúcson. Közben meg furcsa, de tényleg a többi állat baby megszületik aztán már rohangál is. Jön a zsiráf mama aki megellik, és a toronyból lezuhan a baba zsiráf. Épp elég sok nyaka van a zsiráfnak kész csoda, hogy mikor lezuhog az anyjából nem töri ki a nyakát. Nemhogy nem töri ki a nyakát. Fogja magát megrázza kis nyegle testét aztán vidáman szökdécsel. Már ha a zsiráfok szökdécselnek. De a lényeg, hogy jön megy  „intézi a dolgát”.

Az ember baba nem. Elég morbid lenne, mondjuk ha szülnék és a gyerek elszaladna a kórházban aztán az egész osztály őt kergetné, meglepődnék. Nincs az a túlhordási idő.
Hogyan lehet egy babára felkészülni ? Fel lehet- e egyáltalán? Oké oké megvesszük az összes cuccot, amivel elkezdjük az egészet vele, de ezek tárgyak. Kajája van, legalábbis én vagyok az étel. A két lábon járó – guruló -  tejeskocsi. Ez is adva van. De az, hogy mire, hogyan miként fogunk reagálni el nem tudom képzelni. Sokan kérdezik olvasok-e könyveket ezzel kapcsolatban. Nem tudom, hogy van-e értelme. Tanultam is valamennyit a babákról a főiskolán, de hogy azokból bármit lehet-e kamatoztatni, hát nem tudom. Szakkönyveket egyelőre nem vettem kézbe. Örülnék, ha egy kortárs írón könyvét végre a kezembe venném és kicsit olvasnék. Ott szemezek nap mint nap Cserna- Szabóval, Grecsóval, Háyal a nappaliban és egyszerűen nincs erőm. Pofám leszakad. Hiányzik az olvasás mégse teszek ezellen semmit. A fáradtságnak teret adok és elpunnyadok a kanapén. elpunnyadok? Elterülök, mint egy félig levágott tehén. És filmezek. Csináltam egy „művészfilm” gyűjteményt – francia, dán, norvég, olasz, spanyol…- ezek igazán élet szagúak és azokkal együtt tespedek a kanapén. Szóval, szakkönyvet nem, nem vettem a kezembe. Pont Tibinek egy ismerőse mondta, aki pszichológus, ráadásul tanult is mindenről ( nemrég született ott baba)megjegyezte, hogy mindent tanult, tanítottak neki, de minden máshogy van, semmit nem úgy csinál, mint ahogy az a nagykönyvekben meg van írva.

Majd az élet adja úgyis. A büfit, a sírást, a mosolyt, a pelenkát, a „beszélgetéseket”.  Lesz, ami lesz. Ide nekem.
Életemben egyetlen egyszer fogtam újszülöttet (az is inkább már1-2 hetes volt)… Azt a frusztrált, kiszolgáltatott stresszen pillanatot soha nem fogom elfelejteni. Egyszercsak a kezembe nyomták és tessék csinálj vele amit szeretnél. Valami furcsa pózba bevágtam  a kezeimet rettegtem, hogy összetöröm, tönkre teszem ártok neki. Le esik a feje a helyéről. Nincs semmi tartása. Fogni kell, tartani. És ott ültem begörcsölt karokkal  és próbáltam úgy csinálni, mint aki imádja a pillanatot. Tényleg féltem. Megfélemlített egy 60 cm-es baba egy nagy megtermett felnőtt nőt. Lefagytam. Nem az enyém így még jó, hogy féltem, hogy baja lesz. Soha nem volt még ilyen kis emberi lény a kezemben. HELP HELP HELP.  Majd mikor éreztem hogy már nem kap vért a karom a fura pózban vissza adtam a babát az apukájának. Mikor már nagyobb egy baba és van „tartása” értem azt, hogy nem bicsaklik le a feje a helyéről, már bátran gyüszkölöm… de addig… Majd Ábrist. Muszáj lesz. Határozottnak lenni és magabiztosnak. nyilván jön ez magától. A kis zsiráf is szalad. Mindenkinek megvan a dolga. Ösztönös lesz. Remélem. Nagyon remélem. Nem félhetek a saját fiamtól. Biztos a szülés után ez lesz a világ legtermészetesebb dolga.
Azért, hogy erre arra felkészüljünk, most hétvégén Lucával, a húgommal elmegyünk egy két napos Baba elsősegély tanfolyamra. Vesztenivalónk nincs. A tesóm meg még soha nem fogott babát a kezébe. Így meg aztán majd stresszelhet ő Ábrissal. Na de elmegyünk erre a tanfolyamra. Mindkét napra más a program.  A terhes torna utánra egy újabb tesós program. Mindkettőnknek hasznos lesz. Oké anyit aput várják, de ez a tanfolyam most van Tibi pedig egész szombaton nincs itthon, mert Debrecenben lesz kosármeccsük. Majd átadom a megszerzett tudást. Úgyis ismétlés a tudás anyja. Felkészítenek sorsdöntő pillanatokra, amik esetleg vészhelyzetek lehetnek. Ebből a tudásból baj nem lehet.

Szombat: gátmasszázs,szülés, napirend, altatás, mindent a szoptatásról, hasfájás, sárgaság, fürdetés, köldökcsonk-kezelés, oltások, gyermekbalesetek, természetes gyógymódok, homeopátia, házipatika

Vasárnap: légzésfigyelő, bölcsőhalál és újraélesztés, légúti akadály, láz, lázmérés, lázcsillapítás, lázgörcs, gyermekbetegségek, mérgezések, fogzás, fogápolás, csecsemőkori kancsalság, csípőszűrés, mozgásfejlődés és segítése.

Szóval remélem nyáron minden mozdulat jön az anyasággal és természetes lesz, mint a nem nyaka törött kis zsiráf szökdécselése, miután kizuhant az emeletről. 

u.i: a képen "hülye fejet " vágok, nem vagyok pszichopata, a tündéri kislány pedig a személyiségi jogai miatt kap rózsaszín szívecskés "szemvédőt" - mert őt nem tudom megkérdezni arról, hogy szeretne e szerepelni a blogban egy fényképen. Az anyukája pedig, ha éppen olvas nem sértődik meg ezen a tündibündi képen ;) (innen is millió puszi Nekik) 

Majd a nevem alapján – Cseh-Németh - megkérdezte, hogy mikor váltam el. És hozzá tette, hogy akkor nem hajadon vagyok hanem elvált. Kényszeredetten mosolyogtam majd közöltem ez a leánykori és a jelenlegi nevem is. TÉÉÉNNYYYLEEEGGG? Igen tényleg.

Egyértelműen szeretném, ha Ábris azonnal az apukája nevét kapná meg mikor megszületik. Krasznai Ábris. Így legyen anyakönyvezve. Na most ez persze nem úgy megy, hogy bemegyek júniusban a kórházba vonyítok ordítok csapzottan sikítok szidok mindenkit és mindent amit csak lehet, vagy nem tudom, hogy zajlik a szülés aztán kipottyan Ábris és máris Krasznai lesz. Nem. Ez nem így megy. Nem vagyunk házasok így ez nem automatik jön. El kell intéznünk a TELJES HATÁLYÚ APAI ELISMERŐ NYILATKOZAT megtételét. Vagy, hogy mondják. megtétel, letétel. Önkormányzat meg gyámhivatal. Ilyen helyekre kell menni. Együtt. Kellünk mi ketten meg az irataink. Személyi lakcím. Plusz nekem ki kellett kérnem (ezt ma tettem meg) egy hivatalos papírt arról, hogy hajadon vagyok. Igazolnom kell, hogy nem élek házasságban. Van egy ilyen hivatalos szöveg is, hogy: Az a férfi, akitől a gyermek származik, a fogamzási idő kezdetétől fogva a gyermeket teljes hatályú nyilatkozattal a magáénak ismerheti el, ha a törvény értelmében nem kell más férfit a gyermek apjának tekinteni.  Jesszum, milyen más férfit. Persze biztos vannak esetek, mikor az anyuka nem tudja ki az apuka. ejnye ejnye. Na de kéremszépen.  Az anya mindig biztos. Az apuci már bajosabb. Na kell ez is. Meg ki kell kérnem az orvosomtól egy igazoló papírt, hogy terhes vagyok és mettől meddig tart a terhesség. A kiskönyv – amiben tényleg minden adat benne van, meg orvosi, védőnői és egyéb igazolások satöbbi satöbbi az nem elég nekik. ? Miért nem? Egy másik fecni az biztosabb. Ha ők mondják. Engedelmeskedünk.
Persze nekem az is fura, hogy igazolnom kell : nem vagyok házas. Hajadon nő vagyok. Miért? Ha én azt mondom, hogy Tibi az apa akkor Tibi az apa, ha házas vagyok ha nem. Természetesen nem vagyok az. De ha az lennék, akkor hiába verném az asztalt, hogy márpedig a gyerek apja a Krasznai Tibi nem nagyon érdekelne senkit, mert nem Ő a férjem. Jut eszembe – és ha a férfi nős? Mert azért gondolom erre is volt már példa a világegyetemben – Hollywoody filmekben biztos – hogy a nő nem tudott arról, hogy a férfinak van esetleg felesége… Szappanopera. Szomorú ügy azért, persze.
Vagyunk mi együtt egy pár és Ábris akit várunk. Valahogy idehaza az ügyintézés, meg iratok kikérése nem megy egy perc alatt. Lehet más országban se, de én itt élek és ezekből indulok ki. A ma délelőtti program ez a hajadoni herce hurca igazolása volt. Helyi önkormányzathoz be. Jaj nem nem ez az az épület – odébb költöztek. Mondom de hát telefonban tegnap még itt voltak. Igen igen, nem szóltunk tessék elmenni amoda. Megyek én bárhova csak, mégiscsak jobb ott kezdeni, ahol valójában kell és el tudom intézni a dolgokat. Meglett az épület, ahol az ilyen dolgokat intézni lehet. Hogy tömeg volt-e vagy csak én akartam valamit ott? El lehet képzelni… Biztonsági őr megállít. Mit akar? Csókolom igazolni azt, hogy nem vagyok férjnél.  Mit? Azt, hogy hajadon? Kérdezett vissza a szigorú bácsi. Igen azt feleltem elhalt hangon. Miért? kérdezte. Furán tette fel a kérdést, persze hogy ügyintéző sorszám nyomáshoz azt is kell tudni, de ez a miért kifejezés olyan – mi a f@sznak neked az ? Rettegve feleltem, hogy apasági nyilatkozat tételéhez van szükségem rá. Jó, felelte, majd közölte, hogy na oda nincs sorszám. Ekkor megörültem baromira, hogy megy ez tömegnyomor ide vagy oda. A hármas ablak lesz, majd ujjal elkezdett mutogatni. Maga előtt. Van az a páros, meg az az idős néni és az a sok gyerekes család ott meg még az meg az meg az. Aha. Tehát a tömegnyomor fele, amit a nincs sorszám hallatán azonnal kizártam, mind előttem volt. Az ilyen hivatalokban ülnek az emberek és meredten nézik a piros számokkal ellátott kijelzőt és várják, mint a messiást a sajátjukat. Ülnek, mint a moziban sorokban és mehet a bambulás. Ültem én is, de nem volt mit nézni. Telt az idő lassan fogyott az előttem lévő számmentes sor is. az utolsó aki előttem várt egy néni volt. Odasétált szépen az ablakhoz,majd az első mondata az volt, a miben segíthetek kérdés után, hogy jaj miért is jöttem? Egyem a szívét kedves néni. Mondanám, hogy jaj de édes, de miután az ember több, mint egy órát ül már nem ilyen gondolatok fordulnak meg a fejében. Állt ott szegény néni az ablak túloldalán lévő két nő meg tipp mixbe kezdett és próbáltak rájönni a néni helyett is, hogy mit szeretne tőlük. Nembaj. Ültem, mint a tök a telefonomat sem tudtam nyomkodni, mert lemerült. persze, hogy lemerült, miért is bírná az okostelefon jó sokáig?  Elnézegettem egy  furcsa ruhájú nőt. Télikabát leopárdos melegítő, fehér zokni és flip flop papucs. Igen flip flop. Oké, hogy süt a nap, de csók a kezeit mi ez a lábán. Míg a nőt vizslattam a néninél rájöttek, hogy mit akar és végre én következtem.
Szépjónapot kívánok. A gyámhivatalnál mondták, hogy Önöktől tudom kikérni az igazoló lapot, hogy nem vagyok házas. Gyorsan hozzá tettem, hogy hajadon vagyok, mielőtt még ők is rákérdeznek, mint a mérges biztonságiőr bácsi. Elkérték a személyimet. Ránézett az egyik nő. Majd a nevem alapján – Cseh-Németh - megkérdezte, hogy mikor váltam el. És hozzá tette, hogy akkor nem hajadon vagyok hanem elvált. Kényszeredetten mosolyogtam majd közöltem ez a leánykori és a jelenlegi nevem is. TÉÉÉNNYYYLEEEGGG? Igen tényleg. Akkor jó- közölték. Magamban gondoltam jó, hogy jó… Nyomkodták a gépet, vizslatták a rendszert majd fura arckifejezést vágtak, maguk között mondták valami itt nincs rendben – ekkor lepergett életem filmje, hogy mi nincsen rendben velem? Házas vagyok csak nem tudok róla?  De csak egyszer ittam annyit egész eddigi életemben, hogy nem emlékszem bizonyos pillanatokra az estéből… Így megkérdeztem, hogy mi nincs rendben?  Jah nem magával csak közben egy másik ügyet nézünk… Johóóóó örülök neki, hogy ott állok és nem is velem foglalkoznak közben. Csak nyugodtan. Közben míg máson csámcsogtak oda toltak egy lapot, hogy töltsem ki az adataimmal. Név, anyja neve, mit akarok húzzam alá és egyebek.  képlet vége pedig = hajadon. Oh. Lányként élő nő, aki még nem ment férjhez. Aláírások, fénymásolások, pecsétek és meg is kaptam a hivatalos papírt erről az állapotomról. Majd hozzá fűzték 30 napig érvényes. Utána újat kell igényelni. Nem nem. Megoldjuk én még egyszer ide nem jövök. Pénteken úgyis, pont terhesgondozás van elkérem a papírt az orvosomtól, arról, hogy terhes vagyok és uccu neki a gyámhivatalba. A Krasznai névért édes kisfiam meg kell dolgozni. 

Gyarapodik a gyerek. Ütlegeli az anyját. Édesem nem tehetek róla, hogy nincs egy egész játszóházad, ugráló várral, csúszda parkkal odabent a testemben. Elhiszem, hogy szűk. Még jó, hogy nem lehet egy baba klausztrofóbiás. Azért az milyen csúnya húzás lenne az anyatermészettől ?

Bevallom szeretném elkerülni a hasamon a striákat. Azokat a karcolásokat, repedéseket, vörös barázdákat,  amik a terhesség alatt kialakulhatnak. Nemhogy szeretném elkerülni, de ezúton is könyörgöm a testemhez meg mindenhez, hogy ha megoldható kerüljenek majd el. Jó messzire.  Tök jól el voltam és vagyok nélkülük. Nem voltam soha fan-ja a saját hasamnak, meg nem tudom mondani miért nem, egyszerűen nem. Van aki a kislábujját van aki a fülét, homlokát szemöldökét nem szereti úgy ahogy azt kellene. Én imádom a lábujjaimat, noha úgy néznek ki, mint a kukorica szemek. Főtt kukorica nyáron. Meg szeretem a lábaimat. Meg a bőrömet. Meg ezt azt. A hasat pont nem.

Nos a csíkok. Állítólag az ember vagy hajlamos rá vagy sem. Állítólag genetika leginkább. Legtöbben nem is beszélnek (beszélünk róluk) inkább eltitkoljuk, meg takargatják ahogy csak tudják. Persze nekem is van egy két helyen pár nagyon halovány ilyen kis bizbasz csík( comb, fenék ). Magam előtt is letagadnám, de minek. Hajlam ide vagy oda, nyilván azért, amit lehet megteszek ellenük most terhesen.  A has az egyik legérzékenyebb pont a szülés után, meg közben is, hiszen az változik a legtöbbet. Oké nő a cici (giga mell) meg a fenék is, meg mindenkinél változó mi hova rakódik le ezalatt a 9 hónap alatt. Nekem a hasam és a csípőm az ami hurkázódik. A has a szülés után megereszkedhet, ráncos lehet, az izmok meggyengülhetnek és felesleges zsír is lerakódhat. Na neeee. Meg még mit nem. Fight a zsírokkal. Fight a csíkokkal. A csíkok jellemzően nagy hízás és fogyás után jelentkeznek, esetleg éppen ezért terhesség következtében, vagy ha valaki túl intenzíven folytatja a testépítést. Még nem vagyok body builder. Úgyhogy az agyon gyúrt bicepszemnél még nem pattant ki a bőröm. Attól biztos nem csíkos itt ott a combom. Jönnek a striák, mert a bőr alatti kötőszövet nem tud ugyanolyan ütemben növekedni, mint a bőr felső rétege, így megreped vagy elszakad. Nyúlnak nyúldogálnak a kötőszövetek aztán elegük lesz és feladják aztán fogják magukat bedobják a törölközőt és elszakadnak. Harakiri van. Eddig szépen lassan nődögélt a hasam. Sallaalla. De most mintha Ábris rákapcsolt volna és napról napra egyre többet nőne. Egyre erősebb. Érzem, hiszen az eddig alig érezhető rúgások odabentről hirtelenjében felerősödtek. Gyarapodik a gyerek. Ütlegeli az anyját. Édesem nem tehetek róla, hogy nincs egy egész játszóházad, ugráló várral, csúszda parkkal odabent a testemben. Elhiszem, hogy szűk. Még jó, hogy nem lehet egy baba klausztrofóbiás. Azért az milyen csúnya húzás lenne az anyatermészettől ? A baba aki klausztrofóbiás volt a kilenc hónap letöltendője alatt. ÍÍÍ de laza ez a mondat. Ilyenekkel besztszellerek jelennek meg világszerte.

Stria elleni egyik tanács, hogy kerüljük a hízást – hát köszi.
Rajta vagyok a megelőzésen. Már a terhesség legeleje óta minden reggel kenem a hasamat valami spéci krémmel, amitől rugalmasabb lesz állítólag meg nem engedi kiszáradni a bőrt állítólag meg mindent megtesz a krém, amit csak lehet egy ilyen helyzetben tennie kell. Nekem ez nagy macera, mert semmilyen krémet nem bírok elviselni a bőrömön. Zavar az állaga, utána a bőröm tapintása. Meg az, ahogy a kezemen rajtamarad. Szerencsére Tibi szeret kontaktban lenni a hasamon keresztül Ábrissal így hétvégén ő kenegeti a hasamat. nagyon idilli mi? Tojásrántotta, virsli, kávé has kenés. Kellene nyomatnom a napi legalább 2 liter folyadékot. Képtelen vagyok rá. Örülök, ha egy litert magamba erőszakolok. Nagy hiba. Igyon mindenki eleget ! Helyettem sajnos senki nem tud.
Irigylem azokat a nőket, akik szülés után csíkosak lettek és boldogan büszkén tekintenek a hasukra, a striákra. Irigy vagyok tényleg, dög irigy. Ilyen szuper pozitívan elfogadni a test változását. Hihetetlen. Hősnők.

Meg kell védeni a kollagénrostokat. Rengeteg krémet árulnak, aztán hogyan döntsem el azt, hogy melyikkel is kéne magamat „kezelni”. ?

Amit én teszek a striagyilkosság érdekében – sport, krém, figyelek (oké néha nem ) a táplálkozásra, plusz könyörgés, meg anyukám hasa sem repedt meg két gyerek után – így remélem az ő hasa lesz a genetikai minta az enyémnek. Plusz,amit meg kellene tennem a sokkal több folyadék bevitele. Tehát míg nem teszek meg mindent, addig ne is vinnyogjak, nem? Há de.

Ott ültünk a gumilabdán és a lábfejünkett állítgattuk spicc pipa spicc pipa pózokba. Aztán meg hol felemeltük a kezünket a plafon felé hol letettük. A gumilabdák meg olyan furcsán nyikorogtak (nem is nyikorgás volt már az) alattunk, mintha star wars űrhajók közelítenének a földhöz. A hajtóművek leállnak vagy inkább lerobbannak.

Akkor volt egy kismama torna próbálkozás pénteken ( tudom az volt, hogy erről élmény beszámolok szombaton de felvettem a zebra mintás pulóverem ami, meg mint kiderült akkor van rajtam mikor épp rohadt depis vagyok- de ez egy másik eset, történet ) . Rettegek új helyre egyedül menni.  Ismeretlen emberek, arcok, hangok,  környezet, levegő, légnyomás egy szó mint száz ha tehetem úgy megyek egy új dolgot kipróbálni, felfedezni, hogy valaki eljön velem. Mert úgy jobb. Nekem jobb. Most meg egoista hormonzavaros néha idegbajos hullámzó lelki állapotú kismamaként pláne. Mint írtam már nekem a mozgás, a sport nagyon fontos. Kikapcsol, feltölt – mondjuk akkor, mikor elfáradok, lila a fejem és a frissen mosott hajam az izzadságtól tucsog és nem száll már a szélben. Na akkor vagyok jól. terhesség előtt napi szinten futottam legalább 10 – 15 km-ert aztán még fogtam magam és beálltam egy órás köredzésre ( ez lehetett aerobik, deepwork, saját testsúlyos crossfit tök mindegy ) és a kb 1,5 – 2 órányi mozgás után mondtam azt, hogy jólesett elfáradtam. Most nincs ilyen. Hiányzik is ! Baromira ! Ezt be kell vallanom. Visszavettem a tempóból és mindenből. Nyugdíjas tempóra kapcsoltam. Amiket én szeretnék csinálni lényegében egyáltalán nem lehet. ÉS tartom is hiszen a baba az első. Én meg majd utána. ÉS az én egészségem az a babáé is. Kettőnknek kell jónak lennie. Korábban szó volt róla, Luca a húgom egy belvárosi fitness és wellness teremben üzletvezető, személyi edző, csoportos óra adó meg úszás oktató meg meg meg meg.. vegyes felvágott. Ő az aki oda figyel rám. Odaszól, ha azt látja, hogy egy gyakorlatot esetleg rossz testtartással végzek és ilyenek. Ő lett a személyi sport testőre Ábrisnak. Az anyja azaz én a hordozó - maga a gurulós bőrönd ő pedig a csomag.  FRAGILE. Különleges bánásmódot érdemlő csomag.
Sokszor elhagyja a számat több olyan kifejezés, ami úgy kezdődik, hogy de jó lenne. . .
De jó lenne, meginni egy aperol spritzet… - Hagyjad már / Örülj neki, hogy gyereket vársz !
De jó lenne futni … - Hagyjad már / Örülj neki, hogy gyereket vársz !
De jó lenne elbiciklizni Szentendréig… - Hagyjad már / Örülj neki, hogy gyereket vársz.

De jó lenne elmenni a Széchenyi  fürdőbe és lazulni a termálban, nézni az embereket… - Hagyjad már / Örülj neki, hogy gyereket vársz.

és ehhez hasonló dolgok. Persze, hogy örülök, hogy gyereket várok. Szó sincs arról, hogy ez ne így lenne, na de had vágyakozzak már olyan dolgok után amik az eddigi életem során apróságok voltak, de nekem jólestek. Azért egyik napról a másikra felépül egy ideiglenes gipszkarton fal az életemben ami majd jóval odébb, de le lesz bontva egyszer.

Gondoltam, el kellene nézni egy kismama tornára, hogy mi van ott, hátha nekem találták ki. Aztán imádni fogom és remegve várom, hogy járhassak rá. Gondoltam.
Aztán azt is elgondoltam, hogy mi lehet ott. Rehab, elfekvő. ezt is gondoltam.
Minden mindegy így egy próbát megér. Az egyik „mozgáscentrum” facebookon is magát ontotta eddig nekem. Mindig előugrott. És villogott. Gyere ! próbálj ki ! Én kellek neked ! Kismama torna ( meg van baba mama torna meg mindenféle más is ) Úgy villogott már hónapok óta, hogy muszáj volt ránéznem az oldalra. Tök jó facebook oldal, teljesen rendben lévő weblap. Nem a külső számít… Tudom… de azért mégis azt látom elsőre. Na a külcsíny alapján teljesen bejött a hely. Profi dolognak tűnt. online jelentkezés az órára is, hogy lássák, mennyien lesznek órán, hogy ne legyen tömegnyomor, vagy ha kevesen vannak, akkor… akkor meg nem tudom mi van, gondolom lemondják.  regisztráltam magunkat a péntek délutáni órára.
Eljött a nagy nap. A kismama torna felavatásának ideje. Baromi hideg volt és előbb értünk a terembe kb háromnegyed órával.  Ezt, jeleztük is, hogy tudjuk, hogy korábban van még de, hogy addig használhatjuk e a kardió gépeket ? Mert ha nem akkor elmegyünk még valahova sétálni. (francnak volt kedve sétálni kint a hidegben ). aztán lassan jött a válasz, hogy na jó, nem lehetne , de most az egyszer, majd úgy csinálok, mint aki nem látja – mondta  a recepciós.

Regisztráláskor jött a vinnyogás, amire számítottunk. Cseh-Németh Fruzsina és Luca.
Jujjj de cukiiiiii. Tesók vagytok és együtt várjátok a babát. Jujjjjj jujjj de édi. Hát ez szuper fantasztikus.  A recepciós cukkendáresz kirohanása után közöltük, hogy nem. Én vagyok terhes a húgom csak elkísért. ( Lucát is érdekelte amúgy, hogy mi zajlik egy ilyen órán, ha már ebben a világban mozog, dolgozik )
Átöltöztünk, megkerestük a kardió termet, amit valamikor az 1980-as években hozhattak létre ( fotók alapján nem olyan volt). Lerobbant futó padok és társaik. Nem baj, jó lesz arra a fél órára míg az óra kezdődik. Se zene se semmi. Csak a pince a gépek egy nő és mi ketten. Föld alatti internet mentes részleg. Világvége hangulat. Olyan, ha jönnek a zombik biztos nem találnak meg minket, olyan fedettség van a bunkerban. Nem baj. Jó lesz ez. Úgysem ezért jöttünk. Hanem, hogy egy ultra szuper fasza kismama tornán részt vegyünk.  Odamentünk a „kisteremhez”, ahol az óra volt. Tényleg kicsi. nem a méret a lényeg úgyhogy tökmindegy. A termen nem volt ajtó, hanem vm kis szakadt függöny lógott. Megint tökmindegy, külcsíny –a belbecs meg a tartalom. A felszereltség az az volt, amire vártunk. Nagy gumi labdák, polifoam, apró súlyok oszt ennyi. Meg egy tároló zsák. Lucával azonnal rá is ugrottunk, hogy mi lehet benne. Mert nem ám nyugton vagyunk, hanem mindenről mindent tudni kell. Kopott retkes dzsuvás plüssök voltak benne. A gyerek torna kellékei. Hát nem tudom… A lepukkantság csúcsa. Az órára mi ketten vártunk meg még egy szerintem velem egykorú lány. Míg nem jött az oktató gyorsan fotózkodtunk a plüssökkel, hogy legyen képi anyag a bloghoz. Meg amúgy is, miért ne. A selfik világát éljük. Egy plüssös selfivel több kép a telefonban vagy sem hát nem mindegy?
Bejött az oktató. Egyem a szívét. Nagyon zavarodott volt, izgult, kicsit hadart, kinézetre olyan volt mint a combom. Mármint a méretei. Alacsony rettenetesen vékony, olyan, akire kétszer kell ránézni, hogy észre vegye az ember. Bemutatkozott, elmondta hogy gyógytornász meg mittudom én mi, meg mesterképzésen tanul még gyógyabb tornászatot.  A nevünket nem kérdezte meg, noha csak hárman voltunk és azért mégiscsak jobb és könnyebb nevén megszólítani valakit, mint addig szuggerálni míg elkapja az ember a tekintetét és akkor megszólítás nélkül lehet beszélni. Annak örültem, hogy megkérdezte, ki hol tart a terhességben és, hogy van e bármi panasz, kellemetlenség satöbbi.
Semmit nem vártam az órától, meg volt elképzelésünk is hogy mi lesz rajta így meglepetés sem ért. Igen, gumi labda polifoam meg a kis súlyzó. Az edző lány zavara a későbbiekben sem csökkent, sőt talán nőtt is. Lucával akarva akaratlanul kacagtunk. Saját magunkon. Ott ültünk a gumilabdán és a lábfejünkett állítgattuk spicc pipa spicc pipa pózokba. Aztán meg hol felemeltük a kezünket a plafon felé hol letettük. A gumilabdák meg olyan furcsán nyikorogtak alattunk, mintha star wars űrhajók közelítenének a földhöz. A hajtóművek leállnak vagy inkább  lerobbannak. Fetrengtünk a polifoamon, mint partra vetett viziuborkák és vártuk a csodát. De az nem jött. Spicc pipa spicc pipa. Ábszolúte, mintha valami boka törés utáni rehabon lettünk volna. Ami persze fontos, átmozgatni, mert terhesség alatt bedagadhat. De ehhez nem kell  nekem edző.  Az edző csaj aranyos volt, noha nem tudtam komolyan venni. Volt, hogy elfelejtette milyen gyakorlat következik. Nekem mindegy volt, mert úgysem éreztem, hogy mozgok, Luca viszont kisegítette ( szakmai ). Szuszogtunk, bokáztunk, mi jókat nevettünk saját magunkon. remélem az oktató nem vette magára még véletlenül sem. Azzal próbált baromira szakmai lenni, hogy nyomta a betanult latin szavakat. nekünk nem csípőnk volt, hanem os iliumunk. De néha  bal és a jobb oldal kifejezést össze keverte. Épp háton feküdtünk és kérdezte, hogy szédül e bárki is. Vagy tapasztalt e már szédülést. Ekkor, ebben a pózban, egy új dolgot tanultam, hogy 6 hónapos kortól nem ajánlott sokat háton feküdni, mert a  méh és a magzat súlya összenyomja az alsó testből a vért a szívbe visszaszállítani hivatott vena cava-t, ami vérnyomás vesztést és ájulást okozhat. Káosz valami a neve. Káosz andulandusz. Luca reflexből nekem akarta mondani, de végül annál hangosabb lett, hogy  Ő a tegnapi hat korsó sörtől van káoszban. ezen persze mindenki jót röhögött.
A tornán számomra semmi nem történt. Lett egy pár plüssös fotó. Megkérdeztem egy két fenékre végzendő gyakorlatról, hogy szabad-e ( ha már szakember, meg gyógytornász) . Arra megkaptam a választ és a helyes test tartást is.
Gondolkodom még azon, hogy elmenjek-e máshova is kipróbálni, de nem hiszem, hogy többet ki tudnak hozni, abból a szűk keresztmetszetből, amit szabad egy terhes nőnek csinálnia. Aztán ki tudja, ha valaki tud valami jót… khmm khmm az szóljon.
Természetesen ez a torna teljesen megfelelő azon kismamák számára akik esetleg nem sportoltak terhesség előtt se (azok ne most akarják bepótolni ezt ), de a babavárás alatt rájuk jön a roham, hogy na akkor elkezdek sportolni. Ahhoz jó, hogy a semminél több legyen. Segít karbantartani. Meg a test meg a lélek egyensúlya és ilyenek.

Oké egyértelmű számomra, hogy a várandósság alatt a sport nem szólhat a teljesítményről, vagy arról, hogy jó ég híztam 4 kilót (ha csak ennyit híztam volna...). Teljesen egyetértek. De akkor is. Hiányzik. Nagyon. Ez van. De jó lenne…

A torna után fogtuk magunkat és beültünk moziba. Férfiak és csirkék. . . Imádom az északi népek filmjeit ( dán, finn, norvég stb ). Ebben a  filmben szereplő férfi színészeket is nagyon szeretem és a korábbi filmjeiket is. A Féfiak és csirkék egy nagyon bizarr nagyon beteg Dán fekete komédia volt. Pont ez kellett a spicc pipa után nekünk péntek estére.

u.i: a képen három fej látható : Lucáé egy dzsuvaplüss törpe feje és az enyém. 

Képzeld valami folyik a mellemből. És nem Coca-Cola zéró.

Több mint tíz éve. Van az már vagy 12-13 is. Sokszor és rettenetesen fájt a fejem. Aztán fogtam magam és egyik nap az előszobában összerogytam és a csempén landoltam. Anya csak egy dübbenést hallott, és szaladt oda hozzám. Tarthatatlan volt a fejfájásom, tényleg már a migrén szintjén is túllépett az állapot. Gimis voltam. Nem, nem iskola undorom volt. Nem megjátszottam, hogy otthon lehessek és kihagyjam a dolgozatokat és a feleléseket. Jó persze nemhiszem, hogy bárkinek a hobbija volt felelni vagy dogát írnia de a fejfájás nem a matek meg a kémia és egyéb cukkendáresz dolgok miatt volt. Azóta se tudom, hogy X=Y, akkor hogy jön ki a végén, hogy X= 7. Kik vagyunk mi, hogy bármiféle egyenlethez, amiben nincsen szám, csak úgy hozzá rendelgessünk a nagyvilágból mondjuk plusz 3-at mindkét oldalhoz. Lehet a fejfájásom miatt nem bírtam ezzel megbarátkozni soha. Na mindegy a lényeg, hogy az ájulás után sorra kezdtünk el vizsgálatokra járni. Rengeteg vérvétel, volt egész napos is. reggel be kellett feküdnöm a kórházba és egész nap a véremet szívták le fél óránként óránként. Eleinte adta magát a testem aztán gondolom ő se értette, hova kell az a 12. ampulla vér és már nehezen adta magát így só oldatokat lövelltek fel a vénámba majd 3 ápoló gyüszködte ki belőlem a vért – egyik az ampullával volt elfoglalva a másik kettő meg szorította tépte préselte a karomat hogy kifacsarjanak belőlem vérlevet. Mint a narancslé gyártása. A gép ami sorra bedarálja a narancsokat és a szuszt is kipréseli belőlük. Én voltam a narancs és az ápolók a gép.
Végül egy ismerős segítségével nem kellett egy évet várni agyi MR vizsgálatra és viszonylag hamar egy hónapon belül már időpontom is volt. Az agyi MR vizsgálat az kb úgy néz ki, hogy van egy szoba, amiben van egy gép. És van egy üveggel elválasztott vizsgáló, ahol a számítógépek és egyéb kütyük vannak, amik az ember agyáról mutatják a felvételeket. Maga az, hogy miket lehet nézni azért elég horror egy ember számára. Maga a tudat, hogy mit keresnek bennem. Az agyi elváltozások kimutatását MR-rel végzik. A vizsgálat során láthatók az agyi képletek, erek és a koponyát alkotó csontos elemek elváltozásai, kimutathatók a fejlődési variációk, agykamrák elváltozásai és az agyállomány bizonyos elsődleges és másodlagos daganatos elváltozásai esetleges vérzések. Szóval nem egy barátságos vizsgálat. Van a gép, amibe be kell feküdni. Futurisztikus. Kicsúszik egy ágy a gépből fel kell rá feküdni a fejet rögzítik beállítják a testet és utána búcsút vesznek megnyomják az indítást és az ágy becsúszik a gépbe. Mozogni tilos. Lehetőleg csukott szemmel kell lenni, hogy a felvételek sikeresek legyenek az agyról. A vizsgálat előtt szóltak, hogy van egy kontraszt anyag, amit néha be kell adni. Ez abból áll, hogy fogják és a kari vénán keresztül a kontraszt anyagot a véráramon át eljuttatják az agyba, ami különféle területeket megszínez. Bementem a masinába és tudtam, hogy onnantól kezdve fél óráig meg se moccanhatok. Hatalmas kihívás. Elkezdődött. A gép zúgott fénylett, majd egy mikrofonon keresztül beszóltak nekem, hogy most ne ijedjek meg és ne is mozogjak, de kell a kontraszt anyag. Köszi. Ne mozogjak és mindjárt belém döfnek egy tűnt és én ezt bírjam rezzenéstelenül. Muszáj volt. Bírtam. Fél óra magány a gondolatokkal. Közben semmit nem tudok mi történik odakint. Azt nem mondom, hogy féltem, mert bele se gondoltam mélyebben, hogy mit is mutathat ki ez a gép. Akár agydaganatot. Vége lett a vizsgálatnak. Kimentem az öltözőbe, majd onnan a váróba. Anyukám sehol nem volt. Leültem és vártam, hogy előkerüljön. Aztán eltelt 10-15 perc és kijött a vizsgáló szobából. Falfehéren, próbált mosolyogni. Anya minden orvosi vizsgálat előtt nagyon izgul így a tekintetét arra fogtam, hogy már megint valamit túl aggódott. Elindultunk haza.  Kiderült, hogy nyugalommal várt, kint a váróban rám, majd egyszercsak szóltak neki, hogy legyen kedves befáradni, mert valamit találtak. Valamit találtak a lánya fejében. El nem tudom képzelni, milyen érzés lehet, mikor valakit egy ilyen mondattal szólítanak pláne egy agyi vizsgálat közben. Anyukámmal közölték, hogy az agyalapi mirigyemen látnak elváltozást. Ez egy cseresznye nagyságú agyi függelék, ami leginkább a hormon háztartásért felelős. Pl.: oxitocin, ami most pont utána olvastam a , hogy az oxitocin a méh összehúzódását segíti elő a szülés során, ezenkívül szorongáscsökkentő és euforizáló hatása van. Nos ezen az agyalapi mirigyen találtak egy jóindulatú kis cisztát. Ami ott van. Jobb lenne ha nem lenne. Kinek kell az?
Utána értekeztünk orvossal, aki megnyugtatott minket, hogy ez apró és valószínűleg majd magától el fog tűnni, amúgy meg az orron keresztül egy műtét során el lehet tüntetni. Felsorolta, hogy mikkel járhat ha  a ciszta nő. Mikre kell oda figyelni. Mert akkor változik a mérete és elkezdi nyomni azokat a részeket, amiket nem éppen kellene. És ha súlyos meddőséget is okozhat. A tünetek. Bajszom nőhet, meg szakállam, szőrös mellek, látás romlás valamint a mellemből folyhat a tej. Azért 16 évesen ilyen dolgokat hallani nem túl kellemes. Bajusz, szakáll, szőrös mellből tej folyás. Szerencsére egyik tünet sem jelentkezett a későbbiekben. Nem lettem Chewbakka, tudjátok Star Wars meg Han Solo. A legnagyobb szőrös szereplő.
Ez az egész jelenlegi terhességi fázisomban azért jutott eszembe és elevenedett meg tisztán, nagyon régen nem is gondoltam az agyalapi mirigyemre, szóval azért jutott eszembe, mert a terhesség során már bőven a szülés előtt elkezdhet folyni az anya teje. Azért ez mégiscsak egy új dolog. Fura. Tej. Belőlem. Tehén. Emlő. Emlőváladék. De két kezemet össze teszem, hogy a kisbabánk miatt tapasztalom ezt. Így nézve már nem is olyan szörnyű és boldoggá tesz. Itt nem azt kell elképzelni, hogy mintha dobozból öntené az ember reggel a 2,8-as tejet a kávéjába. Minimális mennyiség. Egy két csepp. Van, hogy annyi se. Van, hogy átlátszó, fehér,  a kettő keveréke. Mint a Mehemed. Volt egy török  Mehemed meg a tehenei. Én vagyok a Mehemed a melleim meg a tehenek. Fú de szép hasonlat. Köszönöm Móricz Zsigmond, hogy tudtam mihez hasonlítani magam. Szóval igen cseppekben folyik. Van, hogy nem is veszem észre, mert a melltartóban köt ki. Most már tudom miért árulnak melltartó betétet.  Ha valakinek ez gusztustalan azért gondoljon bele, hogy egyszer ő is volt baba és az anyukája szoptatta. És vizuálisan ezt most elképzelni. Na igen az már hát izé na.
Totál normális folyamat az előtej, nem kell tőle megijedni, a hormonális változások okozzák. Ez az egész tejes dolog semmit nem jelent  a későbbi szoptatással kapcsolatban. Ez van.  A terhességgel jár, kinek több kinek kevesebb. Eleinte furcsálltam, bizarrnak tartottam. Nem tudom, hogy miért… Sokat segített az elfogadásában, hogy ezt a jelenséget meg tudtam osztani a párommal, Tibivel. Jó volt elmondani neki. Képzeld valami folyik a mellemből. És nem Coca-Cola zéró.

Rájöttem, hogy azért hízok, mert szerintem még a karácsonyi ebéd is bennem kering valahol. Lubickolnak a halászlé tengerben a bejglik. El tudom képzelni, hogy az anyai hormonjaim kiállnak a babáért és össze fognak az emésztőrendszer izmaival.

Püffedt a fejem. Rettenetesen. Meg kiégett az egyik izzó reggelre a fürdőben így első találkozásom önmagam képmásával olyan volt, mint aki egy nehézsúlyú boxmeccs után tükörbe nézni (mármint sportolóként, nem egy nézőként ). Hunyorogva vizslattam, hogy az karika vagy álmomban valahogy úgy fordultam, hogy bele mentem szemmel valamibe és belilult a szemem alatt. Elég régóta nem vagyok, egy minta példája  a jó alvásnak olyannyira nem, hogy lehet fel kellene keresnem egy szakembert, aki megtanít aludni. Mióta babát várok egyre többet forgolódom. Viszonylag éber vagyok éjszaka. Napközben meg nem alszom – tehát nem áll fent egy fordított életvitel.  Lehet elkezdtem tudat alatt edzeni már arra az időre, mikor drága újszülött kisfiunk visít majd az éjszaka közepén, mert valami éppen eszébe jut.

Nos a jelenlegi kinézetem egy vemhes hörcsögére hajaz. Soha nem láttam még hörcsögöt sok kis hörcsöggel a hasában de az odújában bujkálva pont úgy festhet, mint most én. Tibi szerint gyönyörű vagyok. Biztos nagy állatbarát. 

Lekopogom, hogy eszméletlen simán zajlik a terhesség. Tényleg semmi komolyabb bajom nincsen. Itt a komolyabb például a hányás. Mert számomra az már komolyabb lenne. Meg az kinek jó ? Persze van olyan, hogy valaki sikeresen több szeszt fogyaszt, mint amit kellene, aztán meg már jobb, kint mint bent  a dolog, na de csak úgy random hányogatni egyáltalán nem lehet jó.
Nálam apróbb dolgok vannak terítéken egyelőre. Állandóan wc-re kell mennem (nem nagy dolog csak kicsi) . Pisilni kell. Folyton. Ennek következtében nem is értem miért van bevizesedve és hörcsögösen felpüffedve a fejem. Hiszen a folytonos pisilés az fent áll.  Jön kifele a folyadék. Igen. Elmegyek wc-re és mire lehúzom újra kell. Nyilván nem töltöm bent a napom a toálettben, de amúgy simán lehetne. Be költözöm a budiba, mint az Örkény István Tótja azt jónapot. Át van mosva a testem az biztos.  Aztán nekem nehogy valaki össze keverje a dolgokat – a vizelési inger nem egy spéci terhességi jel (tünet), tehát csak azért, mert gyakran pisilnie kell még valakinek az nem azt jelenti, hogy terhes. Ez olyan bogaras rovaros dolog, nem ? Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.
A tuti duó az lehet, mikor valaki a terhesség  első harmadában (alhasi vérbőség miatt) érezi állandóan a pisilhetnéket, de emellett még fel is fázik. Álom az álomban. Aztán meg már azért kell, mert a baba nő és nyomja a hólyagot. Ki van ez találva kéremszépen. Viva la vida. A wc-ben történő másik dolog az meg megint más. Az meg szinte semmi. Hát igen riogattak is vele, hogy várható lesz ezen gyönyörű szó . székrekedés – mert terhesség alatt ez is normális és ez van ezt kell szeretni. Van is ez is van. De szeretni? Hogyne. Rájöttem, hogy azért hízok, mert szerintem még a karácsonyi ebéd is bennem kering valahol. Lubickolnak a halászlé tengerben a bejglik. El tudom képzelni, hogy az anyai hormonjaim kiállnak a babáért és össze fognak az emésztőrendszer izmaival, hogy figyi már akkor lehet egy kicsit sztrájkolni. Nem kell itten dolgozni. Majd ráér az nyáron is. Meg a méh az mindent nyom. Elnyom. Helyet csinál magának. Nyomja a többi belső szervet. Nincs rá orvosság. El kell fogadni. És házipatika ide vagy oda szilva meg tej és társai –áh semmise. Rostok – az se semmise. Bennem van már egy fél nagybani piac teljes gyümölcs készlete. Kész csoda, hogy nem nő narancsfa az orromból alma meg a fülemből. Az ananász nem tudom, honnan tudna kinőni. Az majd a baba lesz. Egy jól megtermett giga ananász.
Össze teszem a két kezemet, hogy ezen terhességi állapot kísérő haverja az arannyal kezdődő és ér-el végződő nem is értem, hogy lehet ez a neve ellenfél még sehol nincs. Bár magamat ismerve, most hogy gondoltam rá meg írtam is róla… na de ne. Könyörgöm ne. Azt ne. Inkább egy aranyhal, arany nyaklánc, aranytallér, arany középút bármi ami arany csak az ér szó ne szerepeljen benne.

Egy kis karikás szem vemhes hörcsögfej nyugtatásként kattintok is a google-re és ott meg be a keresőbe :  shocking pictures of celebrities without make up ... igen ez kell most ezzel a fejjel 

A hasam az növöget. Nem vagyok ugyan egy búbos kemence, vagy egy vörösboros hordó egy jó illatú dohos pincében, de én a magam módján növök. Látom. És kész. – Hú már itt tartasz, több, mint a fele lassan 6 hónapos vagy és ilyen pici a hasad?

Mozog ? És most ? Na és már mozog ? Érzed ? Rugdos ? Mocorog ? Na és már most ? Még nem ? És most ? És most ? És most ? Ilyen kérdések után totál tehetetlennek éreztem magam a hasamban növekvő babámmal kapcsolatban.

Ma a 23. hétbe léptünk. (Legyen ez Michael Jordan hete. Ha már van egy még aktív kosárlabdázó a családban - aki nem más, mint a jövendőbeli apuka Tibi, legyen némi kosaras vonatkozás. Szóval Michael Jordan- Chicago Bulls - 23- ha valaki esetleg nem tudja ki Ő, vagy hogy néz ki az hát az nézzen utána. Vagy nézze meg a Space Jam filmet. És nem az egyik rajzfilmfigura az se nem a Bill Murray, hiszen Bill Murray az Bill Murray és nem Michael Jordan ). Kevesebb van már előre, mint amit magunk mögött tudunk. Nyilván az ember várja és figyeli, hogy mikor ad végre magáról valami jelet. Az életjelet nem használom itt, mert az egy alap helyzet. Na de akkor is. Helloka ! Én itt kint idegelem magam , hogy minden rendben van e ott bent veled és mivel nem látlak légy oly kedves ütni vágni rúgni köldök zsinóron majomhintázni magzatvíz kick-boxolni kérlek bármit csinálj csak, hogy tudjam jól vagy odabent. Az első 20-21 hétben minden alkalommal nagyon vártam már az ultrahangos vizsgálatokat, mert akkor láthattam Ábrist, hogy tök jól elvan bent a maga kis világában. Izeg, mozog fészkelődik. Azért mert jó? Vagy mert szűk? Jó neked? Biztosan.

Jönnek a bombázó mozog-e már meg érzed-e kérdések. Ami még inkább nyomasztóvá válik egy idő után hiszen a válaszom az volt, hogy nem, még egyelőre nem érzem. Óóóó miért nem érzed ? XY már ekkor akkor érzett mindent. Köszi, hogy szólsz nekem erről. Én nem vagyok XY és persze most akkor idegesíts fel, hogy valami biztosan nincs rendben.
Megértem én, hogy mindenki izgul, meg szurkol csak lehet nekem jobb lenne, ha nem adnának az ilyenfajta izgalmaknak hangot. Én majd úgyis mondom magamtól, hogy képzeld már  érzem őt.
A hasam az növöget. Nem vagyok  ugyan egy búbos kemence, vagy egy vörösboros hordó egy jó illatú dohos pincében, de én a magam módján növök. Látom. És kész.
– Hú már itt tartasz, több, mint a fele lassan 6 hónapos vagy és ilyen pici a hasad? Nem lesz túl pici a baba ?
Most miért kell ezt ? Engem ez úgy elkeserít. De pici, icipici törpe és eladtam E-bay-en egy francia vándorcirkusznak.
Semmi baja nincsen a babánknak. Baromi jól van, mindenféle vizsgálat méricskélés kimutatta, hogy egészségesen fejlődik és nő. A hasam mérete nem befolyásol semmitse. Anyukám is mesélte régebben, hogy mikor velem volt terhes a 9. hónapban nem tudta, hogyan dugja előre a hasát, hogy észrevegyék, hogy babát vár és esetleg átadják neki a helyet a buszon. Most meg itt van egy nagy cula 28, lassan 29 éves lánya, aki nem egy vándorcirkuszban dolgozik és babát vár a „pici” hasával együtt.
A sok idegelés miatt tényleg remegve vártam, mindig a vizsgálatot, hogy lássam Ábrist, hogy mozog. Él és virul. Az orvossal is többször beszéltem, hogy te jó ég mi van velem miért nem érzem más már érzi baj van baj van baj van… Minden alkalommal megnyugtatott, hogy az égegyadta világon semmiféle probléma nincsen, nyugodjak meg. Mindenki máskor kezdi el érezni. van aki már a 17-héten érzi, hogy mocorog de van aki csak a 25-26-ban kezdi el egyáltalán megérezni. Sőt lehet már én is éreztem csak nem tudtam, hogy az a baba.  Naja. Ki tudja, hogy az aktimel joghurt volt az vagy Ábris. Az én kis joghurtom. Nyilván könnyebb úgy, nyugodtnak maradni, hogy a súlygyarapodáson stb tüneteken kívül érzékeli az ember a gyereke mozgását. Ráadásul első gyerek. Nagy az izgalom. Na nemmitha másnál a többi terhesség alatt nem lenne semmi izgalom. Csak az állítólag azért más, mert már egyszer tapasztalta az anya és sokkal érzékenyebben reagál már  a teste az apró jelekre.

A nagy mozog- e stressz elszállt kb 1 hete. Apró lüktetések, hullámzások cikáznak a hasamon. A párom Tibi is nagyon örül. Volt, hogy már ő is látta. Legalábbis azt mondta látja, hogy mozog.  Meg van veszve, hogyha napközben érzem, hogy mozog, azonnal értesítsem őt is. Nem akar lemaradni semmiről. Jhajjj egyem a zuzáját megzabálom.

Úgyhogy a mi kis aktimel joghurtunk kezd egyre erősebb lenni és nyomja bent a sanda csacsát meg a zumbát.

Soha nem voltam egy ’partiállat. Nem is tudom miért használom ezt a kifejezést. Mi az a partiállat? Mondjuk múltkor pont felreppent ez, mikor az egyik politikusunk Ibizán pislog meg szipákol egy szórakozóhely videofelvételén.

Soha nem voltam egy ’partiállat. Nem is tudom miért használom ezt a kifejezést. Mi az a partiállat? Mondjuk múltkor pont felreppent ez, mikor az egyik politikusunk Ibizán pislog meg szipákol egy videofelvételen.  Hab**y Partiállat Ár**d. Ki Ibizára jár pénteken ki meg a Morrisonsba. Meg akkor ki az a parti állat? Aki mondjuk puffog ha reggel 7-kor rá kapcsolják a fejére a diszkó fényeket, mert zár a hely és kint már az emberek a hetes busszal mennek éppen munkába vagy ahova akarnak. Egész héten várja a pénteket vagy a szombatot, hogy jöhet a csapatás. Tegnap a villamoson egy srác és egy csaj arról beszélgettek, hogy idén a sziget fesztiválra majd sátorba tekerve viszik  be a töményet… Igen sziget fesztivál. nem lehet elég korán elkezdeni készülni. Van aki még az építkezés alatt bejut és egy fa tövébe elássa a piát, ahonnan később előkotorja. Hűha. De visszatérve oda amiről ma szónokolni szeretnék, az az esti nyomottságom. Nem voltam soha olyan, aki meg volt őrülve, hogy végre hétvége legyen és már hetekkel előre tudta, hogy hol milyen party lesz. Jó a koncert az más. Azt persze előre tudom, hogy meglegyen rá a jegy. De szívesen beültem a húgommal vagy a barátokkal sörözni dumálni, ha esetleg úgy alakult kicsit tovább menni valahova tipegni. A táncparketten való tipi topi hajnali legkésőbb 2- kor véget ért általában számomra, mert már nem éreztem azt, hogy bármi érdemleges történhetne a buliban. Szép volt jó volt elég volt. De nyáron fröccsözgetni, sörözgetni a teraszokon a jó időben, beszélgetni, röhögcsélni az élet nagy dolgairól filozofálni például a világ keletkezéséről a nagy Bummról és, hogy oké a bumm de előtte mi volt ? Bennem nem volt baba aztán lett a nagy bumm és most júniusban meg megszületik az első gyerekünk. Na ez bumm. Nagy bádábumm, olyan Milla Jovovichosan Ötödik elem módjára. Biztos voltam benne még nemrégiben, hogy a szociális életem a helyén marad. Simán ezek az esti beülések ugyan úgy megmaradnak baba ide vagy oda. Ábris alszik a kocsijában mellettünk majd  a teraszon mi meg vígan traccspartizunk. Szerencsére (ennek én örülök), hogy a páromnak Tibinek az „éjszakai élet” igényei ugyan azok mint nekem. Egy két jó ital és a társaság. Úgyhogy minden a sínen van. Barátok jó idő satöbbi satöbbi. Összejövetelekre eljárogatni, koncertre, hogy az élet ne álljon meg.  De hol van ez még ? Már most nem bírom !!! Megőrülök ! Olyan szinten kipurcan a testem eset 8- 9 körül, hogy elképesztő. Kissé nyűgössé válok itt a kissé elég lightos kifejezés… szóval inkább nagyon. Jön egy holtpont és szeretnék otthon lenni nyugton. Eldőlni, mint egy zsák krumpli. És persze nem alszom, mert azt nem tudok – fent vagyok hajnali 1-2-ig, de ha egy kocsmában ülnék eddig ott borulnék bele az almafröccsömbe. Semmi erőm, energiám. Hol van a kedv? Az talán van. Bár lehet nincs is. Múltkor sikerült fél 11-ig a többiekkel maradni és csak utána haza menni. Wow. Kemény partiállat voltam. Odatettem magam.  Tök jól bírom azt is, hogy nem iszom alkoholt. Nem is nagyon vágyom rá, csak azért, mikor mindenki jóízűen issza a különféle cseh söröket hát áhhhh én is szeretnék egy meggyeset legurítani, ha azt vesszük gurítom is meggylé formájában. Jó lenne ha kicsit helyre billennék, mert ez nem állapot. És foggalmam sincs mit tegyek. Nyilván az a helyes, amit a szervezetem diktál. Ábris bent kiadja az agyamnak az utasítást, hogy menjünk haza az meg úgy adja nekem tovább az egész ügyet, hogy én akarok hazamenni. A többiek meg mindig mondják, de rég láttunk már titeket, meg jaj maradjatok még. Maradnék én…

Rajta vagyok az ügyön, hogy ne kopjak el az életből részt vegyek különféle összejöveteleken. Még a baba sincs kint. Teljesen elhatároztam magam. Jött is egy meghívó a virtuális világban facebookon. Tíz éves gimnáziumi osztálytalálkozó. Most májusban lesz, hogy tíz éve leérettségiztünk és jobbra balra szétszóródtunk.
Az osztálytalálkozó dátuma: 2016. június 11. Ábris születésének belőtt dátuma: Na tipp?  2016. június 11. 

Remélem a kórház kantinjába szervezik. És én leszek a kantin partiállata. 

Az újszülött Jézust egy jászolba fektették. A jászol nagyobb állatok etetésére szolgáló, illetve takarmány tárolására is alkalmas helyiség. Ha minden igaz az akkor létező jászolokat barlangfalba vájták, így inkább volt kőből, mint fából. Noha a legtöbb esetben fából készült jászolban ábrázolják a kis jézust. Se kókusz se memória habszivacs, se masszázs se semmi sehol. Úgyhogy kissé hadiláb van matrac fronton.

A gyerek komfortjáról mi döntünk.  Hiszen a döntés nem a még bennem lévő baba kezében van, hanem a miénkben. De matrac az kell. Milyen? A baba ergonómiája azért olyan sokban nem tér el a felnőttekétől. Mindene megvan, ami nekünk is. Beszélek hébe hóba Ábrishoz. Lehet kikérem a véleményét a matracával kapcsolatban. Egy köldökzsinór rángatás igent jelent kettő nemet. Hátha.

Trend van. Matrac trend. Kókusz. A kókuszrost, ha jobban belegondolok egy élelmiszeripari melléktermék. De trend van. Mondjuk annak idején a nylon anyagú ruhák is trendik voltak, szerencsére manapság már nem igazán flangál, illatozik bennük senkise.

Szóval állítólag a kókusz a csúcs. Mivel rossz alvó vagyok, nekem például teljesen mindegy milyen matracot raknak alám csak forgolódom. De a keményet azt szeretem. Most jut eszembe, aludhatnék az ágy mellett a földön. És semmi gond. A kókusz matrac kemény. Az jó? Nekem biztos. Ha nekem jó a gyereknek is jó, gondolom. Alátámasztja a testet. Meg a kókuszmatrac az bió- ezt több helyen olvastam. És lehet mosni is. De nem veszi fel a baba testének vonalát, mert kemény. Most akkor mi van ? Semmisejó? Élek és virulok és az biztos, hogy mikor kisbaba voltam nem volt memóriahabos  matracom se kókusz. És itt óriási történelmi ugrás. Az újszülött Jézust egy jászolba fektették. A jászol nagyobb állatok etetésére szolgáló, illetve takarmány tárolására is alkalmas helyiség. Ha minden igaz az akkor létező jászolokat barlangfalba vájták, így inkább volt kőből, mint fából. Noha a legtöbb esetben fából készült jászolban ábrázolják a kis Jézust. Se kókusz se memória habszivacs, se masszázs se semmi sehol. Úgyhogy kissé hadiláb van matrac fronton.

Igyekszünk mindent szépen sorra beszerezni a babának, hogy ne egyszerre vegyünk meg mindent hiszen összeírtunk egy listát azokról a dolgokról, amik kelleni fognak és a végeredmény nem kevés pénz…
Matrac fronton túl sok információ jött eddig szembe. Ilyen olyan anyagú formájú összetételű borzalmas. Magamnak könnyű. fogom magam elmegyek a matrac boltba azt rá vetem magam egy kettő darabra és majd a testem megmondja melyik kell. De a gyerek…

 Döntöttünk. Kókusz matrac lesz. Árát tekintve nem túl barátságos. Nem éppen egy bounty csoki szelet. De amúgy egyik matrac sem az ha az anyagiakat nézzük. És nem spórolok a gyereken, most ez nem olyan árát tekintve puffogás. Kell és kész. Kókuszunk lesz. Aztán majd meglátjuk.  Találtam interneten egy boltot. „Boltot „ nem is tudom mi ez azóta. Bolt féleség. nagyon jó áron baba bútorok, kelengyék miden szir szar (bocsánat a kifejezésért ) ami csak kellhet. Kókuszmatracokat 15-20 ezer forint-tól kezdődő ár környékén találtam. Ebben a boltban a hirdetés szerint, az amit kiválasztottam pont akciós ! AKCIÓS ! KÓKUSZ ! Kell ! Megyünk. Telefonáltunk – vagyis nem én hanem Tibi a párom, ő az aki szeret bármit telefonon intézni, nekem nem az erősségem a halló jónapot kívánok láttam inetreneten a hirdetését érdeklődnék meg az ilyenek. Tibi felhívta, mondta neki a nő a vonal túlvégén, hogy igen van a matrac. Igen az a matrac. Igen akciós. Igen kókusz. Igen igen igen minden igen. Tehát ne értetlenkedjünk vegyük meg csak kuss. Szombatra be is programoztuk, hogy elmegyünk érte. Nem pest, így egy autós program lett belőle. Elmentünk nagy nehezen megtaláltuk, hiszen oké hogy van egy helyiség de se egy bolt név se egy tábla se semmise. Csak reméltem, ha bemegyünk élve ki is jövünk onnan. És nem elég, hogy élve de úgy hogy minden szervünk meg is van. 

Jónapot beszéltünk telefonon, kókuszmatrac ügyben. Tudja, ami az interneten fent van hirdetésként, akciósan. Igen, de nem akciós. Na nekem ne jöjjön azzal, hogy nem akciós ha még a neten is és telefonon is az volt most meg hirtelen mégsem az. Ilyenkor jobb, ha Tibi beszél, mert én hamar fel tudom húzni magam ha az embert hülyének akarják nézni.
Eljutottunk oda, hogy akkor akciós, de nincs. Nincs? ( na persze…) De hát ott van látom. A falnak támasztva a baba ágyak mögött. Ugyan az, mint az interneten. Egy az egyben. A rajz, a méret, a csomagolás és kókusz. De ez nem azon az áron van. Fúúúúúú… hogy rohadjál meg, ne szórakozzál velünk. Ezt csak magamban gondoltam. Erre előhúzott egy teljesen más matracot Aloe vera. Rajz is rajta a matracon szép aloe vera minta. Aloe ver abirodalom. Mondom a hölgynek, hogy ez nem az. Ez aleo verás, hiszen rá van írva. Mire ő erősködött, hogy ugyan az a két matrac. DE EZ KÉT KÜLÖNBÖZŐ NÖVÉNY mondtam emelt hangon. Az egyik kókusz a másik aleo vera. Nem nem ez ugyan az. Mire mondtam, hogy nézze asszonyom az aleo vera egy teljesen másik növény. Erre ő annyit mondott dehogy növény az aleo vera.  Ekkor átadtam Tibinek a szót, mert éreztem, hogy sorra pusztulnak el az agysejtjeim és a szemem alatt tikkel egy ideg szépen ritmusra abba se hagyja.
Tibi lazán bedobott két szót a vásárlókkönyvét meg a fogyasztóvédelmet, mire hirtelen terülj-terülj asztalkámmá változott a bababolt. Persze kókuszmatrac. Áh itt is van. Hirtelen meglett. Jéééé előkerült. Jééééé. csodák csodája, mit látott mit látott, látta az akciós kókusz matracot a boltos.   

Nehéz szülés volt, de meglett. Remélem ha ismét a kókusz lesz a téma, az már azért lesz, mert épp virgin pina coládát szürcsölök valahol. nagyon agyon remélem, hogy Ábris imádni fogja a lengyel kókuszmatracát, mert ha nem, akkor én alszom a rácsos ágyban ’csakazértis.